Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)

1982-03-07 / 9. szám

katolikus h­ittagparok Vasárnapra Catholic Hungarians' Sunday KIADÓHIVATAL -­­DITON­Al Offit Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. P. 0. Box 2464. Telefon: (216) 799-2600 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Bohm Károly papai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, 0. F. M. ____ - . _ ------«-----------— THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre .............................. $37.00 For two years ...................... $37.00 Egy évre .............................. $20.00 For one year ....................... $20.00 Fél évre .............................. $12.00 For six months ................... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O. F. M. Szerkesztő: DUNAI ÁKOS 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 Telefon: (216) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4 00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; J page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA RÓZSA LÁSZLÓ: PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA­ N Megmozdult az evangélikus ifjúság Kelet-Németorzágban Az elmúlt hét végén kb. öt­ezer fiatal evangélikus vonult fel Drezdában, hogy hangot adjon a hivatalos kommunista állásfoglalással szemben tá­madt pacifista érzelmeiknek. Szombaton este a „Békefó­rumnak” nevezett nagygyűlés­re jött össze 5000 fiatal evan­gélikus a drezdai Kereszt templomban. A résztvevők Ke­­let-Németország különböző vá­rosaiból érkeztek. A Békefó­rum vitáját a szászországi ev. püspök nyitotta meg. Hangsú­lyozta, hogy ez az összejöve­tel semmi esetre sem tekint­hető rendszerellenes cselek­ménynek, hiszen a világ leg­több országa békét akar, és csak hinni tudom, hogy a mi kormányunk és a Szovjetunió kormánya a békét óhajtó kor­mányok közé tartozik. Ugyanakkor azonban meg­értést tanúsít aziránt is, hogy a fiatal keresztények közül so­kan nem elégszenek meg az­zal, amit a politikusok a béke megszilárdításáért tesznek, — ők maguk is cselekedni akar­nak.­­ A szászországi püspök szerint a hívek békemozgalma kiegészíti a politikusok béke­törekvéseit. A püspöki bevezető után a hallgatóság által feltett kér­dések megválaszolása követ­kezett. Az egyes kérdésekre adott választ követő taps vagy füttykoncert tükrözte a hall­gatóság véleményét. Nagy taps fogadta pl. a drezdai tarto­mány evangélikus egyház­el­nökének bejelentését, hogy az egyház vezetőinek közbenjárá­sára kétnapi vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték azt a teológust, aki Berlinben A béke fegyver nélkül című nyi­latkozat közzé­tétele miatt vet­tek őrizetbe. Egész sor kérdés foglalko­zott azzal a korábbi javaslat­tal, hogy Kelet-Németország­­ban is vezessék be a fegyveres katonai szolgálat helyett az ún. békeszolgálatot, amely lehető­vé teszi a sorköteles fiatalok számára, hogy kórházakban, szociális otthonokban dolgoz­zanak a katonai szolgálat he­lyett. Ezt a javaslatot a kelet­német evangélikus egyház ve­zetői korábban már magukévá tették. A kormány azonban visszautasította a kezdeménye­zést. Sok felszólaló bírálta az is­kolai katonai oktatást, a ka­tonai szolgálatot megelőző ka­tonai kiképzést. Viszont vas­taps fogadta azt a javaslatot, hogy a béke oktatását tegyék kötelező tantárggyá az isko­­lákban. Felmerült a kérdés, hogy a keletnémet kormány miért nem engedélyezi a bé­ketüntetéseket Kelet-Németor­­szágban, holott részletesen tá­jékoztat, és helyeslően emlé­kezik meg a nyugati országok­ban lezajló hasonló felvonulá­sokról. Egy ifjúsági vezető beszá­molt arról: az ő városában megtiltották, hogy a diákok az evangélikus egyház hivatalos — Alakítsd a kardot ekevas­sá — feliratú plakátjával az utcára kivonuljanak. A Békefórum ülésének be­fejezése után a fiatalok egy része — számukat mintegy ezerre becsülték — néma me­netben vonult a „Mi Asszo­nyunk” templom romjaihoz.­­ Egyszerű fakeresztet szúrtak a földbe, köréje virágokat rak­tak, és égő gyertyákat helyez­tek el. A néma felvonulást a keletnémet biztonsági szervek emberei közvetlen közelről fi­gyelték, távolabb egyenruhás egységek álltak készültségben. A néma felvonulás és a Bé­kefórum rendezésének gondo­lata az elmúlt év novemberé­ben született meg a drezdai evangélikus ifjúsági körökben. A városban székelő szászor­szági püspökség vezetői hívták meg a fiatalokat a Kereszt templomba, hogy azok ne kényszerüljenek a város vala­melyik terén megtartani ösz­­szejövetelüket, és ezzel esetleg alkalmat adjanak a rendőrség­nek a beavatkozásra. A február 13-ról való meg­emlékezésnek Drezdában ha­gyománya van. 1945-ben ezen a napon bombázták rommá az amerikai és angol repülőgépek a várost. 4. A magyar katolikus ifjak drámai megnyilatkozása a lengyel nép mellett Pár évvel ezelőtt bizottság alakult Magyarországon az Egyház sorsáért aggódó fiatal katolikus hívők társadalmából. A bizottság nyilatkozata sze­rint a nyugati békemozgalmak és a lengyelországi események kényszerítik a bizottság tagjait arra, hogy a magyar katolikus egyháznál tapasztalható prob­lémákat meghaladó kérdések­ben is állást foglaljanak. Távol áll tőlük — mondja a nyilatkozat —, hogy bár­milyen irányhoz csatlakozza­nak, hogy megbontsák a ma­gyar egyház egységét, vagy hogy ártsanak az ország társa­dalmi rendjének. A bizottság aggódásának és szomorúságának ad kifejezést a magyar katolikus egyházban keletkezett feszültségek miatt. Azok megoldására az egyházi vezetők és a kiscsoportok kö­zötti párbeszédet ajánlja. Majd ezután rátér a nyugati békemozgalmak és a lengyel­országi események kiértékelé­sére. Az alábbiakban idézzük a nyilatkozat erre vonatkozó szövegét: „Üdvözöljük mindazokat a nyugat-európai békemozgal­makat, amelyek mind Nyugat-, mind pedig Kelet-Európa ka­tonai leszereléséért szállnak síkra. Tiltakozunk a Nyugat- Európában tervezett neutron­fegyverek felállítása ellen, és követeljük a Kelet-Európában már hadrendbe állított közép­­ható­távolságú rakéták lesze­relését, valamint mindkét ol­dalon tegyenek erőfeszítéseket a teljes katonai leszerelés ér­dekében. A lengyelországi ese­ményekkel kapcsolatban mi is felsorakozunk II. János Pál pá­pa, a nyugati kormányok és a nemzetközi közvélemény je­­lentős tábora mögé, és velük együtt követeljük a lengyel nép szabadságának a vissza­adását, a rendkívüli állapot azonnali megszüntetését, az el­ítéltek és internáltak azonnali szabadon bocsátását, továbbá a különböző társadalmi erők dialógusának folytatását, mint a jelenlegi válságból kivezető egyetlen lehetőséget. Tisztele­tünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki mindazoknak a sze­mélyeknek, akik a lengyel né­pet történetének ebben a drá­mai szakaszában a lengyel emberbaráti szervek által se­gítik és támogatják.” A nyilatkozat lényeges pont­jait átvette az osztrák katoli­kus hírügynökség és a francia katolikus hírszolgálat is. ♦ A lengyel nép nagy többsége nem szánja-bánja a szabadságáért indított követeléseit A napokban napvilágot lá­tott nyugati, sőt a hivatalos varsói jelentések is igen el­térőek a moszkvai Pravda tu­dósítójának a cikkétől. A szovjet újságírónak sike­rült az, ami nyugati kollégái számára egyenlő a lehetetlen­nel: beszélgethetett a katonai uralom által internált lengyel szakszervezeti tagokkal. Az új­ságíró szerint mind a két fog­va tartott, akikkel kapcsolatot teremtett, szánta-bánta, hogy részt vett a Szolidaritás moz­galmában.­­ Ezzel szemben a lengyel nép ellen az elmúlt napokban százezres nagyság­ban meghozott rendőri intéz­kedések mindenkiben azt a be­nyomást keltik, hogy a len­gyel nép 99 százaléka nem szánja-bánja a reformokért és a szabadságért indított követe­léseit. A hivatalosan bevezetett el­lenőrzések jól mutatják, hogy a lengyelországi légkör még egyáltalán nem mondható nyu­­godtnak. A tömeges ellenőr­zésre valószínűleg február 12- én és 13-án került sor Varsó­ban és a nagyobb városokban. Az erre vonatkozó számadatok önmagukért beszélnek. Közöl­ték: 132 000 személy szegte meg a szükségállapot rendel­kezéseit, közülük 95 000-et fi­gyelmeztettek 29 000-et meg­büntettek, 3 és fél ezret elő­állítottak, hétezret pénzbünte­­tőre ítéltek, négyezer személy ellen pedig eljárás indult. A fontosabb középületeket, hidakat katonaság őrzi, és to­vábbra is rendszeresek az iga­zoltatások.­­ Folytatódtak a szükségállapot kihirdetésekor kezdődött tisztogatások az ál­lamapparátusban. Hivatalos je­lentések szerint 260 magas be­osztású állami tisztviselőt, köz­tük hat kormányzót, 17 kor­mányzóhelyettest és 16 városi tanácselnököt mozdítottak el az elmúlt két hónapban az ún. igazolási eljárások során. Ami a pártot illeti, még nem közölték, hogy mikor kerül sor a kilátásba helyezett hetedik plenáris ülésre. Az nem titok Lengyelország­ban: jelenleg nem a politikai bizottság rendelkezik a telj­hatalommal. A szükségállapot bevezetését egy szűk csoport határozta el. Jaruzelski tábor­nok és négy másik főtiszt, to­vábbá három pártpolitikus. Szegényes tiltakozás Az utóbbi hetekben a szabad nyugati világ számos városá­ban zajlottak le rendezvények, gyűlések, tiltakozó felvonulá­sok a lengyelországi katonai diktatúra ellen, illetve szim­patizáns felvonulások a Szoli­daritás védelmében. A meg­mozdulások eredménye lehan­goló volt: egyik európai vá­rosban sem vett annyi ember részt ezeken a rendezvénye­ken, mint a hónapokkal ez­előtt szinte az összes nyugat­európai fővárosban megrende­zett „békefelvonulásokon”, ahol a felvonulók egyedül az Egyesült Államokat tették fe­lelőssé a világ jelenlegi inga­tag, újrafegyverkezésre hajló politikájáért. Ebből is látható: Moszkva milyen ügyesen politizál, mi­lyen szakértelemmel manipu­lálja Nyugat-Európa lakossá­gának a véleményét; ha arról van szó, hogy az amerikai vi­lágpolitika stratégiája ellen kell tüntetni, tiltakozni, száz­ezrek vonulnak az utcákra, égetik a követségek előtt az amerikai zászlót, követnek el merényleteket amerikai tiszt­viselők ellen. Ha azonban va­lamilyen kommunista ország által elkövetett terror elleni tiltakozásról van szó, jó ha a rendezőknek sikerül néhány száz ember összetoborozniuk, így volt ez legutóbb a len­gyelországi események elleni világméretű tiltakozásnál is. S a politika magasabb szintjén sem más a helyzet: ha Ame­rika a gabonaszállítások le­mondásával akarja Moszkvát jobb belátásra kényszeríteni, máris jelentkeznek más nyu­gati országok, mint pl. Kana­da, Argentína, akik szíves-örö­mest szállítják a kívánt gabo­namennyiséget a Szovjetunió­nak. S hiába tiltja meg Reagan elnök a legújabb technológia eladását Moszkvának, ha Nyu­­gat-Németország kész minden esetben a Szovjetuniót kisegí­teni. Az utóbbi idők nyugatnémet politikája a Szovjetunióval szemben különösen aggasztó. Egyesek már párhuzamot von­nak a nagy Schmidt-Brezsnyev barátság és egyetértés, a má­sodik világháború előtti Sztá­­lin-Hitler-féle kapcsolat közt. S ha még idáig nem is fajult a dolog, a feltételezés nem alaptalan. Nyugat-Németor­­szág mindig első a nyugati or­szágok között, amely védelmé­be veszi Moszkva politikáját az amerikai vádakkal szemben. S ha a többi nyugati ország már nem ad hitelt a kommunista országoknak, biztosak lehetünk abban, hogy a nyugatnémet bankok továbbra is folyósítani fogják a milliókat. Ebben a kétes helyzetben Moszkva zavartalanul folytat­hatja terjeszkedő politikáját. Hiába az amerikai eltökéltség a Szovjetunióval szemben, ha más nyugati, és azonkívül a NATO-államok nem támogat­ják Amerika politikáját. S te­szik ezt a béke „minden áron” való megvédésének érdekében. Egyes nyugati országok több­re becsülik a pillanatnyilag köthető jó üzleteket a kom­munista országokkal, mint a szabad Európa demokráciáját. Afganisztán esetében még ál­líthatták ezek a nyugati poli­tikusok, hogy az elfoglalt or­szág messze van Európától, hogy Moszkva csak a Távol- Keleten és Afrikában akarja érdekszféráját kiterjeszteni. — Lengyelország azonban Euró­pa szívében fekszik, s Moszk­va itt sem fog habozni a vég­ső esetben. S mit fog ez ellen tenni a nyugati világ? Schmidt majd újra elzarándokol Moszk­vába, ahol majd megnyugtat­ják őt, hogy a lengyelországi válság csak átmeneti, s elká­bítják remek üzleti ajánlatok­kal, amint a nyugatnémet cé­gek milliókat fognak keresni, miközben a lengyel nép havi két kiló húst tud csak vásá­rolni, s az ország útjain páncé­losok cirkálnak. Jaruzelski tá­bornok sem fukarkodik ígére­tekkel a nyugati világgal szem­ben, ha arról van szó, hogy újabb hitelt kell felvennie. Eddig három dátumot adott meg, amikor is feloldják az ország katonai ellenőrzését. A hiteleket megkapta a nyugati bankoktól, a diktatúra maradt. A varsói katonai rezsim hiva­talos adatai szerint eddig 120 ezer lengyel disszidált, s mint­egy félmillió párttag adta visz­­sza tagkönyvét, vagy egysze­rűen a szemétkosárba dobta. A lengyel nép ítéletet mondott a kommunizmus felett. A nyu­gati országok ítélete még vá­rat magára ... Csáki Tibor Mi hibáztunk, vagy a történelem? Szerteszóródva élünk mi magyarok. A föld térképe lakó­helyünk. Tegnap levél jött a Fülöp-szigetekről, régi osztálytárstól, aki azt állítja, hogy mandarin nyelven Kínának készültünk mi ketten, és íme, ő angolul él a manilai középiskolában, én meg angolul New York mellett, Long Islandon. Nemrég levél jött Hongkongból — valakitől, aki legalább nyolc nyelven beszél és ír, nem számítva legalább négy kínai tájszólást —, alig értem a magyar szövegezést. Elfelejtett az elmúlt harminc év folyamán magyarul írni. Valakiről, aki nagy nyugatnémet siker, az hírlik, hogy nem tudta volna könyveit magyarul megírni, azért szorult fordítókra, akik elvégzik ezt a munkát helyette. — Gyere haza! — kérnek és biztatnak a nővérek, roko­nok, paptársak, jó barátok. Kétszer megkíséreltem, visszautasítottak. Egyszer a Bécs melletti híres sorompónál, ahol ugyancsak megvárakoztattak, s végül bejelentette a sápadt kis hivatalnok: — Ne kérdezze miért, én nem tudom, de kérvényét visz­­szautasították Budapesten. Írtam egy kérést nemsokára utána Washingtonba is, on­nan is visszautasítottak, okát nem adva a visszautasításnak. Nem akartam turistáskodni (bárhol szívesen vagyok turista, de hazámban nem), csak haldokló, 94 éves anyámat akartam látni, aki azt írta nekem: „Nem tudok meghalni, amíg nem látlak.” 1938-ban látott utoljára, amikor Kínának indultam. „ Nem kaptam engedélyt. Anyám meghalt. Mit keressek arra­felé? A családi házat? Idegenek lakták. Gyerekkori pajtásai­mat? Szétszóródtak, s ha maradtak, megismernénk-e egymást? A temető halottait? Apám, anyám, nagyanyám, két bátyám? Nyugodjanak békében! Végigszaladtam Magyarországot sze­rető, hűséges rendtársaimmal? Hogy megszakadjon szívünk az emlékezéstől és búcsúzáskor? Tán okosabb a napos Itáliában, a borongós Skandináviá­ban, a művelt Angliában vakációzni. Az pihentető, és nem fáj. Mi hibáztuk el, vagy a történelem? Nem valószínű, hogy magunk választottuk ennyi hiány, lelki érzésbeli, szellemi nél­külözés kínját. Ennivalónk, ruhánk, szállásunk van. Csak ha­zánk nincs, otthonunk nincs. Ha a szabad utat választottuk, talán rá is szolgáltunk a történelem havas, esős, viharos út­jára. Elvesztett otthon gyerekei vagyunk, a történelem ostor­suhogása alatt. CSER LÁSZLÓ S. J. Szomorú szívvel tudatjuk barátaival, bajtársaival, isme­rőseivel és egykori rabtársaival, hogy KEKSZ EDGÁR a magyar királyi légierők volt parancsnoka, számtalan kitün­tetés tulajdonosa, a Rákosi-rendszer által életfogytiglanra ítélt hős magyar hazafi január 10-én Regensburgban elhunyt. Élt 87 évet. Nyugodjék békében! Az Európa Parlament döntése a szovjet földgázvásárlásról Az Európa Parlament elmúlt heti döntése figyelembe vette az amerikai, helyesebben Ro­nald Reagan elnök aggodal­mait. Az ülés témájára érdek­lődéssel tekintettek nemcsak a nyugati fővárosokból, hanem Washingtonból és Moszkvából is.­­ Nyugat-Európa szovjet földgázvásárlásai a NATO-or­­szágokat függő helyzetbe hoz­hatnák Moszkvával, és ennek nemcsak gazdasági, de politi­kai, sőt katonai következmé­nyei lehetnének Nyugat-Euró­pa és ezáltal az egész NATO, sőt végső fokon az Egyesült Államok számára is. Franciaország és Nyugat- Németország már aláírta a szi­bériai földgáz szállítására vo­natkozó szerződést a Szovjet­unióval.­­ A részletkérdések egész sora azonban még tisz­tázatlan. Ezért a már megkö­tött egyezmények ellenére sem közömbös az Európa Parla­ment döntése. A kérdés elő­adója az Európai Közösség energiaügyi biztosa volt, aki kiegyensúlyozott beszédében kifejtette, hogy a földgázszállí­tásokat a tagországok csupán energiaellátásuk változatosab­bá tételére, a dráguló olaj fogyasztásának csökkentésére kívánják felhasználni. Gázszállítóként — a termé­szeti adottságok következtében — csupán két ország jöhetett számításba: Algéria és a Szov­jetunió. Az előadó szerint az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottsága legko­rábban 1986—87-re várja az első köbméter földgázt Szibé­riából. Ez a becslés némileg eltér a franciák és a nyugatnémetek által már aláírt keretszerződés adataitól. Ebben ugyanis ar­ról van szó, hogy már 1984- ben megérkezik Nyugat-Euró­­pába az első földgázszállít­mány a messzi Szibériából ki­induló csővezetéken. Az energiabiztos megállapí­totta: az Európai Gazdasági Közösségnek összehangolt energiapolitikára van szüksé­ge az ellátás biztosítottsága végett is. Ezután tért rá a kérdés leglényegesebb, politi­kai jellegére: " Nagyon bonyolult feladat eldönteni azt, hogy vajon a Szovjetuniótól függő viszony­ba kerül-e Nyugat-Európa az oroszok földgázszállítása mi­att? Ezután került sor a szava­zásra az Európa Parlament ülésén. A határozatot 114-en fogadták el, és mindössze 19- en szavaztak ellene. A határozat kimondja: az Európai Gazdasági Közösség országainak össze kell hangol­­niok földgázvásárlásaikat. A döntés politikailag legfonto­sabb része: harmadik, vagyis az Európai Közösségen kívüli országból — különösképpen a Szovjetunióból — érkező föld­gáz vásárlását arra az elvre kell alapozni, hogy ezek a szállítmányok nem lehetnek olyan nagyméretűek, hogy ve­szélyeztessék a tagországok függetlenségét és biztonságát. 1982. március

Next