Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-03-17 / 11. szám

1985. március 17. March 17,1985 Hatoltfeuö Ülagparok Vasárnapja 92. évfolyam, 11. szám Catholic Hungarians’ Sunday Volume 92, No. 11 A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 50 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown. Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 es 799-3335 (USPS 291-640) The world s largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 50 cents 341 £ ERIE PA 16504 blvd Újabb elmekórtani dokumentum: A karácsony eltörlése után most már a húsvét sem munkaszüneti nap Romániában. Az új rendelet szerint ez évtől kezdődően Ceausescunak és feleségének, Elenának a születésnapja lép a helyükbe, és számít nemzeti ünnepnek Az ezredes elvtárs leszólítja az Istenanyát az égből (Beszélgetés egy külföldivel Romániában, és ennek a következményei) Az alábbiakban változtatás nélkül ismertetjük a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1985. február 10-i számában fenti cím alatt megjelent híradást. A magyar nemzetiséghez való tartozás Romániában súlyo­sabban esik latba, mint a kommunista párttagság. Ezt tapasz­talhatta nemrég megint egyszer Carol (sic!) király, aki a het­venes években mint „kirakat-magyar” a központi bizottságban a pártvezetőség tagja volt. Miként minden párttag, ő is köteles minden beszélgetésről, amit bármely külföldivel folytatott, azon­nal jelentést tenni a helybéli hatóságnak, és a beszélgetés tar­talmáról írásban beszámolni. Király a múlt év november 18-án beszélgetett egy magyarul beszélő, Erdélyből származó külföldi állampolgárral, aki ENSZ- tisztségviselőnek mondotta magát, és erről nem tett még az­nap jelentést. Később, igaz, hogy elég késedelemmel, de végül is jelentette az eseményt a hatóságnak. Most azzal a kéréssel fordult Nyugaton élő honfitársaihoz, hogy szerezzenek számára egy hallókészüléket... Ami a külföldivel történt beszélgetés és a jelentéstétel kö­zött történt, arról Király kétoldalas, írógépen írt feljegyzést ké­szített, amit hozzácsatolt ahhoz a tájékoztatáshoz, amelyet „Ioan Ungur központi titkár elvtárshoz” intézett. Király, aki nem gondol azzal, hogy vajon nem dőlt-e be valami provokációnak, nem képes megérteni a szóbanforgó be­szélgetés közvetlen következményeit. „Én beszélgetek egy külföldi állampolgárral, és anélkül, hogy erről bármilyen jelentést tennék, vagy bármilyen részlet­felvilágosítást kérnének tőlem, nyomozást indítanak olyan emberek ellen, akik nem vettek részt a beszélgetésben.” A titkosrendőrség ugyanis már október 18-án este elvitt a lakásáról két magyar nemzetiségű párttagot, jelesen Sütő And­rás orvost, az azonos nevű író és KB-tag fiát, valamint Péter Károlyt, aki vezetője a marosvásárhelyi konzervgyár elektromos részlegének. Mindkettőjüket hajnali három óráig bent tartották. Öt órás megszakítás után ott helyben folytatták a kihallgatást délután két óráig. A politikai rendőrség ilyen fajta „politikai kivizsgálásának” a lefolyását Király a következőképpen ismerte­ti a párttitkárhoz intézett tájékoztatójában: „A kihallgatás általánosságban tartott csevegéssel kez­dődik a családról, egészségi állapotról, munkahelyről stb. Majd hirtelen a tárgyra fordítják a szót, és ha a kihallgatott nem azt mondja, amit kívánnak tőle, akkor kezdődik a megfélemlí­tés különböző törvények felsorolásával, amelyeknek megsértése következtében a szóban forgó üggyel kapcsolatban súlyos bünte­tés vár a kihallgatottra, mert az állam biztonsága ellen elkö­vetett bűncselekményről van szó. Ezután megint jóindulatúra fordítják a szót. Cigarettát, méghozzá nyugati cigarettát meg kávét kínálnak, és barátságos rábeszéléssel puhítanak. Azután újra durván támadnak, néha pofonokkal — bár az utóbbi időben ritkábban, vagyis haladunk... —, és ha még így sem érik el, amit akarnak, akkor szünetet iktatnak be. Egy­két órára magára hagyják a pácienst. Ezután újra kezdik az egészet. Új kihallgatók jönnek, meg­lepetésszerűen két-három keresztkérdést vetnek be, hogy össze­zavarják a szerencsétlen elméjét, és halálra rémítsék. Végül meg­jelenik Bataga ezredes két gorilla kíséretében. Az egyik a sze­rencsétlen áldozat háta mögött helyezkedik el, a másik a fő­nök mögött, készen annak megvédésére, ha az ellenséges páci­ens netalántán támadásra ragadtatná magát. Az ezredes elv­társ ezután leszólítja az égből az Istenanyát és az összes szen­teket. Utolsónak azután megjelenik Ágoston ezredes, a titkos­­rendőrség parancsnoka, és magyarul szól a gyűlölt magyarhoz.” Király azután részleteket is közölt a párttitkárnak az októ­ber 18-án és 19-én lefolytatott kihallgatásról: „Az 53 éves Péter Károllyal szemben Baraga ezredes hiszté­rikus kirohanásokkal és brutális tettlegességgel élt. Rángatta a szakállát, haját és fülét cibálta, majd úgy vágta pofon, hogy elveszítette a szemüvegét. Végül belerúgott a beteg lábába , csontja törött, aminek következtében három hónapig volt kór­házban, és még mindig nincsen rendben. Egyidejűleg szidal­mazta őt az ezredes: .Piszok disznó, a börtönben fogsz elro­hadni, hazug bandita, a gazember Királlyal együtt el akarjá­tok venni Erdélyt!’ Hasonló módon viselkedett Sütővel szemben is. Azzal fenye­gette, hogy orvos létére a leghátulsó Moldvába fogja őt el­helyeztetni, ha nem vall úgy, amint azt az állambiztonsági szervek kívánják. Azzal fenyegette, hogy térjen észre, ha nem akarja, hogy egy autó elüsse, vagy valami baleset történjék vele.” A hajdani KB-tag — folytatja a Frankfurter Allgemeine Zeitung (tudniillik Király Károly) — felsorol egy sereg embert, akik különböző alkalmakkor ugyancsak szenvedői voltak az effajta eljárásnak: Zolcsák Sándor festőt, Balázs Imre vendég­lőst, Árus Jenőt, a Tesa konzervgyár párttitkárát, Mátyás Zoltánt, aki a marosvásárhelyi tv-egység vezetője, Bíró Sán­dor mérnököt, Lokodi Ernőt Szovátáról, Szabó György és Zsu­­fa Zoltán tanárokat, Borbélyt Csíkszeredából és Viski Árpád színművészt. „Továbbá két 15 éves fiút, akiknek Szabó a ne­vük, Marosvásárhelyről, ahol nyolc napig terrorizálták őket a rendőrségen, mielőtt öt év börtönre ítélték őket, mert a kerü­leti párthelyiség házára magyar zászlót tűztek. A 65 éves dr. Hadnagy Csabát mint a nemzet állítólagos gyűlölőjét leplez­ték le, mert Magyarországról származó újságokat olvasott.” Király emlékezteti a központi párttitkárt, hogy a KB 1968- ban tartott közgyűlésén „kifejezetten elítélték a Gheorghiu Dej alatt előfordult és a titkosrendőrség szervei által elkövetett borzalmas gaztetteket. Az idézett KB-közgyűlésen személyesen részt vettem. A megszavazott határozatban megígértük a nép­nek, hogy hasonló visszaélések soha többé nem fognak elő­fordulni. Szomorú, hogy megint oda jutottunk, ahol elkezdtük. A rossz szellemek újra születnek. Újból találunk és kitalálunk ellenségeket.” ■ ■ ■ Eddig a Frankfurter Allgemeine Zeitung híradása, amely­ből kiderül, hogy Király Károlyt 1984. október 18-án felkeres­te egy erdélyi származású ENSZ-tisztviselő, és beszélgetést foly­tatott vele. Király nem jelentette az esetet a rendőrségen, amely azonban a beszélgetés végett már ugyanaznap este lecsa­pott ifj. dr. Sütő Andrásra és Péter Károlyra. Király Károly kihallgatására is sor került, amelynek so­rán úgy összeverték, hogy elveszítette a hallását. Király az­után írásban panaszt tett Ioan Ungur központi párttitkárnál a történtekről. Panasziratát román nyelven írta. Ez a román szöveg azután bonyolult utakon, hat, egymást nem is min­dig ismerő személy kezén átmenve végül is megérkezett Nyu­gatra, azzal az utasítással, hogy a magyar sajtóban csak az­után ismertessék, ha már hírt adott róla valamelyik első osztá­lyú, nem magyar sajtótermék, így jutott el a román nyelvű szöveg a Frankfurter Allge­meine Zeitunghoz. A lelkiismeretesen németre fordító valaki nem változtatta meg a román szövegben előforduló neveket, így lett Király Károlyból Carol Király. A kézirattal szóbeli kérelem is érkezett Király Károly­­tól. Kéri a Nyugaton élő atyafiakat, hogy küldenének neki egy hallást erősítő készüléket, mert hogy hallása a Bataga és Ágoston ezredesek pribékjeinél maradt. Értesülésünk szerint a kérés teljesítése már megtörtént. M. I. DR. VARGA LÁSZLÓ: Mi zajlik az ENSZ-ben? Az ENSZ ez évben ünnepli fennállásának 40. évforduló­ját. Az alapgondolatot és a ne­vét 1942. január 1-én Roose­­velttől kapta. Az alapokmányt 1945. június 26-án San Francis­cóban 50 ország képviselői ír­ták alá, de az alapítók száma mégis 51. Ugyanis a lengyel képviselet körül London, Wa­shington és Moszkva között éles vita volt, így a lengyelek az aláírásnál nem jelentek meg, de később aláírták, így alapí­tóknak számítanak. Működését azonban csak 1945. október 24-én kezdte meg (ez az ENSZ-nap). Szék­helye eleinte a New York ál­lambeli Lake Success volt, ahonnan 1950. augusztus 29-én költözött át a mai, eget hasí­tó, ormótlan téglaépületbe. Az ENSZ munkája hat alapszervezetben — közgyűlés, biztonsági, gazdasági és szoci­­ális-gyámsági tanácsok, a nem­zetközi bíróság és a főtitkárság — folyik. Az ENSZ motorja a főtitkárság, amelynek 150 or­szágban 16 000 alkalmazott­ja van. Az alapszervezeteken kívül számos bizottság műkö­dik. Jelenleg a tagok száma 159, ezeknek az országoknak a lakossága a 77 000-es An­­tiguától az egymilliárdon felüli Kínáig változik. 49 tagnemzet­nek a lakossága kevesebb, mint az erdélyi magyarságé. Jogilag semmi akadálya nem lenne, hogy Erdély az ENSZ tagja legyen. A politikai nehézségek nagyok, de nem kínai fal. Az elmúlt negyven évben az ENSZ felépítése, munkája alaposan megváltozott. Nem­csak a tagok száma háromszo­­rozódott meg, hanem a Szov­jetunió befolyása is. A mérföldkő a magyar for­radalom volt. Addig az ENSZ legalább határozataiban és munkájában igyekezett az alap­okmány szellemében működni. A magyar szabadság és a füg­getlenségi vágy elfojtásával nemcsak a magyar forradalom bukott el, és vált láthatóvá a szovjet imperializmus, hanem a Nyugat gyengesége is vésze­sen megmutatkozott. Ezért szenved ma a Nyugat. Nem le­het egy kis nemzetet büntetle­nül cserbenhagyni. A magyar forradalom nem­csak megrázta a Kreml kapuit, de a vezetői tanultak is. A Nyu­gat semmit. 1956-tól a Szovjet­unió kígyóokossággal, szívó­san kúszik előre. A magyar forradalom idején a közgyű­lésen egyes kényes kérdések­ben 9 szavazata volt, amiből 3 az övé (Szovjetunió Ukraj­na, Fehér-Oroszország), tehát hat szavazattal szegénykedett. Ma 50—60 szavazatot köny­­nyen összegyűjt. Ha Orwell ma végigmenne az ENSZ palotájá­nak szobáin, kissé ráhallgatna a beszélgetésekre, akkor elé­gedetten mondhatná: Igazam lett. A nagy testvér terjesz­kedik. Ez a terjeszkedés már a szovjet delegáció tagjainak a számában is látható. New York­ban 132-en vannak. Ezzel szem­ben az Egyesült Államok, Ang­lia, Franciaország és Kanada delegációiban összesen 114-en vannak. Ha a Szovjetunió 132- es számához hozzászámítjuk Kuba, Afganisztán, Mongólia, továbbá a vasfüggöny mögötti államok, a Kremllel szimpati­záló ázsiai és afrikai delegáci­(Folytatás a 2. oldalon) * Éberségszalag A sokszor embertelennek minősített japán nevelési és iskolarendszer újabb kínzó­­eszközfélével gazdagodott. Azoknak a diákoknak, akik úgyszólván éjjel-nappal bifláznak, csakhogy jó osztály­zatokkal bejuthassanak vala­melyik híres egyetemre, szó­val ezeknek a stréber mago­­lóknak szerkesztettek egy éb­resztőrendszerrel felszerelt homlokszalagot, amely sípoló hangot ad, mihelyt a kimerült­ségtől bóbiskoló diák feje 60 fokban előrehajlik. A „minden­áron győzni” feliratú éberség­szalag ára mintegy húsz dol­lárnak megfelelő jen. A „magyar szocialista munkáspárt” fedőnevű báb­színház fáradékonyabb stréber­jeinek is kellene küldeni egy­­egy ilyen szalagot...

Next