Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)

1983-11-20 / 44. szám

1983. november 20 Jövöszm­ok, — XD REJIEMVE — .111, m m1 1 k 1 .1­1­111­8 HUNGARIAN MELODIES &­­up fp asi 4SI H­E­R­C­Z­E­G FERENC A fogyó hold MAGYAR KÖNYVTÁR KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA P. O. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 U.S.A. Név: Cím: A könyv címe: Példányszám: Postaköltség könyvenként 1 dollár, kivéve ott, ahol másként van jelezve. Mellékelt összeg: ........................................................... KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA SÓ BERNÁT: F­air Ovilam Évekkel ezelőtt legkedvesebb szórakozásaim közé tarto­zott, sétálgatni a híres melbourne-i botanikus kertben. Ma­napság sem mulasztom el kimenni egy-egy órára, valahány­szor arra járok. Gyönyörű hely. Nem csoda, hiszen több mint száz évvel ezelőtt kezdték szakértő gonddal ültetni. Jóformán a város közepén fekszik, és mégis messze a város zajától, hol csend, béke és nyugalom honol. Tekervényes útjain nyugdíjasok sétálgatnak botra támasz­kodva, hófehér hajú matrónák totyognak, szemük gyengéd sze­retettel jár a virágokon. Lelki nyugalmat kereső magányos sétálók, összebújt szerelmespárok, kopott diákok, álmodozó poéták andalognak itt a fák között az év minden szakában. Valamiféle együvétartozás alakult már ki a sétálók között az idők folyamán. A természet szeretete válogatta össze őket. “Az elmúlt héten rövid újsághírből értesültem, hogy három suhanc kirabolt a kert fái alatt sétáló két öreg hölgyet...Har­minc dollárt raboltak el tőlük. Úgy látszik, sajnos alkalmaz­kodnom kell a korhoz és időhöz, melybe beleszülettem. Elha­tároztam, rugalmas leszek. A jövőben dolgozószobámban fogok majd sétálgatni. Elvégre a rabok évszázadok óta csinálják már ezt szűk celláikban... Legújabb értesülésünk szerint pénzügyminisztériumunk egyik osztálya évente több millió érvénytelen, azaz CANCEL­LED csekket kap vissza. Ezeket hét évig raktározzák, aztán összezúzva egészségügyi papírt készítenek belőle. És ezzel bi­zonyítást nyer az a tétel, hogy egy igazi demokráciában előbb vagy utóbb minden polgár kifejezésre juttathatja véleményét a kormányáról. GRAHAM, a gyíkevő ausztrál bennszülött gyerek külföl­dön az egyik legsikeresebb ifjúsági regény főhőse lett. A több százezres példányban eladott mű két melbourne-i író közös munkája. A bennszülött gyerek sivatagi kalandjain keresztül a fiatal olvasók megismerkedhetnek az ausztráliai bennszülöttek pri­mitív és mostoha életkörülményeivel. A könyv eddig hat ang­liai és egy amerikai kiadást ért meg, és több mint 12 nyelvre fordították le. Most úgy hírlik, jövőre héber nyelven is meg­jelenik. És abban GRAHAM talán majd kóser gyíkot eszik? ... Két Ausztráliában készült film szerepelt nem régen nagy sikerrel az egyik európai filmfesztiválon. A The Shant of Jimmie Blacksmith és a The last Tasmanian. Az elsőben bennszülött öl fehéreket, a másodikban fehé­rek ölnek bennszülötteket. Érdekes, Hollyoodban soha nem dolgozták fel ezt a témát két különböző filmben. A helyi filmkritikusok különben igen büszkék mindkét filmünk külföldi sikerére. Különösen az elsővel vannak igen nagyra. Én is ajánlhatom mindenkinek, aki külföldön meg­nézheti. De megsúgom, helyi filmkritikusaink azért hozzáfűz­tek egy óvatos megjegyzést, ami egyben intő figyelmeztetés is külföldi mozilátogatók részére: a „legjobb” ausztrál film még nem készült el. Otthoni filmkritikusaink tanulhatnának ebből... Hozzánk még nem érkezett el a technikai csoda, de rá­jöttem, hogy hasonérzésű lelki rokonaim élnek valahol messze Kaliforniában. Most olvasom, hogy Amerika napsugaras nyu­gati partján Mr. Clarence Nookes 500 dollárért áruba bocsá­totta robot fűnyírógépét. A csodálatos alkotmány komputerrel működik. Munka előtt a masina kilyuggatott szalagon megkapja a programot: távolság, sebesség, fordulatok és a levágandó fű­szálak mérete. Ezután egy kazetta becsúszik a gépbe... klikk ... már csak az áramot kell bekapcsolni, és indulhat a fűnyírás. De a baj ott történt, hogy semmi sem tökéletes ezzen a földön. A motor zaja zavarta Clarence barátomat, míg függő­­ágyában nyugodott, és most áruba bocsátotta a lármás ma­sinát. Kertjét azóta zöldre festett beton díszíti ... Felirat Közép-Ausztráliában egy sivatagi benzintöltő ál­lomás oldalán: „Ha este 8 után benzint akarsz, kétszer dudálj, és utána várj TÜRELMESEN, míg belebújok a nadrágomba!” ___________________________ \ Mint a főnixmadár...­ ­ Az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház szolgálatában­­ 1894. október 24-én Böhm Károly, a clevelandi Magyar­­országi Szent Erzsébet Egyházközség karizmatikus lelkű plébánosa körlevélben fordult az amerikai magyarokhoz. A körlevélben bejelentette szándékát, miszerint elhatározott lélekkel, Isten segítő kegyelmében bízva heti folyóiratot indít el A körlevél a folyóirat mutatványszámában — ami egyben az első szám is volt — jelent meg. Böhm plébános ígéretet tett arra, hogy ha megfelelő érdek­lődés mutatkozik, akkor december 7-én, advent második va­sárnapján megjelenik majd a második szám, s így szépen, folya­matosan megindul Magyarországi Szent Erzsébet Amerikai Hírnöke, így is történt. A századforduló évében, 1900 szeptemberében a Hírnök nevet változtat: megszületik a Magyarok Vasárnapja.­­1941- ben, amikor Kukta Tarziciusz és Kiss Szaléz ferences atyák, valamint Jakab András és Báli István, a detroiti Szent Ke­reszt Egyházközség lelkészei újraszervezik a Magyarok Va­sárnapját, a 47. évfolyamról beszélnek, s a lap születését 1894- től számítják. A hősi korszak nagyjai közül Báli István még mindig élt 1983. október 24-én tehát a Katolikus Magyarok Vasárnap­ja belépett alapításának 90. évébe. Dr. Irányi László püspöki kinevezése olyan fordulópont az emigráció életében, amely szükségessé teszi a KMV újjá­születését is. Az emigráció pasztorálása az Egyház legfőbb pásztora, II. János Pál pápa intézkedése folytán apostoli kül­detést kapott a magyar püspökség megalapítása által, s en­nek feladata — a püspöki jelmondat szerint — az emigráció egybegyűjtése és megőrzése a krisztusi hitben, az egy, szent­ katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. A magyar egy­házközségek, a missziók és a papok mellett ott áll a magyar katolikus sajtó is mint az új püspökségnek segítő eszköze és szolgája Milwaukeeban a minap ünnepelték a Szent Imre Egy­házközség temploma felszentelésének 50. évfordulóját, vala­mint István, Imre és Gellért szentté avatásának 900. évfordu­lóját. A nagy eseményt az egyházközség kilencnapos lelki­­gyakorlattal ülte meg. A záróünnepségen Irányi püspök a ham­vaiból megifjodva új életre támadt főnixmadárhoz hasonlítot­ta a Szent Imre Egyházközséget. Az ünneplések és megemlékezések keretében a Vasárnap 90., jubileumi évének kezdetét is kihirdettük. Irányi püspök elvállalta a fővédnökséget, és megígérte: minden tőle telhe­tőt megtesz a Katolikus Magyarok Vasárnapja érdekében. Megígérte azt is, hogy a jubileumi évet a clevelandi Szent Er­­zsébet-templomban 1984 őszén főpapi szentmisével zárja be. Szándékunk az, hogy ez alatt az egy év alatt minél több helyre eljussunk. November 13-án a New York-i Szent Ist­ván Egyházközség emlékezik meg az évfordulóról sajtódélután keretében. Egy héttel később, november 20-án pedig a cleve­landi Szent Erzsébet Egyházközség — ahonnan a Vasárnap egykor elindult — ünnepi szentmisén és hálaadási ebédjén emlékezik meg a nevezetes évfordulóról. Egy évre rá — mint mondottuk — ugyanott Irányi püspök zárja be az emlékévet. Irányi püspök fővédnökségét és támogatását magunk mö­gött érezve, kérjük kedves paptestvéreinket és olvasóinkat, hassanak oda, hogy a Katolikus Magyarok Vasárnapja jubi­leumát Amerika minden városának magyarsága megünnepel­je, és az emigráció püspökének hasonlata a Vasárnapra is al­kalmazható legyen: mint a hamvaiból megifjodva feltámadó főnixmadár, a Vasárnap is keljen új életre, s erőteljes oszlopa legyen az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház­­nak szerte az emigrációban. A felelős szerkesztő VJ. F­o­tó dt. Egy készülő könyv elé Mire megöregszünk, a le­gendában „amerikai nagybá­csi” képét öltjük, az pedig sze­gény nem lehet. Nagy az öröm már a hír hallatán is, ha nagybácsi ér­kezik, végigjárja a falut, hisz a turistabőrönd kincsektől duzzad, mesék országáról be­szél a vendég, kicifrázza, meg­szépíti a küzdelmeket, sikert, mígnem a vízum is lejár. A krónikának se eleje, se vége. Az öreg emigráns küzdelmei újraélednek, lelkünkben to­vábbcipeljük a szülőföldet, az új hazát, gyönyörű magyar nyelvünket, muzsikát, imát. — Sorsunk különbözőségei elsik­kadnak, próbáljuk megtalálni az idegenben egymás kezét, szívünk csordultig tele. Mikor romokban heverő ha­zánk sebekből kivérzett, mi voltunk, akik a postacsomagok tízezrével — a kérés beérke­zése előtt — jelentkeztünk. — Mikor szabadon megszólalhat­tunk, beledörömböltünk a vi­lág lelkiismeretének némasá­gába, mikor a munkapadhoz beküzdöttük magunk, megdup­láztuk az erőt. Építettünk templomot, pa­lotát, tűzhelyet városezrekben, magyar zene zúgott a díszter­mekben, lombik, mérce ecset és eke töltötte szaktudásunk kincseivel az ország minden sarkát, mikor fölfigyelt ránk a világ. 1956 figyelmeztetése el­émult, megtorpant a két­felé megrajzolt világban, de hangja ismétlődően megszó­lal, ha megfajdul a történelem. Értékeink sorában szóltunk ma a magyar művészekről is, kik részesei közösségünknek, képviselői kultúránknak, nyo­mot hagyva a jövőnek. Fiókba kerül az írás, könyv­tárpolcra a tegnap és a ma kor történelme, elhangzik a ze­ne, nyomát pedig hangszalag, gramofonlemez ismétli, de ma­rad a szobor, a festmény a mú­zeumfalon, az otthonok mele­gén, a Jézus-képben a temp­lomban, fotóban, iskoláskönyv­ben. A művész alkotásában őr­zi az Atyát, az édesanyát, szü­lőföld hőseit, el nem hervadó virágokat művészkéz nyomán. „Bécsi lakás­szoba kiadó! Napi 20 dollártól (USA). — SHARP, belvárosi, összkomfor­tos. Kedvezményes heti árak. Tel: (714) 752—5091. Ha igaz hogy legalább min­den harmadik magyar kívül él a haza határain, akkor az is igaz, hogy legalább minden második művész külföldön él. Értékeinkből megosztoztak rajtunk a világban­, de termé­szetrend szerint fogyatkoznak a sorok: elhal az alkotó, marad a mű! Veszendőbe menne, ha hol­napra, holnaputánra hagy­mánk, megőrzésére most van az idő, mikor e sorokban a szemtanú jelentkezik, hogy könyvben fogja össze e szá­zadtöredéket a magyar művé­szettörténelem számára. Száz év magyar művészei egy fes­tő életrajzában, 1880—1980 kereteibe fogva szereplőit. Sokan őrzünk néhány por­szemet a hazából, darabka sza­lagot, újságcikket, ahol jajdu­­lunk, ahol kérünk, követelünk, hangszalagot, hol idegen ba­rátaink helyettünk is hallatják szavunk a szólásszabadságban. Fiókok mélyén Isten őrzi an­gyalszárnyak védelmében, bár senkinek sem ér sem centet, sem garast. Csak nekünk ... A sokból egy rész nekem ju­tott. A szobor, a kép. Éppen negyedszázadig gyűjtögettem. Darabját is sajnáltam volna kidobni zálogait a jövőnek. Nekem jutott az a rész, hogy 1126 külföldi művész életrajzát összegyűjtsem. Fo­tóban, katalógusban, hangsza­lagon, könyvben, lexikonban, levélben, filmen, hangtalan lá­dafiókban, amíg műtermem minden zuga megtelt a gyűjte­ményben. Kötetbe fogni egy történész (Könnyű László) is fölkarolt, és előbb magyarul, aztán angol fordításban hagy­tunk nyomot a jövőnek. A festmények, szobrok nyil­vánosságot követeltek, bemu­tatkozást színben, formában, s ha már megkezdtem a gyűj­tést, huszonhat kiállítás meg­rendezése várt rám, negyve­­néves-ötvenéves rakva falra büszkeséggel bel- és külföldön, ahol lehetett Az idő eljár (a lelkes gyűj­tő nyolcvannegyedik évében), álmatlan éjszakákon azon gon­dolkozik, hová kerüljön a gyűjtemény sok ezer darabja: öt- vagy nyolcezer? Ha lejár az óra, tanácstalan az özvegy vagy barát. Sokan gyűjtenek, írnak, küzdenek — egyes- és többesszámban —, eltékozolni el lehet, de közösségünk kin­cseit nem szabad sorsára hagyni! GYIMESI KÁSÁS ERNŐ : 7. oldal

Next