Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-09-07 / 34. szám

6. oldal Három új könyv a szabadságharc 30. évfordulójára Az ismert európai cserkészvezető könyve egy Istenben ren­díthetetlenül hivő ember életútját mutatja be a háború előtti idil­likus diákélettől a Rákosi-korszak pokolt idéző börtönein, a Szov­jetunió megsemmisítő táborain keresztül a pappászentelésig, majd újabb megpróbáltatások után a szabadságig. Izgalmas ka­landok, váratlan fordulatok, hóhérok, mártírok, semmi emberek és igazi hősük teszik lebilincselően izgalmassá a történetet, amelyet nem lehetett volna kitalálni, amely újra bizonyítja, hogy a valóság mellett eltörpül a legszárnyalóbb írói képzelet is. A hivalkodásmentes önfeláldozás, a papi hivatástudat, a tu­datos keresztényi szeretet, a másokért panasz nélkül vállalt szenvedések példája teszi valamennyiünk, de elsősorban az ifjú­ság számára értékes olvasmánnyá a müncheni Danubia nyomda új kiadványát. Megrendelhető: György Kölley — Oberführinger Str. 40 — D-8000 München 81 Amerikában: Dr. Oszlányi Katalin —234 Electric Ave, —Monterey Park, CA 91754 Ára: 12 dollár, vagy 25 DM, plusz portó. A remek tollú történész-író új könyve a magyar történelem egyik legviharosabb szakaszát dolgozza fel tudományos igényes­séggel. Budavár visszafoglalását nagy ívű történelmi tabló kere­tein belül idézi fel. Megismertet a világpolitika korabeli mozga­tórugóival, megvilágítja az események hátterét és összefüggé­seit. Ismeretlen, vagy más — hamis — megvilágításban ismert adatok tömegével segít megismerni nemzeti múltunk fontos ese­ményeit, amellett lebilincselő stílusban, lélegzetellárító iramban vezet végig a viharos sodrású eseményeken, méltó emléket állít­va a 300 év előtt történteknek. A könyv a Nemzetőrnél rendelhető meg, ára postaköltséggel együtt 3 dollár, vagy 6 DM. Cím: Ferchenbach Str. 88, D-8000 München 50. Köri Horváth József XI. Ince szájhí szerepe ii török kiű­sésében­ München IM« «­iiel­o kieinii A szabadságharc 30. évfordulójára, a Nemzetőr által 20 évvel ez­előtt kiadott „Gloria Victis 1956” — „Dicsőség a legyőzöttek­­nek” — című nagy sikerű könyv, amely 10 évvel ezelőtt Ameriká­ban a 2. kiadást érte meg, most a bécsi KOSMOS gondozásában látott napvilágot. Kovács Kálmán, a neves bécsi magyar festő­művész tervezte a borítót és rendezte sajtó alá a 3. kiadást. A 156 oldalas szép kötet az 1966-ban Münchenben megjelent 426 oldalas antológia válogatott kiadása, amelyet Tollas Tibor gyűjtött össze és szerkesztett. A 20 év előtt megjelent könyvben 43 ország költőinek 150 versét olvashatjuk 28 nyelven. Minden költemény eredetiben és magyar fordításban szerepel a kötetben. A most megjelent 3. kiadás csak magyar fordításban hozza a ver­seket Albert Camus Nobel-díjas francia író négynyelvű előszavá­val és Oskar Kokoschka 56 ihletette két rajzával. „A Gloria Victis — ahogy a zárószóban olvashatjuk — csupán formailag költői antológia. Lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismeretinek és együttérzésének dokumentu­ma, a széles világ tanúságtétele az 1956-os magyar szabadság­­harc eszméi mellett. Nem magyarok beszélnek itt magukról, igaz­ságukat és fájdalmukat a világ költői és művészei tolmácsolják, akikben visszhangot vert a budapesti forradalmi rádió utolsó üze­nete: ,Mi meghalunk Európáért, meghalunk a szabadságért, a vi­lág szabadságáért.’ Tíz év óta sokféle hangon szóltak a forradalomról, a világsaj­tó nagy kommentátorai, a jelenkor történetírói és filozófusai, de mégis a legmélyebb emberi vallomást a kortárs költők tették, ők a történelem igazi krónikásai és e verseik túlélik a kort, amelyben a zsarnokság tombolt. A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe, ezer esztendőn át egyedül s magára hagyottan nemcsak ha­záját védte testével és életével, hanem Európát is. Segítség he­lyett azonban mindig csak részvét jutott osztályrészül. Mégis, ma a világ lelkiismeretének hangja ez a részvét: nem a hatalmak szólnak itt, hanem a fegyvertelen költők hajtanak fejet az elnyo­mottak, a bebörtönzöttek, a halottak előtt. Gloria Victis, dicső­ség a legyőzötteknek, kik győzhetetlenek!”^ A könyv megrendelhető a Nemzetőr címén: D-8000 München 50. — Ferchenbach Str. 88, West-Germany. Ára: 10 dollár, vagy 20 DM. A pénzt kérjük a rendeléssel egyidőben beküldeni.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. szeptember 7. P. Krupa Sándor OFM Gyűlöletes „mesék” Az ausztriai elnökválasz­tással kapcsolatban keltett berzenkedő műhangulat miatt az osztrákok valamelyik temp­lomukból eltávolítottak egy lányka-szobrot. Ezzel kapcso­latban az alábbi sorokat kap­tam: „Mi van a tiszaeszlári esethez hasonló ausztriai lány­ka-szoborral, aki tőrt tart a kezében, jelezvén, hogy ilyen­nel oltották ki életét, s mosta­nában hatóságilag kitették a templomból, mert a Waldheim­­ügy alaposan felborzolta a ke­délyeket. Erről is szeretnénk hitelt érdemlően bővebben tud­ni! B. S.” Nos, erről az állítólagos ri­tuális gyilkosságról mi sem tu­dunk többet, mint a levélíró, mert csak azt a híradást olvas­tuk, amit ő. A tiszaeszlári esemény az idősebb nemzedék előtt már is­mertebb. 1882 húsvét szombat­­j­án történt volna, hogy a zsidó fakter megölte volna Solymosi Eszter tizenötéves paraszt­lánykát, hogy keresztény vérét pászkasütéshez használhassa. Hatalmas per indult. A vádlot­tak hitsorsosai felzúdultak és minden módon és eszközzel a vádlottak megmentésére siet­tek. Az akkori hazai és külföl­di lapok mind a vádlottak ár­tatlanságát hangoztatták. S mivel a per felmentéssel végző­dött, a köztudatba ez a nézet maradt meg. Jóval később Eöt­vös Károly háromkötetes re­gényben írta meg az eseményt (sokak szerint elfogultan), bebi­zonyítva a vád alaptalanságát, s így a felmentés szükségsze­rűségét. A nemrég megjelent otthoni Zsidó Lexikon a vizs­gálóbírót, Bary Józsefet, hiva­talos hatalommal való vissza­éléssel, hamis tanúzásra való felbujtással vádolja. Mégis, az ügy jobb ismerői még ma is ra­gaszkodnak ahhoz a nézetük­höz, hogy a tiszaeszlári dolog­nak még nincs vége. Bary József vizsgálóbíró hallván az ellene felhozott vá­dakat, pontosan leírta a per le­folyását, annak minden bizo­nyítékát és az ellenérvek cáfo­latát. De kézirata csak ebben az évben jelent meg az ausztrá­liai magyar emigráció kiadásá­ban. A könyv címe: A tiszaesz­lári bűnper. Több mint 600 ol­dal. A nagy nevű New York Times ez év július 15-i számá­ban azt közölte Lisa Wolfe tol­lából, hogy Szíriában arabul megjelent egy antiszemita könyv, mégpedig a hadügymi­niszter tollából! Wolfe közlé­sének címe: Zsidóellenes mese. Az arab könyvé pedig: Cionista macesz. Ez a könyv azt állítja, hogy 1840-ben Szíriában a zsi­dók megöltek egy keresztény papot és szolgáját, hogy vérü­ket a húsvéti maceszbe kever­hessék. Sőt azt is állítja, hogy ez nem az egyetlen eset. A könyv megjelenésére a zsidóság nagyon érzékenyen reagált. Wiesenthalék azonnal jelentették a legfontosabb he­lyeken. Schultz, Amerika kül­ügyminisztere vele kapcsolat­ban ezt írta: „Gyalázatos sére­lem!” Egy példány beszerzését kérte. Tiltakozott a könyv miatt Szíria kormányánál. Marvin Hier rabbi minden nyu­gati követnek küldött Szíriába e könyvből és kérte őket, hogy ők is emeljenek panaszt a könyv miatt a Szíriai kormány­nál. Elodázhatatlan követel­mény, hogy e rituális gyikossá­­gokról hallva mondjunk pár szót, hogy e vérvádról, vérgyil­kosságról mit mond a katoli­kus egyház. Az igazságnak tar­tozunk vele: akár téved, akár nem! A régi, otthon megjelent Katolikus Lexikont idézzük, mert foglalkozik vele, s szépen összefoglalja, amit tudni aka­runk. Azt a lexikont, amelyet a „felszabadulás” után antisze­mitának mércéztek és zúzdára ítéltek! A lexikon kiemeli, hogy régen az emberiség a vérnek — nemcsak az emberinek — cso­dás erőt, hatalmat tulajdoní­tott és ezért sokan babonásan vissza is éltek vele. Maguk a zsidók is. Jézus magatartása — szent vérének vételét elrendel­ve — bizonyos értelemben ezt a felfogást igazolja. A zsidók el­len régi a vád, hogy embervért is használtak vallási meggon­dolásból, vélvén, hogy ezzel Is­tennek tetsző áldozatot végez­nek! „Azonban a feltevésnek sem a bibliai, sem a talmudi vallásban nincs semmi alapja, sőt a legszigorúbban tiltják mind az emberölést, mind a vérnek evését, ivását. A mózesi törvény ideiglenes és örök ha­lállal fenyegeti e tilalom ellen vétőket. Az ószövetségi Szent­írás a véres húsnak élvezését is halálos büntetés terhe alatt tiltja. ,Minden, aki vért eszik, vesszen el népéből’! A Talmud szerint: ,Bűnt követ el már az is, aki olyan edényből iszik, amelyben embervér volt’.” Ezért állítja a Katolikus Lexikon, hogy „ameddig a zsi­dó híven ragaszkodik vallása törvényeihez, rituális gyilkos­ságot nem követhet el, keresz­tény embervért semmiféle cél­ra, legkevésbé vallásira, nem használhat.” ... „Rituális gyil­kosságnak a zsidó iratokban sehol nyoma nincs. A vádat, hogy titkos hagyomány kötele­zi a zsidókat a húsvéti laska ke­resztény vérrel való készítésé­re, eddig senkinek sem sike­rült valószínűvé tenni. A vér­­gyilkosság egyetlen esetben sincs kétségtelen bizonyosság­gal bebizonyítva, s akkor sem volna az a zsidó vallásnak, ha­nem egyes zsidók babonás elté­velyedésének rovására íran­dó.” ... „A pápák maguk is régtől fogva több bullájukban alaptalannak nyilvánították a zsidók ellen felhozott vérvá­dat.” Ennél többet mi sem tu­dunk mondani. S ezek szerint Lisa Wolfe állítását megértjük, ha a szíriai könyvet „mesének” nevezte. Dr. Kállay Kristóf Ervin: Ez a szép formájú kiadás öt színdarabot tartalmaz: JÚ­LIA, A PORTRÉ társadalmi dráma, PALIMONY, A VÁ­RATLAN VENDÉG vígjáték, míg A GENERÁLIS a magyar forradalom egy napján játszó­dik le. Aki a darabokat szín­padon is látta, biztos remekül mulatott, vagy a dráma eseté­ben feszült lelkiállapotban tá­vozott. Mindazáltal a kérdéses művek olvasmánynak is kitű­nőek, holott a műfaj éppen nem könyvdráma. Nem véletlen, hogy csak így kapásból három világhírű színpadi szerző jut eszembe, valamennyien ügyvédek vol­tak. Pierre Corneille és Carlo Goldoni ügyvédnek készültek és mint ügyvédek kezdték pá­lyafutásukat. De ügyvéd volt a samosatai Lukian is, aki az ioniai rétoriskolák elvégzése után 25 éves korában Antiochi­­ában kezdte el ügyvédi gyakor­latát. Még ha az ő párbeszédeit nem is adták elő a színházak­ban, kétségkívül döntő hatást gyakorolt minden idők víg­játékíróira. Érdekes összefüg­gés a jogászi elme és a szín­padi szerző között. Mert mind­kettő az emberi viszonyok bo­nyolultságát szeretné kibogoz­ni, de ha nem is képes a gu­bancos csomót kioldozni, leg­alább a csomó létrehozóit, az összekuszált élet szereplőit igyekszik közelebbről meg­ismerni. Az író szempontjából pedig a megismerés annyit je­lent, hogy éles vonásokkal be­mutatja őket. A protagonisták beszélnek, vitatkoznak, kigú­nyolják egymást, de szóváltá­suk során felfogásuk, rejtett gondolataik, vágyaik és csaló­dásaik életfilozófiává kristá­lyosodnak. Mindegyik darab egy új világnézet, mindegyik szereplő egy új hős, új célokkal. Mindegyikük más és más szem­szögből értelmezi a világot, mégis a végén kiderül, hogy megértik egymást. A vígjátékokban a házas­ság problémája áll előtérben. Ez az intézmény ül a vádlottak padján, míg a házastársak vád­lók és vádlottak egy személy­ben. Varga László hosszú és gaz­dag ügyvédi praxis során szám­talan válópert intézett. Ennek során órákig hallgatta ügyfelei panaszait, amint a rosszul sike­rült vagy valahol félrecsúszott családi életüket ecsetelték. Akárcsak az örökösödési ügyek a válóperek sem babra mennek. A házasfelek komoly érdekei fekszenek kockán, mégis az ér­zelmi háttér különleges mérsé­kelő hatást gyakorol, bár nem mindig. Ebben az érzelmek is­kolájában a szerző jobban ki­ismeri magát, mint bárki más. Egy élet tapasztalatait viszi fel a színpadra, mély emberisme­rettel, sziporkázó vagy olykor vaskos humorral. A kötetnek azt a címet is adhatnánk, hogy „A házasság anatómiája”. Tudnunk kell még azt is, hogy Varga László lelkes szín­ház látogató volt már fiatal ügyvéd korában Budapesten. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden fontosabb elő­adást megnézett, így hát kez­dettől fogva gazdag színházi kultúra vette körül, amit ő sze­retett és ápolt. Ez a színházi kultúra jól érezhető darabjain. Kitűnően kezeli a színpadi ef­fektusokat. Minden darabja kezdetén vad erővel állítja elő­térbe a bonyodalmat, ami az első jelenet szavaiból kezd pe­regni és rendkívül színes válto­zatokkal, váratlan fordulatok­kal egyre fokozódik. A dialógu­sok brilliánsak, a megjegyzések nagyszerűek, miközben felszínre hozzák a mai civilizáció ezer baját, a nagyvárosi élet fonák­ságait és mondjuk meg, sok­szor lehetetlen minőségét. Var­ga László alakjai határozott, erős jellemek. A férfiak mind képzett, tehetséges elemek, a nők bátrak, okosak, néha erő­szakosak. Jellemzése során sok­szor odáig megy, hogy a szerep­lők akaratlanul, saját érveik eredményeként szerepet cserél­nek és így Pirandello darabjai­ra emlékeztetnek. A magyar emigrációs iro­dalom bámulatosan gazdago­dott ezzel az új drámai szerző­vel, kinek jogi és politikai mű­vei már eddig is nagy tekin­télynek örvendenek. Íme, a mo­dern humanizmus éltető pél­dája. Színművek Varga László színdarabjai könyvalakban A MAGYAR TÖRTÉNELMI KUTATÓ TÁRSASÁG ÉS AZ AMERICAN FOUNDATION FOR HUNGARIAN LITERATURE AND EDUCATION KÖZLEMÉNYE. A volt kormányzóhelyettesünk özvegye, Edelsheim Gyulay Ilona október 3-án, a New York-i Waldorf-Astoriában egy dísz­vacsora keretében számol be az 1944. március 19-i és október 15-i eseményekről, amit ő átélt és amiről a kormányzótól magá­tól értesült. Ma, amikor korunkat nyugodtan a történelem hamisítás korának is nevezhetnénk, nem lehet érdektelen senki számára, hogy a történteket a maga valóságában és első kézből meghall­gassuk, és a magyar emigráció történelmi adósságát egy dísz­vacsora keretében — habár késve is —, de letörlesszük Horthy Miklós kormányzónk bátor, önfeláldozó, nemzet- és országmentő magatartásáért. Az előadó a postán előre beküldött kérdésekre szívesen vá­laszol. A kérdéseket sürgősen kérjük! A vacsora ára (előadással) személyenként 80 dollár, amely összeget csekken vagy Money Orderen kérjük beküldeni szep­tember 22-ig az alábbi címre: Hungarian Historical Research Society 185 W. Demarest Avenue Englewood, N. J. 07631 1986-os szabadságharcos lövésztábor A pennsylvaniai hegyek idén is hangosak voltak a magyar beszédtől és énektől, mert ott van a lövész tanya. Volt idő, amikor szabadságharcunk fiatal menekültjeivel itt találkoztunk, ma már jóval fiatalabbak jönnek vissza: az egykori szabadság­­harcosok fiai és leányai. A tábor szelleme visszatükrözi az 56-os forradalom fennkölt szellemét. A vezető Szántó János löv. tt­., aki maga is egykori szabadságharcos volt. A tiszti és rajvezetői kiképzést Vasvári Zoltán löv. tti., egykori páncélos tiszt látta el. Már ebből is látha­tó, hogy itt kemény bajtársias szellem uralkodik, amire nagy szüksége van a mai fiatalságnak. Mi a fiatalokat arra tanítjuk, hogy legyenek szülő tisztelők, azon kívül jó magyarok; ha fel­nőnek és egyetemet végeznek, akkor szószólói legyenek az árva magyar hazának. Idén velünk táborozott Kiss Máté ferences atya, a New Brunswick-i Szent László Egyházközség plébánosa. Ő celebrálta a tábori misét a hatalmas kereszt alatt, amit a Szent Korona hazaadás ellen tüntető magyarok vittek Washingtonban. Máté atya mélyenszántó beszédet tartott a magyar öntudatról és helyt­állásról. Jó volt azt is látni, hogy mennyien áldoztak a misén. Elmondhatjuk, hogy a tábor igazán nevelő volt és nem ha­gyott maga után semmi kivetnivalót. Különböző gyakorlatokat hajtottak végre a résztvevők: szám­háborút és éles lövészetet, mert célunk, hogy a fiatalok meg­ismerkedjenek a lőfegyverekkel, és ha majd egyszer eljön az ideje hazánk felszabadításának, akkor ne idegenkedjenek tőle. Nagyon erős volt a jövőbeli vezetők vizsgája, amelyet írás­ban tettek le, majd az előléptetés után a zászló előtt esküt tettek a következők: Botos Éva leány lövész tiszt, Nagy Tina leány lövész szakaszvezető, Horváth Zsuzsa leány lövész szakaszvezető, Tőke Attila lövész raj vezető, Balogh György lövész raj vezető, ifj. Schreiner Imre lövész apród raj vezető. Az utolsó este nagyszabású tábortűz volt, amelyen a jelen­lévő szülők is részt vettek. Azzal zárult a tábor, hogy jövőre, Isten segítségével még nagyobb számban veszünk részt. Istenért és hazáért! V. Z.

Next