Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)
1983-10-30 / 41. szám
8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Ki viselkedett inkorrektül? avagy Egy nyelvész elvtárs sirámai Egy esztendővel ezelőtt folytatásokban közöltük Buenos Aires-i munkatársunknak, Haynalné Kesserü Zsuzsannának a külföldön született magyar fiatalok nyelvoktatásáról és egyéb problémákról szóló kitűnő írását. A tanulmányra Budapesten is fölfigyeltek, és az Anyanyelvi Konferencia egyik nyelvész elvtársa, Imre Samu levelet intézett a szerzőhöz. Levelét és Haynalné Kesserü Zsuzsanna válaszát a Vasárnapban közöltük. Imre Samunak és rajta keresztül az Anyanyelvi Konferenciának nevezett kommunista propagandaszervnek — a jelek szerint az orrára esett a dolog, mivel újabb levelet küldött Buenos Airesbe. Levelét s az arra adott választ az alábbiakban közöljük: Tisztelt Asszonyom! Megkaptam levelét. Köszönöm nyílt válaszát. Érvelésével nem értek ugyan egyet, és sajnálom, hogy a megjelölt írások közléséhez nem járult hozzá — de döntését tudomásul veszem. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy mindenkinek elemi emberi-személyi joga, hogy írásait melyik orgánumban hajlandó közölni, és melyikben nem, függetlenül attól, hogy döntésében milyen politikai, érzelmi, egzisztenciális, személyi vagy egyéb okok vezérelték. S mivel Ön őszintén megírta, hogy döntésének politikai oka van — mégpedig az, hogy a Nyelvünk és Kultúránk „nem politikai nézeteket van hivatva terjeszteni” — eljárását még meg is értem, és teljesen korrektnek is tartom. Éppen ezért nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy ön az én levelemet — megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül — közlésre átadta a Katolikus Magyarok Vasárnapjának. Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan ez a „közlési jog gyakorlásáéban tanúsított kettős mérce, és ne vegye rossz néven, ha én is egészen nyíltan kimondom. Ön ez esetben minden szempontból inkorrekt módon járt el. Nem tudom, végiggondolta-e ön eljárásának minden lehetséges következményét. Gondolt-e például arra, hogy levelemnek hozzájárulásom nélkül való közlésével Ön — akaratlanul — engem is felmentett a korrekt viselkedés kötelezettsége alól, és feljogosított arra, hogy hasonlóan kezeljem az Ön írásait is. Mert vajon milyen jogi vagy erkölcsi alapon tiltakoznék Ön ez ellen — a történtek után. Nyugodjék azonban meg, nem kívánok élni ezzel a fölkínált lehetőséggel. Már csak azért sem, mert ha így járnék el, a tárgyilagos olvasóban az a nézet alakulhatna ki, hogy a Nyelvünk és Kultúránk, illetőleg a Katolikus Magyarok Vasárnapjának szerkesztése azonos erkölcsi normák alapján történik. S ez semmiképpen sem lenne hízelgő számomra. Egyébként szeretném tájékoztatni Önt arról is, hogy írásai közlésének engedélyezésével nem személy szerint nekem vagy a magyarországi közigazgatásnak tett volna szívességet. Nekem mint szerkesztőnek kéziratgondjaim nincsenek, az önéhez hasonló jellegű írásokban sem. Oktatási tapasztalatait pedig — minden értékük ellenére — a hazai nyelvoktatók nem tudnák hasznosítani. Károsodás legfeljebb azt a több száz, sok módszertani gonddal küzdő magyaroktatót érte, akik szerte a nagyvilágban az önéhez hasonló körülmények között szeretnék a szórvány magyarság gyermekeiben a magyar szót fenntartani — igen sokszor megfelelő tapasztalatok nélkül, ezernyi bukkanóval, amelyek közül az ön írásának ismeretében néhányat elkerülhetnének a jövőben. Ha ezt a segítséget Ön politikai meggondolásokból megtagadja tőlük, ez az ön lelkiismereti ügye — függetlenül attól, hogy teljesen szabad elhatározásból, környezete közvéleményének nyomására, vagy bármilyen más okból döntött így. S végül még egy kérdést bevallom, nekem levelem közlése ellen tulajdonképpen csak sajtóetikai szempontból, az ön eljárásának nem korrekt volta miatt van kifogásom. Kizárólag tárgyi szempontból nézve, tulajdonképpen köszönetet kellene mondanom a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőjének levélváltásunk kópiáinak együttes közléséért, tudniillik nagyon jó, és — remélem — hatásos propagandának tartom ezt a Nyelvünk és Kultúránk mellett. Ebből a két levélből ugyanis azt tudja meg az az olvasó is, aki eddig nem ismerte a NyéK-et, hogy van egy olyan folyóirat, amely nem politikai nézeteket kíván terjeszteni, hanem a külföldön magyart oktató tanárokat szeretné segíteni a külföldi magyaroktatók tapasztalataival is. S mivel ez a politikai minősítés éppen öntől származik, feltételezem, hogy ebben a lap olvasóinak zöme nem is kételkedik, s ha eddig esetleg lettek volna a Nyék-kel kapcsolatban politikai jellegű fenntartásaik, azok nagyrészt bizonyára eloszlanak. Lehet persze, hogy néhány olvasóban felmerül majd az a gondolat is: mi érdeke fűződik a szórványságban élő magyaroknak ahhoz, hogy egy ilyen típusú folyóiratban ne közölhesse egy külföldön élő magyar nyelvoktató jól hasznosítható módszertani tapasztalatait a szórványságban dolgozó magyaroktatókkal. De ez már a lap belső ügye. Tisztelettel: Imre Samu a Nyelvünk és Kultúránk szerkesztője Igen Tisztelt Uram! F. év március 21-i levelemre nem vártam Öntől választ, mert levelezésünket lezártnak tekintettem, ön május 18-i dátummal (AK/627/83) kiadós levelet intéz hozzám, amelyben korrektség hiányával vádol azért, mert a Katolikus Magyarok Vasárnapja — az ön megkérdezése és hozzájárulása nélkül — közölte levélváltásunkat. Ön vette magának a fáradságot, hogy újból írjon nekem, és ezért kár, hogy levele nem volt elegendően fölbélyegezve: május 24-én lepecsételt levele ugyanis hajópostán jött, és csak augusztus 26-án jutott el hozzám. Vagyis három egész hónapig tartott, amíg levele ideérkezett — a „világ végére”. Sietek tehát — szintén kiadós — válaszommal, mert különben netán az inkorrektség mellett még az udvariatlanság bélyegzőjét is rám találja nyomni. Mint előző levele, a mostani is annyira érdekes, hogy valószínűleg beküldöm a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőségének. Az Anyanyelvi Konferencia levélpapírján írt levél számomra semmi esetre sem magán, hanem hivatalos jellegű, és tartalma — esetleg — érdekelheti a tágabb közönséget. Ha a szerkesztőségben érdekesnek vélik, úgy közölni fogják, mint híranyagot. Ha így döntenének, legföljebb még hatásosabb propagandát fejtenének ki a Nyelvünk és Kultúránk mellett, az Ön örömére, és ez önnél kiegyenlíthetné csupán sajtóetikai szempontból emelt kifogását levele közlése ellen. — Egyebekben, én nem adtam „politikai minősítést” a NyéK-nak. Azt írtam: „Tudatában vagyok annak, hogy a »Nyelvünk és Kultúránk« nem politikai nézeteket van hivatva terjeszteni.” Nem azt írtam, amit Ön mondani levelében, hogy ez egy „olyan folyóirat, amely nem politikai nézeteket kíván terjeszteni.” Lehet, hogy Ön ezt szemantikai szőrszálhasogatásnak veszi, az értelmezésben azonban lényeges a különbség. Emlékeztetni szeretném arra, hogy tanulmányom közlését a Nyék-ban azért nem engedélyeztem, mert Ön eredetileg annak csak 1—4. részét óhajtotta közzétenni. Ahogy előző levelemben kiemeltem, ezzel fő mondanivalóm elsikkasztódott volna. Ez a mondanivaló pedig politikai jellegű. Méghozzá olyan, amilyen nincsen ínyére a mai magyarországi rendszer felelőseinek. Ezért nem is lehetett föltételezni, hogy ön az egész közleményt lehozza az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége által kiadott folyóiratában. A csonka publikálásba pedig nem mentem bele. Ezzel kapcsolatban arra kérem, hogy az én lelkiismeretem ne aggassza Önt. Ön ugyanis azt hangsúlyozza, hogy írásaim közlése engedélyezésével nem személy szerint önnek vagy a magyarországi közoktatásnak tettem volna szívességet, hanem — folytatja — a károsodás legfeljebb azt a több száz, sok módszertani gonddal küzdő magyaroktatót érte, akik szerte a nagyvilágban az önéhez hasonló körülmények között szeretnék a szórvány magyarság gyermekeiben a magyar szót fenntartani.” Ön szerint én ezt a „segítséget politikai meggondolásokból megtagadtam tőlük.” Ahogy Ön tudja, a Katolikus Magyarok Vasárnapja tanulmányom összefoglalását hat részben közölte, hiszen Ön is onnan szerzett tudomást róla. A szabad földön (szerte a nagyvilágban, ahogy Ön írja) élő magyaroktatók széles körben minden további nélkül hozzájuthatnak tanulmányom egészéhez, ha érdeklődés ébred föl bennük iránta. Nem kellene e célból külön a Nyék-hoz folyamodniuk. (A magyarországi nyelvoktatók persze nem juthatnak hozzá, hiszen még a Katolikus Magyarok Vasárnapját sem olvashatják... De ezek — ön szerint — „egyáltalán nem tudnák hasznosítani” úgysem.) Miután szabad földön élünk, az ön által említett „szórványságban élő magyarok” közt vannak természetesen olyanok is, akik nemcsak a Nyékat, de a Magyarok Világszövetségének védnöksége alatt kiadott bármely más sajtóterméket is szívesen járatják és lelkesen használják. Ezeknek a magyaroknak viszont aligha lehet nyelvi problémájuk gyermekeikkel: föltétlenül könnyebb utat választhatnak a magyar szó fönntartására, mint amit én taglalok tanulmányomban. Magyarországra küldhetik gyermekeiket a külön erre a célra rendezett nyaralótáborokba vagy nyelvkurzusokra, ahol megfelelően megszervezték a magyar nyelvnek kezdő, középhaladó, haladó és anyanyelvi fokon történő oktatását. Mint példa, utalok a debreceni nyári egyetem idei programjára. Ott totális kiképzést kaphatnak, és „megismerkedhetnek a Magyar Népköztársaság társadalmi és politikai életével”, — ahogy a programfüzetben olvasható. Nálunk, a szabad világban — még az emigráción belül is! — véleményszabadság van, és ki-ki megválaszthatja magának saját ideológiáját. Gyermekeit is eszerint nevelheti. Kiváló tisztelettel Haynalné Kesserű Zsuzsanna U. i. Nincs kifogásom az ellen, hogy levélváltásunkat teljes egészében közölje a Nyelvünk és Kultúránkban. Levelezésünket ezennel lezártnak tekintem. Második kiadásban megjelent és ismét kapható WASS ALBERT monumentális, közel kilencszáz oldalas, kétkötetes regénye, a KARD ÉS KASZA. Megrendelhető a Vasárnap könyvesboltjában (P. O. Box 2464; Youngstown, Ohio 44509) 30 dollárért, plusz 2 dollár portó. Tollas-est Clevelandben A Nemzetőr Baráti Körének rendezésében került sor Tollas Tibor szerzői estjére október 15-én a CMAC nagytermében. Az ízletes vacsorával egybekötött műsoros est során a Nemzetőr szerkesztője áttekintést nyújtott a hazai ellenállásról, és ismertette az emigrációs magyarság feladatait. A zsúfolásig megtelt helyiség hallgatósága nagy figyelemmel kísérte az előadó szavait. Tollas Tibor végezetül saját verseiből adott elő. Az est színvonalát a clevelandi Magyar Iskola növendékeinek szereplése, valamint a költő lányának énekszámai emelték. MEGHÍVÓ A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége november 26-án tartja évi rendes közgyűlését Clevelandben, a Magyar Találkozó keretében. A kezdés időpontját a Magyar Találkozó meghívója közli, és közreadjuk az FMH november 15-i számában is. A közgyűlésre magyar szeretettel hívjuk és várjuk a szövetség minden tagját, de az érdeklődőket, a szabad földi magyar sajtó barátait és olvasóit is szívesen látjuk. Washington, 1983. október 3. Stirling György Flórián Tibor ü. v. titkár elnök MEGHÍVÓ A wellandi magyar görög katolikus Keresztelő Szent János Egyházközség (111 Second St.) 1983. október 30-án, vasárnap délután fél öt órakor tartja templomszentelésének 20. évfordulójával kapcsolatos ünnepségét. Mindenkit szeretettel várnak. Bodnár István esperes ez alkalommal kezdi kétnapos hivatalos esperesi látogatását Wellandon. PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Vasárnap sportrovata olimpiai pályázatot hirdet. Az alábbi 10 kérdés helyes megfejtői könyvjutalomban részesülnek. I I. díj: Sisa István: The Spirit of Hungary című műve. II. díj: Jókai Mór: A jövő század regénye. III. díj: Székely Mózes: Zátony című kötete. 1. Ki nyerte a legtöbb magyar olimpiai aranyérmet? 2. Szövetségi kapitányi minőségben két olimpiai labdarúgóbajnokságot nyert csapatával. Hányszor volt válogatott játékos korában? 3. Ki volt a gólkirály a Ferencváros 100 százalékos bajnoksága idején, hány góllal? 4. Háromszor fordult elő a magyar olimpia történetében, hogy szülő és gyermeke aranyérmet nyertek. Kik voltak ezek? 5. Melyik az a „sportág”, amelyikben csak egyetlen magyar aranyérem született? Ki szerezte, és mikor? 6. Ki nyerte, hol és mikor a 100. magyar olimpiai aranyat? 7. Három egymást követő olimpián egyéni aranyérmes magyar sportoló. Név, sportág. 8. Egy városban születtek, ugyanazon az olimpián győztek. Név, olimpia helye és ideje, születési hely. 9. Katonai sportágban minden idők legnagyobb magyar egyénisége. Münchenben olimpiai bajinok. 10. Ki, hol és mikor nyerte az első magyar ökölvívó olimpiai bajnokságot? Beküldési határidő: 1983. december 1. 1993. október 30. SPORT Rovatvezető: Bátori János NINCS MÁR VERETLEN CSAPAT Mármint az NB I-ben. A bajnok Rába ETO vereséget szenvedett Újpesten. De más meglepetés is akadt. A Videoton legyőzte Kispesten az eddigi listavezetőt, a Szeged pedig Budapesten a Volán fölött diadalmaskodott. A Ferencváros nem tud kilábalni a hullámvölgyből, Pécsett csak döntetlenre futotta erejéből. — Eredmények: ÚJPESTI DÓZSA—RÁBA ETO 2—0 HONVÉD—VIDEOTON 0—1 MTK-VM—VASAS 2—2 PÉCS—FERENCVÁROS 1—1 DIÓSGYŐR—TATABÁNYA 0—0 VOLÁN—SZEGED 0—1 NYÍREGYHÁZA—CSEPEL 2—1 A Zalaegerszeg—Haladás mérkőzést vasárnap este játszották, annak eredményéről még nem érkezett jelentés. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA Az NB II 12. fordulójának eredményei: Debreceni VSC—Sopron 2—1; Salgótarján--Békéscsaba 1—3; Szekszárd—Kecskemét 1—1; Keszthely—22. sz. Volán 6—1; Ózd—Baja 3—3; Ganz-MÁVAG—Debreceni Kinizsi 2—1; Szolnok—Kazincbarcika 2—0; Eger—Nagykanizsa 5—2; Hódmezővásárhely—Siófok 1—1; Mezőtúr—Veszprém 3—2. A bajnoki táblázatot az Eger vezeti 19 ponttal; 2. Debreceni VSC (18); 3. Hódmezővásárhely (15); 4. 22. szolán (15); 5. Békéscsaba (14); 6. Szolnok (14). ★ A nemzetközi kupákban szerdán, 19-én lejátszották a második forduló első mérkőzéseit. A három magyar csapat a következő eredményt érte el: BEK: Rába ETO—Dinamo Minszk 3—6; KEK: Újpesti Dózsa—Köln 3—1; UEFA-kupa: Honvéd—Hajdúk Split 3—2 ★ A Szovjetunió olimpiai válogatottja 3—1-re legyőzte Görögországot, csökkentve ezzel a magyarok esélyeit a jövő évi Los Angeles-i kiküldetés megszerzésére. ★ Hatalmas meglepetés született Bariban: Svédország 3—0- ra „lelépte” a világbajnok Olaszország együttesét. • ASZTALITENISZ Oláh Zsuzsa nyerte a Francia Asztalitenisz Szövetség nagydíjas versenyét a párizsi Coubertin Sportcsarnokban. A döntőn 2:0-ra győzött az angol Witt ellen. ★ A Nyugat-Németországban megrendezett Grand Prix versenyek során Klampár Tibor a második helyen végzett. A döntőben az angol Douglastól kapott ki 2:0 arányban. Több magyar versenyző nem került a negyeddöntőbe. • ÖKÖLVÍVÁS Szép magyar sikert hozott a berlini nemzetközi ökölvívótorna. A rangos mezőnyben ott voltak a kubaiak és az oroszok is, a szupernehézsúlyú Somodi második lett, a könnyűsúlyú Gönczi pedig harmadik. • VÍZILABDA Az idei magyar bajnokságot a Vasas nyerte, 2. a BVSC, harmadik a Szolnoki VSC. Erőltetett menetben, alig több mint egy hónap alatt bonyolították le a bajnokságot, és a végeredmény az előzetes várakozásnak felelt meg. OOCOOOOOW»›‹C«·»K‡»MO««OCOOW 1.Videoton 107 1 2 20— 5 15 2.Tatabánya 106 3 1 15— 8 15 3.Honvéd 106 2 2 16— 7 14 4.Újpesti Dózsa 105 4 1 21—13 14 5.Rába ETO 103 6 1 17—15 12 6.Vasas 103 4 3 12—11 10 7.Csepel 104 1 5 16—129 8.Haladás9 3 2 4 11—138 9.Diósgyőr9 2 4 3 7— 98 10.Pécs 103 2 5 13—168 11.MTK-VM 103 2 5 13—188 12.Volán 102 4 4 13—198 13.Szeged 102 4 4 11—178 14.Zalaegerszeg 9 2 3 4 4—107 15.Ferencváros 9 1 4 4 13—196 16.Nyíregyháza 102 2 6 9—196 ★