Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)

1983-09-25 / 36. szám

1983. szeptember 25. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 7. oldat ­SÓ BERNÁT: Fair Dinkum * A nosztalgia örökké élni fog. A múltba való sóvárgó visz- szavágyódás minden korban megvolt. De hogy ki mit ért „múlt” alatt, az már koronként változik. Gyermekkorom felnőttjei egy „fess fiákeren szerettek vol­na még egyszer végighajtani a Stefánián...” Később a hu­szas évek dzsesszmuzsikája után vágyakoztak, amikor a höl­gyek még „bubi”-frizurát viseltek, és üveggyöngyökből készült térdig érő nyakláncokat csörgettek tánc közben. Ez mind szép, de most nem kis csodálkozással figyelem, hogy itteni ifjúsá­gunk már a hatvanas évek mulatságosnak tűnő „régmúltjába” álmodja vissza magát. Amikor divatba jött a Reneszánsz korra emlékeztető hordószoknya, a lányok olyan magas szárú fényes plasztik csizmákat kezdtek viselni, mint Napóleon katonái Waterloonál, és a férfi cipők orra hegyes volt, mint a tízfilléres fagylaltos tölcsér. Változnak az idők. Divatok jönnek, divatok mennek, és az idő múlásával változik az emberek felfogása is. Egy James Laver nevű helybeli divattörténész ízlés és divat című könyvében most egy pontosan meghatározható tör­vényszerű időrendet is felsorol ezzel kapcsolatban. És amit felsorol, az nemcsak a ruhadivatra vonatkozik. Szerinte egy divatcikk, bútor vagy akár építészeti stílus, tíz évvel „idejé­nek elérkezése előtt” szemérmetlen. 5 évvel korábban botrá­nyos. 1 évvel előbb merész. Amikor kora elérkezik, divatos. 1 évvel később viszont már slampos. 10 év után szörnyű. 20 év múlva kész röhej. 30 évvel később mulatságos. 50 év után eredeti. 70 év elteltével bűbájos. 100 év után romantikus. És 150 év távlatából gyönyörű. Nem tudom, mire alapozta a szerző általánosító meg­állapítását. A férfiak már Dante korában is hegyes orrú cipőben jártak, és az a „divat” nekem azóta is — akárcsak a pofa­szakáll — kész röhej... ★ Sok vád ér minket, hogy nem foglalkozunk külföldi hí­rekkel. Most olvasom egyik helyi újságunkban, hogy az Oman szultánságban az iszlám törvényeknek megfelelően újraérté­kelték az autószerencsétlenségekből származó biztosítási fáj­dalomdíjak felső határösszegét. Az új tarifa megállapítása sze­rint egy muzulmán férfi kétszer annyit ér, mint egy muzul­mán asszony, háromszor annyit, mint egy nem muzulmán hitű férfi, és hatszor annyit, mint egy hűtlen asszony. Helyi valu­tába átszámítva ez annyit jelent, hogy az iszlám férfi 5000 rijalt ér (14 500 dollár), az iszlám nő 2500, a nem iszlám férfi 1666 és a hűtlen asszony 838 rijalt. Milyen jó, hogy ezt a hátrányos megkülönböztetést a nyugati világban és főleg a „szocialista országokban” nem vezetik be. Képzeljük el, mit érne egy szerény kis emigráns újságíró — forintban? Hányszor érne kevesebbet, mint egy „hűtlen elvtársnö” a Gubacsi úton. . . ★ Az örökké elégedetlen adófizető polgáremberek gyakran megkérdezik, vajon mivel tudnak foglalkozni nagy fizetésű politikusok állami gépezetünk bürokratikus útvesztőiben? — Egyik jóorrú újságírónk most nyugtatott itt meg minket, bizony nem lógatják ők a lábukat hiába. Megdolgoznak a pénzükért — vagy a pénzünkért. New South Wales államunk mezőgazdasági minisztere pél­dául pár héttel ezelőtt közölte, hogy megszüntették a New South Wales Egg Marketing Board nevű állami szervezetet. Ezt ugyebár magyarul Tojáskereskedelmi Tanácsnak nevez­hetnénk. Helyette most újraszervezéssel létrehozták az úgy­nevezett New South Wales Egg Corporationt, azazhogy a New South Wales-i Tojástestületet. Amellett, hogy a Tojás­testület név rövidebb, mint a Tojáskereskedelmi Tanács, még más lényegesebb változás is észlelhető a két szervezet között. Igaz ugyan, hogy a régi szervezetnek is hét tagja volt, és az újban is ennyien lesznek, de amíg a Tojáskereskedelmi Tanácsba annak idején a hét tag közül ötöt delegáltak a tyúkfarmerek, és kettőt nevezett ki az állam; most az új Tojástestületbe csak négy tagot küldenek a farmerek, és hár­mat nevez majd ki az állam. Felvillanyozó érzés olyan államban élni, ahol ilyen len­dületes dinamikával dolgoznak érdekünkben politikusaink. Ez azóta minden reggel eszembe jut, valahányszor a kol- bászos rántottámba a villámat beleszúrom. ★ Ugyanezen államunk parlamentjében hangzott el egy ér­dekes felszólalás is interpellációs napon. Az igazságügy-mi­niszter, akihez tudvalevőleg az állami fegyintézetek tartoznak, egy bizonyos panaszkivizsgálási üggyel kapcsolatban fordult az egyik képviselőhöz. Az illető képviselő — akit fölösleges itt megnevezni — nem éppen éles esze miatt ismeretes parla­menti körökben. A panasz egyébként az egyik fegyintézet belső lakójától származott, aki hónapokkal ezelőtt megrendelt egy pakli já­tékkártyát, azt előre ki is fizette, de a kártya még a mai napig sem érkezett meg. (Vajon mivel foglalkoznának parlamenti képviselőink unalmas szerda délutánokon, ha nem ilyesmivel?) — A legmegnyugtatóbb az ügyben — mondta a megkér­dezett képviselő —, hogy első pillanatban többekben az a gyanú merült fel, hogy esetleg tolvaj lehet a rabok között. — Örömmel közölhetem a miniszter úrral, hogy ez a gyanú nem áll fenn. Későbbiekben kisült ugyanis, hogy a kártyák hátlap­jának díszítése „pornografikus természetű" volt, és ezért maga a fegyház igazgatósága kobozta el. Gondolom, nagy kő esett le minden jelenlevő politikusunk szívéről, amikor megbizonyosodtak, hogy azért mégsincsenek közönséges kártyalopó tolvajok a börtönlakóink között. A Szent László Rend a folyó évben elhunyt lovagtestvérek lelki üdvéért — név szerint dr. Marina Gyuláért, Sirchich Lászlóért és zsarolyai Márton Ilonáért — november 12-én gyászmisét mondat a ferencesek Alvema kápolnájában, Youngstownban. Széktartó Ateisták? Tavalyi hivatalos szovjet felmérés szerint 50 000 14—30 év közötti fiatalból 97—98 százalékuk ateistának vallotta magát. Ezt a statisztikai ada­tot megcáfolják azok, a szov­jet sajtóban egyre gyarapodó számú cikkek, amelyek arról panaszkodnak: a fiatalok nem érdeklődnek az ateista propa­ganda iránt; ha talán közönyö­sek is a vallás iránt, ugyan­úgy az ateista állásfoglalást sem tartják fontosnak. A szov­jet beszámolókban felbukkan­nak a fiatalokat korholó mon­datok: „Az új nemzedékben még nem tűnt el teljesen a vallásosság.” Az ateista propaganda ha­tásosságának ellenőrzésére időnként megkérdezik a fiatal munkásokat, hogyan véleked­nek olyan társukról, aki meg­keresztelted gyermekét? A ta­valyi felmérés így alakult: 10 százalékuk szerint az ilyen embert nyilvánosan meg kell bélyegezni munkahelyén; 8,7 százalék azt vallja, hogy bár elítéli ezt, de hallgatólagosan tudomásul kell venni a mun­katárs gyermekének megke- resztelését; az ügyet a munka­hely kollektívája szempontjá­ból a többség, 66,3 százalék teljesen érdektelennek tartja. Nem volt hajlandó felelni 14,4 százaléka a fiatal munkások­nak. Ha ezeket az arányokat összehasonlítjuk az elmúlt év hasonló felméréseivel, akkor a számok arról tanúskodnak: növekszik az a réteg, amely­nek a munkatárs vallásossága közömbös, illetve azt az illető magánügyének tekinti. A Molodoj Kommunyiszt cí­mű folyóirat ez évi harmadik számában azzal foglalkozik, hogy hány gyermeket keresz- teltetnek meg a szülők. A Gor­kij terület, oroszul Gorkovsz- kaja Oblasztyban kereken 59 ezer gyermek született 1981- ben. Tegyük hozzá, hogy ezt a fontos adatot a szovjet lap elhallgatja, hogy ne legyen alap az összehasonlításra. Nyugati elemzők azonban a körzet lakosságszámából és az ezer főre megadott születési arányból kiszámították, hogy kb. hányán születtek 1981-ben Gorkovszkaja Oblasztyban. A szovjet lap azt is közli, hogy 22 000 újszülött és iskolakö­teles korban még nem levő gyermeket kereszteltek meg az említett körzetben, ezenkívül még ezer iskolás gyermek és idősebb személy vette fel ab­ban az évben a keresztséget. Ha ezeket a számokat egybe­vetjük a születésekkel, akkor levonhatjuk azt a következte­tést: a sok évtizedes szovjet uralom, a következetes ideoló­giai átgyúrás, az agresszív ateista propaganda ellenére még mindig igen sokan ke- reszteltetik meg gyermekeiket. A Molodoj Kommunyiszt en­nek okát abban keresi, hogy a fiatalabb nemzedék gyakran a szülők és nagyszülők befo­lyására vagy kérésére cselek­szik így. A szovjet folyóirat azonban elfelejtkezik arról, hogy a mai 20—30 éves szov­jet nemzedék szülei is már mind a szovjet rendszerben nőttek fel, ateista oktatásban részesültek. De még a nagy­szülők egy része is szovjet iskolába járt. Ugyanez a beszámoló el­mondja azt is, hogy a Gór- kovszkaja Oblaszty Bor nevű városában az iskola idősebb tanulói nem fogták fel, hogy mi a kivetnivaló abban, ha a gyerekeket megkeresztelik. A Nauka i Religija, vagyis a Tudomány és Vallás című fo­lyóirat márciusi számában két cikk is olyan konfliktusról ad számot, amely a Szovjetunió­ban újdonság: fiatal férfiak és nők elhagyják a szülői házat, mert a szülők körében nem tudnak vallási meggyőződésük miatt tovább élni. Jól tudjuk azt, hogy általában a problé­ma fordított; az idősebb nem­zedék szokott ragaszkodni a vallásossághoz, és nem épp a fiatalabbak. Valósághű szociológiai ta­nulmányok nem állnak rendel­kezésükre, hogy teljes bizo­nyossággal állapítsuk meg: a Szovjetunióban növekszik a vallásosság. Sok jel azonban arra mutat, hogy nemcsak a "Baltikumban vagy a Szovjet­unió mohamedán vidékein, ha­nem az orosz és az ukrán nép egy része is a hivatalos pro­paganda ellenére, ragaszkodik ősei hitéhez. VAJDA ALBERT: Rosszkitók és jószkitók A nyár örömeihez hozzátartoznak a szúnyogok, amelye­ket finomabban moszkitóknak is szokás nevezni. Természet- búvárok most nyilván összeráncolják szemöldöküket, és ki­jelentik: más a szúnyog és más a moszkitó. Én, mint laikus, csak azt tudom, hogy mindkettő szúr, mindkettőnek fullánkja nyomán kis dombocska keletkezik a börfelületen, és ez azután éktelenül viszket. A megdöföttek két táborra oszlanak: van, aki összehara­pott foggal és időnként könnybelábadó szemmel tűri a visz­ketést, de nem vakar, nem kapar, mert tudja, hogy ezzel még jobban begyullasztja bőrét, és sebesre dörzsöli a szúnyog­csípés nyomát. A másik tábor nem törődik a következmények­kel, tíz körömmel nekiesik a lábának, karjának, vállának, és vakarja, pedig tudja, hogy minden körömhúzás után újabb viszketési hullám önti el. A modern tudomány — és üzleti szellem — számtalan szert ajánl szúnyogok ellen. Börpermetezés, tökéletes hatású szúnyogelűző vegyianyaggal; krém, alkoholos folyadék, amely garantáltan távol tartja a gonosz szemtelenkedöket. És ha mégis belénk mart a fránya, sebaj — mondják a televíziós hirdetések —, nagyszerű szerek vannak, amelyeket a megmart testrészre kell tenni, és máris elmúlik a csípés hatása. Vagy, ha nem máris, de hamar. Vagy, ha nem hamar, akkor lassan. Vagy soha! Mindez rövidesen nem lesz érdekes. A floridai egyetem tudósai ugyanis megtalálták a legjobb megoldást. A moszkitók ellen a saját fegyverükkel kell küzdeni! — ez volt az alap- elgondolás. Több éves szorgos kutatómunka eredményeként most közölték, hogy sikerült kitenyészteniük egy rendkívül ba­rátságos moszkitófajtát, amely embert nem csíp, ellenben neki­ront a maró moszkitónak, és felfalja azokat. Vagyis: a jövőben lesznek a rosszkitók, vagyis azok a gonoszok, amelyek bennün­ket, embereket döfnek, szúrnak, és lesznek jószkitók, az élő­lények igaz barátai, amelyek barátságosan csóválják fullánk­jukat, ha emberközelbe kerülnek. Am tűnjék csak fel egy rosszkitó a láthatáron! Nyomban nekirontanak a jószkitók, és megsemmisítik őket. Így mondják a floridai egyetem moszkitológusai, akik szentül hisznek a jó győzelmében a rossz felett. Magam ré­széről nekik szurkolok. Szívvél-lélekkel és marásmentes bőrrel kívánom, hogy igazuk legyen. Mélyen belül azonban, nem tagadom, vannak bizonyos kételyeim. Mert az emberiség feljegyzett történelmének tanú­sága szerint, több ezer év óta folyik a jó és a rossz közötti küzdelem. Eddig, sajnos, többnyire nem a jók, hanem a rósz- szák győztek. Adja Isten, hogy a jószkitók és a rosszkitók ese­tében fordítva legyen! Tollas Tibor: FORGÓSZÉLBEN, válogatott versek. München, y Nemzetőr, 1983. Ara puha kötésben 14 dollár, kemény kötésben -j 17 dollár, plusz 1 dollár portó. Kapható a Vasárnapnál: P. O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509 Tollas Tibor öt verseskönyvének legszebb és még közélet­ien új verseit tartalmazza ez a válogatott kötet; közel 40 év gazdag termését. Nemcsak a költő, de egész nemzedéke sorsát-. • is tükrözi. Háború, börtön, levert szabadságharc és száműzetés ’ vonulnak el a versek mögött, és adnak történelmi útmutatást ’ a következő nemzedéknek. De idézzük csak magát Tollas Tibort: „1920. december 21-én születtem a Borsod megyei Nagy- barca községben. Nagybátyám: Kohlmann József császári tiszt 1848-ban, mint táborkari honvédezredes, az osztrák és a cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. Anyám, Kecs- késsy Jolán édesanyjától, Geleji Katona Zsuzsannától, a refor­mátus zsoltárfordító leszármazottjától, nemcsak a szülői házat, de a haza szeretetét is örökölte, melyet négy gyermekének adott tovább.” -i Tollas Tibor a honvéd reál elvégzése után a Ludovika Akadémiára került, ahol 1941-ben avatták hadnaggyá. A há- ' borúban megsebesült, majd tovább szolgált, míg 1947-ben hamis vádak alapján letartóztatták, és csak 1956 júliusában szabadult. A forradalom után kimenekült, és előbb Bécsben, majd Münchenben telepedett le. Egyidejűleg megindította a Nemzetőrt, a szabadságharcos írók és költők havilapját, és kiadta a magyar börtönköltészet antológiáját, a Füveskertet, öt kötet verse jelent meg eddig, s ezekből készült a mostani válogatás; a legszebb hazafias, családi, szerelmes versek gyűj­teménye. íme, néhány szemelvény: VÍZVÁLASZTÓ A hegy gerincén ért az alkony, Köröttünk két nagy óceán. Vizein kelet és nyugat Lejtőin keresnek utat, • Én állok az idők falán. Nézem, mint Pompei pusztulását A virrasztó hű katona. Partunkat mossa mindkét tenger, Magyarnak így marad az ember, Ha nem tartozik sehova. Milyen megható ez a részlet az édesanyjával való talál­kozáskor (HAZAFELÉ): Kristály szikráz a hegyeken, Csillámmal szórták be nekem A háztetőket angyalok, De én csak tovább szaladok... Látszik a kapunk ide már? Mögötte anyám szeme vár, Minden gyémántnál ékesebb, Minden csillagnál fényesebb, A menny sincs soha oly közel, Mikor az anyám átölel. Az ESZTERLÁNC című versében az elődök fennmaradá­sát dicséri az utódik mosolyában: Rámköszönt a jövendő unokák lánca mind, közrefognak túlfelöl szépszülöm táncra int. Bizonygatják, röltámad minden test-diadal, új virágot bont a föld, így marad fiatal. S minden kisded megváltás, új forrás, érverés, anyagtalan álomból anyagba ébredés. Bújj-bújj zöld ág, kislevél, nem szabad sírni ma, kinyíllott az aranykapu: Krisztina, Krisztina. S ki azt hitted, idelenn egyszer jársz, egyszer jársz, lásd az élet óriás eszterlánc, eszterlánc. Emigránsok konferenciája Ilyet még nem látott a világ emigrációja. Pierre de Ville- marest, a Monde et Vie mun­katársának kezdeményezésére 21 ország emigrációban vagy önkéntes száműzetésben élő, reprezentatív képviselőit hív­ta egybe egy nagyszabású konferenciára. Az összejöve­telen részben szovjet megszál­lás, részben pedig marxista- leninista befolyás alatt álló államok Párizsban élő egye­sületi vezetői jelentek meg, így: Afganisztán, Albánia, An­gola, Bulgária, Kambodzsa, Észtország, Grúzia, Bissau- Guinea, Irán, Laosz, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia, Orosz­ország, Csehszlovákia, Ukraj­na, Vietnam és Jugoszlávia, illetve Horvátország képvise­lője. A felszólalók valamennyien ismertették a hazájukban ural­kodó állapotokat. — Magyar részről dr. Szén József, a fran­ciaországi MHBK elnöke szó­lalt fel, rövid, de frappáns beszédét élénken megtapsol­ták. — Albán részről I. Leka (Zogu volt albán király és Apponyi Geraldine fia) trón­örökös vett részt. E nagygyűlés keretében be­mutatták azt a filmet, amelyet titokban a balti államokban készítettek, éspedig két válto­zatban, pár év különbözettél, v E filmben bemutatták, hogyan szállították a kényszermunká­sokat előbb nyitott, majd ké­sőbb csukott teherautókon a munkahelyükre. Egyúttal be­mutattak néhápy jelenetet a KGB kirendeltségek emberei­ről, ügynökeiről is. Pierre de Villemarest be­jelentése szerint ezt a nagy­szabású kezdeményezést még az ősz folyamán újabb össze­jövetel követi. Mi a magunk részéről öröm­mel vesszük tudomásul, és ve­szünk részt minden ilyen és hasonló megmozduláson, mert végül is az ún. „néma tömeg hallatja hangját. Bakos Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék