Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)
1985-12-08 / 47. szám
S. oldal jQtclikUJ /Y\&tu&vK Catholic Hungarians' Sunday Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335. Alapította 1894 október 24-án Msgr. Böhm Károly pápai preldtus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Popol Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRaY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két évre.........................................$37.00 Egy évre.........................................$20.00 Félévre.........................................$12.00 SUBSCRIPTION RATES: For two years...............................$37.00 For one year.................................$20.00 For six months..............................$12.00 Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telefon: (216) 799-2600; 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; V- page $125.00; '6 page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. I■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■ J íróinkról. . . DR. MIHÁLYI GILBERT a premontrei kanonokrend tagja. 1950-ben, a szerzetesek deportálásakor menekült át a vasfüggönyön. Hosszú éveken át tanított rendjének a Wisconsin állambeli West De Pere-ben levő St. Norbert College-ban. 1974-ben lett a chicagói Szent István király plébánia lelkipásztora. 1953 óta munkatársa a Vasárnapnak, amelyben vallás-erkölcsi, hitéleti-lelkipásztori, történelmi-politikai cikkeit írja. Mind a három szakterülete. Teológiából a római Gregoriánon folytatott tanulmányok után a még Pázmány Péter Tudományegyetemen kapta doktorátusát. Nemzetközi politikából a Georgetown egyetemen, latin-amerikai történelemből pedig a St. Louis-i egyetemen szerzett Master diplomát. Könyvei közül kettőt (1965-ben és 1982-ben) a Clevelandi Magyar Társaság Árpád aranyérmével tüntette ki. The Supreme Issue is Freedom. The Continuing Revelance of Cardinal Mindszenty’s Quest for Human and National Rights c. Mindszenty apológiáért a Bíboros 1974-ben a chicagói magyar egyházközség látogatása előtt sajátkezűleg írt levélben mondott köszönetet. A Vasárnap évkönyvei tanulmányait közlik. Legutóbbi dolgozata, ami közfigyelmet keltett, az amerikai püspöki kar békeháború pásztorlevelét bírálja „A Vasfüggöny felszámolása nélkül nincs világbéke” címen. Főtisztelendő Mihályi Gilbert írói tevékenységét papi szolgálata kiterjesztésének tekinti, amellyel plébániáján messze túl eléri és szolgálja honfitársait. Mint menekült magyar szerzetes pap a magyar szabadság ügyének odaadó harcosa és az emigráció kuruc-labanc megoszlásában a nemzeti gondolat elkötelezett képviselője. Ezért nagy elismerésnek veszi, hogy Tollas Tibor a Független Fórumot neki, mint „a külföldi magyar szellemi ellenállás apostoláénak autografálja. Ünnepi est New Yorkban A New York-i Magyar Házban október 11-én a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége nagysikerű ünnepi estet rendezett az 1945-ös budapesti és országos választások emlékére. Az estet Dr. Gál Imre főtitkár nyitotta meg, majd Czinkota Mihály neves színművész szavalata után, a tárgysorozat első számaként Dr. Fercsey János, helyettes elnök olvasta fel a gyöngélkedése miatt meg nem jelenhetett Ms dr. Varga Bélának, a nemzetgyűlés v. elnökének ez alkalomra beküldött nyilatkozatát. (A nyilatkozatot teljes egészében november 3-i számunk 5. oldalán közöltük, ezért ismertetésére most nem térünk ki. ( A szerk.) Ezután az előadókra került a sor. Kővágó József, Budapest v. polgármestere a 45-ös választások nemzetközi előzményeit, majd sikereit ismertette, amelyek gondos előkészítéssel a világsajtóban is visszhangot találtak. Dr. Hám Tibor, v. nemzetgyűlési képviselő az 1945-ös választásokról adott részletes ismertetőt, aki mint soproni főispán, körmenetek szervezésével adott alkalmat a szavazó, hívő nép kereszténységhez való tartozásának megmutatására. Dr. Varga László, v. nemzetgyűlési képviselő, a Jogászszövetség elnöke, az est rendezője, az ellenzéknek a budapesti és az országos választásokon betöltött szerepéről szólt előadásában. Mint az akkori demokrata néppárt elnöke — amely párt és vezetői a keresztény népi mozgalomból merítették erejüket — beszámolt az alapszervezetekről (EMSZO, Hivatásszervezet, Kález), amelyek működése számban és képzettségben még európai viszonylatban is példamutató volt. Továbbá személyes tárgyalásairól tett említést Mindszenty József bíboros úrral, majd Msgr. Varga Bélával, akivel megállapodtak, hogy a demokrata néppárt nem indul, de a községi és országos választásoknál helyet biztosít számára a kisgazdapárt. Az előadásokat követő hozzászólásokban Dr. Fercsey János, úgy is mint vitavezető, Kovács Béláról emlékezett, Gábor Róbert pedig szociáldemokrata vonalon a hazánkat érintő nagyhatalmi tárgyalásokról adott ízelítőt. Történelmünk egyik reményekkel és csalódásokkal bővelkedő idejét, annak hiteles képét nyújtotta a hallgatóság elé ez a magas színvonalú est, amelyet vapsora követett és amely után Szilágyi Ferenc operaénekes szórakoztatta a megjelenteket. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Sisa István: • • Önpusztító Magyarország Várható nemzetpolitikai következmények E sorok írója 1969 novemberében így „jövendölt" a Magyar Találkozón tartott előadásában: „A népszaporodási tragédia következményei csak 1985-ben kezdenek kibontakozni. Az elvetélt nemzedékek árnyéka szuper Trianon fenyegetéseként fog Magyarország jövőjén feltornyosulni.” 1985 azóta elérkezett, sőt vége felé jár. Helyénvalónak látszik tehát felvázolni azokat a várható következményeket, mely szülőhazánk s nemzetünk sorsát a népesedési tragédia nyomán az elkövetkező évtizedekben meghatározhatják a Pax Sovietica keretében. Nyugatról kikényszerített változásra ugyanis nem számíthatunk.. Kimondott nemzetpolitikája szülőhazánknak az orosz megszállás miatt természetesen nincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar népnek ne lennének a felszín alatt vágyai, elképzelései és érdekei a jövőt illetően. Ezek odahaza csak akkor kerülhetnek felszínre, ha az ország újra szabad lesz. Ettől függetlenül is vannak azonban bizonyos nemzetpolitikai adottságok. Legelőször is geopolitikai kulcshelyzetünk a Kárpát-medencében. Ezt a kulcshelyzetet ismerik az ottani népek, ismeri a Szovjetunió, sajnos azonban nemigen ismerik — tisztelet a kivételnek — a Nyugat vezető hatalmai, különösen pedig az Egyesült Államok. Ez utóbbiban a geopolitika ismerete „lost art"-nak mondható s még inkább a világ országainak történelme és földrajza. Az amerikai nevelési rendszer katasztrofális hanyatlása miatt az átlagpolgár még saját országának történelmét és földrajzát sem ismeri úgy, ahogy kellene. A második számú tényező a magyarság létszáma a Kárpátmedencében. Meglepetés erejével kell hasson az a tény, hogy az évtizedek óta folyó önpusztítás ellenére soha annyi magyar nem élt még a történelmi Magyarország területén, mint az 1970-es években. Erre mutatott rá Dávid Zoltán, vezető statisztikus odahaza a Valóság 1980. novemberi számában. Kimutatása szerint a magyar nyelvűek aránya a régi Nagy-Magyarország területén az 1900. évi 51,4 százalékról 1970-ig 53,6 százalékra emelkedett. Ez abszolút többséget jelentett. Dávid szerint 1970-ben 53,6 százalék magyar mellett 15,3 százalék szlovák, 2,8 százalék német, 17,7 százalék román, 3,6 százalék ruszin, 3,6 százalék szerb, 1,2 százalék horvát és 2,2 százalék egyéb élt a területen. Horvátország, mely társországunk volt, nem szerepel a kimutatásban, ami viszont a Romániában élő magyarok számát román adatokra támaszkodva csak 1,8 millióban adta meg. Magyar adatok alapján a statisztika még kedvezőbb képet mutatna. (Legmagasabb számarányunk a történelmi Magyarország területén 54,5 százalék volt az 1910-es népszámlálás szerint. Lásd Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1939.) Elvész az abszolút fölény Ha az abortusztörvény következtében nem lettek volna elvetélve milliószámra magyar magzatok, szülőhazánk lakossága ma közel járhatna a 15 millióhoz. Az ország szilárdan, soha nem látott biológiai erőben nézhetne egy szebb jövő felé. De mint tudjuk, ehelyett történelmünkben példátlan népesedési katasztrófa következettbe, illetve ilyent idéztek elő sötét erők. A biológiai virágzást gyökerében elvágva, népünk sorvadását erőltetik olyannyira, hogy 1981 óta az anyaország lakossága növekvő arányban fogy. Ezt a folyamatot összevetve a magyar kisebbségek elégtelen szaporodásával, sőt erőszakos beolvasztásával a szomszéd országokban, egy sarkalatos következtetésre kell jutnunk. Ez pedig az, hogy a magyarság abszolút fölényét elvesztve az ezredfordulóra aránya csupán 45-48 százalék lesz a Kárpát-medence területén. Alig magasabb, mint a törökdúlás utáni időkben. A népesedési erőviszonyok tehát hátrányunkra fordulnak meg. Ez az aránysüllyedés lesz népesedési katasztrófáink legsúlyosabb nemzetpolitikai következménye — immár csaknem elkerülhetetlenül. A szlovákok több mint 5 milliónyian lesznek, a horvátok Horvátországgal együtt közel a 6 millióhoz. A románok számát az Erdélybe állandóan folyó betelepítések miatt nem lehet felbecsülni. Népesedési katasztrófánk várható hatását súlyosbítja az a tény, hogy Magyarországot Európa leggyorsabban szaporodó népei veszik körül, nem beszélve arról, hogy az oroszok már a Nagyalföld peremén állnak államjogilag is. A románoknak a Tiszáig való terjeszkedési vágya közismert csakúgy, mint a környező szláv népek törekvései. A történelem erői könyörtelenek s ezek az erők a rokontalan magyarságot körülvevő, ugrásra és terjeszkedésre kész szomszédok képében vannak jelen. Magyarország népességének abnormális elöregedése szintén súlyosbítja a helyzetet. Az előrejelzések szerint 2000-ben szülőhazánk katonaköteles ifjainak száma 400 ezer alatt lesz, szemben a volt kisantant államok 3 millió 129 ezres hasonló korú (17-19) rétegével. Nem kell sok képzelőerő ahhoz, mit jelent ez a különbözet katonai szempontból. Igaz ugyan, a Pax Sovietica keretében a magyar hadsereg se nem oszt, se nem szoroz. Az országnak különben is védhetetlen határai vannak párosulva azzal a hátránnyal, hogy lakosságának egynegyede a fővárosban van összezsúfolva. Egyetlen atombomba-tűz hamuvá teheti, de a vízáradat is szétrombolhatja a tervezett Bős-Nagymarosi vízlépcső felrobbantásával. Nemzeti erőtartalékok Gazdasági, népi és minőségi téren azonban vannak olyan adottságok, melyek enyhíthetik a várható súlyos következmények mértékét. Gazdasági téren, ámbár a termelés csökken, a népesedési katasztrófa nem ígérkezik végzetes hatásúnak. Bizonyos termelési ágakban a rendszer kényszerül a legmodernebb gépesítéssel pótolni a munkaerő hiányát. Ily módon van némi remény a termelékenység fokozására. A termelés jó részét azonban a Szovjetunió fölözi le. Az öregek halandóságának további emelkedése enyhíti majd a lakáshiányt, mely különösen Budapesten érezhető, ahol az egyik 1982-es adat szerint 700 ezer hetven éven felüli személy élt! A lakáshelyzet javulása valószínűleg kedvezően hat majd a születések alakulására. Ha javul a fiatalok nemzeti öntudata — amire van remény — ez szintén növelheti a születési arányt csakúgy, mint a tervezett ipari decentralizáció. Ez utóbbi vissza kívánja irányítani a nagyvárosokba tódult tömegeket a vidékre. Egy ilyen folyamat a közerkölcs javulásával is járna. Népünk szorgalma, tehetsége és leleményessége, ha szabad kezet adnának neki, olyan pozitívum, mely sokban ellensúlyozza a szomszéd népek számbeli fölényét. A fokozódó munkaerőhiányt és gyengülő népi erőt talán lehetne enyhíteni betelepítésekkel, ámbár ilyesmivel történelmünkben nem volt sok szerencsénk. Kik is jöhetnének tekintetbe behívandó vendégekként? Szomszéd államok idegen fajú lakói semmiképpen sem. Ez tehát nemigen látszik járható útnak a magyarság számára. Viszont ameddig Moszkva az úr Magyarországon, nem szabad felednünk, hogy a Kárpát-medence elszlávosítása a Kreml ki nem mondott távoli célja lehet. Az, anyaországi magyarság legnagyobb erőtartalékát persze a kisebbségben élő milliók alkotják. Ha életmentő vérátömlesztésre lenne szükség, betelepítésüket a történelem szava parancsolná, mielőtt a szomszéd államok végleg beolvasztanák őket. A nép, a nemzet életben tartása végeredményben fontosbb, mint a területek sorsa. A terület mindig ott marad. Nélküle, ország nélkül még tovább élhet egy nemzet egy szebb jövő reményében, de nép nélkül ország sem lehet. Számunkra, akik a revízió szellemében nőttünk fel, kisebbségeinknek az anyaországba való begyűjtése szinte elviselhetetlen gondolatnak számít, mert végleges területfeladásnak látszana. Persze mindent el kell követnünk, hogy ez ne következzék be. Hiba lenne azonban ilyen kényszerű eshetőséggel nem számolnunk a magyarság biológiai meggyengülése miatt. Minden rosszban van valami jós néha a gyengeség előnyt is jelenthet. A magyarság számarányának süllyedése majdhogynem számbeli kiegyenlítődést eredményezhet népünk és a szlovákok valamint horvátok között. Ez utóbbi két nép képviselői, korábbi alsóbbrendűségű komplexumait levetve, egyenrangú tárgyalófelekként ülhetnének le a magyarokkal valaminő szövetségi rendszer kialakítására a Kárpát-medencében. Mindezideig egy magyar hegemóniától tartó félelem akadályozta, hogy velük a Kárpát-medence jövőjének közös alakítását megtárgyaljuk. Mit lehet tenni? Mindez nemes, szép szólam, de az adott helyzetben ábrándozás csupán — szólhat az ellenvetés. Jogosan. Hiszen az orosznak a torkában már Magyarország, Csehszlovákia pedig még mélyebben. Moszkvának csak egy nagyot kell nyelnie, hogy mi is lejjebb kerüljünk. Már-már ott tartunk, hogy csak csodával határos véletlenben reménykedhetünk, hiszen a Pax Sovietica fenntartása a dekadens Nyugat tétlensége miatt biztosítottnak látszik. Csodálatos véletlenek azonban nem ismeretlenek a történelemben, melyben időnként a Gondviselés láthatatlan keze érezhető. A tatárok kitakarodását országunkból egy ázsiai kán váratlan halála okozta. Erzsébet királynő egy bukott szabadságharc után a magyarság őrangyalaként tűnt fel, egyengetvén számunkra az utat történelmünk válságos éveiben. A trafalgári csatát a spanyol flottára váratlanul lezúduló orkán döntötte el. 732-ben Tours-nál Martel Károly és a frankok győzelme a szaracénok felett egy hamis rémhírnek volt köszönhető, mely pánikot okozott a muzulmán seregben, így menekült meg Európa az iszlám uralmától. Ilyen és hasonló véletlenek ötlöttek fel e sorok írója fejében, azt latolgatva, milyen magatartást tanúsítsunk mi magyarok idekünn, a nemzetünkre nehezedő sors súlya alatt. Végül is egy levélben találtam meg a választ irattáramban. Egy Brazíliában élő drága jó barát írta azt nekem régebben; olyasvalaki, akiben a legnemesebb magyar szívek egyike dobog, párosulva ragyogó elmével. Tőle idézem az alábbi sorokat: Kilátástalansággal szembenéző, végvári helyőrség lettünk. Azok a végvári elődök a 16. században pontosan ilyen helyzetben szemlélődtek a ködös jövőbe és mégis folytatták a harcot. Nekünk is ez a szerep jutott. Ha ők nem álltak volna helyt, akkor a 18. század váratlan fordulata talán nem talált volna magyart a Kárpát-medencében. Az isteni Gondviselésre gondolva kell helytállnunk anélkül, hogy a jövőbe sokat kémlelnénk Szinte becsukott szemmel, összeszorított foggal, a ,csak azért is" jegyében teljesítjük kötelességünket, mellyel Istennek, hazánknak és népünknek tartozunk. Ez a mi feladatunk. Ámen." Harcunk tehát ha reménytelennek is látszik ma, nem értelmetlen. A jövő még mindig előttünk van. Negyven esztendővel az összeomlás után (Folytatás az 1. oldalról) vei Milánóban „lapunk” volt, engem Clevelandbe irányítottak a Katolikus Magyarok Vasárnapjához nyomdászinasnak. Működésünk megkezdése után negyven évvel még mindig roskadozom és belül néha lázadozom a terhek súlya alatt. Míg magyar testvéreink és társaink az emigrációban legtöbben „befutottak”, karriert csináltak, meggazdagodtak és sokat szervezkedtek, mi, a Vasárnapnál tovább tengődünk, és elődeink — Kukla Tarzicius, Bíró Benedek, Takács Gábor atyák — álmaik a tízezres előfizetőkről csak álmok maradtak. Sokat nem változott a katolikus keresztény sajtó az öszszeomlás után negyven esztendővel. Úgy látszik még mindig romok vesznek körül és a romok alatt fekszenek az erdélyi barátok, akiket korai halálba küldött álmaikhoz való hűségük egy közömbös világban. Eddig csak a túlélés hordozói voltunk és vagyunk. Mikor takarítjuk el már a romokat és építünk szilárd alapokra, vihart álló, maradandó épületet? Az utánunk következők, és már közöttünk élők is csak a terhek alatt roskadozó és lázadozó, reményüket veszítő dolgozók maradjanak továbbra is? Eddigi próbálkozásaink Clevelandben, Torontóban sikert ígérnek, ha másutt is és mindenütt találunk együttműködésre hajlandó paptársakat és 90 éves lapunkat támogatókat. Lehetne szebb ajándékot adni barátainknak, mint az év folyamán ötvenszer ajtajukon kopogtató Vasárnapot? Vagy mint magyar könyvet, mely örömöt is szerez barátoknak, és a lapot is támogatja? Karácsonyi üdvözletet is közvetíthet lapunk, ha megúnjuk támogatni az üdvözlő kártyákat gyártó üzleteket. Nemcsak egyházközségek üdvözölhetik híveiket lapunk által, hanem egymást is köszönthetjük általa. Mi is a lapon keresztül tolmácsoljuk íróinknak, Olvasóinknak és Hirdetőinknek karácsonyi és újévi jókívánságain *kat. A szép és méltó ádventi felkészülés után az idei karácsony ünneplésekor a Kisded Jézus áldja meg mindnyájukat! Negyven éve írta és fordította Horváth Béla A Titkosértelmű Rózsa című verseskötetét. Utána rövidesen Horváth Béla hazament Magyarországra és mi a kiszedett kötetet nem adtuk ki. Most, a negyven évvel ezelőtt történt összeomlás, a küzdelemben elesettek, a menekülés áldozatai emlékére 1986- ban kiadjuk a könyvet, hogy a szép versek és fordítások el ne vesszenek, és belőlük reményt, bátorságot meríthessünk az újjászületéshez. 1985. december 8.