Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1983 (90. évfolyam, 1-50. szám)

1983-12-04 / 46. szám

1983. december 4. Moszkva segédcsapatai, a békeharcosok (Folytatás az­­ oldalról) kellő gondot, és a hírközlés is agyonhallgatta. Pedig ez a je­lentés cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy az új békemozgal­mak támogatása és tüntetések szítása a szovjet bomlasztó stratégia szerves része, mely­nek irányítását külön osztály végzi a KGB moszkvai főhadi­szállásán. Az egész világot be­hálózó szervezet jelszavai fő­leg a szociális és gazdasági problémákkal küzdő társadal­makban találnak jó talajra, de a KGB csillagászati összege­ket áldoz az Egyesült Álla­mokban működő békemozgal­mak támogatására is. A Human Events cikke rá­mutat például arra, hogy az ún. Béke Világtanács vezetői összes akciójukhoz Moszkvá­ból kapják az utasításokat, és ennek amerikai csoportja, az Amerikai Béketanács (u­ S. Peace Council) mindenben a központi irányvonalat követi. Az amerikai „békeharcosok” döntő többségükben az FBI nyilvántartásában szereplő kommunista párttagok, akik rendszeresen járják az egye­temi campusokat, azokat a he­lyeket, ahol sok ember meg­fordul, és rendszerint a bal­oldali diákegyesületek és a szakszervezetek kommunista­szimpatizáns körei révén tün­tetéseket szerveznek, ők fo­galmazzák meg a jelszavakat — pl. az egyoldalú leszerelés­ről, a nukleáris befagyasztás­ról stb. —, majd föltűnés nél­kül elvegyülve a tömeghez szítják a hangulatot, gondos­kodnak újabb lázító jelszavak bedobásáról. ★ Tüntetés Washingtonban A nyugat-európai békemoz­galmak számára a Pershing­­rakéták telepítése nyújtott jó alkalmat a tüntetésekre, az Egyesült Államokban pedig a grenadai invázió öntött olajat a tűzre. November 12-én pl. húszezer ember lepte el az amerikai főváros utcáit, és bénította meg a forgalmat a Fehér Ház és a Capitolium közti hatalmas területen. A táblák feliratai az amerikai erők távozását követelték Kö­­zép-Amerikából, Grenadából, és a népek önrendelkezési jo­gát hirdette. Az ide-oda hul­lámzó tömeg egy része pedig a teljes leszerelésről és a ka­tonai költségvetés redukálásá­ról ordítozott jelszavakat. Sztaniszlav Sevcsenko KGB őrnagy, aki 1979-ben disszi­dált az Egyesült Államokba, a Human Events kérdéseire a saját tapasztalatait is el­mondja a Béke Világtanács munkájáról, és megerősíti az FBI-jelentés állításait. Kibő­vítve azzal, hogy a „békehar­cos” szovjet ügynökök műkö­dési területe még az ameri­kai kongresszusra is kiterjed, és sokuknak az a feladata, hogy az arra hajlamos szená­torokat és képviselőket pró­bálják megnyerni az ügynek. Csak a vak nem látja a kü­lönböző akciók mögött a köz­ponti karmester kezét. És ez a kéz Moszkvából dirigál. A le­nini előírások szerint igénybe véve a bomlasztás, a lázítás és az izgatás minden eszközét, hogy a szabad nyugati társa­dalmakat belülről gyöngítsék, és őröljék föl erkölcsi ellen­álló erejüket. S hogy védte­lenné tegyék őket, mire meg­érnek a soha föl nem adott bolsevista világuralmi tervek föltételei. Mindezt tetszetős jelszavak révén, amelyeket könnyen „el lehet adni” a bé­kére vágyó naiv tömegek kö­rében. A Human Events cikke utal arra, hogy sokan „paranoiát” emlegetnek, ha valaki kom­munista összeesküvésről mer beszélni a szabad világ ellen. Még akkor is hallhatók ilyen vádak, ha a tények kétségbe­­vonhatatlanul bizonyítják: a szálakat Moszkvában tartják kézben, s onnét mozgatják a bábokat. Akik szemet huny­nak a valóság előtt, azok el­lentétes előjelű betegségben, valami fordított paranoiában szenvednek. Sürgősen ki kell gyógyulniok, mielőtt a Szov­jetunió el nem éri célját, és szét nem rombolja társadal­munkat. Mert annak romjai könnyen maguk alá temethetik őket magukat is. TÜZ TAMÁS: Elragadtatás Jeles napokon az aranyszálhúzó mester teste egy darabját s egész lelkét az Isten-lét mélységébe eresztvén vulkanikus talajra ér, dübörgő erők táncoltatják, pillangót a lángban, kilengés, négyjegyű szám vagy több is, magával rántja a szerkezeti egység, orra előtt a tőzeglápok, látószervén a dolgok lelke. Egy pillanatig sem érzi, hol van, hallja saját hangját a tengerjáró szelekben, föléri ésszel a jövőbe vetített távlatokat. Egy kissé szomorkás aláfestés. Vigaszt merít a sorsszerűség titkos letétjeiből. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A magyar békemozgalom „Dialógus" A magyarországi független békemozgalom, „Dialógus” ez év júniusában találkozót szer­vezett a nyugati békemozgal­mak képviselőivel. A kísérlet célja lett volna, a nyugati és az eddig csak Magyarországon létező, párttól, illetve pártok­tól független békemozgalmak közötti kapcsolat felvétele, amit azonban a magyar ha­tóságok megakadályoztak. A Dialógus nem látta további értelmét a hatóságok elleni ál­landó harcnak, s feloszlatta önmagát. A csoportot szétzúzták, jól­lehet tagjai szigorúan betar­tották a magyarországi tör­vényeket (köztük a gyüleke­zésről szóló rendelkezéseket is), egyetlen céljuk a béke problémájára való koncent­rálás volt, s elhatárolták ma­gukat az otthoni ellezékiek­­től, nem foglalkozva gazdasá­gi és belpolitikai helyzettel a szocialista tömbön belül. A szervezet tagjainak többsége egyetértett a mai hazai fenn­álló rendszerrel, nem akartak az ún. emberi jogok otthoni helyzetével foglalkozni, kizá­rólagos céljuk a leszerelés elő­mozdítása, ezt azonban mind­két oldaltól (keleti, nyugati) követelték. A hatóságok per­sze nem nézték jó szemmel, hogy a csoport elzárkózott mindenféle központosítási kí­sérlet elől, aminek értelmében be akarták őket vonni az ott­honi párt vagy a KISZ által szervezett állítólagos béke­mozgalomba, ahol csak a nyu­gati országok, illetve a NATO elleni hatságok vettek részt egy-egy államilag kontrolált tüntetésen. A szervezet tagjai agitáltak az utcákon, iskolákban, egye­temeken, sőt, ez év márciusá­ban 400 fős csoportot képezve vettek részt egy békegyűlé­­sen, s plakátjaik szövege sze­rint elítélték a varsói szerző­dés tagországainak militarista törekvéseit is. Negyven tag akart május végén a Berlinben tartott Eu­rópai Békekonferencián részt venni, egyikük sem kapott ki­utazási engedélyt. Az első időben a Dialógus nem lett zaklatva a hatóságok oldaláról. Az otthoni Béketa­nács képviselői megpróbálták a szervezet tagjait beolvaszta­ni az állam által ellenőrzött békemozgalom keretei közé, a tagok azonban továbbra is a független cselekvési lehetősé­get választották. S természe­tesen ez már sok volt az ott­honi hatóságoknak, a Dialógus veszélyt jelentett, éppen azért, nem állami, illetve pártvona­lon tevékenykedett, hanem függetlenül ezektől az irányí­tószervektől. Nem tűnik véletlennek az sem, miért éppen júniusban zúzták szét a szervezetet. A Szovjetunió vezetői gyanak­vással nézik a bizonyos vona­lon liberális Magyarország belpolitikai fejlődését, s ezért Kádárnak (aki július közepén Moszkvában járt) ütőkártyát, bizonyítékot jelentett a Kreml felé a szervezet szétoszlatása, mondván, a szocializmus fej­lődése biztosított, nem enge­dünk semmiféle ellenzéki vagy független szervezetet sem mű­ködni. A hatósági akció az addig tolerált csoport ellen a tagok egyéni meggyőzésével, illetve fenyegetésével kezdődött. A júliusi nyugati békemozgal­mak képviselőivel való talál­kozást minden lehető eszköz­zel gátolták, s mikor mégis sikerült a tagoknak két ame­rikai, két osztrák és egy nyu­gatnémet békemozgalmi kép­viselővel találkozni, a rend­őrség letartóztatta őket. Az addig bizonyos mértékig el­tűrt szervezetből hirtelen „ál­lamellenes tevékenységet foly­tatók bandája” lett. A pszicho­­terror egyes tagoknál siker­rel járt, ők továbbra is a bé­kemozgalom keretein belül te­vékenykedhetnek, de nem füg­getlenül, hanem a párt által ellenőrzött Béketanácson be­lül. A csoport feloszlatása és egyes tagok átpártolása azon­ban nem jelenti azt, hogy mű­ködésük megszűnt volna. Csak módszereik változtak, a nyílt fellépés helyett kénytelenek titokban szervezkedni, gyüle­kezni, agitálni. Mindez mutat­ja, hogy az otthoni kommu­nista párttal semmiféle dialó­gus nem lehetséges. Csáki Tibor Október 23-a Londonban A londoni magyar kolónia 1983. október 22-én este 7:15- kor rendezte meg a dicsőséges forradalmunk 27. évfordulóját a londoni Polish Heart lengyel klub dísztermében számos és előkelő hallgatóság részvételével. Az ünnepély jelentős része angol nyelven zajlott le azon meggondolás alapján, hogy 1956 eseményei nem képezhetik soha többé a másodpercekre beidőzített nemzetközi hírszol­gálati hálózat anyagát, viszont a magyarság elemi érdeke, hogy hősi halottaink életáldozatát idegen nyelveken, frissen és érdekesen tárjuk a nyugati közvélemény elé, és tartsuk a világ közvéleménye gyújtópontjában. Ennek megfelelően ünnepi szónokainkat nagy gonddal választottuk meg a még élő, mindhalálig magyarbarát angol résztvevők közül. Angol szokás szerint az elnöknő az 1956-os angol nagykövet özvegye, Lady Penelope Fry volt. Mivel szin­tén angol szokás, hogy csakis a saját bennszülötteik vélemé­nyét fogad­ják el fenntartás nélkül, angol ünnepi szónoknak sikerült megszereznünk a híres angol történészt, a sok világ­piaci sikert aratott könyv szerzőjét, David Irving professzort, akinek Uprising című könyve a magyar forradalomról (amit ő felkelésnek nevez) ma már elfogadott nemzetközi adaléka 1956-os tragédiánk irodalmának. Tipikus lelkiismeretességgel elment Magyarországra, és elsőkézi értesülések alapján állította össze műve anyagát, ami 95 százalékban megerősíti 27 év alatt hirdetett igazságunkat, de lebont néhány legendát is, amit az utógenerációk ragasztottak 1956 eseményeihez. Sze­mélyes megjelenése nagy angol érdeklődést váltott ki, és részletes előadásáért szeretnénk ezúton is tolmácsolni számára hálánkat és köszönetünket. A következő szónokunk vitéz Group Captain Denis David, aki 1956-ban Anglia budapesti légügyi attaséja volt. A sok­szor kitüntetett angol hőst a magyar Vitézi Rend is beválasz­totta tiszteletbeli tagjai sorába, azon emberfeletti erőfeszíté­sei jutalmaként, amikkel sok száz szabadságharcos honfitár­sunk életét mentette meg. Beszéde mindenben alátámasztotta forradalmunk hadi krónikásainak állításait, amihez mint szem­tanú, saját személyes emlékeit is hozzáfűzte, egy idegentől szokatlan, túláradó szeretettel. Szünet után Gáspár Gyula honfitársunk szavalta el Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot című megrázó költemé­nyét, mely tragikus óvásban kulminált a Nyugat felé: ha nem vigyáztok, egy napon a világhatalomra törő kommunizmus mindent elnyel, ami civilizációnknak szép és szent volt év­ezredek óta. Magyar ünnepi szónokunk dr. Töttösy Ernő, a Szabadság­­harcos világszövetség vezetőségi tagja, a belgiumi magyarság vezetője s a Magyar Szabad Európai Kongresszus alelnöke volt. Ékes beszédében utalt a nyugati politikai körök tájéko­zatlanságára, forradalmunk árulással egyértelmű magára ha­gyására és az azóta felnőtt magyar generációk lelki beállított­ságára és módosított világnézetére. 1956-ban ismét egyedül maradtunk, de nemzeti feltámadásunk csírája a magyarság lelki televényében él és egykor (talán nem is olyan soká) sarjat hajt következő évezredünkre. E reményteljes felemelő üzenet után dr. Ispánki Béla pá­pai kamarás az angliai magyarság főlelkésze és dr. Váralljay Csocsán Jenő görög katolikus lelkész, az oxfordi egyetem előadója, mondtak imát angol és magyar nyelven, elesett hőseinkért. Majd az ünnepély a magyar és angol himnuszok hangjaival zárult be. 1956 óta sok víz folyt le a Themzén: a Szabadságharcos Szövetség szerepe a szabad világban átfogalmazódott a har­cos antikommunizmusból a nemzetközi diplomácia békésebb, de — a magyarság szempontjából remélve — hatékonyabb nyelvére. A Szabadságharcos Szövetség angliai főcsoportja a jö­vőben ezt az utat kívánja követni. írja: P. Cser László SJ az életről LEGENDA A legenda: olvasnivaló. Hát olvassa, akinek nincs jobb dolga­ . Történt ugyanis, hogy a mi Urunk, a kis Jézus, aki Bet­lehemben született, Názáretben nevelkedett, hirdette az Isten igazát három évig, szenvedett három napon át, haldoklott, meg is halt háromórás haláltusában, így szólt önmagához.M­y­­mégiscsak illene visszamenni oda, ahol én, az Atya Fia, em­bernek születtem anyámtól, Máriától, így is történt. Igen ám, de ez már a huszadik század. S ha választani kell, hová lépjek? — kérdezte magát Krisztus. Mondjuk — dünnyögte magában — ahol eddig lélekben voltam, de testileg sohasem, hadd megyek egy kis országba, mondjuk Magyarországra, így is történt. És még mi történt? Két ember találko­zott Budapest határában. Az egyik már túl a nyolcvanon, a másik hetven felé. Szállás után néztek, és az autók világában intettek egy autósnak. A sofőr ajtót nyitott nekik és kérdezte: — Na, hová? Az öregebbik azt mondta: — Oda, ahol Pannonhalma van. Az autós hátrafordult, és úgy nézett rájuk, mint aki bo­londokra néz. Meg is kérdezte újra: — Hová’ __Pannonhalmába! — kottyant bele a társalgásba a fia­talabbik is, a majd hetvenéves. Zsebébe nyúlt, amerikai dol­lárokat mutatott, és az autós bólintott: — Most már értem. A két ember beszélgetett. A sofőr fülelt. Arról társalogtak, hogy milyen is az élet. Bennük, könn­­löttük, fölöttük. Végül is megegyeztek abban, hogy az egyik­ öreg magyar tanár, lélekben az apja a fiatalabbnak, aki már majd hetvenéves öreg. Ezen aztán elmosolyogtak, nevetgél­tek is. Amikor Pannonhalmára értek, a kolostor udvarára, az autós kiugrott az autójából, és ajtót nyitott nekik a kiszállásra. Mind a ketten kiléptek, öregesen, derűsen. Az autós térdre ereszkedett, és így szólt:­­ — Hát hol a harmadik? — Kicsoda harmadik? — kérdezte az öreg magyar tanár, mert a kicsit fiatalabb amerikai dollárokkal a kezében állt fizetésre készen.­­ Egymásra nézett a két utas. Nekik olyan természetesnek tűnt, hogy Magyarországon, Budapest és Pannonhalma között velük kirándul, velük ül, hallja hangjukat, és bólint vagy csóválja a fejét az Atyaisten örök vándora, a Fiúisten. HOGY TUDJUK CSODÁLNI MAGUNKAT! (És mennyire szeretnénk, ha csodálnának!) Már a cím is elárulja, hogy népszerűtlen lesz, ami kö­vetkezik. De vannak olvasók, akik még magukkal is szembe tudnak nézni. Mi is az a tükör, amibe belenézünk? Kinek ilyen, kinek olyan. Lehet a nagy természet tükre: ebben nézték és látták magukat Kína régi bölcsei. Ady Endre a Magunk szerelméről írt tragikus sorokat, valóban, ez a nagy költő, bár szerette volna, ha szeretnék, magánál messzebb alig jutott. Azaz: eljutott fajtája szerelméhez, de magyar népében is inkább önmagát szerette, mint fajtáját, de ehhez forduljon az olvasó jobb Ady-szakértőkhöz! Miért keressük a megértést, az elismerést? Miért szere­tünk „fönt” lenni, mint a színészek, akik meg játsszák valam'­ kinek az életét, és alázatos-büszke meghajlással fogadják a tapsot? Szeretnének az lenni, akit megjátszottak. Ha Dosztojevszkij lennék, nagyon is a mélybe, a lelkünkbe fuvaroznám az olvasót, de felületesebb civilizációban élünk, hát csak maradjunk a felületen. Szent Ágostont hívhatnám segítségül, ő ismerte magát, s így az egész emberiséget, őszinte maga­ analízisében. Gya­núm, hogy Freud — majd kiderül egyszer — jobban ismerte magát, akibe belezsúfolódott, és ebből a maga­ zsúfoltságból nem tudott kiszállni szabadon, az élet frissebb, egészségesebb levegőjébe. A kérdés tehát kérdés marad: ha annyira igyekszünk cso­dálni magunkat, és ha annyira szeretnénk, hogy csodálja­nak, mit is keresünk? Magunkat, vagy amik lenni szeretnénk? Talán — és így keresésünkben igazunk van: a „többet” ke­ressük, hívjuk, szeretjük. A magunknál „többet”, íme, máris ott kopogunk a lét, a mindenség, az Isten­ kapuján Boldog, aki kitartó volt, kopogott, kopogott. Mert ha kinyílt az ajtó, érdemes volt odáig élni, és a kinyitott ajtón az élet igazi értelmébe belépni. Dr. Jaszovszky József újabb írásai Ismét magyar testvéreink figyelmébe ajánlják dr. Ja­szovszky József eddig megjelent könyveit... Kitűnő kará­csonyi ajándék a Győzedelmes világnézet két kötete. Az első kötet melléklete is megjelent: Isteni románc. Tizenegy elmél­kedést tartalmaz. Mielőtt Jézus jött I. és II.; Szeretnünk kell; Szeresd ellenségedet!; A hazátlan; A megbocsátás; Az­ üres sír; Miért taszítanak el téged, Krisztusom?; Isteni románc a ten­geren; A titokzatos felhő; Jöjj vissza! Ez a melléklet a század nagy megtértjének, Giovanni Pa­­pininek az üzenete a modern világhoz dr. Jaszovszky remek közvetítésében. Azok, akik a két kötetet megrendelik, a mel­lékletet ingyen kapják. A két kötet ára egyenként 8 dollár, a mellékleté külön rendelésben 2 dollár. Kapható a Vasárnap könyvosztályán, P. O. Box 2464 — Youngstown, Ohio 44509. 5. oldal "

Next