Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-11-03 / 42. szám

t. októl KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Mi lesz a Bős-Nagymarosi dunai vízlépcsővel? Mint ismeretes, a magyar és csehszlovák kormány 1977-ben egyezményt írt alá a Bős—Nagymarosi dunai vízlépcső közös építésére. Ezt az egyezményt a magyar kormány 1978-ban „tör­vényerejű" rendelettel jóváhagyta és 1980-ban mindkét részről megkezdték az előmunkálatokat, ami ellen az érintett lakosság egyre erőteljesebben tiltakozott. Nem csoda, hiszen ezzel egyik legszebb természeti tájegységünket, a Duna-kanyart máris súlyo­san megrongálták. A közben felmerült nehézségek és tiltakozások miatt a munkálatokat többször leállították, majd újra kezdték. Magyar részről 1984-ben 56 neves közéleti személy írásban tiltakozott a vízlépcső építése ellen, melyet a Független Duna Kör 6000 aláírással támasztott alá. Erre a nyugati lapok, még a New York Times is felfigyelt és részletesen foglalkoztak a terve­zett vízlépcső végzetesen káros következményeivel. Ennek ellen­­súlyozására Szűrös Mátyás, a párt központi bizottságának titkára,­­az év elején egy rádióadásban elismerte, hogy a „tiltakozók ellen­vetései jogosultak”, mire a magyar és csehszlovák kormány meg­állapodott, hogy az építkezésre vonatkozó államközi szerződést módosítják és az építkezést későbbi időpontra halasztják. Ez a be­jelentés, mint minden kommunista megnyilatkozás, közönséges ámítás maradt, és csak arra volt jó, hogy a tiltakozókat leszerel­jék. Ugyanis, a legújabb hírek szerint, közben Budapest és Prága között végleges megállapodás történt. Eszerint a vízlépcsőrend­szer 1995-ben kezd üzemelni. Az építkezések jövőre (?!) indulnak meg. A „jövőre” szót azért kérdőjeleztem meg, mert a munkála­tok már régen megindultak, nemcsak a Csallóközben, hanem a Duna-kanyarban is. Jóllehet a szabadföldi magyar sajtó is többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, az emigráció nagy többsége még mindig nem is­meri kellőképpen ezt a magyar jövőre tragikusan végzetes ter­vezetet, így aztán az emigráció eddig még egyetlen komoly meg­mozdulást, lépést nem tett a vízlépcső megvalósítása ellen. Ezért kötelességemnek tartom, hogy az előző két cikkem lényegi részét ismételten közzétegyem. 1984-ben 50 értelmiségi — köztük Csoóri Sándor, Csurka István, Kodolányi Gyula, Benda Kálmán, Bródy Gyula, Granasz­­tói Pál, Sinkovits Imre, Kósa Ferenc... — a „Magyar Népköz­­társaság Országgyűléséhez és Kormányához” a következő be­adványt intézte: „A csehszlovák és magyar kormány 1984-ben ismét elkötelezte magát a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének folytatá­sa mellett. A vízlépcsőrendszer súlyosan károsítaná az érintett országok ivóvízellátását, mező- és erdőgazdaságát, településháló­zatát. Jóvátehetetlen károkat okozna a Csallóköz, a Szigetköz és a Duna-kanyar táji-természeti környezetében. A károk arányta­lanul meghaladják a villamosenergia termelésből és a hajóút javí­tásból a tervezett módon elérhető előnyöket. Ebből a meggondolásból kiindulva létfontosságúnak tartjuk — a vízlépcsőrendszer építkezésének leállítását, akár az államközi szerződés felmondása árán is; — olyan tervek kidolgozását, amelyek figyelembe veszik a folyam ökológiai, társadalmi és gazdasági szerepét, mindenekelőtt a két ország lakosságának ivóvízellátását. Meggyőződésünk, hogy csak ez szolgálja a Duna mentén élő népek közös érdekeit. ” A beadványt „Tájékoztató a Bős—Nagymarosi vízlépcső­rendszer hátrányairól és várható káros következményeiről” című indoklással támasztották alá. Fontossága miatt a „Tájékoztató” lényegi részét idézem: „A vízlépcsőrendszert a gazdasági mutatók javítása érdeké­ben szakaszos működésűre tervezték, hogy főleg a napi csúcs­­fogyasztás idején szolgáltasson áramot. A Duna vízhozama azon­ban télen a legkisebb, amikor a legtöbb csúcsenergiára volna szükség. A vízlépcsőrendszer tehát a szén- és atomerőművekhez képest energetikai szempontból korlátozott értékű. A szakaszos működés közben fellépő 1,5 méteres vízszint ingadozások és a nagy vízsebességek a bősi erőmű alatti szaka­szon rombolják a partokat, akadályozzák a nemzetközi hajózást és súlyosan károsítják a folyó élővilágát. A naponkénti felduz­zasztás visszaszállítja Győrbe a város szennyvizét, és bűzös szennycsatornává változtatja a Mosoni-Duna torkolati szakaszát. A Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer esetében a legnagyobb és jóvátehetetlen kárt a dunakiliti tároló fogja okozni, mert a le­ülepedő iszap a duzzasztott víz nyomása miatt a több száz méter mély kavicsos altalajba fog sodródni és azt el fogja szennyezni. A körülbelül 10 köbkilométer térfogatú vízkészlet elszennyezésé­­vel Magyarország legjelentősebb ívóvíztartalékát veszítené el... Ugyanez a károsító hatás várható a Komárom és Nagymaros közötti szakaszon, ahol a már megépült partiszűrésű kutak fognak tönkremenni. A nagymarosi vízerőmű ipari tájjá változtatná a Duna-ka­nyart. A gáthoz tervezett híd teherforgalma levegő- és zaj­­szennyezésével felborítaná az ország második legjelentősebb üdülőterületének nyugalmát. Az árvízszint fölé duzzasztással a Nagymaros fölötti települé­sek és a folyó természetes kapcsolata megszűnne, a szigetek egy része víz alá kerülne. A települések mélyebben fekvő részein faka­dó vizek feltörésére kell számítani. Ilyen károk például Esztergom­ban is várhatók. A vízlépcsőrendszer nagy területeket tesz használhatatlanná. Az igénybevett terület összesen 120 km2, amelyből 74 km2 mező­­gazdasági terület... A Szigetköz jelentős részén lehetetlenné válik az intenzív gazdasági termelés... A szigetközi községek egy részének népességmegtartó ereje nagymértékben csökken. A Duna elterelése miatt veszélybe kerül és nagyrészt kipusz­tul az ártéri erdők és mellékágak gazdag növény- és állatvilága, amely ökológiai értéke miatt inkább védettséget érdemel. A víz­lépcsőrendszer kedvezőtlen kihatásai miatt Dunakiliti és Nagy­maros között gyakorlatilag megszűnik a halászat... A tárolóban és az oldalcsatornában — Budapest fölött 25 mé­terrel magasabban — tárolt 240 millió köbméter víz olyan poten­ciális veszélyhelyzetet teremt, amire nincs példa a világ ennyire városiasodott térségeiben. Dunakiliti és Bős földrengés-veszélyes zónában fekszik. Ha a töltés Dunakiliti fölött olyankor szakadna át, amikor árvízi elvonulás van, a tárolóból kiömlő­ vízmennyiség az árvízi hozamot megnövelve olyan árvizet okozna, amely el­öntheti a kiépített védműveket. Nemcsak Mosonmagyaróvárt és Győrt, hanem Budapest belső részét is veszélyeztetné. A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer oldalcsatornájának meg­építése hátrányosan érintené a szlovákiai magyar kisebbséget, elsősorban az oldalcsatorna és a régi Duna-meder közt rekedő három falu: Vajka, Doborgás és Nagybodak lakosságát. Nemzeközi jogi szempontból a dunai nemzetközi hajóút 30 km­­es szakaszának csehszlovák területre történő átvezetése az 1947-es párizsi békeszerződés revíziója Csehszlovákia javára, mert a szer­ződés értelmében a kérdéses szakaszon az 1938. január 1. előtti állapotoknak megfelelően a Duna hajózási fővonala alkotja az ál­lamhatárt. A Duna elterelése után az államhatár körülbelül 30 km­­es szakaszán csak egy hajózhatatlan folyócska marad a szárazra kerülő kavicsmederben.... A vízlépcsőrendszer által létrehozandó 3,5 méter mély, 180 mé­ter széles hajóútra sem a jelenlegi, sem a távlati hajóforgalomnak nincs szüksége. A Duna—Majna—Rajna csatornához is illeszkedő, 2,5 méter mély hajóút a megkezdett és félbehagyott folyószabá­lyozás befejezésével is létrehozható. A korszerű technikával, körül­tekintően végzett folyószabályozás sem a természeti környezetet, sem az ivóvízkészletet nem veszélyezteti. Az ezredfordulón Magyarország lakosságának 30—40 százalé­kát kellene a Duna mentén található ivóvízkészletekből ellátni. A Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer ugyanakkor az ország elektromosenergia szükségletének mindössze 3,5 %-át fedezné.” A fentiekből világosan látszik, hogy a vízlépcsőrendszer megvalósításával okozott károsodások messze fölülmúlják az üzemeltetéstől várt hasznot. De ennél sokkal lényegesebb, hogy a helyrehozhatatlan területi, földrajzi, természeti, történelmi, kulturális, települési és nem utolsósorban az etnikai károsodások 90 százalékában az egyetemes magyarságot sújtják. Ennek ellenére a Szűrös Mátyás által beígért „módosításról” mélyen hallgatnak. Sőt! A vett hírek szerint az építkezés anyagi nehézségei is megoldódtak. Hosszú huzavona után sikerült a hitel kérdésében az osztrákokkal is megegyezni. Szóval a vízlépcső­­rendszer eredeti tervek alapján történő megépítésének most már semmi akadálya nincs ... Miután az eredeti terv szerint megépítendő vízlépcsőrendszer tragikusan végzetes követekezményei és kihatásai között három olyan pont is van, amelyek az egész Kárpát-medencei magyar­ságot létében veszélyeztetik, egy kicsit részletesebben kell foglal­kozni velük. Az egyik, hogy a megépítendő vízlépcsőrendszer a Kárpát­medence szinte egyedülálló természeti, földrajzi, gazdasági, hadá­szati egységét alapjában rendíti meg. A másik, hogy a csallóközi oldalcsatorna építésével veszély­be kerül az ősi magyar települések déli övezete, ami maga után vonja az ottani magyar lakosság szétszórását, kényszerű elván­dorlását. Ez alapjában rendítené meg a felvidéki magyarság létét, jövőjét. És a „szlovákok” ezt a régi álmukat most a „magyar” kommunista kormány politikai, erkölcsi és anyagi támogatásával valósíthatnák meg. Hogy a szlovákok milyen komolyan veszik ezt, az bizonyítja a legékesebben, hogy a tavaly májusban ottjárt nyugati tudósítók beszámolója szerint már akkor „gigantikus méretű földmozgatási munkálatok” folytak Bősnél, a Csalló­közben. A harmadik, hogy „a tárolóban és az oldalcsatornában — Bu­dapest fölött 25 méterrel magasabban — tárolt 240 millió köbméter víz olyan potenciális veszélyhelyzetet teremt, amire nincs példa a világ ennyire városiasodott térségeiben ...” — A földrengésen kívül ezt a veszélyhelyzetet előidézheti közönséges szabotázs­cselekmény is. Mindkettő váratlan volta hatványozottan növeli a veszélyeztetett helyek lakosságát. Budapest esetében ezenkívül a város és az emberek ezrei mellett, pusztulás fenyegeti a nemzet kulturális és történelmi kincseit is, hogy csak a Szent Koronát, a koronázó palástot és a Szent István bazilikában őrzött Szent Jobbot említsem. Háború esetén pedig a vízlépcsőrendszer puszta létezése okoz­ta veszélyeztetettség olyan arányokat öltene, amely alapjában rendítené meg nemcsak az ország biztonságát, hanem állami létét, függetlenségét és szuverenitását is. Hiszen a vízlépcső megrongálásával órákon belül kikapcsolhatná az ellenfél az ország politikai, katonai és ipari központját, és szinte puskalövés nélkül térdre kényszeríthetné az egész országot. És ehhez elégséges egyetlen bomba is. Akárhogy is nézzük, a dunai vízlépcsőrendszer terve és min­denáron való megvalósítása is a nagyszláv eszme gyakorlati meg­valósítását, az északi és déli szlávok egyesülését gátló Kárpát­medencei magyarság gyengítését és végső fokon a megsemmisí­tését szolgálja. Mint ahogy ezt szolgálja a csonka­országi magyar­ságnak az abortusz törvényesítésével való biológiai irtása, nem különben szellemi, erkölcsi züllesztése és nemzeti öntudattól való megfosztása is. Nem is szólva az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai magyarok nyílt, erőszakos elnemzetlenítésével, szétszórásával való tervszerű, a szovjet hallgatólagos jóváhagyásával és a Nyu­gat anyagi támogatásával — lásd Romániát — történő irtásáról. Az elmondottak után nem kétséges, hogy az abortusz azonnali betiltása és a dunai vízlépcsőrendszer építésének megakadályozása a magyarság létkérdése ! ! ! Az emigráció még eddig semmi érdemlegeset nem tett egyik ellen sem. Pedig éjfélt ütött az óra. Az idő nem vár ... Itt az ideje, hogy az emigráció minden tőle telhetőt megtegyen a nemzet meg­mentése érdekében. A november végén Clevelandben megtartandó IV. Világkongresszusra vár a feladat, hogy az abortusz és a víz­lépcsőrendszer építése elleni tiltakozást világszerte megszervezze és irányítsa. Csíkmenasági A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer vázlatos helyszínrajza. 1 - a dunakiliti tározó, 2 - a­ du­nakiliti duzzasztó, 3 - üzemvízcsatorna, 4 - a bősi vízlépcső, 5 - a nagymarosi vízlépcső A japánok áldozata Pálfi-filmünkért Canberra 1984 folyamán több külföldi magyar újságból, így a Magyar Élet augusztus 13-i számában megjelent hírből is, arról értesül­tünk, hogy japán értelmiségiek Körösi Csom­a Sándorról elneve­zett kulturális központot létesítet­tek. Idézetben hadd olvassuk újra szép magyar nyelvű üzene­tüket: Tisztelt Honfitársunk! Mivel tudvalévően Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulója van, szeretnénk megalapítani Tokióban a Körösi Csorna Sándor központot. Célja a magyar-ázsiai kulturális és tudományos kapcso­latok ápolása és fejlesztése. Sze­retnénk tudni és hallani minden cikkről, újságról, könyvről, törté­nelmi, nyelvtani, művészeti, ré­gészeti tanulmányról és kutatás­ról, akár magyar, akár más nyel­ven, ami Körösi Csom­a Sándor szellemében és az őáltala kijelölt irányban történik. Más általános híreket és újságokat és szívesen veszünk. Érdemes könyveket megvásárolunk, folyóiratokat megrendelünk. A Központ egye­lőre, mint szerény tudományos és kulturális, információs összekötő pont fog működni, célja azonban idővel alapítvánnyá fejlődni. Körösi Csom­a Sándor Center A. Tsuchiya, titkár P. O. Box 184, Shibuya, Tokyo 150—91, Japan Természetesen még 1984 augusztusában írtam Tsuchiya tit­kár úrnak, együttműködést aján­lottam és japán—uráli (b altáji) kutatómunkámra vonatkozó nyomtatványon kívül az 1983. november 28-án, Canberrában rendezett, Erdélyt illető felvilá­gosító est angol nyelvű előadása szövegét is elküldtem. Amint japánokkal való leve­lezésben némelykor megesik, választ nem kaptam. De hatás nélkül sem volt levelem. A Köz­pont nyilván olvassa a Magyar Életet, így a Carberrai Erdélyi Szövetség Erdélyt érintő számos cikkét és Csapó Endréét is látták, amelyeknek egyetlen mondatba sűríthető üzenete ez: Áldozzatok méltón, erdélyi véreink érdeké­ben készülő Pálfi-filmünkre! A minap a Körösi Csom­a Sándor Központ 200 amerikai dol­lárt küldött Pálfi-filmünkre. Nyomban szép köszönő levelet és dísznyugtát küldtünk és a Köz­pont könyvtárának az ősi japán Kodzsiki 1982-ben megjelentetett magyar fordításának és magyará­zatának dedikált példányát aján­dékba küldtem. Hát, igen! A ja­pánok megmutatták, mit jelent a Körösi Csom­a Sándor szűkebb hazája iránti szeretet, míg a leg­több, nem éppen szűkölködő magyar — köztük egy seregnyi erdélyi­ — eddig a füle botját se mozdította a segélykiáltásunkra. A japánok példája talán magába szállásra indítja a többit. A Canberrai Erdélyi Szövetség nevében dr. Kazár Lajos, elnök. Címünk: Transylvanian Association of Canberra, P. O. Box 430 Belconnen, ACT. 2616 Australia. Közlemény! A Szent Margit Magyar Iskola következő angol nyelvű akadémiai előadása a Cleveland State University Ethnic Culture Program kereté­ben, november 8-án lesz, este 7 órai kezdettel az University Center 109. számú előadótermében (East 22 St. and Euclid Ave.). Előadó: Rev. Francis Kárpi, Pastor Emeritus, St. Emeric's Church, Cleveland, Ohio. Az előadás címe: ,,Msgr. Charles Böhm pioneer Hungarian priest in America". Belépőjegy nincs, a parkolás díjtalan. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNKI TERJESSZE A VASÁRNAPOT! 1985. november 3. The name of quality! SALAMANDER 4164 LORAIN AVE., CLEVELAND, OH 44113, PHONE: 281-7003 STORE HOURS: MONDAY - THURSDAY 9-4, FRIDAY 8-6, SATURDAY 8-5 Karácsonyig minden hétvégén aj ándékokat sorsolunk ki. Minden igényt kielégítő cipő raktárunkon van nagy választékban.

Next