Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)
1983-09-25 / 36. szám
4. oldal Évközi 26. vasárnap Olvasmány Ámosz próféta könyvéből (6, la, 4-7) Ezt mondja a mindenható Isten: Jaj nektek, népem gazdagjai! Elefántcsont ágyakban lustálkodtok és henyéltek fekvőhelyeiteken. Lakmároztok a nyáj bárányaiból és a csorda borjaiból. Hárfaszó mellett énekeltek, és azt hiszitek, hogy olyan hangszereitek vannak, mint Dávidnak. Serlegekből isszátok a bort, a legfinomabb kenettel kenitek meg magatokat, és semmit sem törődtök a nép romlásával. Ezért majd ti mentek a száműzöttek élén a számkivetésbe, és véget ér henyélő tobzódástok. Ez az Isten igéje. Zsoltár (145, 7, 8—9a, 9bc-10) Áldjad, lelkem, az Urat, dicsőítsed az Istent! Isten az elnyomottak pártját fogja, kenyeret ad az éhező embernek. Feloldja a foglyok bilincsét, megvilágosítja a vakokat. Áldjad, lelkem, az Urat, dicsőítsed az Istent! Fölegyenesíti a görnyedet, kedveli az igazlelkű embert. Oltalmazza a hontalant, gyámolítja az árvát. Áldjad, lelkem az Urat, dicsőítsed az Istent! Nem hagyja el az özvegyet, de megzavarja a gonoszok útját. Mindörökké uralkodik az Úr, Sión Istene, nemzedékről nemzedékre. Áldjad, lelkem, az Urat, dicsőítsed az Istent! Szentlecke Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből (6, 11 — 16) Kedvesem! Aki Isten embere vagy, menekülj a bűntől! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre! Vívd meg a hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál meghívást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. Parancsolom neked Isten nevében, aki mindennek életet ad, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, tartsd meg a parancsot büntetlenül és feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és azuralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, és megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott és nem is láthat. Tisztelet neki és örök hatalom! Úgy legyen! Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Uram, a te szavad igazság. Tégy szentté minket igazságod által! Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Lukács könyvéből (16, 19-31) Jézus egy alkalommal ezt a történetet mondta a farizeusoknak: Volt egy gazdag ember. Bíborba-bársonyba öltözködött, és naponta fényesen lakmározott. Élt ott egy Lázár nevű koldus is. A gazdag ember kapujánál feküdt, testét fekélyek borították. Szívesen megette volna az ételmaradékot, ami lehullott a gazdag asztaláról, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák mentek oda, és nyaldosták sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok fölvitték Ábrahám mellé a mennyországba. A gazdag is meghalt, eltemették, és a pokolba jutott. Ott nagy kínja között az ég felé emelte tekintetét, és a messze távolban megpillantotta Ábrahámot és vele Lázárt a mennyországban. Fölkiáltott: ,,Ábrahám, atyám, könyörülj rajtam! Küldd le hozzám Lázárt, hogy vízbe mártsa ujja hegyét, és enyhítse vele nyelvemet, mert nagyon szenvedek a lángokban!’’ Ábrahám azt felelte: ,,Fiam, emlékezzél rá, hogy te szerencsés voltál a földi életedben, Lázár pedig sok bajt látott. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődök Azonfelül közöttünk nagy szakadék tátong, hogy ne tudjon odajutni, aki innen át akar menni hozzátok, se onnan ide ne jöhessen senki.” ..Akkor arra kérlek, atyám — mondta a gazdag —, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak, e kínok helyére!” Ábrahám erre csak annyit válaszolt: ,,Ott van nekik Mózes, ott vannak a próféták. Azokra hallgassanak!” ,,Ábrahám, atyám! — szólt újra a gazdag. — Nem teszik. De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.” Ábrahám végül azt mondta: ,,Ha nem hallgatnak Mózesre és a prófétákra, úgy akkor sem hisznek, ha valaki a halálból föltámad nekik.” Ezek az evangélium igéi. A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Mihályi Gilbert 40. papi jubileuma a chicagói Szent Istvánban Plébániai családi ünneplésnek készült. Az is lett. Hálaadó szentmisével kezdődött július 10-én, vasárnap. A 40 éves papnak Békési István jezsuita atya, a torontói Szent Erzsébet Egyházközség társplébánosa, a jubiláns régi jó barátja Rómából és Szegedről, és Pável László chicagói egyházmegyés diakónus, Mihályi atya földije, segédkeztek az oltárnál. Szendy László, a jubiláns plébános szombathelyi premontrei gimnáziumi iskolatársa olvasta a szentleckét, Pável László szerpap pedig az evangéliumot. A szentbeszédet Békési István, az egyik legkiválóbb magyar emigrációs népi szónok tartotta, s a papi jubileumhoz illően a papságról, Rómáról — Mihályi atyát Rómában szentelték pappá 1943. július 11-én — és a magyar emigrációs lelkipásztorról beszélt nagy elokvenciával. A szentmise után a templom bárjában volt koktél, ahol Petrákovits Jenő, Szabó István és Katona Jenő szolgálták a hűsítő és aperitív italokat. Majd a feldíszített Mindszentynagyteremben következett a bankett. Pásztor Tóni Duna zenekara adta az ebédzenét, és a kiváló zeneművész furulya- és tárogatójátékával gyönyörködtette a vendégeket. Közben bárosaink az italokat rakták az asztalra. Oltáregyleti asszonyaink pedig felszolgálták a pörköltből, sült és rántott csirkéből és rétesből álló ebédet, amit oltáregyleti háziasszonyaink, egytől egyig kiváló szakácsnők: Szabady Klára, Koós Kató, Körmöczy Piroska és Krémer Vera készítettek már kora szombat reggeltől fogva. Az ebéd végeztével a jubileumi torta felszeletelésének, kiosztásának és megízlelésének ceremóniája következett. Ezután a plébánia köszöntötte jubiláns plébánosát. Katona Mária Sík Sándor Az acélember — Ének a sürgönypóznáról című versét szavalta el, amely a papi hivatásról szóló gyönyörű lírai alkotás. Dr. Szederkényi Péter, a kiváló üzletember, a rendező bizottság elnöke pedig melegen köszöntötte a vendégeket és a jubiláns plébánost, mint lelkipásztort, hitszónokot, írót és magyar papot. Egyben felolvasta Tollas Tibor, Somos József St. Louis-i magyar plébános, Csengődy Gyula és Mária, a St. Louis-i magyar plébánia vezetőségi tagjai, valamint a Bahama-szigeteken vakációzó Varga Pál és felesége táviratát. Majd dr. Fábián Árpád szombathelyi megyés püspök üdvözlő levelét ismertette. Ezt Mihályi atya tudta nélkül Petrákovits Jenő közbenjárására küldte el a jubiláns lelkipásztor szülővárosának jelenlegi püspöke. A püspöki levél így dicséri Mihályi atyának haza is elérő tevékenységét: „De Szombathely városa és Szent Márton egyházmegyéje is őrzi jubiláns szerzetes- és paptestvérem emlékét. Úgy gondolnak vissza — papok és hívek — Főtisztelendőségedre, mint buzgó szerzetesre, Szent Norbert hű fiára, mint kiváló hitszónokra, hitoktatóra és lelkipásztorra. Mióta a magyar földtől távol él, azóta is sokat tesz e föld papjaiért és híveiért. Kiváló hittudományos képzettsége, bensőséges imaélete, a szent liturgia iránti vonzalma, gazdag lelkipásztori tapasztalata, a Szolgálatban megjelent kitűnő cikkei, a Szűzanyáról és a liturgiáról írott értékes könyvei révén számunkra is bőségesen kamatoznak. Hála legyen mindezekért jóságos Istenünknek, minden jó adomány szerzőjének.” Ezután Polgár Melinda elszavalta Gödölley László Floridába költözött volt templomtagunk Köszöntő című versét. Várfay István, a plébániai tanács elnöke mondott üdvözlő szavakat. Majd Szabady Klára, az Oltáregylet elnöknője szedte csokorba Mihályi atya itteni munkásságának kiemelkedő eredményeit. Kocsis István, a Szent Név Társulat elnöke folytatta az üdvözlést, majd Katona Mária, a Hétvégi Magyar Nyelviskola vezető pedagógusa csatlakozott a plébános köszöntéséhez. Ami következett, azt meglepetésül szánta Szendy László, a Loyola Academy tanára, Mihályi atya szombathelyi premontrei gimnáziumi iskolatársa. Régi és újabb felvételekből készített színes képekben mutatta be a jubiláns lelkipásztor élettörténetét, kezdve a Kövi utcai kis családi házon, a székesegyházi keresztelőkúton, a püspöki elemi iskolán át a wisconsini De Pere-i St. Norbert College professzori cap and gown ünnepi uniformisában . . . Bevezetésül Szombathely mai és Savaria korabeli történelméből láttunk képeket. Ezeket dr. Szemlér György, a Loyola egyetem történész-archeológus professzora magyarázta szakértelemmel. Közben báró Pongrácz Cili szavalta el Weöres Sándor Emlékezés az ifjúkori tájra című ideillő versét. Ádor Sándor pedig technikailag működött közre a vetítésben. A résztvevők elhalmozták a jubiláns plébánosukat ajándékaikkal, a rendező bizottság pedig Doxa aranyórával lepte meg Mihályi atyát. Előző este pedig privát vacsorát adtak lelkipásztoruk és vendége, Békési István atya tiszteletére a westplainsi Fountain Blue étteremben. Már 4 óra is elmúlt, amikor Mihályi atya megköszönte a vendégeknek, hogy papi jubileumát ilyen kedves nappá tették. A konyhán dolgozó és a finom bankettebédet készítő oltáregyleti hölgyekről elismeréssel szólt annál is inkább, mert ezúttal sokkal nagyobb gondot és strapát jelentett a sütésfőzés, mint máskor, hiszen vacsoráinkra ennyi vendéget sohasem tudtunk befogadni, táncra is kell ugyanis elég helyet fenntartani. Háláját fejezte ki a rendező bizottságnak: Gyurcsovits Kató és Szilveszter, Katona Mária és Jenő, Koós Kató és László, Szabady Klára, Szabó Ilona és István, Szabó Teréz, dr. Szederkényi Jutka és Péter, Várfay István hölgyeknek és uraknak a páratlanul gondos előkészítő munkáért, ami nélkül ez a nap nem lehetett volna ilyen bensőségesen szép. Extra köszönetet mondott a jubiláns dr. Szederkényi Jutkának és Péternek, a rendező bizottság elnökének a bizottság összeállításáért és a jubileum meleg barátsággal való felkarolásáért, ami biztosította méltó megünneplését. Gondolatok a Tízparancsolatról Nem olvastam az ószövetségbeli Mózes V. könyvét, mely részletesen foglalkozik a Tízparancsolattal. Gondolom sokan vannak a Kedves Olvasók közül, akik szintén nem olvasták. Viszont hittanban valamennyien tanultak már az elemi iskola felsőbb osztályaiban, és a hitoktató felkészültsége szerint bővebb magyarázatot kaptunk a rövid szöveghez. A különböző gyónást előkészítő könyvecskékben (gyónó tükör) is részletes magyarázat van a parancsolatokhoz. Iskoláskoromban — noha nem egyházi iskolába jártam — a hittan éppen olyan kötelező tantárgy volt, mint az írás, olvasás, számolás vagy a földrajz. Elfogadtam kritika nélkül, amit a tanító néni, illetve a hitoktató néni mondott. Istenről, Jézusról már otthon hallottam. Minden este lefekvés előtt anyai felügyelet mellett imádkoznom kellett. A Tízparancsolatról azonban az elemi iskolai hittanórán tanultam. Megtanultam mind a tizet a hozzájuk tartozó bevezetéssel, akárcsak a földrajzból azt, hogy Magyarország fővárosa Budapest, és a számtanból a kisegyszeregyet. Csak a későbbi éveimben gondolkoztam el, hogy milyen logikus felépítésű mestermű az egész. Az első három parancsolat az embernek Istenhez való viszonyát szabályozza. Néhány hittankönyv a bevezetést is az I. parancsolathoz sorolja, bár abban Isten Úr mintegy bemutatkozik. Megmondja ki ő, és mik a fő tulajdonságai. Magának a parancsolatnak a lényege az, hogy az Úr az egyetlen Isten, nem tűr más isteneket. Sem festett vagy faragott képet, sem szellemi bálványokat. A parancsolatok felülről lefelé, vagyis csökkenő fontossági sorrendben következnek. A második parancsolat megtiltja az Úr nevével való visszaélést, a káromkodást és a hamis esküt. E két tiltó parancsolat után egy elrendelő következik: a III. parancsolat a hetedik napot Isten napjául rendeli. Az ő dolgaival kell foglalkoznunk ezen a napon. Ennek a parancsnak szociális jelentősége is van: senki se hajtsa magát és alkalmazottait megszakítás nélkül. A IV. parancsolat azokkal kapcsolatos, akik az egyén létrejöttében Isten Úr munkatársai. Egyházunk tanítása szerint Isten minden emberi lelket egyénileg, közvetlenül teremt, míg az emberi test létrejötte a szülők összműködésének eredménye. Azonkívül, normális körülmények között, a szülők táplálják, ruházzák, nevelik az egyént, amíg az önmagáról gondoskodni tud. Illő, hogy a szülők megbecsülésben részesüljenek. Az V—X. parancsolatok mind tiltok. A legsúlyosabb következményű bűntől a kevésbé súlyos felé haladva. Az V. VI. és VII. parancsolatok cselekvést tiltanak, a VIII. beszédet, a IX. és X. bűnös gondolatot, vágyat. Az emberölés következményét, a halált nem lehet meg nem történtté tenni. Senki emberfia sem tudja visszaadni a kioltott életet. Sem a sajátját, sem a másét. Én valami jelképet látok abban, hogy Jézus Úr hároméves földi tanítói és prófétai működése alatt csak természetes halállal meghaltakat támasztott fel (Lázár, Jairus leánya, a naimi ifjú), noha bizonyára voltak akkor is emberöléseknek és gyilkosságoknak ártatlan áldozatai. Az első erőszakos halált szenvedett emberi test, amelyet Jézus Úr föltámasztott, a saját meggyötört, meggyilkolt teste volt. (A keresztre feszítés az ő esetében igazságtalan ítéleten alapuló kegyetlen gyilkosság.) A VI. parancsolat megszegésével okozott bajok esetleg jóvátehetők: az elcsábított nőt feleségül veszi a csábító, a törvénytelen gyereket törvényesítik, vagy derék emberek örökbe fogadják; a nemi bajok néha gyógyíthatók. A VI. parancsolat is cselekvést tilt, de itt közvetlenül jóvá tehetők. Az ellopott, elsikkasztott, elrabolt anyagi dolgokért kárpótlást lehet kapni. (Ha a törvény jól működik.) A VIII. parancsolat már nem cselekvést, hanem csak beszédet tilt: a hamis tanúzást a bíróság előtt, a rágalmazást, a pletykát. Természetszerűen az írott szóra ugyanez vonatkozik. A IX. és X. parancsolat nem a cselekvést, nem is a gonosz beszédet tiltja, hanem a bűnös gondolatot: a parázna vagy kapzsi vágyakat. A beszédet és a cselekedetet többnyire a gondolat előzi meg. Az ilyen le nem győzött kívánságok előbb-utóbb beszéddé, sőt: cselekedetté válnak. Ezért tiltja a Tízparancsolat más feleségének vagy anyagi javainak az elkívánását. Ha az ember még nem beszélt bűnös vágyáról, és nem kezdett cselekedni, csak ő maga és Isten Úr tudnak róla. Még lehet visszakozni, mielőtt súlyosabb dolgok történnének. A Tízparancsolat felépítése logikus, következetes. Az emberi természet bölcs ismeretére mutat. Egy okkal több, hogy isteni eredetét elfogadjuk. Akár maga Isten Úr diktálta kőtáblára az Egyiptomból kivándorló nép vezéréül elhívott Mózes egyiptomi hercegnek a Sinai hegyen, füst, lángok és villámlások közepette — amint ezt a hitoktató néni mesélte annak idején az iskolában —, akár a Szentlélek Isten sugalmazta bölcs törvényhozóknak évszázadokkal később, amint ezt néhány hivő lelkű történész valószínűsíti napjainkban. Más lapra tartozik, hogy az emberek — a szabad akarattal visszaélve — nem tartják meg a Tízparancsolat legtöbbjét. Ez nem változtat az isteni kinyilatkoztatás nagyszerűségén. Képzeljük el, milyen szép, békés lehetne az élet a földön, ha az emberek a Tízparancsolat szerint élnének! Mennyivel derűsebben várná mindenki, halálvágy vagy (másfelől) halálfélelem nélkül, hogy Isten Úr fiatalon vagy öregen áthívja a múlandóságból az örökkévalóságba. Bellarius Utószó: Az utóbbi években döbbenetes jelenség tanúi lettünk. Úgy látom, Isten Úr megelégelte a VI. parancsolat általános és kihívó módon történő áthágását az ún. keresztény országokban, és lesújtott büntető kezével. Az eddig ismert nemi betegségekhez ráadásul új, ma még nem gyógyítható két betegség ütötte fel a fejét. Egyik a herpes. Nem halálos, de fájdalmas, és nem gyógyítható. Eddig az USA-ban több mint 20 millióan kapták meg, és a hírközlő szervek csak most kezdik a közönséget tájékoztatni. Miért hallgattak néhány évvel ezelőtt, amikor még „csak” ötmillió herpesbeteg volt? (Ezt Phyllis Schlafly kérdezte egy idei körlevelében, és meg is felelt a kérdésre.) A másik isteni büntetésszerű betegség az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome), amely a legtöbb esetben halálos. Túlnyomó részben homoszexuális és biszexuális férfiak kapják meg. Nem a beteges hajlam, hanem a pervertált életmód folytán. Az atlantai országos járványellenőrző központ 1983 júniusi jelentése szerint az USA 50 államában és Puerto Ricóban 1641 AIDS esetet jelentettek. Ebből 597-en máris meghaltak. A betegség áldozatainak 71 százaléka homoszexuális vagy biszexuális férfi volt, 17 százaléka kábítószeres, aki intravénás injekcióval adta be magának a kábítószert, 5 százalék Haitiből bevándorolt néger (ezekről kiderült hogy ők is homoszexuálisok), 1 százalék haemophiliás. A hiányzó 6 százalékról nincs adat. Minden 7 AIDS-es betegből 6 meghal a diagnózis megállapítása után 3 éven belül. A 4 évvel ezelőtt megállapítottakból már egy sincs életben. A betegek száma minden 6 hónapban megduplázódik. (Charles Rice profeszszor cikkéből a The Wanderer 1983. augusztus 18-i számából.) 1983. szeptember 25.