Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1984 (91. évfolyam, 1-50. szám)

1984-09-16 / 35. szám

/ ^atoltfeuö Jtlag|)arofe^aőárnapj 1984. szeptember 16. 91. évfolyam 35. szám A magyarsas legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 50 cent Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown. Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 291-640) Volume 91. No. 35 The world’s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 50 cents September 16.1984 DR GEORGS FAZEKAS 341 E LAKEVIE» BLVD ERIE PA 16504 ÚJRA ÚTNAK INDULUNK Az Ohio Humanities Council a 90 éves Vasárnapot adományban részesítette, hogy ilyen módon járuljon hozzá a lap körüli történelmi kutatások költségeihez, és lehetővé tegye a kutatások eredményeinek emlékkönyvben való megjelentetését. Ugyanakkor buzdítja a Vasárnap barátait és olvasóit, hogy hozzájárulásukkal ők is segítsék megvalósítani a kitűzött célokat. Az imént említett amerikai szervezet megígérte, hogy a beérkező adományok összegét megduplázza, és ugyanígy tesz az olvasónak szétküldendő emlékkönyvért beérkező adományokkal is. A kutatások legfőbb célja feltárni a forrásokat a Vasárnap történetének megírásához, megismertetni azoknak az embereknek a munkásságát, akik kilencven éven át fenntartották és irányították a lapot. Az emlékkönyv felidézi majd küzdelmeiket, megismerteti tervezgetéseiket és vergődéseiket. A Vasárnap mögött sohasem állt semmilyen érdekcsoport, amelyik saját céljaira felhasználta volna az újságot. A lap mögött elsősorban lelkipásztorok álltak, akik lelkipásztori céljaik érdekében vették igénybe a lapot, hogy ezáltal minél több hívőt elérjenek. A Vasárnap soha nem volt üzleti vállalkozás. A szerkesztőket és a kiadókat nem tette gazdaggá. Sőt! Több esetben csődbe juttatta azokat, akik mögött nem állt az Egyház áldozatkész segítsége. Fontos megemlíteni azt is, hogy mindazonáltal a Vasárnap sose maradt meg az egyházközségi értesítők helyi híreinek szintjén, hanem szolgálatának középpontjába az egyetemes magyar érdekeket helyezte. A legfőbb gond, ami a lap kilencven esztendejét végigkísérte, az előfizetők megszerzése és megtartása volt. Böhm Károlyt, az alapítót ez aggasztotta; Rickert Ernőt ez késztette értékpapírok kibocsátására; Kolos Bélát is ez foglalkoztatta, amikor újból és újból az olvasókhoz fordult az előfizetők ügyében. Kukla Tarziciusz és Kis Szaléz páterek egy év alatt akarták megduplázni az előfizetők számát. Az előfizetőkért vívott küzdelemben Bíró Benedek tette a legtöbbet, akinek jelentős része volt abban is, hogy az amerikai hatóságok végül beengedték az országba a második világháború magyar menekültjeit. Benedek atya egyszer eljutott arra a pontra, amikor már azt gondolhatta, hogy célját sikerül megvalósítania. Meg akarta vásárolni a Jó Pásztor című hitbuzgalmi lapot, hogy beolvassza a Vasárnapba, és így jelentősen megemelje az előfizetők számát. A gondolat ellenségei az utolsó pillanatban meghiúsították tervét. A terv bukása a fáradhatatlan erdélyi pátert szinte a porig sújtotta, és nagyban hozzájárult nem sokkal azután bekövetkezett korai halálához. Az új lehetőség az 1956- os szabadságharc után adódott, Takács Gábor ideje alatt. A hivatalos listák alapján minden újonnan az országba érkező magyar menekültnek fél évig ingyen küldette az akkor már hetente kétszer megjelenő lapot. Nem sok sikert ért el. Amikor a lelkesedés tüze lelohadt, az új emberek lemorzsolódtak. A legújabb időkben sok, kemény munkával megszerzett dollárt költöttünk nyomdánk kifejlesztésére, de ma Youngstown nem az a hely, ahol az üzleti vállalkozások gyümölcsözőek volnának. Ezért va (Folytatás a 2. oldalon) FILIPPI ISTVÁN: Csak szépet írjunk... Az egyik, itt Nyugat-Németországban tengődő anyanyelvi konferenciás lapocska kritikus cikket közölt arról, hogy az összes emigráns újságíró Magyarországon csak a rosszat és csúnyát veszi észre, de a szépről és jóról nem írnak. ■AlAhbi tudósításommal ezt a hibát szeretném jóvátenni. Diadallal ismertetem a Magyar Népköztársaság ezeréves államiságunkban egyedülálló engedményeit, melyekkel a Budapesten megjelent Világjáró ABC 1984 januári száma egész terjedelmében foglalkozik. A külföldi utazások megkönnyítéséről van szó. Ebből megtudhatjuk a következő históriai adatokat: „A magyar országgyűlés 1903-ban alkotott törvényt az útlevélről. Mint minden intézkedés, ez is híven tükrözte az akkori politikai, gazdasági helyzetet. Az első paragrafus lényegében kimondta, hogy a magyar korona országainak területén az utazáshoz, a tartózkodáshoz, az államok határán való átkeléshez nincs szükség útlevélre. Viszont felhatalmazást adtak, hogy háború esetén vagy egyéb rendkívüli körülmény során korlátozó intézkedések bevezethetők. S már ez a jogszabály tartalmazta: ,kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, nemkülönben az elítéltektől, büntetésvégrehajtásuk előtt megtagadható az útlevél kiadása Az elmúlt idők hátborzongató jogtalanságait a könynyebb érthetőség kedvéért egy jól sikerült karikatúra is bizonyítja: Magyarország határán Károly király áll, fején a Szent Koronával, vállán a királyi palásttal, kezében az országalmával, miközben ordító kakastollas csendőrök zavarják vissza a menekülni kívánó lakosokat. „1914-ben a magyar királyi belügyminiszter elrendelte, hogy akik 17. életévüket betöltötték, 36 éves korukig csak rendkívüli esetben kaphatnak útlevelet" — világosít fel bennünket a magyarázó szöveg. Persze ki emlékszik arra, hogy 1914-ben tört ki az első világháború, és nem volt ajánlatos hegymászótúrára indulni, mondjuk, Szarajevóba. Mi bizonyítaná jobban a Horthy-korszak „terrorját”, mint az alábbi idézet: „Az 1930-as években ismét nem üdülni, pihenni indultak az emberek. Az értelmiség, elsősorban a képzőművészek, az írók Párizsba igyekeztek, a nincstelenek pedig vették a koldusbotot, Európa más országaiban vagy éppen a tengerentúlon próbáltak szerencsét. " Szörnyű idők voltak ezek. Szerencsétlen festőink és szobrászaink díjakat nyertek Párizsban, míg íróink és költőink, mint például Illyés Gyula, versek írásából tengették életüket. Ez a világ már megszűnt, hála a „felszabadító” szovjet hadseregnek. A második világháború után tömegturizmus indult a szovjetunió közkedvelt üdülőhelyeire, mondjuk az álomszép szibériai munkatáborokba. Ehhez még útlevél sem kellett. Nem ismerünk eredményesebb fogyókúrát, mint a Gulag-szigetcsoporton tudományosan alkalmazott nulldiétát. Ne feledjük el, hogy ez az üdülés teljesen ingyenes volt, sőt: az évek múltával hazatért turisták Magyarországon díjmentes utókúrát is kaptak Recsken. Mi volt a hála ezért? „Az 1956-os ellenforradalom időszakában a legkülönbözőbb okokból sokan indultak világot látni" — tudjuk meg a Világjáró ABC történelmi viszszapillantásából. Vajon mik voltak ezek a különböző okok? Nem fejtegetem tovább ezt a kényes kérdést, hiszen, ígéretemhez híven, csak szépet szeretnék írni. „Az 1978. évi 20. sz. törvényerejű rendelet, amely 1979. január 1-én lépett hatályba, kimondja: ,Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldre utazzék. Ez az, kérem, ez korszakalkotó! Sehol semmiféle kapitalista országban nincs ehhez hasonló rendelet. Legutóbb Rómában voltam, és utazásom előtt a biztonság kedvéért tanulmányoztam a nyugatnémet törvénykönyvet, de sehol sem találtam egy törvényt, ami feljogosított volna arra, hogy elhagyhassam az ország területét. Sőt! A határon sem kértek útlevelet, csak unott arccal intettek, hogy menjek tovább. Mennyivel több biztonságot nyújt polgárainak a Magyar Népköztársaság. Most, 1984-ben egymást követik a további engedmények: „Az új rendelkezések értelmében négyféle útlevelet adnak ki: diplomata, szolgálati, magán és külföldön élők útlevelét. A szolgálati útlevél színe piros, a magáné, amely hivatalos utazásokra is használható, mélykék. ” Micsoda színorgia! Nekem csak egy vacak, kopott személyazonossági igazolványom van, de azzal sem tudok felvágni, mert nem kérik. Rendkívüli előnyöket ígér a következő rendelet is: „Látogató célú kiutazási engedélyt kérhet, aki rokonához vagy ismerőséhez utazik, és a külföldi tartózkodásához szükséges anyagi feltételeket a meghívó személy biztosítja, és ezt hitelesített meghívólevélben tanúsítja. A hatóság ugyancsak engedélyezi a gyógykezelés céljából történő kiutazást, ha a kérelmező (Folytatás a 2. oldalon) Zománc Ezzel a címmel keresi több exportrendelés lemondásának okát a budapesti Magyar Nemzet vezércikke. Arra a megállapításra jut a cikkíró, hogy baj van a minőséggel, és a nyugati megrendelőknek elég egykét rossz tapasztalat, máris más üzleti partner után néznek, hiszen versenytársakban nincs hiány a tőkés piacon. Egy jellemző esetet olvashatunk is a cikkben, a címadó zománccal kapcsolatosan. „Egy gépszállításkor a tőkés vevőnek feltűnt — írja a cikk —, hogy a kiszállított masina burkolatán egy helyütt vastagabb a zománc. Gondolta, szépséghiba Hívta a festőjét, kaparja le, aztán csinosítsa ki a darabot. Ezután következett a meglepetés: a zománc alatt egy lyuk volt. Csavar helye, de csavar nélkül A honi gyártó ezt a hiányosságot akarta festékkel eltüntettetni. Persze a tőkés partner azonnal lemondta a további megrendeléseket. Ez az eset sem öregbítette a magyar ipar jó hírét. Mint annyi más hasonló szocialista slendriánság. (FMH) DR. TÖTTÖSY ERNŐ, SUN-JA-LI Taipei, a főváros és Taicsung között a rizsföldek halványzöld foltja szegélyezte az autóutat. Helyenként mint a rétekre terített csillogó ablaküveg fénylett a víztükör a frissen dugványozott rizsvetésen. A trópusi melegtől megvédett a gépkocsi léghűtése, és dr. Wong fáradhatatlanul magyarázott. Amerikát, Kanadát, Európát és Ázsia országait is bejárt tapasztalt utazó volt, aki nemcsak Kínában volt otthon, de Rómában is parolázott bíborosokkal, és csakúgy ismerte a bécsi Dunát, mint Brüsszel vagy Párizs tornyait. A kínai nyelvjárásokról beszélt. Kína — akár Európa — sok-sok nyelv és nyelvjárás egyvelege, ha a népe egységesebb is, mint az európaiak. A kismikro-Kínának, Tajvannak, a szabad Kínai Köztársaságnak is 3—4 nyelve van mint fő nyelv: a hivatalos mandarin, az őslakosság kínai nyelve, a bennszülött őslakók nem kínai nyelve, és mindazok a kínai nyelvjárások, amelyeket úgy köthetünk egy csokorba, mint a nagy kínai kontinentális nyelvjárásokat. Ezeket a kontinentális nyelvjárásokat a menekült nemzetiek hozták magukkal. Rólam tudta, hogy nem anyanyelvem az angol, Belgiumban élek, de nevem után azt is megérezte, hogy az nem belga név, így is belgának hitt, flamandnak talán. — Én nem vagyok belga — védekeztem a tévedése ellen. — Hát mi? — Sun-ja-li vagyok. Magyar — fitogtattam kínaiul a magyarságomat. — Ugyan!? — Az arca pajkos örömöt árult el. — Magam is félig. Mármint lélekben. Bár megszoktam, hogy a kínaiak jobban tájékozottak a magyarság eredetéről, mint sokszor az európaiak, ez a válasz meglepett. — Hogyhogy? — Magyar jezsuita volt a tanárom, a keresztelőm. Akár az apám lett volna.. Sziget-Kína haragoszöld lankái között furán és váratlanul hangzott ez a vallomás. Dr. Wongból ömlöttek a szavak, az emlékek, az andekdoták. Rajongással beszélt a magyarokról, akik megnőttek, megszépültek előtte, hiszen mindet „az ő Vajda páterén” keresztül ismerte meg. Tudott a forradalomról, Mindszenty bíborosról, s én élvezettel ittam minden szavát. Fontos volt ez a megnyilatkozás olyan valaki részéről, aki népének dinamikus, fiatal vezetője, akinek kezén jelentős szerepet betöltő kínaiak ezrei mennek keresztül. — Magyaroktól kaptam a legjobbat az életemben. Ezért vagyok félig magyar — ismételgette. Minden megváltozott közöttünk. Szinte testvérekké lettünk. Az ázsiai ember nem lelkesedik, de Wong barátom lelkesedett. Az ázsiai ember arca nem árul el örömöt vagy bánatot, de Wong arca sugárzott. Témája csapongott Magyarország és Ázsia között. Néhány egyszerű magyarázattal fellebbentette előttem a három nagy ázsiai kultúrtermet, a kínai, az indiai és az indonéz misztériumát. Majd magyar jezsuita barátainak dicsérete után ismét rátért Tajvan bemutatására. Megelevenedett előttem a kis szigetország — nagysága. Akárcsak a mi Erdélyünk, amely farkasszemet nézett az iszlámmal. Amely megőrizte és átmentette a magyar függetlenséget évszázadokon át. Amely — akárcsak Tajvan — mintaképe volt a vallások türelmének és együttélésének. Ezen a szabad szigeten is békésen él együtt buddhista, taoista, konfuciánus és keresztény. A katolikusok számarányuknál sokkal jelentősebb mértékben vesznek részt a közéletben. Csang Kaj-sek, az immár nemzeti fogalommá vált elnök-tábornok csakúgy keresztény volt, mint a jelenlegi elnök és annak helyettese. Állandóan kísérteti a magyar múlt „erdélyi” hasonlata. Hiszen Tajvan nemcsak sziget, de a kínai történelem, kultúra és hagyományok megőrzője. Apró folt a Sárga-tengeren, de jelentőségteljes példakép. Kiáltó bizonyítéka annak, hogy mit tud alkotni egy nemzet, ha szabad. Önkéntelenül kínálkozik a hasonlat, hogy miért gazdagabb, rendezettebb, boldogabb a szabad Nyugat-Németország, a szabad Dél-Korea és a szabad Kína, mint Kelet-Németország, mint Észak-Korea, mint Vörös-Kína. Így került szó dr. Ku Cseng-kangnak, a szabad Kína nagy öregemberének a napokban meghirdetett történelmi víziójára, amely a felszabadult Kína erejével kívánja megszabadítani a szovjet gyarmatosítástól az európai országokat. Itt éreztem igazán Ku Cseng-kang történelmi jelentőségét, aki nemcsak a Kínai Köztársaság politikai vezetésében tisztelettel övezett tekintély, hanem az élre törő fiatalság szívében is. Hogyan érezhettem volna a nagy öregember mágikus hatalmát európai találkozásunk alkalmával, vagy abban az ünnepélyes pillanatban, amikor csak magyarokkal — kizárólag a sun-ja-li néppel — volt együtt együtt brüszszeli látogatásakor, hogy közösen ürítsünk poharat a szabadságra. Az ő káprázatos fogadásán mondhattam el a helyettes köztársasági elnöknek történt bemutatásomkor: — I am a free Hungarian, without free Hungary. Ezt most elismételtem Wongnak. Ismerte a magyar sorsot. A kínai természet azonban nem lázad a végzet ellen. Akkor sem, ha ez a végzet keserű és igazságtalan. Ez a nép évezredekben méri az időt. Nem kérkedik gazdag múltjával, nem emlegeti 4000 évvel ezelőtt alapított dinasztiai dicsőségét, és nem kárhoztatja hanyatlásukat. Nem követel semmit a sorstól, és nem vitatkozik a végzettel. Rögzíti a tényeket, és elmegy az idő mellett, mert tudja, hogy benne van az időben. Megállapít, de nem kutat az okok után. Filozófiája a beletörődés. Bölcselkedése nem az értelem után kutató analízis, hanem a belenyugvás. Egymás mellé, és nem egymás fölé rakja a tényeket, mert tudja, hogy az idő akkor is folyik, ha megáll az óramutató. Wong ismerte a sun-ja-li természetet is. Világot járt fiatal bölcsként ugyanúgy kezelte a magyarság sorscsapását, mint a kínai szárazföld felszabadítását a terror alól: mosolygó, hideg biztonsággal. Majdnem szóról szóra ugyanazt mondotta, amit valamikor Deák Ferenc: „Amit erő és hatalom elvesz, azt viszszahozhatja az idő. De amiről egy nemzet önmaga lemondott, az elveszett.” Kínának van ideje. De van-e a kis sun-ja-li népnek? Kína szabad része semmiről sem mondott le önként. Van olyan magja, amelyik nemcsak védi a szabadságot, de érvényt is szerez neki. És a sun-ja-li nép? Mi is olyan büszkén mutatunk újonnan épült egyetemeinkre, iskoláink légiójára, mint Wang barátom? Szinte (Folytatás a 3. oldalon)