Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)

1985-12-08 / 47. szám

S. oldal jQtclikUJ /Y\&tu&vK Catholic Hungarians' Sunday Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335. Alapította 1894 október 24-án Msgr. Böhm Károly pápai preldtus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Popol Prelate-Pastor. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRaY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két évre.........................................$37.00 Egy évre.........................................$20.00 Félévre.........................................$12.00 SUBSCRIPTION RATES: For two years...............................$37.00 For one year.................................$20.00 For six months..............................$12.00 Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O.F.M. P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telefon: (216) 799-2600; 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; V- page $125.00; '6 page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. I■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■I ■ J íróinkról. . . DR. MIHÁLYI GILBERT a premontrei kanonokrend tagja. 1950-ben, a szerzetesek de­portálásakor menekült át a vasfüggönyön. Hosszú éveken át ta­nított rendjének a Wisconsin állambeli West De Pere-ben levő St. Norbert College-ban. 1974-ben lett a chicagói Szent István király plébánia lelkipásztora. 1953 óta munkatársa a Vasárnapnak, amelyben vallás-er­kölcsi, hitéleti-lelkipásztori, történelmi-politikai cikkeit írja. Mind a három szakterülete. Teológiából a római Gregoriánon folytatott tanulmányok után a még Pázmány Péter Tudomány­­egyetemen kapta doktorátusát. Nemzetközi politikából a Georgetown egyetemen, latin-amerikai történelemből pedig a St. Louis-i egyetemen szerzett Master diplomát. Könyvei közül kettőt (1965-ben és 1982-ben) a Clevelandi Magyar Társaság Árpád aranyérmével tüntette ki. The Supreme Issue is Freedom. The Continuing Revelance of Cardinal Mind­­szenty’s Quest for Human and National Rights c. Mindszenty apológiáért a Bíboros 1974-ben a chicagói magyar egyházközség látogatása előtt sajátkezűleg írt levélben mondott köszönetet. A Vasárnap évkönyvei tanulmányait közlik. Legutóbbi dol­gozata, ami közfigyelmet keltett, az amerikai püspöki kar béke­háború pásztorlevelét bírálja „A Vasfüggöny felszámolása nélkül nincs világbéke” címen. Főtisztelendő Mihályi Gilbert írói tevékenységét papi szolgá­lata kiterjesztésének tekinti, amellyel plébániáján messze túl eléri és szolgálja honfitársait. Mint menekült magyar szerzetes pap a magyar szabadság ügyének odaadó harcosa és az emigráció kuruc-labanc megoszlásában a nemzeti gondolat elkötelezett kép­viselője. Ezért nagy elismerésnek veszi, hogy Tollas Tibor a Füg­getlen Fórumot neki, mint „a külföldi magyar szellemi ellenállás apostoláénak autografálja. Ünnepi est New Yorkban A New York-i Magyar Házban október 11-én a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége nagysikerű ünnepi estet ren­dezett az 1945-ös budapesti és országos választások emlékére. Az estet Dr. Gál Imre főtitkár nyitotta meg, majd Czinkota Mihály neves színművész szavalata után, a tárgysorozat első szá­maként Dr. Fercsey János, helyettes elnök olvasta fel a gyöngél­­kedése miatt meg nem jelenhetett Ms dr. Varga Bélának, a nem­zetgyűlés v. elnökének ez alkalomra beküldött nyilatkozatát. (A nyilatkozatot teljes egészében november 3-i számunk 5. olda­lán közöltük, ezért ismertetésére most nem térünk ki. ( A szerk.) Ezután az előadókra került a sor. Kővágó József, Budapest v. polgármestere a 45-ös választá­sok nemzetközi előzményeit, majd sikereit ismertette, amelyek gondos előkészítéssel a világsajtóban is visszhangot találtak. Dr. Hám Tibor, v. nemzetgyűlési képviselő az 1945-ös vá­lasztásokról adott részletes ismertetőt, aki mint soproni főispán, körmenetek szervezésével adott alkalmat a szavazó, hívő nép kereszténységhez való tartozásának megmutatására. Dr. Varga László, v. nemzetgyűlési képviselő, a Jogászszö­vetség elnöke, az est rendezője, az ellenzéknek a budapesti és az országos választásokon betöltött szerepéről szólt előadásában. Mint az akkori demokrata néppárt elnöke — amely párt és vezetői a keresztény népi mozgalomból merítették erejüket — be­számolt az alapszervezetekről (EMSZO, Hivatásszervezet, Kález), amelyek működése számban és képzettségben még euró­pai viszonylatban is példamutató volt. Továbbá személyes tár­gyalásairól tett említést Mindszenty József bíboros úrral, majd Msgr. Varga Bélával, akivel megállapodtak, hogy a demokrata néppárt nem indul, de a községi és országos választásoknál helyet biztosít számára a kisgazdapárt. Az előadásokat követő hozzászólásokban Dr. Fercsey János, úgy is mint vitavezető, Kovács Béláról emlékezett, Gábor Róbert pedig szociáldemokrata vonalon a hazánkat érintő nagyhatalmi tárgyalásokról adott ízelítőt. Történelmünk egyik reményekkel és csalódásokkal bővelke­dő idejét, annak hiteles képét nyújtotta a hallgatóság elé ez a magas színvonalú est, amelyet vapsora követett és amely után Szilágyi Ferenc operaénekes szórakoztatta a megjelenteket. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Sisa István: • • Önpusztító Magyarország Várható nemzetpolitikai következmények E sorok írója 1969 novemberében így „jövendölt" a Magyar Találkozón tartott előadásában: „A népszaporodási tragédia kö­vetkezményei csak 1985-ben kezdenek kibontakozni. Az elvetélt nemzedékek árnyéka szuper Trianon fenyegetéseként fog Ma­gyarország jövőjén fel­tornyosulni.” 1985 azóta elérkezett, sőt vége felé jár. Helyénvalónak lát­szik tehát felvázolni azokat a várható következményeket, mely szülőhazánk s nemzetünk sorsát a népesedési tragédia nyomán az elkövetkező évtizedekben meghatározhatják a Pax Sovietica ke­retében. Nyugatról kikényszerített változásra ugyanis nem számíthatunk.. Kimondott nemzetpolitikája szülőhazánknak az orosz meg­szállás miatt természetesen nincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar népnek ne lennének a felszín alatt vágyai, elkép­zelései és érdekei a jövőt illetően. Ezek odahaza csak akkor ke­rülhetnek felszínre, ha az ország újra szabad lesz. Ettől függet­lenül is vannak azonban bizonyos nemzetpolitikai adottságok. Legelőször is geopolitikai kulcshelyzetünk a Kárpát-meden­cében. Ezt a kulcshelyzetet ismerik az ottani népek, ismeri a Szovjetunió, sajnos azonban nemigen ismerik — tisztelet a ki­vételnek — a Nyugat vezető hatalmai, különösen pedig az Egye­sült Államok. Ez utóbbiban a geopolitika ismerete „lost art"-nak mondható s még inkább a világ országainak történelme és föld­rajza. Az amerikai nevelési rendszer katasztrofális hanyatlása miatt az átlag­polgár még saját országának történelmét és földrajzát sem ismeri úgy, ahogy kellene. A második számú tényező a magyarság létszáma a Kárpát­medencében. Meglepetés erejével kell hasson az a tény, hogy az évtizedek óta folyó önpusztítás ellenére soha annyi magyar nem élt még a történelmi Magyarország területén, mint az 1970-es években. Erre mutatott rá Dávid Zoltán, vezető statisztikus oda­haza a Valóság 1980. novemberi számában. Kimutatása szerint a magyar nyelvűek aránya a régi Nagy-Magyarország területén az 1900. évi 51,4 százalékról 1970-ig 53,6 százalékra emelkedett. Ez abszolút többséget jelentett. Dávid szerint 1970-ben 53,6 százalék magyar mellett 15,3 százalék szlovák, 2,8 százalék német, 17,7 százalék román, 3,6 százalék ruszin, 3,6 százalék szerb, 1,2 százalék horvát és 2,2 százalék egyéb élt a területen. Horvátország, mely társországunk volt, nem szerepel a kimutatásban, ami viszont a Romániában élő magyarok számát román adatokra támaszkodva csak 1,8 millióban adta meg. Magyar adatok alapján a statisztika még kedvezőbb képet mutatna. (Legmagasabb számarányunk a történelmi Magyarország területén 54,5 százalék volt az 1910-es népszámlálás szerint. Lásd Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1939.) Elvész az abszolút fölény Ha az abortusztörvény következtében nem lettek volna el­vetélve milliószámra magyar magzatok, szülőhazánk lakossága ma közel járhatna a 15 millióhoz. Az ország szilárdan, soha nem látott biológiai erőben nézhetne egy szebb jövő felé. De mint tudjuk, ehelyett történelmünkben példátlan népese­dési katasztrófa következett­­b­e, illetve ilyent idéztek elő sötét erők. A biológiai virágzást gyökerében elvágva, népünk sorvadá­sát erőltetik olyannyira, hogy 1981 óta az anyaország lakossága növekvő arányban fogy. Ezt a folyamatot összevetve a magyar kisebbségek elégtelen szaporodásával, sőt erőszakos beolvasz­tásával a szomszéd országokban, egy sarkalatos következtetésre kell jutnunk. Ez pedig az, hogy a magyarság abszolút fölényét elvesztve az ezredfordulóra aránya csupán 45-48 százalék lesz a Kárpát-medence területén. Alig magasabb, mint a törökdúlás utáni időkben. A népesedési erőviszonyok tehát hátrányunkra fordulnak meg. Ez az aránysüllyedés lesz népesedési katasztró­fáink legsúlyosabb nemzetpolitikai következménye — immár csaknem elkerülhetetlenül. A szlovákok több mint 5 milliónyian lesznek, a horvátok Horvátországgal együtt közel a 6 millióhoz. A románok számát az Erdélybe állandóan folyó betelepítések miatt nem lehet felbecsülni. Népesedési katasztrófánk várható hatását súlyosbítja az a tény, hogy Magyarországot Európa leggyorsabban szaporodó népei veszik körül, nem beszélve arról, hogy az oroszok már a Nagyalföld peremén állnak államjogilag is. A románoknak a Ti­száig való terjeszkedési vágya közismert csakúgy, mint a kör­nyező szláv népek törekvései. A történelem erői könyörtelenek s ezek az erők a rokontalan magyarságot körülvevő, ugrásra és ter­jeszkedésre kész szomszédok képében vannak jelen. Magyarország népességének abnormális elöregedése szintén súlyosbítja a helyzetet. Az előrejelzések szerint 2000-ben szülő­hazánk katonaköteles ifjainak száma 400 ezer alatt lesz, szemben a volt kisantant államok 3 millió 129 ezres hasonló korú (17-19) rétegével. Nem kell sok képzelőerő ahhoz, mit jelent ez a külön­bözet katonai szempontból. Igaz ugyan, a Pax Sovietica kere­tében a magyar hadsereg se nem oszt, se nem szoroz. Az ország­nak különben is védhetetlen határai vannak párosulva azzal a hátránnyal, hogy lakosságának egynegyede a fővárosban van összezsúfolva. Egyetlen atombomba-tűz hamuvá teheti, de a vízáradat is szétrombolhatja a tervezett Bős-Nagymarosi víz­lépcső felrobbantásával. Nemzeti erőtartalékok Gazdasági, népi és minőségi téren azonban vannak olyan adottságok, melyek enyhíthetik a várható súlyos következmé­nyek mértékét. Gazdasági téren, ámbár a termelés csökken, a népesedési katasztrófa nem ígérkezik végzetes hatásúnak. Bizonyos terme­lési ágakban a rendszer kényszerül a legmodernebb gépesítéssel pótolni a munkaerő hiányát. Ily módon van némi remény a terme­lékenység fokozására. A termelés jó részét azonban a Szovjet­unió fölözi le. Az öregek halandóságának további emelkedése enyhíti majd a lakáshiányt, mely különösen Budapesten érezhető, ahol az egyik 1982-es adat szerint 700 ezer hetven éven felüli személy élt! A lakáshelyzet javulása valószínűleg kedvezően hat majd a szüle­tések alakulására. Ha javul a fiatalok nemzeti öntudata — amire van remény — ez szintén növelheti a születési arányt csakúgy, mint a tervezett ipari decentralizáció. Ez utóbbi vissza kívánja irányítani a nagyvárosokba tódult tömegeket a vidékre. Egy i­­lyen folyamat a közerkölcs javulásával is járna. Népünk szorgalma, tehetsége és leleményessége, ha szabad kezet adnának neki, olyan pozitívum, mely sokban ellensúlyozza a szomszéd népek számbeli fölényét. A fokozódó munkaerőhiányt és gyengülő népi erőt talán lehetne enyhíteni betelepítésekkel, ámbár ilyesmivel történel­münkben nem volt sok szerencsénk. Kik is jöhetnének tekintetbe behívandó vendégekként? Szomszéd államok idegen fajú lakói semmiképpen sem. Ez tehát nemigen látszik járható útnak a ma­gyarság számára. Viszont ameddig Moszkva az úr Magyarorszá­gon, nem szabad felednünk, hogy a Kárpát-medence elszlávo­­sítása a Kreml ki nem mondott távoli célja lehet. Az, anyaországi magyarság legnagyobb erőtartalékát persze a kisebbségben élő milliók alkotják. Ha­ életmentő vérátömlesz­tésre lenne szükség, betelepítésüket a történelem szava paran­csolná, mielőtt a szomszéd államok végleg beolvasztanák őket. A nép, a nemzet életben tartása végeredményben fontosbb, mint a területek sorsa. A terület mindig ott marad. Nélküle, ország nélkül még tovább élhet egy nemzet egy szebb jövő reményében, de nép nélkül ország sem lehet. Számunkra, akik a revízió szellemében nőttünk fel, kisebb­ségeinknek az anyaországba való begyűjtése szinte elviselhetet­len gondolatnak számít, mert végleges területfeladásnak látsza­na. Persze mindent el kell követnünk, hogy ez ne következzék be. Hiba lenne azonban ilyen kényszerű eshetőséggel nem számol­nunk a magyarság biológiai meggyengülése miatt. Minden rosszban van valami jós néha a gyengeség előnyt is jelenthet. A magyarság számarányának süllyedése majdhogy­nem számbeli kiegyenlítődést eredményezhet népünk és a szlová­kok valamint horvátok között. Ez utóbbi két nép képviselői, ko­rábbi alsóbbrendűségű komplexumait levetve, egyenrangú tár­gyalófelekként ülhetnének le a magyarokkal valaminő szövetségi rendszer kialakítására a Kárpát-medencében. Mindezideig egy magyar hegemóniától tartó félelem akadályozta, hogy velük a Kárpát-medence jövőjének közös alakítását megtárgyaljuk. Mit lehet tenni? Mindez nemes, szép szólam, de az adott helyzetben ábrándo­zás csupán — szólhat az ellenvetés. Jogosan. Hiszen az orosznak a torkában már Magyarország, Csehszlovákia pedig még mélyeb­ben. Moszkvának csak egy nagyot kell nyelnie, hogy mi is lejjebb kerüljünk. Már-már ott tartunk, hogy csak csodával határos véletlenben reménykedhetünk, hiszen a Pax Sovietica fenntartá­sa a dekadens Nyugat tétlensége miatt biztosítottnak látszik. Csodálatos véletlenek azonban nem ismeretlenek a történe­lemben, melyben időnként a Gondviselés láthatatlan keze érezhe­tő. A tatárok kitakarodását országunkból egy ázsiai kán váratlan halála okozta. Erzsébet királynő egy bukott szabadságharc után a magyarság őrangyalaként tűnt fel, egyengetvén számunkra az utat történelmünk válságos éveiben. A trafalgári csatát a spa­nyol flottára váratlanul lezúduló orkán döntötte el. 732-ben Tours-nál Martel Károly és a frankok győzelme a szaracénok felett egy hamis rémhírnek volt köszönhető, mely pánikot oko­zott a muzulmán seregben, így menekült meg Európa az iszlám uralmától. Ilyen és hasonló véletlenek ötlöttek fel e sorok írója fejében, azt latolgatva, milyen magatartást tanúsítsunk mi magyarok idekünn, a nemzetünkre nehezedő sors súlya alatt. Végül is egy levélben találtam meg a választ irattáramban. Egy Brazíliában élő drága jó barát írta azt nekem régebben; olyasvalaki, akiben a legnemesebb magyar szívek egyike dobog, párosulva ragyogó el­mével. Tőle idézem az alábbi sorokat: Kilátástalansággal szembenéző, végvári helyőrség lettünk. Azok a végvári elődök a 16. században pontosan ilyen helyzetben szemlélődtek a ködös jövőbe és mégis folytatták a harcot. Nekünk is ez a szerep jutott. Ha ők nem álltak volna helyt, akkor a 18. század váratlan fordulata talán nem talált volna ma­gyart a Kárpát-medencében. Az isteni Gondviselésre gondolva kell helytállnunk anélkül, hogy a jövőbe sokat kémlelnénk Szin­te becsukott szemmel, összeszorított foggal, a ,csak azért is" je­gyében teljesítjük kötelességünket, mellyel Istennek, hazánknak és népünknek tartozunk. Ez a mi feladatunk. Ámen." Harcunk tehát ha reménytelennek is látszik ma, nem értel­metlen. A jövő még mindig előttünk van. Negyven esztendővel az összeomlás után (Folytatás az 1. oldalról) vei Milánóban „lapunk” volt, engem Clevelandbe irányítottak a Katolikus Magyarok Vasár­napjához nyomdászinasnak. Működésünk megkezdése után negyven évvel még mindig roskadozom és belül néha láza­dozom a terhek súlya alatt. Míg magyar testvéreink és társaink az emigrációban leg­többen „befutottak”, karriert csináltak, meggazdagodtak és sokat szervezkedtek, mi, a Va­sárnapnál tovább tengődünk, és elődeink — Kukla Tarzicius, Bíró Benedek, Takács Gábor atyák — álmaik a tízezres elő­fizetőkről csak álmok marad­tak. Sokat nem változott a ka­tolikus keresztény sajtó az ösz­­szeomlás után negyven eszten­dővel. Úgy látszik még mindig ro­mok vesznek körül és a romok alatt fekszenek az erdélyi bará­tok, akiket korai halálba kül­dött álmaikhoz való hűségük egy közömbös világban. Eddig csak a túlélés hordozói voltunk és vagyunk. Mikor takarítjuk el már a romokat és építünk szilárd alapokra, vihart álló, maradan­dó épületet? Az utánunk követ­kezők, és már közöttünk élők is csak a terhek alatt roskadozó és lázadozó, reményüket veszí­tő dolgozók maradjanak to­vábbra is? Eddigi próbálkozásaink Clevelandben, Torontóban si­kert ígérnek, ha másutt is és mindenütt találunk együttmű­ködésre hajlandó paptársakat és 90 éves lapunkat támogató­kat. Lehetne szebb ajándékot adni barátainknak, mint az év folyamán ötvenszer ajtajukon kopogtató Vasárnapot? Vagy mint magyar könyvet, mely örömöt is szerez barátoknak, és a lapot is támogatja? Kará­csonyi üdvözletet is közvetít­het lapunk, ha megúnjuk támo­gatni az üdvözlő kártyákat gyártó üzleteket. Nemcsak egy­házközségek üdvözölhetik híve­iket lapunk által, hanem egy­mást is köszönthetjük általa. Mi is a lapon keresztül tol­mácsoljuk íróinknak, Olvasó­inknak és Hirdetőinknek kará­csonyi és újévi jókívánságain­ *­kat. A szép és méltó ádventi fel­készülés után az idei karácsony ünneplésekor a Kisded Jézus áldja meg mindnyájukat! Negyven éve írta és fordí­totta Horváth Béla A Titkos­értelmű Rózsa című versesköte­tét. Utána rövidesen Horváth Béla hazament Magyarországra és mi a kiszedett kötetet nem adtuk ki. Most, a negyven évvel ezelőtt történt összeomlás, a küzdelemben elesettek, a mene­külés áldozatai emlékére 1986- ban kiadjuk a könyvet, hogy a szép versek és fordítások el ne vesszenek, és belőlük re­ményt, bátorságot meríthes­sünk az újjászületéshez. 1985. december 8.

Next