Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)

1983-10-30 / 41. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Ki viselkedett inkorrektül? avagy Egy nyelvész elvtárs sirámai Egy esztendővel ezelőtt folytatásokban közöltük Buenos Aires-i munkatársunknak, Haynalné Kesserü Zsuzsannának a külföldön született magyar fiatalok nyelvoktatásáról és egyéb problémákról szóló kitűnő írását. A tanulmányra Budapesten is fölfigyeltek, és az Anyanyelvi Konferencia egyik nyelvész elvtársa, Imre Samu levelet intézett a szerzőhöz. Levelét és Haynalné Kesserü Zsuzsanna válaszát a Vasárnapban közöltük. Imre Samunak é­s rajta keresztül az Anyanyelvi Kon­ferenciának nevezett kommunista propagandaszervnek — a jelek szerint az orrára esett a dolog, mivel újabb levelet kül­dött Buenos Airesbe. Levelét s az arra adott választ az aláb­biakban közöljük: Tisztelt Asszonyom! Megkaptam levelét. Köszönöm nyílt válaszát. Érvelésé­vel nem értek ugyan egyet, és sajnálom, hogy a megjelölt írások közléséhez nem járult hozzá — de döntését tudomásul veszem. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy mindenkinek elemi emberi-személyi joga, hogy írásait melyik orgánumban hajlandó közölni, és melyikben nem, függetlenül attól, hogy döntésében milyen politikai, érzelmi, egzisztenciális, személyi vagy egyéb okok vezérelték. S mivel Ön őszintén megírta, hogy döntésének politikai oka van — mégpedig az, hogy a Nyel­vünk és Kultúránk „nem politikai nézeteket van hivatva ter­jeszteni” — eljárását még meg is értem, és teljesen korrekt­nek is tartom. Éppen ezért nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy ön az én levelemet — megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül — közlésre átadta a Katolikus Magyarok Vasárnapjának. Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan ez a „közlési jog gyakorlásáéban tanúsított kettős mérce, és ne vegye rossz néven, ha én is egészen nyíltan kimondom. Ön ez esetben minden szempontból inkorrekt módon járt el. Nem tudom, végiggondolta-e ön eljárásának minden le­hetséges következményét. Gondolt-e például arra, hogy leve­lemnek hozzájárulásom nélkül való közlésével Ön — akarat­lanul — engem is felmentett a korrekt viselkedés kötelezett­sége alól, és feljogosított arra, hogy hasonlóan kezeljem az Ön írásait is. Mert vajon milyen jogi vagy erkölcsi alapon tiltakoznék Ön ez ellen — a történtek után. Nyugodjék azonban meg, nem kívánok élni ezzel a föl­kínált lehetőséggel. Már csak azért sem, mert ha így járnék el, a tárgyilagos olvasóban az a nézet alakulhatna ki, hogy a Nyelvünk és Kultúránk, illetőleg a Katolikus Magyarok Va­sárnapjának szerkesztése azonos erkölcsi normák alapján tör­ténik. S ez semmiképpen sem lenne hízelgő számomra. Egyébként szeretném tájékoztatni Önt arról is, hogy írá­sai közlésének engedélyezésével nem személy szerint nekem vagy a magyarországi közigazgatásnak tett volna szívességet. Nekem mint szerkesztőnek kéziratgondjaim nincsenek, az öné­hez hasonló jellegű írásokban sem. Oktatási tapasztalatait pedig — minden értékük ellenére — a hazai nyelvoktatók nem tudnák hasznosítani. Károsodás legfeljebb azt a több száz, sok módszertani gonddal küzdő magyaroktatót érte, akik szerte a nagyvilág­ban az önéhez hasonló körülmények között szeretnék a szór­vány magyarság gyermekeiben a magyar szót fenntartani — igen sokszor megfelelő tapasztalatok nélkül, ezernyi bukka­­nóval, amelyek közül az ön írásának ismeretében néhányat elkerülhetnének a jövőben. Ha ezt a segítséget Ön politikai meggondolásokból meg­tagadja tőlük, ez az ön lelkiismereti ügye — függetlenül attól, hogy teljesen szabad elhatározásból, környezete köz­véleményének nyomására, vagy bármilyen más okból dön­tött így. S végül még egy kérdést bevallom, nekem levelem köz­lése ellen tulajdonképpen csak sajtóetikai szempontból, az ön eljárásának nem korrekt volta miatt van kifogásom. Kizárólag tárgyi szempontból nézve, tulajdonképpen kö­szönetet kellene mondanom a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőjének levélváltásunk kópiáinak együttes közléséért, tudniillik nagyon jó, és — remélem — hatásos propagandá­nak tartom ezt a Nyelvünk és Kultúránk mellett. Ebből a két levélből ugyanis azt tudja meg az az olvasó is, aki eddig nem ismerte a NyéK-et, hogy van egy olyan folyóirat, amely nem politikai nézeteket kíván terjeszteni, ha­nem a külföldön magyart oktató tanárokat szeretné segíteni a külföldi magyaroktatók tapasztalataival is. S mivel ez a poli­tikai minősítés éppen öntől származik, feltételezem, hogy eb­ben a lap olvasóinak zöme nem is kételkedik, s ha eddig esetleg lettek volna a Nyék-kel kapcsolatban politikai jellegű fenntartásaik, azok nagyrészt bizonyára eloszlanak. Lehet persze, hogy néhány olvasóban felmerül majd az a gondolat is: mi érdeke fűződik a szórványságban élő ma­gyaroknak ahhoz, hogy egy ilyen típusú folyóiratban ne kö­zölhesse egy külföldön élő magyar nyelvoktató jól hasznosít­ható módszertani tapasztalatait a szórványságban dolgozó ma­gyaroktatókkal. De ez már a lap belső ügye. Tisztelettel: Imre Samu a Nyelvünk és Kultúránk szerkesztője Igen Tisztelt Uram! F. év március 21-i levelemre nem vártam Öntől választ, mert levelezésünket lezártnak tekintettem, ön május 18-i dá­tummal (AK/627/83) kiadós levelet intéz hozzám, amelyben korrektség hiányával vádol azért, mert a Katolikus Magyarok Vasárnapja — az ön megkérdezése és hozzájárulása nélkül — közölte levélváltásunkat. Ön vette magának a fáradságot, hogy újból írjon nekem, és ezért kár, hogy levele nem volt elegendően fölbélyegezve: május 24-én lepecsételt levele ugyanis hajópostán jött, és csak augusztus 26-án jutott el hozzám. Vagyis három egész hónapig tartott, amíg levele ideérkezett — a „világ végére”. Sietek tehát — szintén kiadós — válaszommal, mert különben netán az inkorrektség mellett még az udvariatlanság bélyegzőjét is rám találja nyomni. Mint előző levele, a mostani is annyira érdekes, hogy valószínűleg beküldöm a Katolikus Magyarok Vasárnapja szer­kesztőségének. Az Anyanyelvi Konferencia levélpapírján írt levél számomra semmi esetre sem magán, hanem hivatalos jellegű, és tartalma — esetleg — érdekelheti a tágabb közön­séget. Ha a szerkesztőségben érdekesnek vélik, úgy közölni fogják, mint híranyagot. Ha így döntenének, legföljebb még hatásosabb propagandát fejtenének ki a Nyelvünk és Kultú­ránk mellett, az Ön örömére, és ez önnél kiegyenlíthetné csu­pán sajtóetikai szempontból emelt kifogását levele közlése el­len. — Egyebekben, én nem adtam „politikai minősítést” a NyéK-nak. Azt írtam: „Tudatában vagyok annak, hogy a »Nyel­vünk és Kultúránk« nem politikai nézeteket van hivatva ter­jeszteni.” Nem azt írtam, amit Ön mondani levelében, hogy ez egy „olyan folyóirat, amely nem politikai nézeteket kíván ter­jeszteni.” Lehet, hogy Ön ezt szemantikai szőrszálhasogatás­­nak veszi, az értelmezésben azonban lényeges a különbség. Emlékeztetni szeretném arra, hogy tanulmányom közlé­sét a Nyék-ban azért nem engedélyeztem, mert Ön eredetileg annak csak 1—4. részét óhajtotta közzétenni. Ahogy előző levelemben kiemeltem, ezzel fő mondanivalóm elsikkasztódott volna. Ez a mondanivaló pedig politikai jellegű. Méghozzá olyan, amilyen nincsen ínyére a mai magyarországi rendszer felelőseinek. Ezért nem is lehetett föltételezni, hogy ön az egész közleményt lehozza az Anyanyelvi Konferencia Védnök­sége által kiadott folyóiratában. A csonka publikálásba pedig nem mentem bele. Ezzel kapcsolatban arra kérem, hogy az én lelkiismeretem ne aggassza Önt. Ön ugyanis azt hangsúlyozza, hogy írásaim közlése engedélyezésével nem személy szerint önnek vagy a magyarországi közoktatásnak tettem volna szívességet, hanem — folytatja — a károsodás legfeljebb azt a több száz, sok mód­szertani gonddal küzdő magyaroktatót érte, akik szerte a nagy­világban az önéhez hasonló körülmények között szeretnék a szórvány magyarság gyermekeiben a magyar szót fenntartani.” Ön szerint én ezt a „segítséget politikai meggondolásokból megtagadtam tőlük.” Ahogy Ön tudja, a Katolikus Magyarok Vasárnapja ta­nulmányom összefoglalását hat részben közölte, hiszen Ön is onnan szerzett tudomást róla. A szabad földön (szerte a nagy­világban, ahogy Ön írja) élő magyaroktatók széles körben minden további nélkül hozzájuthatnak tanulmányom egészéhez, ha érdeklődés ébred föl bennük iránta. Nem kellene e célból külön a Nyék-hoz folyamodniuk. (A magyarországi nyelvok­tatók persze nem juthatnak hozzá, hiszen még a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapját sem olvashatják... De ezek — ön sze­rint — „egyáltalán nem tudnák hasznosítani” úgysem.) Miután szabad földön élünk, az ön által említett „szór­­ványságban élő magyarok” közt vannak természetesen olya­nok is, akik nemcsak a Nyék­at, de a Magyarok Világszövet­ségének védnöksége alatt kiadott bármely más sajtóterméket is szívesen járatják és lelkesen használják. Ezeknek a magya­roknak viszont aligha lehet nyelvi problémájuk gyermekeik­kel: föltétlenül könnyebb utat választhatnak a magyar szó fönntartására, mint amit én taglalok tanulmányomban. Ma­gyarországra küldhetik gyermekeiket a külön erre a célra ren­dezett nyaralótáborokba vagy nyelvkurzusokra, ahol megfe­lelően megszervezték a magyar nyelvnek kezdő, középhaladó, haladó és anyanyelvi fokon történő oktatását. Mint példa, uta­lok a debreceni nyári egyetem idei programjára. Ott totális kiképzést kaphatnak, és „megismerkedhetnek a Magyar Nép­­köztársaság társadalmi és politikai életével”, — ahogy a prog­ramfüzetben olvasható. Nálunk, a szabad világban — még az emigráción belül is! — véleményszabadság van, és ki-ki megválaszthatja ma­gának saját ideológiáját. Gyermekeit is eszerint nevelheti. Kiváló tisztelettel Haynalné Kesserű Zsuzsanna U. i. Nincs kifogásom az ellen, hogy levélváltásunkat teljes egészében közölje a Nyelvünk­ és Kultúránkban. Leve­lezésünket ezennel lezártnak tekintem. Második kiadásban megjelent és ismét kapható WASS ALBERT monumentális, közel kilencszáz oldalas, kétkötetes regénye, a KARD ÉS KASZA. Megrendelhető a Vasárnap könyvesboltjában (P. O. Box 2464; Youngstown, Ohio 44509) 30 dollárért, plusz 2 dollár portó. Tollas-est Clevelandben A Nemzetőr Baráti Körének rendezésében került sor Tol­las Tibor szerzői estjére október 15-én a CMAC nagytermé­ben. Az ízletes vacsorával egybekötött műsoros est során a Nemzetőr szerkesztője áttekintést nyújtott a hazai ellenállás­ról, és ismertette az emigrációs magyarság feladatait. A zsúfolásig megtelt helyiség hallgatósága nagy figyelem­mel kísérte az előadó szavait. Tollas Tibor végezetül saját ver­seiből adott elő. Az est színvonalát a clevelandi Magyar Iskola növendékei­nek szereplése, valamint a költő lányának énekszámai emelték. MEGHÍVÓ A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége november 26-án tartja évi rendes közgyűlését Clevelandben, a Magyar Talál­kozó keretében. A kezdés időpontját a Magyar Találkozó meg­hívója közli, és közreadjuk az FMH november 15-i számában is. A közgyűlésre magyar szeretettel hívjuk és várjuk a szö­vetség minden tagját, de az érdeklődőket, a szabad földi ma­gyar sajtó barátait és olvasóit is szívesen látjuk. Washington, 1983. október 3. Stirling György Flórián Tibor ü. v. titkár elnök MEGHÍVÓ A wellandi magyar görög katolikus Keresztelő Szent János Egyházközség (111 Second St.) 1983. október 30-án, vasárnap délután fél öt órakor tartja templomszentelésének 20. évfor­dulójával kapcsolatos ünnepségét. Mindenkit szeretettel vár­nak. Bodnár István esperes ez alkalommal kezdi kétnapos hivatalos esperesi látogatását Wellandon. PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Vasárnap sportrovata olimpiai pályázatot hirdet. Az alábbi 10 kérdés helyes megfejtői könyvjutalomban részesül­nek. I I. díj: Sisa István: The Spirit of Hungary című műve. II. díj: Jókai Mór: A jövő század regénye. III. díj: Szé­kely Mózes: Zátony című kötete. 1. Ki nyerte a legtöbb magyar olimpiai aranyérmet? 2. Szövetségi kapitányi minőségben két olimpiai labdarúgó­bajnokságot nyert csapatával. Hányszor volt válogatott játékos korában? 3. Ki volt a gólkirály a Ferencváros 100 százalékos bajnok­sága idején, hány góllal? 4. Háromszor fordult elő a magyar olimpia történetében, hogy szülő és gyermeke aranyérmet nyertek. Kik voltak ezek? 5. Melyik az a „sportág”, amelyikben csak egyetlen magyar aranyérem született? Ki szerezte, és mikor? 6. Ki nyerte, hol és mikor a 100. magyar olimpiai aranyat? 7. Három egymást követő olimpián egyéni aranyérmes ma­gyar sportoló. Név, sportág. 8. Egy városban születtek, ugyanazon az olimpián győztek. Név, olimpia helye és ideje, születési hely. 9. Katonai sportágban minden idők legnagyobb magyar egyé­­nisége. Münchenben olimpiai bajinok. 10. Ki, hol és mikor nyerte az első magyar ökölvívó olimpiai bajnokságot? Beküldési határidő: 1983. december 1. 1993. október 30. SPORT Rovatvezető: Bátori János NINCS MÁR VERETLEN CSAPAT Mármint az NB I-ben. A bajnok Rába ETO vereséget szenvedett Újpesten. De más meglepetés is akadt. A Videoton legyőzte Kispesten az eddigi listavezetőt, a Szeged pedig Bu­dapesten a Volán fölött diadalmaskodott. A Ferencváros nem tud kilábalni a hullámvölgyből, Pécsett csak döntetlenre fu­totta erejéből. — Eredmények: ÚJPESTI DÓZSA—RÁBA ETO 2—0 HONVÉD—VIDEOTON 0—1 MTK-VM—VASAS 2—2 PÉCS—FERENCVÁROS 1—1 DIÓSGYŐR—TATABÁNYA 0—0 VOLÁN—SZEGED 0—1 NYÍREGYHÁZA—CSEPEL 2—1 A Zalaegerszeg—Haladás mérkőzést vasárnap este ját­szották, annak eredményéről még nem érkezett jelentés. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA Az NB II 12. fordulójának eredményei: Debreceni VSC—Sopron 2—1; Salgótarján--Békéscsaba 1—3; Szekszárd—Kecskemét 1—1; Keszthely­—22. sz. Volán 6—1; Ózd—Baja 3—3; Ganz-MÁVAG—Debreceni Kinizsi 2—1; Szolnok—Kazincbarcika 2—0; Eger—Nagykanizsa 5—2; Hód­mezővásárhely—Siófok 1—1; Mezőtúr—Veszprém 3—2. A bajnoki táblázatot az Eger vezeti 19 ponttal; 2. Debre­ceni VSC (18); 3. Hódmezővásárhely (15); 4. 22. sz­­olán (15); 5. Békéscsaba (14); 6. Szolnok (14). ★ A nemzetközi kupákban szerdán, 19-én lejátszották a má­sodik forduló első mérkőzéseit. A három magyar csapat a kö­vetkező eredményt érte el: BEK: Rába ETO—Dinamo Minszk 3—6; KEK: Újpesti Dózsa—Köln 3—1; UEFA-kupa: Honvéd—Hajdúk Split 3—2 ★ A Szovjetunió olimpiai válogatottja 3—1-re legyőzte Gö­rögországot, csökkentve ezzel a magyarok esélyeit a jövő évi Los Angeles-i kiküldetés megszerzésére. ★ Hatalmas meglepetés született Bariban: Svédország 3—0- ra „lelépte” a világbajnok Olaszország együttesét. • ASZTALITENISZ Oláh Zsuzsa nyerte a Francia Asztalitenisz Szövetség nagydíjas versenyét a párizsi Coubertin Sportcsarnokban. A döntőn 2:0-ra győzött az angol Witt ellen. ★ A Nyugat-Németországban megrendezett Grand Prix ver­senyek során Klampár Tibor a második helyen végzett. A dön­tőben az angol Douglastól kapott ki 2:0 arányban. Több ma­gyar versenyző nem került a negyeddöntőbe. • ÖKÖLVÍVÁS Szép magyar sikert hozott a berlini nemzetközi ökölvívó­torna. A rangos mezőnyben ott voltak a kubaiak és az oroszok is, a szupernehézsúlyú Somodi második lett, a könnyűsúlyú Gönczi pedig harmadik. • VÍZILABDA Az idei magyar bajnokságot a Vasas nyerte, 2. a BVSC, harmadik a Szolnoki VSC. Erőltetett menetben, alig több mint egy hónap alatt bonyolították le a bajnokságot, és a végered­mény az előzetes várakozásnak felelt meg. OOCOOOOOW»›‹C«·»K‡»MO««OCOOW 1.Videoton 107 1 2 20— 5 15 2.Tatabánya 106 3 1 15— 8 15 3.Honvéd 106 2 2 16— 7 14 4.Újpesti Dózsa 105 4 1 21—13 14 5.Rába ETO 103 6 1 17—15 12 6.Vasas 103 4 3 12—11 10 7.Csepel 104 1 5 16—129 8.Haladás9 3 2 4 11—138 9.Diósgyőr9 2 4 3 7— 98 10.Pécs 103 2 5 13—168 11.MTK-VM 103 2 5 13—188 12.Volán 102 4 4 13—198 13.Szeged 102 4 4 11—178 14.Zalaegerszeg 9 2 3 4 4—107 15.Ferencváros 9 1 4 4 13—196 16.Nyíregyháza 102 2 6 9—196 ★

Next