Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-11-16 / 44. szám

1986. november 16. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA P. Dr. Füzér Julián OFM Szent László Iskola Daniel Durken egy szellemes bencés pap, aki néhány évvel ezelőtt azt állította: „A sárga szín a jele a szeretetnek.” Miért éppen a sárga és nem a piros? Mert a pirosat — szívnek, vérnek, tűznek, szeretetnek ős jelét — a kommunisták kisajátították és a gyűlöletnek, haragnak, elnyomásnak, ellenségeskedésnek a szí­névé tették. A pirostól elfordulnak az emberek. Egyébként is „a legkedvesebb dolgoknak sárga a színe” — mondotta Durken atya. „Itt van pl. a sárga iskola-autóbusz, melyen Isten legked­vesebb népe utazik, és a sárga taxi, melyen szeretteinkhez me­gyünk; és a sárga ceruza, mellyel kedveseinknek levelet írunk; a sárga fülemüle és kanári, melyek olyan szépen énekelnek... Aztán itt van az aranyeső, mely sárga kis virágaival elsőnek hir­deti a tavaszt; aztán a sárga nárcisz, a sárga gyermekláncfű és a sárga százszorszép... Aztán itt vannak a sárga pillangók, me­lyek nagy hernyókból kelnek ki és a sárga kiscsibék és kislibák, melyek tojásból bújnak elő és oly aranyosak, hogy kezünkbe vesszük és simogatjuk őket...” Durken atya a „Liturgical Press" kiadója és rendtársai köz­reműködésével a papok számára beszédvázlatokat közöl a vasár­napi prédikációhoz. Természetesen, ezek a beszédvázlatok — „homily hints”, ahogy ő nevezi őket — annyira eredetiek, szelle­mesek és fordulatosak, hogy csak Durken atyához hasonló lelkek tudják igazában használni őket. Ez év 21. vasárnapjára írt beszédvázlatában újra benne van „a sárga iskola-autóbusz drága teher­árujával” — iskolás kisfi­úkkal és kislányokkal. Izaiás próféta látomása, hogy az Úr minden népet és nemzetet Sión hegyére gyűjt és dicsőségét fel­tárja nekik. Durken atya előtt iskolanyitás lesz. Az Úr a katoli­kus iskolákba gyűjti össze a kicsinyeket, hogy megismertesse velük jóságának végtelenségét és feltárja előttük „az igazságot és a szépséget, melyet elkevert a világba". Sionba, mint a prófé­ta látja, lovakon, öszvéreken, tevéken, kocsikon és szekereken tódulnak a népek, míg az iskolába autókon, teherautókon, bi­cikliken, de főképpen sárga autóbuszokon siet „Isten legkedve­sebb népe”, az ártatlan gyermeksereg. A 21. vasárnap második olvasmányában Szent Pál a fegye­lemről beszél és mindenki tudja, az iskola a fegyelmezés helye és ott valóság, „hogy minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” És az iskola kapuja, akár­milyen tágra legyen is nyitva, az a keskeny ajtó, az a szűk kapu, az a kis nyílás, mely rányílik az örök életre. „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni” — mondja Jézus az evangéliumban. És megint mondja: „Én vagyok az ajtó." Ő maga a szűk kapu, őt ismerni, szeretni, szolgálni. Őt mindennél többre becsülni és megvallani, jelenti az örök életet. A katolikus iskola kapuján belépni tudatos elindulás az örök élet felé. A kisfiúk, kislányok ennek nincsenek tudatában, de nagyon jól tudják ezt a szüleik, akik az iskolába küldik őket, és a tanítók, akik az osztályokban várnak rájuk. A sárga iskola-autóbusz visszaidézése és Durken atya szent­­beszédvázlata elvitt New Brunswickra, ahol szeptember első he­tében újra iskolanyílás volt. Ez évben 73­-szor zárultak ki a Szent László Iskola kapui „Isten legkedvesebb népe" előtt, hogy azokon átlépve az örök életre vezető úton járjanak. Látszatra eb­ben nincs semmi rendkívüli. Amerikában ezer és ezer katolikus iskola nyílik meg szeptemberben és millió a kisfiúk és kislányok száma, akik „sárga iskola-autóbuszokon” mennek katolikus isko­lákba. De a Szent László Iskola mégis speciális ezek között az is­kolák között és speciális „Isten legkedvesebb népének” az a kis csoportja is, mely a Szent László Iskolába siet. Abban van a Szent László Iskola különlegessége, hogy ez az egyetlen katolikus egyházközségi iskola az egész világon, mely­nek tanmenetében hivatalos tantárgy a magyar. Magyarorszá­gon nincsenek egyházközségi iskolák. Úgy tetszett a kommunis­táknak, hogy — a szekularizmus nevében, az Egyház és az állam szétválasztása érdekében, és hogy a vallást mielőbb kiirtsák ma­gyar földön és a marxi-lenini szocialista társadalmat megvaló­sítsák — szétverjék és megsemmisítsék az egyházi iskolákat. És ha a szabad világban, főképp Amerikában, itt-ott akad is magyar egyházközség, melynek még iskolája van, annak tanmenetében nincs benne a magyar. A Szent László Iskolában nemcsak az örök igazságokat és a változhatatlan erkölcsi elveket tanítják a gyermekeknek, nem­csak a sikeres földi élethez adják meg nekik a szellemi alapot, ha­nem a magyar örökség kincsét is tarsolyukba tezik — a magyar nyelvet, a magyar irodalmat, a magyar történelmet, a magyar kultúrát. A törekvés az, hogy a gyermekek tudatosan jó katoli­kusok, jó amerikaiak legyenek és értékeljék etnikai örökségüket is, s arra büszkék legyenek. Ehhez a célhoz adva van az alap abban, hogy a gyermekek kb. 70 százalékban magyar származásúak. A Szent László Iskola növendékeit jellemzi, hogy jó részük beszél magyarul, egy másik nagy része érti a nyelvet és akik nem ilyen szerencsések, azok is némiképp ismerősek vele. A nyelv nem vadidegen előttük. Ebben a nyelvi ismeretben van a tanulócsoport különlegessége, ebben az adottságban él és fejlődik a magyar közösség New Brunswickon. A Szent László Iskola magyar. Mint egyházközségi iskola, elsősorban természetesen az egyházközség gyermekeié, de mint magyar iskola, minden magyar gyermeké. Egy magyar gyermek, ha nem is katolikus, előnyben van a nem magyar katolikussal, hogy a Szent László tanulója legyen. Történelme folyamán az iskola vezetőiben és a kedves nővé­rekben többé-kevésbé mindig ott volt a vágy és a törekvés, hogy az iskola a magyar örökség melegágya legyen. Az 56-os szabad­ságharc és a II. vatikáni zsinat voltak a döntő tényezők, hogy ez megvalósuljon. Tizenöt évvel ezelőtt, 1971 szeptemberében lett a magyar nyelv a tanmenet hivatalos része a Szent László Iskolá­ban. Akkor történt ez, amikor Amerikában megingott a meggyő­ződés az egyházi iskolák szükségességéről és százával zárták be őket szerte az országban. Semmi kétség, az iskola a magyar programmal súlyos teher lett az egyházközségen, és az is igaz, hogy a magyarnak a tanme­netbe való beiktatása bizonyos feszültséget okozott az iskola éle­tében, amit azóta se lehetett kiküszöbölni. A kedves nővérek és a szülők egy része nem találta helyesnek és érdemesnek az intézke­dést. A magyar tanítás bevezetése évi 20—25 ezer dollárral növel­te az évi költségvetést, de csodával határos módon mindig meg­volt a pénz a kiadásokra, sőt még az épület javítására és szépíté­sére is futott belőle. Az évek múltával a Szent László Iskola sze­­mefénye lett New Brunswicknak. Az iskolára felfigyeltek Amerikában és otthon is. Otthonról jöttek a kommunista kormány küldöttei, hogy „megnézzék” az iskolát és „beszámoljanak” róla. Interjúkat akartak, tv-riportot szerettek volna készíteni, a gyermekeket a tanteremben akarták látni. Ezek az urak illedelmesen, de határozottan el lettek utasít­va. Egy emigrációs iskola után ne érdeklődjék az a kormány, mely erőszakkal megszüntette a hazában az egyházi iskolákat! Az Anyanyelvi Konferencia képviselőit se engedtük be az iskolá­ba, mert a konferencia báránybőrbe bujtatott farkas — a kom­munista kormány szerve, mint Gosztonyi Péter meg is vallotta. De 1973-ban Mindszenty bíboros volt az iskola nagy örömmel fo­gadott vendége. Ez év június 30-án az Egyesült Államok Nevelési Titkársága az ország elemi iskolái közül 270-et elismert és dicsért, mint „pél­daképet”. Nehogy félreértés legyen vagy sértődöttség keletkez­zék, a titkárság hangsúlyozta, hogy ezeket az iskolákat nem te­kinti a „legjobbaknak", de ítéletében ezeknek a teljesítménye példakép a többieknek. „Jó iskolák ezek. Adott körülmények kö­zött jó alapot adnak a tanulóknak az életre” — mondotta William J. Bennett, nevelésügyi államtitkár. A 270 „példaképnek” elis­mert iskola közül 210 állami és 60 magániskola. Az utóbbiak közül 34 katolikus egyházközségi iskola. Ezeknek az iskoláknak a neve úgy hangzik, mint a Mindenszentek litániája és helyeik az Egyesült Államok térképe: St. Anthony’s School, Fresno, Calif., St. Francis School, New Haven, Conn., St. Patrick’s School, Cor­pus Christi, Tex., St. Viator’s School, Las Vegas, Nev., St. Mary's School, Salina, Kans. Az iskolák között van a kis magyar iskola — St. Ladislaus School, New Brunswick, N. J. Semmi kétség, csak a magyar oktatásért lett az iskola példaképnek em­lítve. Ha nem éget-földet rengető valami is az elismerés és a dicsé­ret, számunkra öröm és büszkeség a tény, hogy Amerikában pél­dakép a Szent László Iskola. De ez nem mentesít bennünket, hogy ne aggódjunk­ az iskola jövőjéért. A magyar iskola csak ad­dig lesz meg, míg a szülőkben megvan a magyar kultúra értékelé­se és a törekvés, hogy azt áldozatok árán is átadják gyermekeik­nek. És ezen a ponton nem biztatók a jelek. A szertelen meggazdagodási vágy, az anyagiasság, a külvá­ros kényelmének és gazdagságának a keresése az iskolától is, a templomtól is mind távolabbra sodorja a szülőket és a gyermeke­ket, akiket mind gyakrabban nem a Szent Lászlóba, hanem a leg­közelebbi iskolába küldik. A több dollár és a szebb­ lakás a kincs, amit keresnek. És a szép ház, mely előtt tavasszal virágzik a sár­ga aranyeső, virít a sárga nárcisz és az előszobában aranykalit­kában sárga kanárt énekel — Jézus szavával élve — sok esetben olyan, „mint a fehérre meszelt sír, mely tele van halott emberek csontjaival” —, meghalt benne a magyar kultúra, a magyar öntu­dat, szülők és gyermekek ajkán elhalt a magyar nyelv. A valóság az, hogy a külvárosokból a „sárga iskola-autóbuszokon Isten leg­kedvesebb népei között erősen csökken a magyar kisfiúk és kis­lányok száma, akik a Szent László Iskolába mennek, mert beszél­nek vagy értenek magyarul és szüleik akaratából az örök igazsá­gok és a magyar kultúra is kell nekik. De ne veszítsük el a reményt! Imádkozzunk és bizakodjunk, hogy a jó Isten kegyelmével, az iskola vezetőinek fáradozásából és a szülők áldozatosságából a Szent László Iskolába még sokáig fogják vinni a „sárga iskola-autóbuszok Isten legkedvesebb né­pét”, a kis magyarokat, akik „sárga ceruzával" írják irkájukba a magyar szavakat és mondatokat, s az irka fedőlapjára ákombá­­kommal vagy gyöngy betűkkel ráírják: „Szent László Iskola, New Brunswick, N. J." Mindszenty József bíboros a Szent László Iskola növendékeivel (A képen látható atyák: Mészáros Tibor, P. Végvári Vazul OFM és P. Dr. Füzér Julián OFM, akkori plébános) (Folytatás az 1. oldalról) „out-dated”-nek kiáltják ki. Az, hogy esetleg neki is lehet igaza, őt is meg lehetne érteni, eszükbe se jut azoknak, akik a maratoni liberális, modernizá­ló stafétafutásban még a sta­fétabot átadásáról is elfelejt­keztek. Meg kell érteni, sőt kívánatos, ha a legfelsőbb bíró­ság székeiben „mindenkit meg­értő” bírák ülnek, viszont meg­­bocsájthatatlan bűn, ha vélet­lenül konzervatív erkölcsi ala­pon álló személy kerül oda. Különös, hogy mi emberek nem kívánják gyakorolni az arany középút elvét. Nem szük­séges, hogy a meggyőződésnél­küliségig akarjuk megérteni a másik embert. Elég, ha egy­mást higgadtan meghallgat­juk, civilizált emberek módjá­ra vitázunk anélkül, hogy egy­más haját kicibálnánk. Kétség­telen, ritkán sikerül a másikat saját elvünk igazáról meggyőz­ni, tegyünk le viszont arról, hogy erőszakkal kényszerítsük a másikat elveink elfogadásá­ra. Szivárványkergetés a vallá­sok egyesítésének szorgalma­zása is; elégedjünk meg annyi­val, hogy nem gúnyoljuk, nem gyűlöljük egymást s mindenki hagyja menni a másikat a saját útján. Ha viszont mindenáron, mindenkit meg akarunk érteni, előbb-utóbb saját meggyőződé­sünket veszítjük el anélkül, hogy valamit is nyertünk vol­na. Valahányszor újból és új­ból olvasgatom Platón szókra­­tészi dialógusait, nem győzök csodálkozni afölött, hogy értel­mes, józan emberek ennyire ké­pesek ellenvéleményeiket meg­vitatni anélkül, hogy kardot rántanának egymásra! Sajnos, e téren pesszimista vagyok. Óhajtom, remélem, de nem bízom abban, hogy az emberi nem valaha is az öreg Szókra­tész módszerével fogja megvi­tatni ellenvéleményeit. Az inga sajnos éppen annyit leng ki jobbra, mint balra. Egyik vég­let az inkvizíció, a terror, az egyvéleményes szovjet rend­szer, másik pedig a meggyőző­dés nélküli, semmiben nem hivő, szentnek, állandónak semmit nem tartó, vegetáló Emberek meggyőződés nélkül Jegyzetek az életről írja: P. Cser László SJ Kopogtatok Kopogtatok. Engedj melegedni, közeledbe, be hozzád! Néma, jó Istenem, hallgasd meg ezt az imát! Ne felelj, csak hallgasd ezt a szívdobogást! Ezt a szavakba csordult ügyetlen motyogást.• Aki kihűlt szív, az benned lenne meleg. Engedd értenem, a te élő tüzed! Kopogtatok. Nyiss ajtót, engedj be, Istenem! Nyiss ajtót részvéttel, forró, jó szíveden! Szemfedő Nyűgös test omlatag kunyhójába zárva, a szabadságod, Uram, hogy vigasztal! A keserves ágy, a megunt asztal mellett a térdeplő tele van vigasszal! Ablakomon a jég vert páncélt, fagyos leheletét a küntnek érzem, de te vagy a kályhám, a melegítő, te vagy a lámpám, a ragyogó fényem. Itt ülünk, állunk, térdelünk együtt, én emlékezem és mesélem az elmúlt időt, te hallgatsz, mosolyogsz és megigazítod rajtam a múltat takaró puha szemfedőt. Előre mutatsz. Föntre, köröd és biztatsz, hogy csukódó szemem a tiéddel lásson. Tanulok látni. Kezdek átlátni már az igazi világba, át a látszatos világon. Puskás-Balogh Éva: Egy világhírű emlékbélyeg Három évtizede, hogy Bu­dapest utcáin véres harcok foly­tak. 1956. október 23 — novem­ber 4 hősi emlékként van be­jegyezve szíveinkbe és a világ­­történelem lapjaira. Minden ha­zafi eljár emlékeiben ősei sírjá­hoz és azok dicső tetteiből gyűjt magának új erőt. Idén sok el­korhadt fakeresztre kell emlé­keznünk és meghallgatnunk azok üzenetét. Harminc év alatt nem némulhatnak el a harangok felettük. Nem némulhatnak el az ismeretlen, a névtelen, a ke­­reszttelen hantok felett. Ne­künk művészeknek, íróknak, költőknek külön feladatunk, hogy a jeltelen sírok alatt pihe­nő magyarok harcainak meg­rendítő történeteit megörökít­sük. De úgy, hogy ez új erőt ad­jon az utókor nemzedékeinek és kimeríthetetlen forráskútjuk legyen századokra. Az ifjúság, fiúk, lányok voltak hősök 1956- ban Budapest utcáin. Ők adták életüket a szabadságért. És Bu­dapesten, ahogy utcáról utcára szabadult fel a város, megje­lent a fenti rajz. A művész sze­me megörökítette, élethűen pa­pírra vetette a magyar forrada­lom egy hősi pillanatát. Azóta ez a rajz bejárta a világot. Min­den évben valamelyik újság címoldalán közli, hogy a magya­rok ne felejtsenek. Tavaly a Du­na című svájci újság novemberi száma ezzel indult, alatta egy­soros idézettel az „Ötvenhat emlékére” című versből, mely szintén bejárta az egész vilá­got (Puskás-Balogh ÉJ: „Győztek a harcban, de el­vesztették a csatát...” A vers és a kép egybefonó­dott, méltón emlékezve meg a tizenévesek, az ifjú titánok di­cső forradalmáról. Nagy öröm ért nemrégiben, amikor hírt kaptam arról, hogy ez az emlékbélyeg kapható mat­ricában, mint autóra is ragaszt­ható „sticker”. Én minden leve­lemre felragasztom, kivéve azo­kat, melyek a kommunista álla­mokba mennek. Ez az emlék­bélyeg minden magyar számá­ra fontos eszköz arra, hogy a vi­lágon mindenki tudja. 1956 — NEM FELEJTÜNK! A bélyeg és az autóra fel­ragasztható matrica két helyen kapható: Szabadságharcos Hír­adó, P.O.Box 34705, Los Ange­les, CA 90034, USA és Bencsics Klára 7360 Rue Terrebonne, Montreal, Quebec, H4B 1E4, Canada. Az emlékbélyeg legyen hir­detője annak, hogy az emberi­ségben él a szabadság vágya. Rendeljünk a bélyegekből, ne csak most a harmincadik évfor­dulóra, hanem más alkalmakra is, hogy állandóan figyelmeztes­sük a világot: névtelen hősök ontották a szabadságért vérü­ket, és lelkünkben nem némul­hatnak el a harangok! 1956 NEM FELEJTÜNK!... lény, amely ember névre nem méltó. Sajnos, kénytelen va­gyok megismételni ama régi ál­lítást, hogy az élet célja a küz­dés maga. Egyensúlyi állapot­ban nincs küzdés, csupán örök nyugalom, ha úgy tetszik, halál. Szép, nem szép — tet­szik, nem tetszik, az élet és a történelem ezt bizonyítja! 9. oldal

Next