Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)
1986-09-07 / 34. szám
6. oldal Három új könyv a szabadságharc 30. évfordulójára Az ismert európai cserkészvezető könyve egy Istenben rendíthetetlenül hivő ember életútját mutatja be a háború előtti idillikus diákélettől a Rákosi-korszak pokolt idéző börtönein, a Szovjetunió megsemmisítő táborain keresztül a pappászentelésig, majd újabb megpróbáltatások után a szabadságig. Izgalmas kalandok, váratlan fordulatok, hóhérok, mártírok, semmi emberek és igazi hősük teszik lebilincselően izgalmassá a történetet, amelyet nem lehetett volna kitalálni, amely újra bizonyítja, hogy a valóság mellett eltörpül a legszárnyalóbb írói képzelet is. A hivalkodásmentes önfeláldozás, a papi hivatástudat, a tudatos keresztényi szeretet, a másokért panasz nélkül vállalt szenvedések példája teszi valamennyiünk, de elsősorban az ifjúság számára értékes olvasmánnyá a müncheni Danubia nyomda új kiadványát. Megrendelhető: György Kölley — Oberführinger Str. 40 — D-8000 München 81 Amerikában: Dr. Oszlányi Katalin —234 Electric Ave, —Monterey Park, CA 91754 Ára: 12 dollár, vagy 25 DM, plusz portó. A remek tollú történész-író új könyve a magyar történelem egyik legviharosabb szakaszát dolgozza fel tudományos igényességgel. Budavár visszafoglalását nagy ívű történelmi tabló keretein belül idézi fel. Megismertet a világpolitika korabeli mozgatórugóival, megvilágítja az események hátterét és összefüggéseit. Ismeretlen, vagy más — hamis — megvilágításban ismert adatok tömegével segít megismerni nemzeti múltunk fontos eseményeit, amellett lebilincselő stílusban, lélegzetellárító iramban vezet végig a viharos sodrású eseményeken, méltó emléket állítva a 300 év előtt történteknek. A könyv a Nemzetőrnél rendelhető meg, ára postaköltséggel együtt 3 dollár, vagy 6 DM. Cím: Ferchenbach Str. 88, D-8000 München 50. Köri Horváth József XI. Ince szájhí szerepe ii török kiűsésében München IM« «iielo kieinii A szabadságharc 30. évfordulójára, a Nemzetőr által 20 évvel ezelőtt kiadott „Gloria Victis 1956” — „Dicsőség a legyőzötteknek” — című nagy sikerű könyv, amely 10 évvel ezelőtt Amerikában a 2. kiadást érte meg, most a bécsi KOSMOS gondozásában látott napvilágot. Kovács Kálmán, a neves bécsi magyar festőművész tervezte a borítót és rendezte sajtó alá a 3. kiadást. A 156 oldalas szép kötet az 1966-ban Münchenben megjelent 426 oldalas antológia válogatott kiadása, amelyet Tollas Tibor gyűjtött össze és szerkesztett. A 20 év előtt megjelent könyvben 43 ország költőinek 150 versét olvashatjuk 28 nyelven. Minden költemény eredetiben és magyar fordításban szerepel a kötetben. A most megjelent 3. kiadás csak magyar fordításban hozza a verseket Albert Camus Nobel-díjas francia író négynyelvű előszavával és Oskar Kokoschka 56 ihletette két rajzával. „A Gloria Victis — ahogy a zárószóban olvashatjuk — csupán formailag költői antológia. Lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismeretinek és együttérzésének dokumentuma, a széles világ tanúságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett. Nem magyarok beszélnek itt magukról, igazságukat és fájdalmukat a világ költői és művészei tolmácsolják, akikben visszhangot vert a budapesti forradalmi rádió utolsó üzenete: ,Mi meghalunk Európáért, meghalunk a szabadságért, a világ szabadságáért.’ Tíz év óta sokféle hangon szóltak a forradalomról, a világsajtó nagy kommentátorai, a jelenkor történetírói és filozófusai, de mégis a legmélyebb emberi vallomást a kortárs költők tették, ők a történelem igazi krónikásai és e verseik túlélik a kort, amelyben a zsarnokság tombolt. A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe, ezer esztendőn át egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, hanem Európát is. Segítség helyett azonban mindig csak részvét jutott osztályrészül. Mégis, ma a világ lelkiismeretének hangja ez a részvét: nem a hatalmak szólnak itt, hanem a fegyvertelen költők hajtanak fejet az elnyomottak, a bebörtönzöttek, a halottak előtt. Gloria Victis, dicsőség a legyőzötteknek, kik győzhetetlenek!”^ A könyv megrendelhető a Nemzetőr címén: D-8000 München 50. — Ferchenbach Str. 88, West-Germany. Ára: 10 dollár, vagy 20 DM. A pénzt kérjük a rendeléssel egyidőben beküldeni.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1986. szeptember 7. P. Krupa Sándor OFM Gyűlöletes „mesék” Az ausztriai elnökválasztással kapcsolatban keltett berzenkedő műhangulat miatt az osztrákok valamelyik templomukból eltávolítottak egy lányka-szobrot. Ezzel kapcsolatban az alábbi sorokat kaptam: „Mi van a tiszaeszlári esethez hasonló ausztriai lányka-szoborral, aki tőrt tart a kezében, jelezvén, hogy ilyennel oltották ki életét, s mostanában hatóságilag kitették a templomból, mert a Waldheimügy alaposan felborzolta a kedélyeket. Erről is szeretnénk hitelt érdemlően bővebben tudni! B. S.” Nos, erről az állítólagos rituális gyilkosságról mi sem tudunk többet, mint a levélíró, mert csak azt a híradást olvastuk, amit ő. A tiszaeszlári esemény az idősebb nemzedék előtt már ismertebb. 1882 húsvét szombatján történt volna, hogy a zsidó fakter megölte volna Solymosi Eszter tizenötéves parasztlánykát, hogy keresztény vérét pászkasütéshez használhassa. Hatalmas per indult. A vádlottak hitsorsosai felzúdultak és minden módon és eszközzel a vádlottak megmentésére siettek. Az akkori hazai és külföldi lapok mind a vádlottak ártatlanságát hangoztatták. S mivel a per felmentéssel végződött, a köztudatba ez a nézet maradt meg. Jóval később Eötvös Károly háromkötetes regényben írta meg az eseményt (sokak szerint elfogultan), bebizonyítva a vád alaptalanságát, s így a felmentés szükségszerűségét. A nemrég megjelent otthoni Zsidó Lexikon a vizsgálóbírót, Bary Józsefet, hivatalos hatalommal való visszaéléssel, hamis tanúzásra való felbujtással vádolja. Mégis, az ügy jobb ismerői még ma is ragaszkodnak ahhoz a nézetükhöz, hogy a tiszaeszlári dolognak még nincs vége. Bary József vizsgálóbíró hallván az ellene felhozott vádakat, pontosan leírta a per lefolyását, annak minden bizonyítékát és az ellenérvek cáfolatát. De kézirata csak ebben az évben jelent meg az ausztráliai magyar emigráció kiadásában. A könyv címe: A tiszaeszlári bűnper. Több mint 600 oldal. A nagy nevű New York Times ez év július 15-i számában azt közölte Lisa Wolfe tollából, hogy Szíriában arabul megjelent egy antiszemita könyv, mégpedig a hadügyminiszter tollából! Wolfe közlésének címe: Zsidóellenes mese. Az arab könyvé pedig: Cionista macesz. Ez a könyv azt állítja, hogy 1840-ben Szíriában a zsidók megöltek egy keresztény papot és szolgáját, hogy vérüket a húsvéti maceszbe keverhessék. Sőt azt is állítja, hogy ez nem az egyetlen eset. A könyv megjelenésére a zsidóság nagyon érzékenyen reagált. Wiesenthalék azonnal jelentették a legfontosabb helyeken. Schultz, Amerika külügyminisztere vele kapcsolatban ezt írta: „Gyalázatos sérelem!” Egy példány beszerzését kérte. Tiltakozott a könyv miatt Szíria kormányánál. Marvin Hier rabbi minden nyugati követnek küldött Szíriába e könyvből és kérte őket, hogy ők is emeljenek panaszt a könyv miatt a Szíriai kormánynál. Elodázhatatlan követelmény, hogy e rituális gyikosságokról hallva mondjunk pár szót, hogy e vérvádról, vérgyilkosságról mit mond a katolikus egyház. Az igazságnak tartozunk vele: akár téved, akár nem! A régi, otthon megjelent Katolikus Lexikont idézzük, mert foglalkozik vele, s szépen összefoglalja, amit tudni akarunk. Azt a lexikont, amelyet a „felszabadulás” után antiszemitának mércéztek és zúzdára ítéltek! A lexikon kiemeli, hogy régen az emberiség a vérnek — nemcsak az emberinek — csodás erőt, hatalmat tulajdonított és ezért sokan babonásan vissza is éltek vele. Maguk a zsidók is. Jézus magatartása — szent vérének vételét elrendelve — bizonyos értelemben ezt a felfogást igazolja. A zsidók ellen régi a vád, hogy embervért is használtak vallási meggondolásból, vélvén, hogy ezzel Istennek tetsző áldozatot végeznek! „Azonban a feltevésnek sem a bibliai, sem a talmudi vallásban nincs semmi alapja, sőt a legszigorúbban tiltják mind az emberölést, mind a vérnek evését, ivását. A mózesi törvény ideiglenes és örök halállal fenyegeti e tilalom ellen vétőket. Az ószövetségi Szentírás a véres húsnak élvezését is halálos büntetés terhe alatt tiltja. ,Minden, aki vért eszik, vesszen el népéből’! A Talmud szerint: ,Bűnt követ el már az is, aki olyan edényből iszik, amelyben embervér volt’.” Ezért állítja a Katolikus Lexikon, hogy „ameddig a zsidó híven ragaszkodik vallása törvényeihez, rituális gyilkosságot nem követhet el, keresztény embervért semmiféle célra, legkevésbé vallásira, nem használhat.” ... „Rituális gyilkosságnak a zsidó iratokban sehol nyoma nincs. A vádat, hogy titkos hagyomány kötelezi a zsidókat a húsvéti laska keresztény vérrel való készítésére, eddig senkinek sem sikerült valószínűvé tenni. A vérgyilkosság egyetlen esetben sincs kétségtelen bizonyossággal bebizonyítva, s akkor sem volna az a zsidó vallásnak, hanem egyes zsidók babonás eltévelyedésének rovására írandó.” ... „A pápák maguk is régtől fogva több bullájukban alaptalannak nyilvánították a zsidók ellen felhozott vérvádat.” Ennél többet mi sem tudunk mondani. S ezek szerint Lisa Wolfe állítását megértjük, ha a szíriai könyvet „mesének” nevezte. Dr. Kállay Kristóf Ervin: Ez a szép formájú kiadás öt színdarabot tartalmaz: JÚLIA, A PORTRÉ társadalmi dráma, PALIMONY, A VÁRATLAN VENDÉG vígjáték, míg A GENERÁLIS a magyar forradalom egy napján játszódik le. Aki a darabokat színpadon is látta, biztos remekül mulatott, vagy a dráma esetében feszült lelkiállapotban távozott. Mindazáltal a kérdéses művek olvasmánynak is kitűnőek, holott a műfaj éppen nem könyvdráma. Nem véletlen, hogy csak így kapásból három világhírű színpadi szerző jut eszembe, valamennyien ügyvédek voltak. Pierre Corneille és Carlo Goldoni ügyvédnek készültek és mint ügyvédek kezdték pályafutásukat. De ügyvéd volt a samosatai Lukian is, aki az ioniai rétoriskolák elvégzése után 25 éves korában Antiochiában kezdte el ügyvédi gyakorlatát. Még ha az ő párbeszédeit nem is adták elő a színházakban, kétségkívül döntő hatást gyakorolt minden idők vígjátékíróira. Érdekes összefüggés a jogászi elme és a színpadi szerző között. Mert mindkettő az emberi viszonyok bonyolultságát szeretné kibogozni, de ha nem is képes a gubancos csomót kioldozni, legalább a csomó létrehozóit, az összekuszált élet szereplőit igyekszik közelebbről megismerni. Az író szempontjából pedig a megismerés annyit jelent, hogy éles vonásokkal bemutatja őket. A protagonisták beszélnek, vitatkoznak, kigúnyolják egymást, de szóváltásuk során felfogásuk, rejtett gondolataik, vágyaik és csalódásaik életfilozófiává kristályosodnak. Mindegyik darab egy új világnézet, mindegyik szereplő egy új hős, új célokkal. Mindegyikük más és más szemszögből értelmezi a világot, mégis a végén kiderül, hogy megértik egymást. A vígjátékokban a házasság problémája áll előtérben. Ez az intézmény ül a vádlottak padján, míg a házastársak vádlók és vádlottak egy személyben. Varga László hosszú és gazdag ügyvédi praxis során számtalan válópert intézett. Ennek során órákig hallgatta ügyfelei panaszait, amint a rosszul sikerült vagy valahol félrecsúszott családi életüket ecsetelték. Akárcsak az örökösödési ügyek a válóperek sem babra mennek. A házasfelek komoly érdekei fekszenek kockán, mégis az érzelmi háttér különleges mérsékelő hatást gyakorol, bár nem mindig. Ebben az érzelmek iskolájában a szerző jobban kiismeri magát, mint bárki más. Egy élet tapasztalatait viszi fel a színpadra, mély emberismerettel, sziporkázó vagy olykor vaskos humorral. A kötetnek azt a címet is adhatnánk, hogy „A házasság anatómiája”. Tudnunk kell még azt is, hogy Varga László lelkes színház látogató volt már fiatal ügyvéd korában Budapesten. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden fontosabb előadást megnézett, így hát kezdettől fogva gazdag színházi kultúra vette körül, amit ő szeretett és ápolt. Ez a színházi kultúra jól érezhető darabjain. Kitűnően kezeli a színpadi effektusokat. Minden darabja kezdetén vad erővel állítja előtérbe a bonyodalmat, ami az első jelenet szavaiból kezd peregni és rendkívül színes változatokkal, váratlan fordulatokkal egyre fokozódik. A dialógusok brilliánsak, a megjegyzések nagyszerűek, miközben felszínre hozzák a mai civilizáció ezer baját, a nagyvárosi élet fonákságait és mondjuk meg, sokszor lehetetlen minőségét. Varga László alakjai határozott, erős jellemek. A férfiak mind képzett, tehetséges elemek, a nők bátrak, okosak, néha erőszakosak. Jellemzése során sokszor odáig megy, hogy a szereplők akaratlanul, saját érveik eredményeként szerepet cserélnek és így Pirandello darabjaira emlékeztetnek. A magyar emigrációs irodalom bámulatosan gazdagodott ezzel az új drámai szerzővel, kinek jogi és politikai művei már eddig is nagy tekintélynek örvendenek. Íme, a modern humanizmus éltető példája. Színművek Varga László színdarabjai könyvalakban A MAGYAR TÖRTÉNELMI KUTATÓ TÁRSASÁG ÉS AZ AMERICAN FOUNDATION FOR HUNGARIAN LITERATURE AND EDUCATION KÖZLEMÉNYE. A volt kormányzóhelyettesünk özvegye, Edelsheim Gyulay Ilona október 3-án, a New York-i Waldorf-Astoriában egy díszvacsora keretében számol be az 1944. március 19-i és október 15-i eseményekről, amit ő átélt és amiről a kormányzótól magától értesült. Ma, amikor korunkat nyugodtan a történelem hamisítás korának is nevezhetnénk, nem lehet érdektelen senki számára, hogy a történteket a maga valóságában és első kézből meghallgassuk, és a magyar emigráció történelmi adósságát egy díszvacsora keretében — habár késve is —, de letörlesszük Horthy Miklós kormányzónk bátor, önfeláldozó, nemzet- és országmentő magatartásáért. Az előadó a postán előre beküldött kérdésekre szívesen válaszol. A kérdéseket sürgősen kérjük! A vacsora ára (előadással) személyenként 80 dollár, amely összeget csekken vagy Money Orderen kérjük beküldeni szeptember 22-ig az alábbi címre: Hungarian Historical Research Society 185 W. Demarest Avenue Englewood, N. J. 07631 1986-os szabadságharcos lövésztábor A pennsylvaniai hegyek idén is hangosak voltak a magyar beszédtől és énektől, mert ott van a lövész tanya. Volt idő, amikor szabadságharcunk fiatal menekültjeivel itt találkoztunk, ma már jóval fiatalabbak jönnek vissza: az egykori szabadságharcosok fiai és leányai. A tábor szelleme visszatükrözi az 56-os forradalom fennkölt szellemét. A vezető Szántó János löv. tt., aki maga is egykori szabadságharcos volt. A tiszti és rajvezetői kiképzést Vasvári Zoltán löv. tti., egykori páncélos tiszt látta el. Már ebből is látható, hogy itt kemény bajtársias szellem uralkodik, amire nagy szüksége van a mai fiatalságnak. Mi a fiatalokat arra tanítjuk, hogy legyenek szülő tisztelők, azon kívül jó magyarok; ha felnőnek és egyetemet végeznek, akkor szószólói legyenek az árva magyar hazának. Idén velünk táborozott Kiss Máté ferences atya, a New Brunswick-i Szent László Egyházközség plébánosa. Ő celebrálta a tábori misét a hatalmas kereszt alatt, amit a Szent Korona hazaadás ellen tüntető magyarok vittek Washingtonban. Máté atya mélyenszántó beszédet tartott a magyar öntudatról és helytállásról. Jó volt azt is látni, hogy mennyien áldoztak a misén. Elmondhatjuk, hogy a tábor igazán nevelő volt és nem hagyott maga után semmi kivetnivalót. Különböző gyakorlatokat hajtottak végre a résztvevők: számháborút és éles lövészetet, mert célunk, hogy a fiatalok megismerkedjenek a lőfegyverekkel, és ha majd egyszer eljön az ideje hazánk felszabadításának, akkor ne idegenkedjenek tőle. Nagyon erős volt a jövőbeli vezetők vizsgája, amelyet írásban tettek le, majd az előléptetés után a zászló előtt esküt tettek a következők: Botos Éva leány lövész tiszt, Nagy Tina leány lövész szakaszvezető, Horváth Zsuzsa leány lövész szakaszvezető, Tőke Attila lövész raj vezető, Balogh György lövész raj vezető, ifj. Schreiner Imre lövész apród raj vezető. Az utolsó este nagyszabású tábortűz volt, amelyen a jelenlévő szülők is részt vettek. Azzal zárult a tábor, hogy jövőre, Isten segítségével még nagyobb számban veszünk részt. Istenért és hazáért! V. Z.