Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1984 (91. évfolyam, 1-50. szám)

1984-05-27 / 21. szám

1984. május 27. GESZTELYI NAGY ELEK: Amerika kínai törekvéseinek háttere A történelem tudása szükséges a jelen megértéséhez és a jövő tervezéséhez. Nélküle az élet többnyire csak érthetet­len vegetáció. Az Isten és annak teremtménye, az ember csi­nálja a történelmet, az ember alkotásaiban azonban kevés a szeretet, az erkölcs, az alázat és a béke, annál több az erőszak, kegyetlenség és igazságtalanság. Részünkre a négy, előbb em­lített fogalom közül ez alkalommal a béke a legfontosabb, mert a technika fejlett állapotát tekintve az biztosítja fennmara­dásunkat, puszta létünket. A béke természettudományi szem­pontból nem más, mint az erők egyensúlya. Ezért utazott Reagan elnök Kínába, hogy ezt a fennma­radásunkat biztosító állapotot tartósítsa. Kínába, mely ország­nak azóta már halott egykori vezetője másfél évtizeddel ez­előtt még a világ hóhérának nevezte Amerikát. A béke biztosítására két dolog szükséges — mondja a li­berális hírközlés által sárba taposott Nixon volt elnök a News­­weekben megjelent nagy horderejű cikkében. Az egyik az „él­ni és élni hagyni" elv érvényesítése Amerika és a Szovjetunió között, a másik a Kínával való, tizenkét évvel ezelőtt elkez­dett kapcsolatok elmélyítése. Nixon szerint bár a Szovjetunió hódító törekvése hozta közelebb egymáshoz a világ leggazdagabb (Amerika) és legné­pesebb (Kína) államát, a gazdasági kapcsolatok fontosabbak, mint a katonaiak, és annak ellenére, hogy lényeges politikai nézeteltérések vannak köztünk, nincs okunk arra, hogy ellensé­gek legyünk, de annál több okunk van arra, hogy barátokká váljunk. Az 1972-ben létrejött informális szövetséget főképpen a szov­jet agresszió hozta létre, mely ma sokkal nagyobb, mint akkor volt, mert közben a Szovjetunió növelte nemcsak Amerikára, de Kínára irányított rakétáinak számát is, fölemelte a Kína határán elhelyezett hadseregének létszámát, valamint jelentő­sen megerősítette a Csendes- és az Indiai-óceáni haditenge­részetét, és — „mellékesen” — elfoglalta Észak-Vietnamot és Afganisztánt. Ennek ellenére ha mi a szovjet agressziótól való félelem­re alapítjuk szövetségünket, mondja Nixon, akkor sorsunkat másra bízzuk, de ha a gazdasági együttműködésre, akkor az a saját kezünkben marad. Ennek a gazdasági kapcsolatnak pedig tág tere van, tekintettel Kína mezőgazdasági és techno­lógiai helyzetére. Egyébként is Kína nem tud erősebbé vál­ni katonailag, csak ha egyidejűleg gazdaságilag is megerősö­dik. Egy megerősödött Kína problémákat fog okozni a Szov­jetuniónak, és sokkal előbb, mint nekünk. Egy gyenge Kíná­tól sokkal több okunk van félni. Néhány érdekes statisztikai adat: 12 évvel ezelőtt Kíná­ba egyetlen amerikai turista sem utazott, jelenleg évente 100 000 amerikai látogat az óriási távol-keleti országba. 12 éve egyet­len kínai cserediák sem volt itt; ma 10 000 van. A két ország közti kereskedelem értéke 5 millió dollárról 5,5 billió dollárra emelkedett. Ennek a forradalminak mondható változásnak megérté­séhez néhány történelmi adat említése szükséges. A jelenlegi Kína nagyjából három forradalomnak az ered­ménye. Ez a három forradalom a következő: az 1911-es repub­likánus forradalom, amely a Mandzsu-dinasztiát döntötte meg; az 1927-es nacionalista forradalom, amely a katonai diktáto­rok hatalmát törte meg, és a kommunistákat törvényen kí­vül helyezte; és a második világháború után a kommunista forradalom. Minden forradalom bizonyos okokra vezethető vissza. Ezek az okok vagy emberileg tervezettek, vagy véletlenek. A minőségi okok közül csak néhányat említünk meg: elégedet­lenség mint anyagi ok; ideológia propagálása mint formai ok; válság, intézmények összeomlása mint közvetve ható ok; for­radalmi vezetők hatalomátvétele mint végső ok; belső és kül­ső példák, nemzetközi összetűzések és háború mint járulékos­ok. Az általános elégedetlenség, az intézmények összeomlása, az új forradalmi ideológia propagálása, Japán példája (ahogy Oroszországot megverte), a forradalmi szervek tevékenysé­ge az 1911-es forradalomban csúcsosodott ki, amikor is sike­rült megdönteni a Mandzsu-dinasztia uralmát, de hatásos poli­tikai szervezet hiányában nagyobb részben sikertelen maradt. A következő 16 év a forradalom jegyében telt el. Az idegen hatalmak viselkedése, valamint a Nyugat magatartása Szun Jat-szent orosz orientációra késztette, és a Koumintang tag­jai sorába kommunistákat is felvett. Csang Kaj-sek az egy­ség helyreállítása érdekében hadműveleteket indított, a kom­munisták pedig lázadásokat szítottak. Csang Kaj-sek felszá­molta őket, erre az oroszok visszamenekültek a Szovjetunió­ba, a kínai kommunisták pedig a déli hegyekbe. Mao Ce-tung Dél-Kínában szervezni kezdte a vörös hadsereget, de 1934-ben a nemzetiek támadása elől fel kellett húzódnia északra, Jenan­­ba. 1936-ban a kommunisták elrabolták Csang Kaj-seket. 1937- ben Japán megtámadta Kínát, és ezzel kitört a japán—kínai háború. A Koumintang és a kommunisták szövetséget kö­töttek, s ez a nemzeti forradalom végét és a kommunista for­radalom kezdetét jelentette. A japán támadás következtében a nemzetiek elvesztették politikai és gazdasági bázisaikat, s ez derékba törte erejüket, ugyanakkor megerősítette a kom­munistákat. 1935-től 1945-ig a kommunisták főleg a nemze­tiekkel való leszámolásra készültek. Mao Ce-tung hadműveleti bázisokat létesített, biztosította az önellátást, földet osztott, gerillataktikát alkalmazott, és erősítette a kommunista pár­tot. Amikor 1945-ben kitör a háború a kommunisták és a nem­zetiek között, Mao Ce-tung — részben a Szovjetuniótól ka­pott japán fegyverekkel — megverte a Kuomintangot. Csang Kaj-sek vereségének okai a következők voltak: halogatta a reformokat, nem hozta nyilvánosságra a háború utáni programját. De vereségét főleg az amerikai segély meg­vonása okozta. A segélytervet az itteni demokrata politiku­sok buktatták meg. * Mao Ce-tung sikerei hatalomra kerülése után fokozato­san csökkentek. A kínai népnek igen magas árat — 80 mil­lió emberéletet — kellett fizetnie Mao politikai balsikereiért, a „nagy ugrás előre” és a „kulturális forradalom” cégjelzésű­­ekért. Egyébként a „kulturális forradalom” célja az volt, hogy visszaállítsa Mao hatalmi súlyát. Ez a hatalmi súly éppen a „nagy ugrás előre” — mellyel túl akarta szárnyalni a Nyu­gatot — sikertelensége következtében veszett el. Politikája a megbénult elszigeteltség zsákutcájába jutott, és arra kényszerült, hogy tízezer mérföld távolságból meghív­ja a gyűlölt kapitalista világ vezetőjét, mert nem tudott ki­mozdulni a kínai—orosz ellenségeskedés holtpontjának süppe­dő sarából. Nem szabad elfeledkeznünk még egy nagyon fontos kí­nai-szovjet ellentétről, és ez a területi kérdés. Kína 1 200 000 négyzetmérföldet követel vissza a Szovjetuniótól. Ezt a ha­talmas földdarabot az oroszok az utolsó 150 év alatt rabolták el Kínától. (1480-tól kezdve az egész orosz történelem terü­leti hódítás volt.) Kína mindig északról kapta a hódítókat, de azokat mindig elnyelte, beolvasztotta. Mao rémuralma alatt a kínai nép tor­kig lett a kommunizmussal, s amikor aztán a pragmatikus Teng Hsziao-pingnek választania kellett az ideológia és a fenn­maradás között, akkor a fennmaradás mellett szavazott, és a múlt évben elküldte miniszterelnökét Washingtonba, ez év­ben pedig meghívta Reagan elnököt. A mostani alkalommal Kína és Amerika megkötötték a nukleáris együttműködési egyezményt, aminek értelmében amerikai vállalatok szállí­tanak Kínába nukleáris reaktorokat és alkatrészeket. A kínai és az amerikai nép együttműködése megváltoz­tathatja a történelem folyását, mert egyikük sem akar a má­sikon uralkodni, és együttműködésük így vérontás nélkül meg tudja akadáyozni a Szovjetunió világuralmi törekvéseit. A Magyar Segély Egylet jelenti: E­gy­esületünk a folyó tanévben érettségizett és egyetemet végzett magyar ifjúság ballagásának megünneplésére június 3-án, vasárnap, pontosan fél 1-kor a Magyar Evangélikus Egy­ház helyiségében (West 98th Denison) családi ebédet rendez, melyre szeretettel hívja tagjait és barátait. Ebéd előtt rövid műsor lesz. „Most érett" fiatal barátaink névsora nem teljes, ezért na­gyon kérjük őket, valamint igen tisztelt szüleiket, hívják meg a mi nevünkben a Nagy-Cleveland területén vagy környékén most érettségizett vagy egyetemi tanulmányaikat most befeje­zett magyar fiatalokat. Kérjük a ballagok nevét a következő clevelandi telefonszámok egyikén bejelenteni: 228 6967, 3334227, 941 0654. A most érettségizett és egyetemet végzett fiatalok egye­sületünk vendégei. Más részvevőknek az ebéd ára 8 dollár. Az ebédre jelentkezni lehet a föntebb megadott telefonszámo­kon. Határidő: június 1. Az „Emlékezzünk régi ballagásainkra, ballagjunk együtt fiataljainkkal!" gondolat szellemében egyesületünk szeretettel hívja a közelmúltban már jó példával elöljáró jubiláns balla­­gókat. Azokat, akik ebben az évben érkeztek el egy-egy ünnep­lésre érdemes évfordulóhoz, de hazájuktól elszakadva nem gyűl­hetnek össze régi osztálytársaikkal. Fiatalodjunk, és ballagjunk együtt az itteni fiatalokkal! Dr. Endrey Antal Hungarian History című 396 oldalas történelmi munkája 6 térkép­­melléklettel kapható a Vasárnap könyvosztályán: P. O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509. HISTORY Ara: kemény kötésben 22 dollár, puha kötésben 18 dollár KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Ki védje meg Európát? Németország vezető po­litikai köreiben ezekben a na­pokban mind gyakrabban hall­hatók olyan hangok, hogy Európának többet kell ten­nie saját védelme és külpoli­tikai felelősségének kielégí­tése érdekében. Ez a fejlemény azonban egyáltalán nem ha­sonlítható az ellenzékben lé­vő szociáldemokrata — kivált­képpen a párt balszárnyához tartozó — politikusok ama nyi­latkozataihoz, amelyekben nagyobb szerepet követeltek Európa számára a nyugati védelemben. Míg azokat a megnyilatkozásokat leplezet­len tartózkodás jellemezte az­ Egyesült Államokkal szem­é­­ben, most olyan politikusok­­ is hangsúlyozni kezdik Nyu­­gat-Európa az iránti köteles­ségét, hogy meg tudja védeni magát, és maradéktalanul kép­viselni tudja saját álláspont­ját a védelem kérdéseivel kap­csolatban, akiknek Amerika iránti lojalitása s tisztánlátása abban a tekintetben, hogy a második világháború befeje­zése óta az Egyesült Államok védi és garantálja Nyugat- Európa békéjét és szabadsá­gát, kétségbevonhatatlan. Még Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök is Euró­pa közös védelmi erejének ki­­fejlesztése mellett emelte fel a szavát, és az Egyesült Ál­lamoktól való nagyobb füg­getlenséget javasolt. „Európa önrendelkezé­si jogát — mondotta a bajor miniszterelnök — mégsem garantálhatja kizárólag Wa­shington. A nyugat-európai országoknak már csak pszi­chológiai okoknál fogva is szükségük van arra a tudat­ra, hogy adott esetben meg tudják védeni önmagukat.” Hasonló értelemben nyi­latkozott egy osztrák napi­lapban Hans-Dietrich Gen­scher német külügyminiszter is. Néhány nappal a nyilatko­zat előtt ugyancsak Genscher­­nek egy cikke keltett feltű­nést, amelyben nemcsak a Szovjetunió, de az Egyesült Államok kezdeményezését is hiányolta amiatt, hogy a fegy­verkezés korlátozását célzó megfeneklett tárgyalások nem mozdulnak el a holtpontról. Túl ezen, német politikai körökben arról is esik szó, hogy a Nyugat-európai Uniót föl kellene ébreszteni szundi­kálásából. Az hogy erről egyáltalá­ban szó esik, ugyancsak bi­zonyos önállósodási törekvés­re mutat. Legújabban pedig a védelmi fegyverek világűr­­beni elhelyezésének amerikai terve ad lendületet annak a német koncepciónak, hogy Európának mind védelmében, mind külpolitikájában na­gyobb önállóságra van szük­sége. 3. oldal A chicagói Szent István Király Plébánia aranyj­ubileuma TOLLAS TIBOR: VÉGVÁRATEMPLOM Mihályi Gilbert atyának, a chicagói Szent I­stván-templom 50 éves jubileumára Konok őseink századokon át várakat emeltek, ú­tt templomot. Házatok nem volt, de már új hazát a tengerentúl így foglaltatok. Tartott a kő, mert kötötte a hit, ölelő, védő falai között ki-ki meglelte honát, társait: Isten előtt senki se száműzött! Az oltárképről Szent István vigyáz, táborba gyűjti szétszórt seregét. Ősi zsoltártól oldódik a gyász, és egybeköt a pártos ezerév. Hol anyátok mint gyermek térdepelt, most fiatok mond imát — magyarul. A hétvégeken iskolára lelt harminc gyerek Petőfit tanul. Mert minden templom végvár, őrtorony, nyíl záporozza, idegen szavak. Helyt kell állni a napi ostromon, ha rést ütnek, vagy hull a vakolat. Bennetek él a múlt s a jövendő, élők és holtak, szétszórt magyarok — ötven vagy ezer esztendőt őrző maroknyi sereg: Imádkozzatok! Elnémult honi harangok helyett kiáltsátok, vészjelző lármafák, — mert szolgálnunk így rendeltetett — a nagyvilágba népünk igazát. Az aranyjubileumi hálaadó szentmise június 3-án, vasárnap lesz, dr. Irányi Lászlónak, a katolikus magyar emigráció püspökének s John G. Vlaznynak, Chicago segédpüspökének részvételével. Utána koktél és bankett.

Next