Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)
1986-11-16 / 44. szám
1986. november 16. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA P. Dr. Füzér Julián OFM Szent László Iskola Daniel Durken egy szellemes bencés pap, aki néhány évvel ezelőtt azt állította: „A sárga szín a jele a szeretetnek.” Miért éppen a sárga és nem a piros? Mert a pirosat — szívnek, vérnek, tűznek, szeretetnek ős jelét — a kommunisták kisajátították és a gyűlöletnek, haragnak, elnyomásnak, ellenségeskedésnek a színévé tették. A pirostól elfordulnak az emberek. Egyébként is „a legkedvesebb dolgoknak sárga a színe” — mondotta Durken atya. „Itt van pl. a sárga iskola-autóbusz, melyen Isten legkedvesebb népe utazik, és a sárga taxi, melyen szeretteinkhez megyünk; és a sárga ceruza, mellyel kedveseinknek levelet írunk; a sárga fülemüle és kanári, melyek olyan szépen énekelnek... Aztán itt van az aranyeső, mely sárga kis virágaival elsőnek hirdeti a tavaszt; aztán a sárga nárcisz, a sárga gyermekláncfű és a sárga százszorszép... Aztán itt vannak a sárga pillangók, melyek nagy hernyókból kelnek ki és a sárga kiscsibék és kislibák, melyek tojásból bújnak elő és oly aranyosak, hogy kezünkbe vesszük és simogatjuk őket...” Durken atya a „Liturgical Press" kiadója és rendtársai közreműködésével a papok számára beszédvázlatokat közöl a vasárnapi prédikációhoz. Természetesen, ezek a beszédvázlatok — „homily hints”, ahogy ő nevezi őket — annyira eredetiek, szellemesek és fordulatosak, hogy csak Durken atyához hasonló lelkek tudják igazában használni őket. Ez év 21. vasárnapjára írt beszédvázlatában újra benne van „a sárga iskola-autóbusz drága teherárujával” — iskolás kisfiúkkal és kislányokkal. Izaiás próféta látomása, hogy az Úr minden népet és nemzetet Sión hegyére gyűjt és dicsőségét feltárja nekik. Durken atya előtt iskolanyitás lesz. Az Úr a katolikus iskolákba gyűjti össze a kicsinyeket, hogy megismertesse velük jóságának végtelenségét és feltárja előttük „az igazságot és a szépséget, melyet elkevert a világba". Sionba, mint a próféta látja, lovakon, öszvéreken, tevéken, kocsikon és szekereken tódulnak a népek, míg az iskolába autókon, teherautókon, bicikliken, de főképpen sárga autóbuszokon siet „Isten legkedvesebb népe”, az ártatlan gyermeksereg. A 21. vasárnap második olvasmányában Szent Pál a fegyelemről beszél és mindenki tudja, az iskola a fegyelmezés helye és ott valóság, „hogy minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” És az iskola kapuja, akármilyen tágra legyen is nyitva, az a keskeny ajtó, az a szűk kapu, az a kis nyílás, mely rányílik az örök életre. „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni” — mondja Jézus az evangéliumban. És megint mondja: „Én vagyok az ajtó." Ő maga a szűk kapu, őt ismerni, szeretni, szolgálni. Őt mindennél többre becsülni és megvallani, jelenti az örök életet. A katolikus iskola kapuján belépni tudatos elindulás az örök élet felé. A kisfiúk, kislányok ennek nincsenek tudatában, de nagyon jól tudják ezt a szüleik, akik az iskolába küldik őket, és a tanítók, akik az osztályokban várnak rájuk. A sárga iskola-autóbusz visszaidézése és Durken atya szentbeszédvázlata elvitt New Brunswickra, ahol szeptember első hetében újra iskolanyílás volt. Ez évben 73-szor zárultak ki a Szent László Iskola kapui „Isten legkedvesebb népe" előtt, hogy azokon átlépve az örök életre vezető úton járjanak. Látszatra ebben nincs semmi rendkívüli. Amerikában ezer és ezer katolikus iskola nyílik meg szeptemberben és millió a kisfiúk és kislányok száma, akik „sárga iskola-autóbuszokon” mennek katolikus iskolákba. De a Szent László Iskola mégis speciális ezek között az iskolák között és speciális „Isten legkedvesebb népének” az a kis csoportja is, mely a Szent László Iskolába siet. Abban van a Szent László Iskola különlegessége, hogy ez az egyetlen katolikus egyházközségi iskola az egész világon, melynek tanmenetében hivatalos tantárgy a magyar. Magyarországon nincsenek egyházközségi iskolák. Úgy tetszett a kommunistáknak, hogy — a szekularizmus nevében, az Egyház és az állam szétválasztása érdekében, és hogy a vallást mielőbb kiirtsák magyar földön és a marxi-lenini szocialista társadalmat megvalósítsák — szétverjék és megsemmisítsék az egyházi iskolákat. És ha a szabad világban, főképp Amerikában, itt-ott akad is magyar egyházközség, melynek még iskolája van, annak tanmenetében nincs benne a magyar. A Szent László Iskolában nemcsak az örök igazságokat és a változhatatlan erkölcsi elveket tanítják a gyermekeknek, nemcsak a sikeres földi élethez adják meg nekik a szellemi alapot, hanem a magyar örökség kincsét is tarsolyukba tezik — a magyar nyelvet, a magyar irodalmat, a magyar történelmet, a magyar kultúrát. A törekvés az, hogy a gyermekek tudatosan jó katolikusok, jó amerikaiak legyenek és értékeljék etnikai örökségüket is, s arra büszkék legyenek. Ehhez a célhoz adva van az alap abban, hogy a gyermekek kb. 70 százalékban magyar származásúak. A Szent László Iskola növendékeit jellemzi, hogy jó részük beszél magyarul, egy másik nagy része érti a nyelvet és akik nem ilyen szerencsések, azok is némiképp ismerősek vele. A nyelv nem vadidegen előttük. Ebben a nyelvi ismeretben van a tanulócsoport különlegessége, ebben az adottságban él és fejlődik a magyar közösség New Brunswickon. A Szent László Iskola magyar. Mint egyházközségi iskola, elsősorban természetesen az egyházközség gyermekeié, de mint magyar iskola, minden magyar gyermeké. Egy magyar gyermek, ha nem is katolikus, előnyben van a nem magyar katolikussal, hogy a Szent László tanulója legyen. Történelme folyamán az iskola vezetőiben és a kedves nővérekben többé-kevésbé mindig ott volt a vágy és a törekvés, hogy az iskola a magyar örökség melegágya legyen. Az 56-os szabadságharc és a II. vatikáni zsinat voltak a döntő tényezők, hogy ez megvalósuljon. Tizenöt évvel ezelőtt, 1971 szeptemberében lett a magyar nyelv a tanmenet hivatalos része a Szent László Iskolában. Akkor történt ez, amikor Amerikában megingott a meggyőződés az egyházi iskolák szükségességéről és százával zárták be őket szerte az országban. Semmi kétség, az iskola a magyar programmal súlyos teher lett az egyházközségen, és az is igaz, hogy a magyarnak a tanmenetbe való beiktatása bizonyos feszültséget okozott az iskola életében, amit azóta se lehetett kiküszöbölni. A kedves nővérek és a szülők egy része nem találta helyesnek és érdemesnek az intézkedést. A magyar tanítás bevezetése évi 20—25 ezer dollárral növelte az évi költségvetést, de csodával határos módon mindig megvolt a pénz a kiadásokra, sőt még az épület javítására és szépítésére is futott belőle. Az évek múltával a Szent László Iskola szemefénye lett New Brunswicknak. Az iskolára felfigyeltek Amerikában és otthon is. Otthonról jöttek a kommunista kormány küldöttei, hogy „megnézzék” az iskolát és „beszámoljanak” róla. Interjúkat akartak, tv-riportot szerettek volna készíteni, a gyermekeket a tanteremben akarták látni. Ezek az urak illedelmesen, de határozottan el lettek utasítva. Egy emigrációs iskola után ne érdeklődjék az a kormány, mely erőszakkal megszüntette a hazában az egyházi iskolákat! Az Anyanyelvi Konferencia képviselőit se engedtük be az iskolába, mert a konferencia báránybőrbe bujtatott farkas — a kommunista kormány szerve, mint Gosztonyi Péter meg is vallotta. De 1973-ban Mindszenty bíboros volt az iskola nagy örömmel fogadott vendége. Ez év június 30-án az Egyesült Államok Nevelési Titkársága az ország elemi iskolái közül 270-et elismert és dicsért, mint „példaképet”. Nehogy félreértés legyen vagy sértődöttség keletkezzék, a titkárság hangsúlyozta, hogy ezeket az iskolákat nem tekinti a „legjobbaknak", de ítéletében ezeknek a teljesítménye példakép a többieknek. „Jó iskolák ezek. Adott körülmények között jó alapot adnak a tanulóknak az életre” — mondotta William J. Bennett, nevelésügyi államtitkár. A 270 „példaképnek” elismert iskola közül 210 állami és 60 magániskola. Az utóbbiak közül 34 katolikus egyházközségi iskola. Ezeknek az iskoláknak a neve úgy hangzik, mint a Mindenszentek litániája és helyeik az Egyesült Államok térképe: St. Anthony’s School, Fresno, Calif., St. Francis School, New Haven, Conn., St. Patrick’s School, Corpus Christi, Tex., St. Viator’s School, Las Vegas, Nev., St. Mary's School, Salina, Kans. Az iskolák között van a kis magyar iskola — St. Ladislaus School, New Brunswick, N. J. Semmi kétség, csak a magyar oktatásért lett az iskola példaképnek említve. Ha nem éget-földet rengető valami is az elismerés és a dicséret, számunkra öröm és büszkeség a tény, hogy Amerikában példakép a Szent László Iskola. De ez nem mentesít bennünket, hogy ne aggódjunk az iskola jövőjéért. A magyar iskola csak addig lesz meg, míg a szülőkben megvan a magyar kultúra értékelése és a törekvés, hogy azt áldozatok árán is átadják gyermekeiknek. És ezen a ponton nem biztatók a jelek. A szertelen meggazdagodási vágy, az anyagiasság, a külváros kényelmének és gazdagságának a keresése az iskolától is, a templomtól is mind távolabbra sodorja a szülőket és a gyermekeket, akiket mind gyakrabban nem a Szent Lászlóba, hanem a legközelebbi iskolába küldik. A több dollár és a szebb lakás a kincs, amit keresnek. És a szép ház, mely előtt tavasszal virágzik a sárga aranyeső, virít a sárga nárcisz és az előszobában aranykalitkában sárga kanárt énekel — Jézus szavával élve — sok esetben olyan, „mint a fehérre meszelt sír, mely tele van halott emberek csontjaival” —, meghalt benne a magyar kultúra, a magyar öntudat, szülők és gyermekek ajkán elhalt a magyar nyelv. A valóság az, hogy a külvárosokból a „sárga iskola-autóbuszokon Isten legkedvesebb népei között erősen csökken a magyar kisfiúk és kislányok száma, akik a Szent László Iskolába mennek, mert beszélnek vagy értenek magyarul és szüleik akaratából az örök igazságok és a magyar kultúra is kell nekik. De ne veszítsük el a reményt! Imádkozzunk és bizakodjunk, hogy a jó Isten kegyelmével, az iskola vezetőinek fáradozásából és a szülők áldozatosságából a Szent László Iskolába még sokáig fogják vinni a „sárga iskola-autóbuszok Isten legkedvesebb népét”, a kis magyarokat, akik „sárga ceruzával" írják irkájukba a magyar szavakat és mondatokat, s az irka fedőlapjára ákombákommal vagy gyöngy betűkkel ráírják: „Szent László Iskola, New Brunswick, N. J." Mindszenty József bíboros a Szent László Iskola növendékeivel (A képen látható atyák: Mészáros Tibor, P. Végvári Vazul OFM és P. Dr. Füzér Julián OFM, akkori plébános) (Folytatás az 1. oldalról) „out-dated”-nek kiáltják ki. Az, hogy esetleg neki is lehet igaza, őt is meg lehetne érteni, eszükbe se jut azoknak, akik a maratoni liberális, modernizáló stafétafutásban még a stafétabot átadásáról is elfelejtkeztek. Meg kell érteni, sőt kívánatos, ha a legfelsőbb bíróság székeiben „mindenkit megértő” bírák ülnek, viszont megbocsájthatatlan bűn, ha véletlenül konzervatív erkölcsi alapon álló személy kerül oda. Különös, hogy mi emberek nem kívánják gyakorolni az arany középút elvét. Nem szükséges, hogy a meggyőződésnélküliségig akarjuk megérteni a másik embert. Elég, ha egymást higgadtan meghallgatjuk, civilizált emberek módjára vitázunk anélkül, hogy egymás haját kicibálnánk. Kétségtelen, ritkán sikerül a másikat saját elvünk igazáról meggyőzni, tegyünk le viszont arról, hogy erőszakkal kényszerítsük a másikat elveink elfogadására. Szivárványkergetés a vallások egyesítésének szorgalmazása is; elégedjünk meg annyival, hogy nem gúnyoljuk, nem gyűlöljük egymást s mindenki hagyja menni a másikat a saját útján. Ha viszont mindenáron, mindenkit meg akarunk érteni, előbb-utóbb saját meggyőződésünket veszítjük el anélkül, hogy valamit is nyertünk volna. Valahányszor újból és újból olvasgatom Platón szókratészi dialógusait, nem győzök csodálkozni afölött, hogy értelmes, józan emberek ennyire képesek ellenvéleményeiket megvitatni anélkül, hogy kardot rántanának egymásra! Sajnos, e téren pesszimista vagyok. Óhajtom, remélem, de nem bízom abban, hogy az emberi nem valaha is az öreg Szókratész módszerével fogja megvitatni ellenvéleményeit. Az inga sajnos éppen annyit leng ki jobbra, mint balra. Egyik véglet az inkvizíció, a terror, az egyvéleményes szovjet rendszer, másik pedig a meggyőződés nélküli, semmiben nem hivő, szentnek, állandónak semmit nem tartó, vegetáló Emberek meggyőződés nélkül Jegyzetek az életről írja: P. Cser László SJ Kopogtatok Kopogtatok. Engedj melegedni, közeledbe, be hozzád! Néma, jó Istenem, hallgasd meg ezt az imát! Ne felelj, csak hallgasd ezt a szívdobogást! Ezt a szavakba csordult ügyetlen motyogást.• Aki kihűlt szív, az benned lenne meleg. Engedd értenem, a te élő tüzed! Kopogtatok. Nyiss ajtót, engedj be, Istenem! Nyiss ajtót részvéttel, forró, jó szíveden! Szemfedő Nyűgös test omlatag kunyhójába zárva, a szabadságod, Uram, hogy vigasztal! A keserves ágy, a megunt asztal mellett a térdeplő tele van vigasszal! Ablakomon a jég vert páncélt, fagyos leheletét a küntnek érzem, de te vagy a kályhám, a melegítő, te vagy a lámpám, a ragyogó fényem. Itt ülünk, állunk, térdelünk együtt, én emlékezem és mesélem az elmúlt időt, te hallgatsz, mosolyogsz és megigazítod rajtam a múltat takaró puha szemfedőt. Előre mutatsz. Föntre, köröd és biztatsz, hogy csukódó szemem a tiéddel lásson. Tanulok látni. Kezdek átlátni már az igazi világba, át a látszatos világon. Puskás-Balogh Éva: Egy világhírű emlékbélyeg Három évtizede, hogy Budapest utcáin véres harcok folytak. 1956. október 23 — november 4 hősi emlékként van bejegyezve szíveinkbe és a világtörténelem lapjaira. Minden hazafi eljár emlékeiben ősei sírjához és azok dicső tetteiből gyűjt magának új erőt. Idén sok elkorhadt fakeresztre kell emlékeznünk és meghallgatnunk azok üzenetét. Harminc év alatt nem némulhatnak el a harangok felettük. Nem némulhatnak el az ismeretlen, a névtelen, a kereszttelen hantok felett. Nekünk művészeknek, íróknak, költőknek külön feladatunk, hogy a jeltelen sírok alatt pihenő magyarok harcainak megrendítő történeteit megörökítsük. De úgy, hogy ez új erőt adjon az utókor nemzedékeinek és kimeríthetetlen forráskútjuk legyen századokra. Az ifjúság, fiúk, lányok voltak hősök 1956- ban Budapest utcáin. Ők adták életüket a szabadságért. És Budapesten, ahogy utcáról utcára szabadult fel a város, megjelent a fenti rajz. A művész szeme megörökítette, élethűen papírra vetette a magyar forradalom egy hősi pillanatát. Azóta ez a rajz bejárta a világot. Minden évben valamelyik újság címoldalán közli, hogy a magyarok ne felejtsenek. Tavaly a Duna című svájci újság novemberi száma ezzel indult, alatta egysoros idézettel az „Ötvenhat emlékére” című versből, mely szintén bejárta az egész világot (Puskás-Balogh ÉJ: „Győztek a harcban, de elvesztették a csatát...” A vers és a kép egybefonódott, méltón emlékezve meg a tizenévesek, az ifjú titánok dicső forradalmáról. Nagy öröm ért nemrégiben, amikor hírt kaptam arról, hogy ez az emlékbélyeg kapható matricában, mint autóra is ragasztható „sticker”. Én minden levelemre felragasztom, kivéve azokat, melyek a kommunista államokba mennek. Ez az emlékbélyeg minden magyar számára fontos eszköz arra, hogy a világon mindenki tudja. 1956 — NEM FELEJTÜNK! A bélyeg és az autóra felragasztható matrica két helyen kapható: Szabadságharcos Híradó, P.O.Box 34705, Los Angeles, CA 90034, USA és Bencsics Klára 7360 Rue Terrebonne, Montreal, Quebec, H4B 1E4, Canada. Az emlékbélyeg legyen hirdetője annak, hogy az emberiségben él a szabadság vágya. Rendeljünk a bélyegekből, ne csak most a harmincadik évfordulóra, hanem más alkalmakra is, hogy állandóan figyelmeztessük a világot: névtelen hősök ontották a szabadságért vérüket, és lelkünkben nem némulhatnak el a harangok! 1956 NEM FELEJTÜNK!... lény, amely ember névre nem méltó. Sajnos, kénytelen vagyok megismételni ama régi állítást, hogy az élet célja a küzdés maga. Egyensúlyi állapotban nincs küzdés, csupán örök nyugalom, ha úgy tetszik, halál. Szép, nem szép — tetszik, nem tetszik, az élet és a történelem ezt bizonyítja! 9. oldal