Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)
1982-03-07 / 9. szám
katolikus hittagparok Vasárnapra Catholic Hungarians' Sunday KIADÓHIVATAL -DITONAl Offit Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. P. 0. Box 2464. Telefon: (216) 799-2600 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Bohm Károly papai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, 0. F. M. ____ - . _ ------«-----------— THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre .............................. $37.00 For two years ...................... $37.00 Egy évre .............................. $20.00 For one year ....................... $20.00 Fél évre .............................. $12.00 For six months ................... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O. F. M. Szerkesztő: DUNAI ÁKOS 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 Telefon: (216) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4 00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; J page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA RÓZSA LÁSZLÓ: PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA N Megmozdult az evangélikus ifjúság Kelet-Németorzágban Az elmúlt hét végén kb. ötezer fiatal evangélikus vonult fel Drezdában, hogy hangot adjon a hivatalos kommunista állásfoglalással szemben támadt pacifista érzelmeiknek. Szombaton este a „Békefórumnak” nevezett nagygyűlésre jött össze 5000 fiatal evangélikus a drezdai Kereszt templomban. A résztvevők Kelet-Németország különböző városaiból érkeztek. A Békefórum vitáját a szászországi ev. püspök nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ez az összejövetel semmi esetre sem tekinthető rendszerellenes cselekménynek, hiszen a világ legtöbb országa békét akar, és csak hinni tudom, hogy a mi kormányunk és a Szovjetunió kormánya a békét óhajtó kormányok közé tartozik. Ugyanakkor azonban megértést tanúsít aziránt is, hogy a fiatal keresztények közül sokan nem elégszenek meg azzal, amit a politikusok a béke megszilárdításáért tesznek, — ők maguk is cselekedni akarnak. A szászországi püspök szerint a hívek békemozgalma kiegészíti a politikusok béketörekvéseit. A püspöki bevezető után a hallgatóság által feltett kérdések megválaszolása következett. Az egyes kérdésekre adott választ követő taps vagy füttykoncert tükrözte a hallgatóság véleményét. Nagy taps fogadta pl. a drezdai tartomány evangélikus egyházelnökének bejelentését, hogy az egyház vezetőinek közbenjárására kétnapi vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték azt a teológust, aki Berlinben A béke fegyver nélkül című nyilatkozat közzététele miatt vettek őrizetbe. Egész sor kérdés foglalkozott azzal a korábbi javaslattal, hogy Kelet-Németországban is vezessék be a fegyveres katonai szolgálat helyett az ún. békeszolgálatot, amely lehetővé teszi a sorköteles fiatalok számára, hogy kórházakban, szociális otthonokban dolgozzanak a katonai szolgálat helyett. Ezt a javaslatot a keletnémet evangélikus egyház vezetői korábban már magukévá tették. A kormány azonban visszautasította a kezdeményezést. Sok felszólaló bírálta az iskolai katonai oktatást, a katonai szolgálatot megelőző katonai kiképzést. Viszont vastaps fogadta azt a javaslatot, hogy a béke oktatását tegyék kötelező tantárggyá az iskolákban. Felmerült a kérdés, hogy a keletnémet kormány miért nem engedélyezi a béketüntetéseket Kelet-Németországban, holott részletesen tájékoztat, és helyeslően emlékezik meg a nyugati országokban lezajló hasonló felvonulásokról. Egy ifjúsági vezető beszámolt arról: az ő városában megtiltották, hogy a diákok az evangélikus egyház hivatalos — Alakítsd a kardot ekevassá — feliratú plakátjával az utcára kivonuljanak. A Békefórum ülésének befejezése után a fiatalok egy része — számukat mintegy ezerre becsülték — néma menetben vonult a „Mi Asszonyunk” templom romjaihoz. Egyszerű fakeresztet szúrtak a földbe, köréje virágokat raktak, és égő gyertyákat helyeztek el. A néma felvonulást a keletnémet biztonsági szervek emberei közvetlen közelről figyelték, távolabb egyenruhás egységek álltak készültségben. A néma felvonulás és a Békefórum rendezésének gondolata az elmúlt év novemberében született meg a drezdai evangélikus ifjúsági körökben. A városban székelő szászországi püspökség vezetői hívták meg a fiatalokat a Kereszt templomba, hogy azok ne kényszerüljenek a város valamelyik terén megtartani öszszejövetelüket, és ezzel esetleg alkalmat adjanak a rendőrségnek a beavatkozásra. A február 13-ról való megemlékezésnek Drezdában hagyománya van. 1945-ben ezen a napon bombázták rommá az amerikai és angol repülőgépek a várost. 4. A magyar katolikus ifjak drámai megnyilatkozása a lengyel nép mellett Pár évvel ezelőtt bizottság alakult Magyarországon az Egyház sorsáért aggódó fiatal katolikus hívők társadalmából. A bizottság nyilatkozata szerint a nyugati békemozgalmak és a lengyelországi események kényszerítik a bizottság tagjait arra, hogy a magyar katolikus egyháznál tapasztalható problémákat meghaladó kérdésekben is állást foglaljanak. Távol áll tőlük — mondja a nyilatkozat —, hogy bármilyen irányhoz csatlakozzanak, hogy megbontsák a magyar egyház egységét, vagy hogy ártsanak az ország társadalmi rendjének. A bizottság aggódásának és szomorúságának ad kifejezést a magyar katolikus egyházban keletkezett feszültségek miatt. Azok megoldására az egyházi vezetők és a kiscsoportok közötti párbeszédet ajánlja. Majd ezután rátér a nyugati békemozgalmak és a lengyelországi események kiértékelésére. Az alábbiakban idézzük a nyilatkozat erre vonatkozó szövegét: „Üdvözöljük mindazokat a nyugat-európai békemozgalmakat, amelyek mind Nyugat-, mind pedig Kelet-Európa katonai leszereléséért szállnak síkra. Tiltakozunk a Nyugat- Európában tervezett neutronfegyverek felállítása ellen, és követeljük a Kelet-Európában már hadrendbe állított középhatótávolságú rakéták leszerelését, valamint mindkét oldalon tegyenek erőfeszítéseket a teljes katonai leszerelés érdekében. A lengyelországi eseményekkel kapcsolatban mi is felsorakozunk II. János Pál pápa, a nyugati kormányok és a nemzetközi közvélemény jelentős tábora mögé, és velük együtt követeljük a lengyel nép szabadságának a visszaadását, a rendkívüli állapot azonnali megszüntetését, az elítéltek és internáltak azonnali szabadon bocsátását, továbbá a különböző társadalmi erők dialógusának folytatását, mint a jelenlegi válságból kivezető egyetlen lehetőséget. Tiszteletünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki mindazoknak a személyeknek, akik a lengyel népet történetének ebben a drámai szakaszában a lengyel emberbaráti szervek által segítik és támogatják.” A nyilatkozat lényeges pontjait átvette az osztrák katolikus hírügynökség és a francia katolikus hírszolgálat is. ♦ A lengyel nép nagy többsége nem szánja-bánja a szabadságáért indított követeléseit A napokban napvilágot látott nyugati, sőt a hivatalos varsói jelentések is igen eltérőek a moszkvai Pravda tudósítójának a cikkétől. A szovjet újságírónak sikerült az, ami nyugati kollégái számára egyenlő a lehetetlennel: beszélgethetett a katonai uralom által internált lengyel szakszervezeti tagokkal. Az újságíró szerint mind a két fogva tartott, akikkel kapcsolatot teremtett, szánta-bánta, hogy részt vett a Szolidaritás mozgalmában. Ezzel szemben a lengyel nép ellen az elmúlt napokban százezres nagyságban meghozott rendőri intézkedések mindenkiben azt a benyomást keltik, hogy a lengyel nép 99 százaléka nem szánja-bánja a reformokért és a szabadságért indított követeléseit. A hivatalosan bevezetett ellenőrzések jól mutatják, hogy a lengyelországi légkör még egyáltalán nem mondható nyugodtnak. A tömeges ellenőrzésre valószínűleg február 12- én és 13-án került sor Varsóban és a nagyobb városokban. Az erre vonatkozó számadatok önmagukért beszélnek. Közölték: 132 000 személy szegte meg a szükségállapot rendelkezéseit, közülük 95 000-et figyelmeztettek 29 000-et megbüntettek, 3 és fél ezret előállítottak, hétezret pénzbüntetőre ítéltek, négyezer személy ellen pedig eljárás indult. A fontosabb középületeket, hidakat katonaság őrzi, és továbbra is rendszeresek az igazoltatások. Folytatódtak a szükségállapot kihirdetésekor kezdődött tisztogatások az államapparátusban. Hivatalos jelentések szerint 260 magas beosztású állami tisztviselőt, köztük hat kormányzót, 17 kormányzóhelyettest és 16 városi tanácselnököt mozdítottak el az elmúlt két hónapban az ún. igazolási eljárások során. Ami a pártot illeti, még nem közölték, hogy mikor kerül sor a kilátásba helyezett hetedik plenáris ülésre. Az nem titok Lengyelországban: jelenleg nem a politikai bizottság rendelkezik a teljhatalommal. A szükségállapot bevezetését egy szűk csoport határozta el. Jaruzelski tábornok és négy másik főtiszt, továbbá három pártpolitikus. Szegényes tiltakozás Az utóbbi hetekben a szabad nyugati világ számos városában zajlottak le rendezvények, gyűlések, tiltakozó felvonulások a lengyelországi katonai diktatúra ellen, illetve szimpatizáns felvonulások a Szolidaritás védelmében. A megmozdulások eredménye lehangoló volt: egyik európai városban sem vett annyi ember részt ezeken a rendezvényeken, mint a hónapokkal ezelőtt szinte az összes nyugateurópai fővárosban megrendezett „békefelvonulásokon”, ahol a felvonulók egyedül az Egyesült Államokat tették felelőssé a világ jelenlegi ingatag, újrafegyverkezésre hajló politikájáért. Ebből is látható: Moszkva milyen ügyesen politizál, milyen szakértelemmel manipulálja Nyugat-Európa lakosságának a véleményét; ha arról van szó, hogy az amerikai világpolitika stratégiája ellen kell tüntetni, tiltakozni, százezrek vonulnak az utcákra, égetik a követségek előtt az amerikai zászlót, követnek el merényleteket amerikai tisztviselők ellen. Ha azonban valamilyen kommunista ország által elkövetett terror elleni tiltakozásról van szó, jó ha a rendezőknek sikerül néhány száz ember összetoborozniuk, így volt ez legutóbb a lengyelországi események elleni világméretű tiltakozásnál is. S a politika magasabb szintjén sem más a helyzet: ha Amerika a gabonaszállítások lemondásával akarja Moszkvát jobb belátásra kényszeríteni, máris jelentkeznek más nyugati országok, mint pl. Kanada, Argentína, akik szíves-örömest szállítják a kívánt gabonamennyiséget a Szovjetuniónak. S hiába tiltja meg Reagan elnök a legújabb technológia eladását Moszkvának, ha Nyugat-Németország kész minden esetben a Szovjetuniót kisegíteni. Az utóbbi idők nyugatnémet politikája a Szovjetunióval szemben különösen aggasztó. Egyesek már párhuzamot vonnak a nagy Schmidt-Brezsnyev barátság és egyetértés, a második világháború előtti Sztálin-Hitler-féle kapcsolat közt. S ha még idáig nem is fajult a dolog, a feltételezés nem alaptalan. Nyugat-Németország mindig első a nyugati országok között, amely védelmébe veszi Moszkva politikáját az amerikai vádakkal szemben. S ha a többi nyugati ország már nem ad hitelt a kommunista országoknak, biztosak lehetünk abban, hogy a nyugatnémet bankok továbbra is folyósítani fogják a milliókat. Ebben a kétes helyzetben Moszkva zavartalanul folytathatja terjeszkedő politikáját. Hiába az amerikai eltökéltség a Szovjetunióval szemben, ha más nyugati, és azonkívül a NATO-államok nem támogatják Amerika politikáját. S teszik ezt a béke „minden áron” való megvédésének érdekében. Egyes nyugati országok többre becsülik a pillanatnyilag köthető jó üzleteket a kommunista országokkal, mint a szabad Európa demokráciáját. Afganisztán esetében még állíthatták ezek a nyugati politikusok, hogy az elfoglalt ország messze van Európától, hogy Moszkva csak a Távol- Keleten és Afrikában akarja érdekszféráját kiterjeszteni. — Lengyelország azonban Európa szívében fekszik, s Moszkva itt sem fog habozni a végső esetben. S mit fog ez ellen tenni a nyugati világ? Schmidt majd újra elzarándokol Moszkvába, ahol majd megnyugtatják őt, hogy a lengyelországi válság csak átmeneti, s elkábítják remek üzleti ajánlatokkal, amint a nyugatnémet cégek milliókat fognak keresni, miközben a lengyel nép havi két kiló húst tud csak vásárolni, s az ország útjain páncélosok cirkálnak. Jaruzelski tábornok sem fukarkodik ígéretekkel a nyugati világgal szemben, ha arról van szó, hogy újabb hitelt kell felvennie. Eddig három dátumot adott meg, amikor is feloldják az ország katonai ellenőrzését. A hiteleket megkapta a nyugati bankoktól, a diktatúra maradt. A varsói katonai rezsim hivatalos adatai szerint eddig 120 ezer lengyel disszidált, s mintegy félmillió párttag adta viszsza tagkönyvét, vagy egyszerűen a szemétkosárba dobta. A lengyel nép ítéletet mondott a kommunizmus felett. A nyugati országok ítélete még várat magára ... Csáki Tibor Mi hibáztunk, vagy a történelem? Szerteszóródva élünk mi magyarok. A föld térképe lakóhelyünk. Tegnap levél jött a Fülöp-szigetekről, régi osztálytárstól, aki azt állítja, hogy mandarin nyelven Kínának készültünk mi ketten, és íme, ő angolul él a manilai középiskolában, én meg angolul New York mellett, Long Islandon. Nemrég levél jött Hongkongból — valakitől, aki legalább nyolc nyelven beszél és ír, nem számítva legalább négy kínai tájszólást —, alig értem a magyar szövegezést. Elfelejtett az elmúlt harminc év folyamán magyarul írni. Valakiről, aki nagy nyugatnémet siker, az hírlik, hogy nem tudta volna könyveit magyarul megírni, azért szorult fordítókra, akik elvégzik ezt a munkát helyette. — Gyere haza! — kérnek és biztatnak a nővérek, rokonok, paptársak, jó barátok. Kétszer megkíséreltem, visszautasítottak. Egyszer a Bécs melletti híres sorompónál, ahol ugyancsak megvárakoztattak, s végül bejelentette a sápadt kis hivatalnok: — Ne kérdezze miért, én nem tudom, de kérvényét viszszautasították Budapesten. Írtam egy kérést nemsokára utána Washingtonba is, onnan is visszautasítottak, okát nem adva a visszautasításnak. Nem akartam turistáskodni (bárhol szívesen vagyok turista, de hazámban nem), csak haldokló, 94 éves anyámat akartam látni, aki azt írta nekem: „Nem tudok meghalni, amíg nem látlak.” 1938-ban látott utoljára, amikor Kínának indultam. „ Nem kaptam engedélyt. Anyám meghalt. Mit keressek arrafelé? A családi házat? Idegenek lakták. Gyerekkori pajtásaimat? Szétszóródtak, s ha maradtak, megismernénk-e egymást? A temető halottait? Apám, anyám, nagyanyám, két bátyám? Nyugodjanak békében! Végigszaladtam Magyarországot szerető, hűséges rendtársaimmal? Hogy megszakadjon szívünk az emlékezéstől és búcsúzáskor? Tán okosabb a napos Itáliában, a borongós Skandináviában, a művelt Angliában vakációzni. Az pihentető, és nem fáj. Mi hibáztuk el, vagy a történelem? Nem valószínű, hogy magunk választottuk ennyi hiány, lelki érzésbeli, szellemi nélkülözés kínját. Ennivalónk, ruhánk, szállásunk van. Csak hazánk nincs, otthonunk nincs. Ha a szabad utat választottuk, talán rá is szolgáltunk a történelem havas, esős, viharos útjára. Elvesztett otthon gyerekei vagyunk, a történelem ostorsuhogása alatt. CSER LÁSZLÓ S. J. Szomorú szívvel tudatjuk barátaival, bajtársaival, ismerőseivel és egykori rabtársaival, hogy KEKSZ EDGÁR a magyar királyi légierők volt parancsnoka, számtalan kitüntetés tulajdonosa, a Rákosi-rendszer által életfogytiglanra ítélt hős magyar hazafi január 10-én Regensburgban elhunyt. Élt 87 évet. Nyugodjék békében! Az Európa Parlament döntése a szovjet földgázvásárlásról Az Európa Parlament elmúlt heti döntése figyelembe vette az amerikai, helyesebben Ronald Reagan elnök aggodalmait. Az ülés témájára érdeklődéssel tekintettek nemcsak a nyugati fővárosokból, hanem Washingtonból és Moszkvából is. Nyugat-Európa szovjet földgázvásárlásai a NATO-országokat függő helyzetbe hozhatnák Moszkvával, és ennek nemcsak gazdasági, de politikai, sőt katonai következményei lehetnének Nyugat-Európa és ezáltal az egész NATO, sőt végső fokon az Egyesült Államok számára is. Franciaország és Nyugat- Németország már aláírta a szibériai földgáz szállítására vonatkozó szerződést a Szovjetunióval. A részletkérdések egész sora azonban még tisztázatlan. Ezért a már megkötött egyezmények ellenére sem közömbös az Európa Parlament döntése. A kérdés előadója az Európai Közösség energiaügyi biztosa volt, aki kiegyensúlyozott beszédében kifejtette, hogy a földgázszállításokat a tagországok csupán energiaellátásuk változatosabbá tételére, a dráguló olaj fogyasztásának csökkentésére kívánják felhasználni. Gázszállítóként — a természeti adottságok következtében — csupán két ország jöhetett számításba: Algéria és a Szovjetunió. Az előadó szerint az Európai Gazdasági Közösség Végrehajtó Bizottsága legkorábban 1986—87-re várja az első köbméter földgázt Szibériából. Ez a becslés némileg eltér a franciák és a nyugatnémetek által már aláírt keretszerződés adataitól. Ebben ugyanis arról van szó, hogy már 1984- ben megérkezik Nyugat-Európába az első földgázszállítmány a messzi Szibériából kiinduló csővezetéken. Az energiabiztos megállapította: az Európai Gazdasági Közösségnek összehangolt energiapolitikára van szüksége az ellátás biztosítottsága végett is. Ezután tért rá a kérdés leglényegesebb, politikai jellegére: " Nagyon bonyolult feladat eldönteni azt, hogy vajon a Szovjetuniótól függő viszonyba kerül-e Nyugat-Európa az oroszok földgázszállítása miatt? Ezután került sor a szavazásra az Európa Parlament ülésén. A határozatot 114-en fogadták el, és mindössze 19- en szavaztak ellene. A határozat kimondja: az Európai Gazdasági Közösség országainak össze kell hangolniok földgázvásárlásaikat. A döntés politikailag legfontosabb része: harmadik, vagyis az Európai Közösségen kívüli országból — különösképpen a Szovjetunióból — érkező földgáz vásárlását arra az elvre kell alapozni, hogy ezek a szállítmányok nem lehetnek olyan nagyméretűek, hogy veszélyeztessék a tagországok függetlenségét és biztonságát. 1982. március