Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)
1983-01-09 / 1. szám
L0U15 S Z.A 2218 N LINCOLN AVS CHICAGO ILL 60614 ^atoltkusí Ülagparofe Vasárnapja 90. évfolyam 1. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent 1983.január 9. Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 291-640) Volume 90, No. 1 The world’s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents January 9,1983 DR. HABSBURG OTTÓ: KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI FEGYVEREK Érdekes megfigyelni, hogy amikor az emberiség jövőjéről, a fegyverkezésről és a leszerelésről tárgyalnak, ritkán esik szó a kémiai és biológiai fegyverekről. Csak hébe-hóba fordul elő, hogy valaki megpendíti ezt a témát, mint nemrég Reagan elnök, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió ilyen irányú felkészültsége miatt Amerika is kénytelen lesz e téren kitanulmányozni egyetmást. Manapság a tárgyalások és tüntetések központjában mindig az atomfegyverek állanak, dacára annak, hogy a jövőben a veszélyt sokkal inkább másfelé kell keresni. Nagyon kevesen tudják, hogy a szovjet hadsereg fegyvereinek kétharmada kémiai és biológiai természetű. Ezt a tényt a sajtó és az egyéb hírközlő eszközök mintegy szándékosan és tudatosan elhallgatják, és csupán nagy néha — egész diszkréten — jelennek meg apró hírecskék Kambodzsáról, Laoszról és Afganisztánról, ahol valójában egész leplezetlenül kísérleteznek az oroszok az új fegyverekkel, és ahol már ezrek és ezrek pusztultak el e fegyverektől. Elég, ha csak az úgynevezett „sárga esőt” említjük, amelynek létezéséről és délkelet-ázsiai alkalmazásáról több mint elég bizonyíték van. Nemzetközi hírszolgálati irodák megbízható alkalmazottai sokszor saját életük és egészségük kockáztatásával jutottak olyan bizonyítékok birtokába, amikből egyértelműen kitűnik, hogy az oroszok egyre újabb és újabb kémiai és biológiai fegyverekkel próbálják térdre kényszeríteni a nekik behódolni nem akaró népeket. Tudnunk kell, hogy a földgömb különböző részein folytatott különféle kísérletekről kell beszélnünk. A legkülönfélébb vegyi anyagok és kórokozók — amiket lépten-nyomon alkalmaznak — tanúskodnak arról, hogy nagyban folynak a kísérletek. Jellemző tény, hogy ezek a kísérletek majdnem kivétel nélkül bizonyos meghatározott célokra szorítkoznak, úgy, hogy hatásuk tanulmányozható legyen, és hogy minden tulajdonságukra fény derüljön. Ugyanaz az eset állt elő, mint a második világháború előtt, amikor Hitler Spanyolországban, Mussolini pedig Etiópiában próbálta ki fegyvereit. Hasonlóképpen megfigyelhető volt, hogy a Falkland-konfliktusban a NATO-hatalmak jónéhány olyan megfigyelést tehettek fegyvereik hatóképességével kapcsolatosan, amire békeidőben nem lett volna módjuk. Éppen ezért a jövőben több fegyveren és felszerelésen változtatásokat eszközölnek majd, olyan változtatásokat, amikre 1982 áprilisa előtt nem is gondoltak. Sőt, néhány hajónak is vissza kell térnie a hajógyárba. Még amerikai hajóknak is ... Ami a kémiai-biológiai fegyverek terén való ismeretszerzést illeti, az oroszok e fegyverek gyakorlati alkalmazása, bevetése során lényegesen fontos, új ismeretekre tettek szert. És ebben az esetben nemcsak a hadieszközök tökéletesítéséről beszélhetünk, mint például az említett falklandi konfliktus kapcsán, hanem teljesen új eszközökről, valamint azok alkalmazásáról, amik csak növelik a háború szörnyűségeit. E tények arra engednek következtetni, hogy Moszkva komolyan arra számít: egy nemzetközi konfliktus esetében nem atomfegyverekkel, hanem kémiai és biológiai eszközökkel tud döntő csapást mérni. Ebben a legtöbb szakértő, aki járatos a háborús problémákban, egyetért. Nem hanyagolható el az a szempont se, annak ellenére, hogy az oroszok a kémiai-biológiai eszközöket döntő fontosságúnak tartják, a világ minderről nem sokat beszél, sőt, talán tudomásul sem veszi. Az utóbbi időben a nagy béketüntetések olyasmik ellen irányultak, amiket Moszkva maga se használna. Ebből az következik, hogy Brezsnyev ajánlata — miszerint kötelezi magát arra, hogy nem támad elsőnek atommal — talán őszinte volt. Ha figyelembe vesszük a stratégiai szempontokat, azt látjuk, hogy az oroszok érdekének az felelne meg legjobban, ha békén hagynák a nukleáris fegyvereket, azokkal nem támadnának, de közben — és ahelyett — a konvencionális és atomfegyverekkel egyaránt felszerelt Nyugatra egész más síkon, nem várt módon, kémiai-biológiai fegyverekkel törnének. Furcsa szituáció adódott egy jellegzetes és sajátságos ténnyel kapcsolatosan. Nevezetesen arról van szó, hogy addig, amíg a szovjet rakéták rá voltak irányítva az európai államokra, úgyszólván ismeretlen volt a nagyobb béketüntetés és az atomtól való félelem. Mindez csak akkor kezdődött, amikor a NATO elhatározta, hogy Európában lövegeket állít fel, amik szükség esetén lőhetik a szovjet városokat. Nos, most a kémiai és biológiai fegyverek ügyében ugyanezt az irányított tömegmagatartást figyelhetjük meg. Ilyen körülmények között a világbéke érdekében igenis határozottan és erélyesen nevén kell neveznünk a gyermeket, beszélnünk kell a tömegpusztító fegyverekről, akárki is rendelkezzék velük. Máskülönben nem csupán borzasztó meglepetésekben lehetne részünk, de egyenesen tálcán kínálnánk a Kremlnek a lehetőséget, hogy a legsúlyosabb csapást mérje a felkészületlen világra. Ki tud többet a Szovjetunióról? A „nagy októberi szocialista forradalom” 65., a Szovjetunió megalakulásának 60., valamint a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 35. évfordulója jegyében, immár tizedik alkalommal hirdetik meg a KI TUD TÖBBET A SZOVJETUNIÓRÓL? című politikai vetélkedősorozatot — olvassuk a Művelődési Minisztérium, a KISZ, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége közös közleményét. A közlemény utal arra, hogy első ízben az 1973— 74-es tanévben rendezték meg ezt a politikai vetélkedőt, mely azóta valóságos mozgalommá szélesedett, és jól szolgálja a magyar—szovjet barátság ápolását. És tegyük hozzá: jól szolgálja a magyar fiatalság eloroszosítását... A vetélkedő legjobb helyezettjei szép díjakat, jutalomüdüléseket kapnak (természetesen a Szovjetunióban), s ezért a diákok jól felkészülnek a tudnivalókból. Ennek eredményeként az iskolásgyerekek többet tudnak a Szovjetunióról, mint saját hazájukról. Mert olyan vetélkedőt, hogy ki tud többet Magyarországról, a magyar történelemről, senki sem hirdet meg a magyar iskolások számára . .. Minek az? Napjainkban a kommunista diktatúrákban élő országok adósságot adósságra halmozó, lyukbetömős, mentőcsónak politikája zátonyra futni látszik. Lengyelország és Románia máris zsákutcába futott, és a kissé rugalmasabb magyar társadalmi rendszer is csak egy elkapitalizálódási folyamat árán képes a felszínen maradni. De meddig? Meddig lehet feszíteni a gyökereiben mélységesen reakciós kereteket? Mivel a gazdasági problémák a vasfüggöny mögött hihetetlen méreteket kezdenek ölteni, demokratikus megoldásra aligha van remény. A sokkal egyszerűbb és olcsóbb katonai megoldás meg világháborús veszéllyel fenyeget. Várható-e újabb „gazdasági csoda”? Aligha. A gazdasági csodák gyökerei mindig egy támogató ország népgazdaságába nyúlnak át. Az oroszok máris erejükön felül éltek nyugati kölcsönökkel, és a harmadik világ támogatása mellett nem tudták megakadályozni európai hűbéres birodalmuk láncszemeinek fellazulását. Kommunizmus - A diktatórikus, adminisztratív, szabályozó rendszer gúzsba köti az amúgy is elkényelmesedett, statisztikaépítő gazdaságot. Az infláció felgyorsította pénzvilág rugalmas gazdasági életet követel. Képzeljük csak el, milyen rugalmas lehet egy vállalat 60 éves igazgatója, aki fél minden személyes döntéstől, és életének nagyobbik részét bűnbakok keresésével töltötte. — Eleven példa a hangzatos nevet viselő Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, amelyben 1200 emberre 11 igazgatói címmel felruházott nagykutya jut, és az osztályvezetők egész hadserege van a dolgozók nyakára ültetve. A kéz kezet mos elvet mi sem példázza jobban, mint amikor a Bányászati Kutató Intézetet a Bányászati Tervező Intézettel összevonva, Kapolyi miniszterhelyettes a KMG-ben létrehozta az előbb említett KBFI torzszülöttet, és Tóth Zoltán volt osztályvezető valahogyan kimaradt az osztozkodásból. Bánatát azonban hamar orvosolta 11 igazgató cimborája, és — új fogalom született — szakosztály konzervativizmus vezetővé nevezték ki, egyetlen beosztott nélkül. Miben is áll tehát a rugalmatlanság? Három alapvető sajátossága a kommunizmusnak, amelyről a nagy előd, Lenin, elfelejtette lerántani a leplet: 1. Diktatúra örökre; 2. Reakciós konzervativizmus. 3. Panamázás. Vegyük sorra ezeket egyenként: 1. a diktatúra az uralkodó csoport érdekeit kényszeríti rá a tömegekre, tehát a munkásra és parasztra is. 2. A reakciós konzervativizmus fő pillérei Marx és Lenin. Ők a tévedhetetlen, jövőbe látók, szent alapigazságokat nyilvánítottak ki, amelyeket a világ már régen túlhaladt, de a kommunisták mindmáig áhítattal biflázzák. Reakciós, mivel semmiféle ellenvéleményt nem tűr meg, és mint vérszívó élősdi telepszik a gazdasági életre, minden haladó gondolatot, ötletet megfojtva. 3. Köztudott, hogy Magyarország is, mint nagy orosz „testvére”, a sógorok, komák, borravalók, csúszópénzek, a protekció országa. Elavult tehát az ideológiai keret, és a bénult gazdaság képtelen lábra állni. Szegedi Attila ÉRTESZTÉS Értesítjük a Könnyű László által szerkesztett HUNGARIAN TRANSYLVANIA igen tisztelt előfizetőit, hogy a könyv kinyomása a Vasárnap nyomdájában történt halálozás miatt késik. Ezért az érdekeltek szíves türelmét kérjük. Szíves megértésüket kéri: a Vasárnap nyomdája A kifejlet éve Ha százéves jövendőmondó szerepét akarnánk betölteni és jóslatokba bocsátkoznánk, milyen lesz az 1983. esztendő, azt kellene mondanunk, hogy ez talán még nem hozza meg az emberiség és a magyarság sorsában a végső, döntő fordulatot, de minden bizonnyal be fognak következni olyan fejlemények, melyek ezt a fordulatot hamarosan történelmi szükségszerűséggel kikényszerítik. Más szóval: 1983 nem a döntés, de az utolsó forduló, a kifejlet éve lesz. Ennek a fordulónak az előzményeit már az óév második felében megfigyelhettük. Legfontosabb ezek közül, hogy a Szovjetunióban a titkosrendőrség, a KGB vette át a hatalmat. Nemcsak az új pártfőnök, Jurij Andropov jött a KGB soraiból, de az első helyettes miniszterelnök, Gajdar Alijev is. Ilyen nyíltan a KGB még nem lépett az élre a szovjet rendszerben. Legközelebb Sztálin halála után jutott hozzá, amikor Berija az uralkodó triumvirátus egyik tagja lett, de Berija csak a támasz szerepét gyakorolta, és hamarosan ismét háttérbe szorult. Ezúttal azonban a szovjet államgépezet hivatalosan is a KGB vezetése alatt áll, amiből arra következtethetünk, hogy a Kreml kiöregedett urai már csak ettől várják bomlásnak indult rendszerük megmentését. Lengyelországban valóban sikerült Jaruzelskinek a rendőrállam módszereivel ideigóráig helyreállítani a kommunista párt roskadozó uralmát. Lengyelország súlyos gazdasági, társadalmi s politikai problémáit azonban ezzel nem oldotta meg, mert erre a rendőrállam módszerei alkalmatlanok. A lengyel népet megfélemlítették, de egyébként minden maradt a régiben. A parázs most a hamu alatt izzik, de egyszer megint lángra fog lobbanni. Andropov első intézkedései is arra mutatnak, hogy most a KGB „jól bevált” eszközeivel igyekszik a belső ellenállást megsemmisíteni és a szovjet gazdasági életet talpra állítani. Ezek az eszközök azonban a Szovjetunióban éppúgy nem fognak működni, mint Lengyelországban. A disszidenseket bebörtönözhetik, katakombákba kergethetik, de ettől se az elégedetlenség nem fog megszűnni, se a szovjet gazdaság megrekedt kerekei nem fognak megindulni. Csak a terror lesz nagyobb, de eredményei nem lesznek. Az új év első hónapjai azonban ezzel a belső szovjet terrorakcióval lesznek elfoglalva. Mikor ez majd csődöt mond — mert szükségszerűen csődöt fog mondani —, akkor várható a Szovjetunió fokozottabb külső tevékenysége. — Andropov ennek alapjait is megvetette már a Kína felé nyújtott baráti kézzel. Ha a Szovjetunió kiszabadul a kínai—amerikai harapófogóból, akkor könnyebben kezdhet a Nyugaton agresszív politikába. A Közel-Keleten jelenleg „csend” (?) van, csak Irán és Irak közt dúl fáradhatatlanul a harc. Ehhez bizonyára hozzájárult a Szíriának nyújtott szovjet garancia is. A PLO ellen folytatott sikeres libanoni hadjárat után Izrael nem merte az ottani szír erőket felszámolni, mert tartania kellett a szovjet fegyveres beavatkozástól, így a Szovjetunió bizonyos mértékig még stabilizálta is a közel-keleti helyzetet. Az Irak és Irán közti háború azonban félelmetes lehetőségeket rejt magában. Minden jel arra mutat, hogy Irak erősen leharcolt állapotban van, szinte könyörög már a békéért, közben panaszkodik is, hogy az arab világ nem nyújt neki elég segítséget. Ezek baljós jelek, és arra mutatnak, hogy az iraki ellenállás előbb-utóbb öszsze fog omlani. Ha ez bekövetkezik — és ez 1983 egyik komoly lehetősége — az egész Perzsa-öböl vidékét, hatalmas olajkutaival együtt, a mohamedán fundamentalisták fogják hatalmukba keríteni. Innen már csak egy lépés a szovjet—iráni szövetség és az ezt követő szovjet—amerikai összecsapás, amelyet aligha lehet majd a Közel-Keletre korlátozni. 1983 második felére várható a Pershing II és a Cruise atomtöltetű rakétaütegek felállítása is a NATO-államokban. Ezzel a Szovjetunió legnépesebb városai és legfontosabb iparvidékei megsemmisítő erejű amerikai atombombák hatósugarába kerülnek. A szovjet vezetőség minden lehető eszközzel próbálta ezeknek a rakétáknak a felállítását megakadályozni, de úgy látszik, nem sikerült. Nem lehet tudni, a Szovjetunió megvárja-e, míg ez a rakétagyűrű felépül, vagy preventív háborúba kezd. Ilyen körülmények közt a magyar emigrációnak készen kell állnia minden lehetőségre. Legyen ezért 1983 az emigráció számára a felkészülés éve. Istenben bízva, nemzetünk mellett a végsőkig kitartva, készüljünk a magyar jövőre, hogy a magyar nemzet maradjon, és bátran lépje át a következő ezer év küszöbét, dr. v. Endrey Antal Románellenes tüntetés Budapesten A jelek szerint az Erdélyért őszintén aggódók egyre inkább nem hajlandók véleményüket véka alá rejteni.,Bár a kötelező közös kommunista ideológia elvei értelmében Magyarország és Románia között semmiféle feszültség nem engedélyezett, a „testvéri népi demokrácia” kényszerzubbonyába erőszakolt magyar állampolgárok mindig jobban és jobban kifejezésre juttatják érzelmeiket. A hírhedt Lancranjan-könyv — amiben a szerző nem fukarkodik magyargyalázó megállapításokkal — csak benzin volt a hamu alatti parázsra. Odahaza járt szemtanúk egybehangzó állítása szerint az erdélyi magyarság tűrhetetlen helyzete miatt felháborodott pestiek tüntettek a román követség előtt, és kövekkel dobálták meg az épületet. Hogy is írta Wass Albert? „A csillagok járása változó..