Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-04-05 / 14. szám
1987. április 5. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1735. április hónap 8-án, csütörtök napján hajnalban, éppen 252 esztendeje már, hogy a Márvány-tenger partjain bezárult a Nagy Fejedelem életregénye. Amikor a szeles pirkadáskor harsogva verődtek parthoz a tenger hullámai, II. Rákóczi Ferenc könnyekkel a szemében búcsúzott a körülötte álló hű kurucaitól — Magyarországtól. A hű kurucok leszármazottjai még a mai napig is nemzedékről nemzedékre hagyományozzák „édes Uruk” emlékét! Aki kísérni kívánja a nagy fejedelem sorsát, annak emlékeznie kell az általa írt sorokra: .......bárki légy, ne dicsérj, ha megírod életem történetét!” A fegyelem, hűség és tisztelet volt eszménye és harcainak kívánsága. A kuruc kor erényeiből, hibáiból és nemes vérhullatásából öröklött ötvözetet ma is viseli a magyar nép, így tehát a magyar föld vándorai, bujdosói most alázattal hajtanak fejet fejedelmük vágtató szellemalakja előtt. A magyar föld fölött még a régi szél süvölt. A vágtató robaj ma ugyanaz, mint egykor. Az örök igazság nevében el-elnézik otthon ma is a Nagyságos Fejedelem képmását a kereszténységet hozó Szent István urunkéval együtt. Mert a nemzet nem halt meg. Mindig és mindenkor, szegénylegények, szegény magyar parasztok és nemes urak egyaránt készek életüket áldozni a hazáért. Magyarország sebei újra kiújultak! A fejedelem lelke még megdübörögteti földünket. Az isteni örök igazság nevében még megdöngetjük Nyugat kapuit. „Hiszem a mindenható Istent — írta egykor II. Rákóczi Ferenc —, neki adassék tisztelet és dicséret minden századokon át, így megnyugodva, keresztényi alázattal meghajtjuk fejünket a kor nagysága és a fejedelem emléke előtt. Akarjuk a magyar fényességet, az ő dicsőségét, mint annyi bujdosó és idegenbe szakadt magyar szíve, hiszen az ő lelke is idegenben álmodott. A fejedelem is és sokan mások élhettek volna nyugodtan a magyar hazában. De nem tették az erkölcsi elv kedvéért, hogy meg ne hazudtolják a szabadság harcait. Alakja, emléke, nagysága a távoli múltból is kristálytisztán ragyog felénk, mint a férfias bátorság, elvhűség, akaraterő szinte utánozhatatlan példája. Hiszen ő mondta egykor: ........egyáltalában nem félek kijelenteni előtted óh dicsőséges Isten, örök Igazság. Akinek minden cselekedetemet ajánlottam, hogy minden tettemnek célja csak a szabadság szeretete volt! A vágy, hogy hazámat felszabadítsam. Nem is bosszúvágy indított erre, nem is koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem kormányzáshoz volt kedvem. Kizárólag az a hiú dicsőség vezetett, hogy kötelességemnek eleget tegyek a Haza iránt és Te irántad, édes Istenem! .. Milyen szomorú, hogy a magyar föld népe ma éppen olyan szegény, mint volt Rákóczi korában! És éppen olyan gazdagok vagyunk, mint a székelyföldi János bá’, aki szegénységével alig fér be a templom ajtaján, de hitében erős és megingathatatlan. Elmondhatjuk a fejedelem távolodó szellemalakja után, hogyha egyedül is maradtunk, ő azért itt jár közöttünk. Mi is bízunk, mert hitünket sohasem hagyjuk el! Nagyságos Urunk könnyei értünk is folytak, amikor elaluvék, mivelhogy úgy halt meg, mint egy gyermek — írta Mikes Kelemen is a távoli hazába. Végezetül szegény vándor, ha egyszer eljutsz a Márványtenger partjára, jusson eszedbe, hogy ő „.. .címeinél fogva híres, érdemeit tekintve dicsőséges, és most mégis a magyar földön álmodik az egykor száműzött. Ebből tanuld meg utazó, hogy az emberi viszontagságok feltétele szerint száműzetésben senkinek sincs állandó és örökös vagyona. Hogyan kell élni és harcolni a haza és az Ég számára, életében példás jámborsággal, száműzetésben megnyugvással, a betegségben hosszas türelemmel, a halálban rövid, de bátor küzdelemben a nemes példát adott az utódoknak! Menj utazó és ne feledkezzél meg a jámborul elhunytról, gondold meg, hogy ezekkel a fegyverekkel vívta ki az Eget!” Nyirádi-Szabó Imre II. Rákóczi Ferenc Ssalavívma rajza Egy-két jó szót Gorbacsovról !alytsikás az oldalról hét lakat alatt őrzött titok volt Magyarországon: „Nagy Imre, kormánya nevében, konkrét programot hirdetett: megállapodtak a szovjet kormánnyal, hogy a Vörös Hadsereg alakulatai elhagyják Budapestet, tárgyalásokat kezdenek a Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról; azonnali tűzszünet; új karhatalom alakul a honvédség, a rendőrség, a felkelők részvételével, az Államvédelmi Hatóságot feloszlatják; bérrendezés, üzemi demokrácia, a munkástanácsok elismerése; az ország címere a Kossuth-címer, március 15-e nemzeti ünnep. A programban keveredtek a már október 23-án megfogalmazott követelések azokkal, melyeket a következő napon hoztak a felszínre. Nem valószínű, hogy Nagy Imre a felkelők nyomására engedett volna, bár azok a tárgyalások során makacsul kitartottak: nem teszik le a fegyvert, amíg nem vonják ki a szovjet csapatokat Budapestről, nem oszlatják fel az Államvédelmi Hatóságot. A miniszterelnök nem néhány száz fegyveres akaratának hódolt meg, hanem gyökeresen átértékelte álláspontját. Az ellenforradalomból népmozgalom lett, s minden más ebből következett; egy népmozgalom ellen a kormánynak sem oka, sem joga nem volt erőszakot alkalmazni. Ez is az utca óhaja volt, aminek a felkelők fegyverrel adtak hangot: ők voltak az utca szószólói." Gyurkó László természetesen több helyen kommunista dialektikával magyaráz, védi az ávósokat és a munkásosztály győzelmét Kádár hatalomátvételében látja megvalósulni. A fent idézett főétel mellett azonban senki sem köteles a salátát is elfogyasztani. Forr a bor az írószövetségben is. Hullámossá vált az idáig egyenesen húzott határvonal. Élesednek az ellentmondások és erősödik az éltető vita. Ismét van magyar irodalom! Az 56-os „történelmi viszszapillantás” szerzője az „ÚJ TÜKÖR” 1987. február 22-i számában szó szerint közöl két levelet: I. „Sem kedves, sem tisztelt uramnak nem tudom Önt szólítani, mert nekem Ön se nem kedves, se nem tisztelt, hanem szolgalelkű, megvásárolható ember, aki jó pénzért vagy hiúságból hajlandó meghamisítani az 1956-os magyar szabadságharc konkrét tényeit. Nem hiszem, hogy éppen Ön ne tudná — aki a témával foglalkozik —, hogy mekkorákat hazudik és milyen rengeteg lényeges dolgot hallgat el. Meggyőződésem, hogy ha Ön tisztességes magyar ember lett volna, nem vállalja el ennek a sorozatnak a megírását. Ne gondolja az író úr, hogy mindent megtehet velünk. ” II. „Elvtársamnak nem szólíthatom magát, mert maga nekem nem elvtársam. Én már akkor is a munkáshatalomért harcoltam, amikor maga ellenforradalmár volt. Ezt, ha másból nem, a saját könyveiből tudom. Csak csodálkozom, hogy egy ember, aki kommunistának mondja magát, így merészel írni a legelvetemültebb ellenforradalmárokról, ilyen glóriát rajzol a fejük fölé, ahelyett, hogy odataszítaná őket, ahová valók: a szemétbe. De hát a zsák megtalálja a foltját. Azon még jobban csodálkozom, hogyan jelenhet meg egy lapban, melyet a Magyar Népköztársaság ad ki és finanszíroz, egy ilyen förmedvény. Gondolom, nem csodálkozik, ha ezek után nem írom alá levelemet. ” Gyurkó válasza a „jobb- és baloldal” felé: „A két levélnek egyetlen közös jellemzője van: mindkettő névtelen... Mégis közlöm azokat. Mementóként úgy gondolom, rég itt az ideje, hogy 1956-ról ne a szitok vagy a hozsánna nyelvén beszéljünk, ne titkolódzzunk, hanem szólaltassuk meg a tényeket és a tanúkat. Űzzük ki magunkból, az országból, történelmünkből a félelem, a rágalmak, a gyűlölet lidércét. Az igazság feltárása érdekében. Gyurkó László” Ez igen! — ugrottam fel íróasztalom mögül. Kádárék ,,gulyáskomunizmusában” már ott tartunk, hogy az ávóskorszak visszasírói csak névtelenül merészelnek hőbörögni. Kitört a „sztálinista csengőfrász”! Szegény Gyurkó, kísértetekkel harcol a Magyar Népköztársaság védelmében! Az első levelet például nem érdemelte meg. Aki olvassa cikkeimet, az tudja, hogy nem rajongok az „enyhe kommunizmusért” sem, de én „tisztelt uramnak” szólítanám őt. Könyvespolcomon sorakoznak az utóbbi években Budapesten megjelent szuperkommunista 56-oskönyvek. Gyurkóé mindegyiknél tárgyilagosabb. Nem vagyunk mi olyan durvák, nemzeti érzelmű magyarok, hogy minden apró füllentésért ököllel rohanjunk az íróra, inkább örülünk a sötétség birodalmának felhőit áttörő fénysugárnak. A második névtelen levél választékos stílusa sem jellemző a Rákosi-Gerő-korszak sztálinistáira. „Ellenforradalmárnak” nevezi Gyurkót az ismeretlen tettes, de rögtön hozzáteszi: „Ezt, ha másból nem, a saját könyveiből tudom.” Miért védi őt az, aki szidni akarja? Valódi veszett ávós sokkaa primitívebb módon írna. Bocsásson meg nekem az ÚJ TÜKÖR szerkesztősége, de mindkét levél Gyurkó László saját szerzeménye volt, aki be akarja bizonyítani, hogy a „szalonképes kommunizmus” alkotóit szélsőjobbról és szélsőbalról egyaránt támadják. Ezzel visszatértünk Gorbacsovhoz, aki ugyanebben az ügyben tevékenykedik Moszkvában. Míg a Magyar Népköztársaság hivatalnokai „Jobb érzésű magyarokat” igyekeznek az anyanyelvi konferenciákat irányító Hazafias Népfrontba tömöríteni, addig a Kreml világviszonylatban szervez. Célja a jobboldali szocialistákat, liberálisokat, klerikális pacifistákat, humanista „természetvédőket” és naiv utópistákat egy mindent elsöprő egységpártba tömöríteni, természetesen szovjetkommunista vezetéssel. Ha Gorbacsov valóban új utakat nyit meg és békét óhajt, akkor ismerje el a semlegességet. Kész tények elé állítjuk őt, mert mi sem akarunk mást. Vonja ki csapatait Magyarországról és ne avatkozzon bele más nemzetek belügyeibe. Példának veheti Ausztriát, ahol az oroszok távozása után sem tört ki „fasiszta diktatúra”, nem vonultak be amerikai katonák Bécsbe, nem győzött az „imperilaista reakció” és nem fenyegeti a hatalmas Szovjetuniót semmifajta veszély onnan. Nemzeti forradalmunk független és szabad Magyarországa az európai béke egyik támaszpontja lehetne. Hasonlóan nyilatkozott Nagy Imre és Mindszenty hercegprímás 1956-ban. " Esti zsolozsma a Tiberis partján . Ó, Róma, Rómám, mondd ki hogy kellek-e, te lengő láng mit vakmerőn takargat de el nem olthat sok vétkünk jellege: minden kövedben Isten csendje hallgat. A San Pietro roppant sátorába ezernyi szívhez még szívem befér-e? A víz — az alkony pírt lehelget rája — bíborvörös, mint áldozatok vére. Az Appián most akác illatárt bont szét a szél, mint csillogó lepelt, és abba göngyöl mindenféle neszt. Nem tudja más: itthont keresve járt egy hontalan, és zsoltárt énekelt, csupán a holdban felfénylő kereszt. KISJÓKAI ERZSÉBET » 9. oldal Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSZ) Tagintézményei és Igazgatósága mély fájdalommal jelentik, hogy Dr. Irányi László püspök az AMOSZ tb. elnöke, március 6-án váratlanul elhunyt. Hűséggel vezette híveit, szolgálta Istent és nemzetét. Kapja meg örök jutalmát az isteni Jó Pásztortól! A Szövetség nevében: Dr. Nádas János elnök Vigh Zsolt Pásztor László igazgatósági elnök "" intéző bizottsági elnök A Királyt, aki előtt mindenek élnek, jöjjetek imádjuk! " (Halotti Officium) Az édesanya, a család és szülőfaluja Szentpéterfa, közük a gyászhírt, hogy szeretett fiuk, Dr. Kurcz Pál a szombathelyi egyházmegye áldozópapja, Duisburg-Serm lelkipásztora, hosszú és súlyos betegség után, 59. életévében, a westerhalti Gertrudis kórházban elhunyt. Szentpéterfán született 1928. január 24-én, földműves családból. Szombathelyen a Faludi gimnáziumban érettségizett. Utána papi pályára jelentkezett. A szemináriumi rektor, Géfin Gyula Innsbruckba küldte teológiára. Szüleit és testvéreit ekkor telepítették ki a Hortobágyra, a Rákosi-éra idején. Édesapja korai halála ennek volt következménye. 1953-ban szentelik pappá Innsbruckban. Tanulmányi évei alatt a sokgyermekes Juen család, a tiroli Fliessből fogadta magához a hontalan kispapot. Náluk töltötte vakációit. 1956- ban doktorált. Közben Muttersben káplánkodott. A magyarok 1956-os forradalma után 1961-ig Rómában tanul szociológiát. A jóságon prelátus gondoskodik róla. Majd Essenbe kerül káplánnak 1968-ig. Hogy angolt tanuljon, Amerikába megy. Itt Pattersonban hitoktató 1973-ig. Visszajön Essenbe és tanít a wolsburgi népfőiskolán. Egészségi okokból vállalja el a Duisburg-Selm-i plébániát 1975-ben és vezeti példás buzgósággal 1986 nyaráig, amikor végleg ágynak dőlt, míg a halál meg nem váltotta, ez év február 15-én. A tiroli Füessben, második otthonában várja a boldog feltámadást. Temetése február 21-én volt. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében! Amen. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy özv. Erényi Gézáné szül. Ürményi-Rozsnyai Czakó Hermina 1987. február 22-én nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Lángoló magyar szíve megszűnt dobogni. Szenvedés nélkül, váratlanul ment el közülünk. Hat év után követte élettársát, Erényi Gézát, aki vezető egyénisége volt az amerikai magyar társadalomnak, nemzetközi elnöke az AFABN-nek, szerkesztője és kiadója az Amerikai Magyar Hangnak, a Magyar Távirati Iroda volt munkatársa és osztálytanácsosa, stb. A magyar célokat szolgáló munkájában Erényi Hermina hűséges, segítő munkatársa volt. A hatvanas években Erényi Géza betegeskedése miatt visszavonultak a közéletből, de támogatták halálukig a magyar lapokat, intézményeket és majd minden író könyve bekerült könyvtárukba. Gyászolják: szerető húga dr. Baloghné Ürményi Irma, sógora dr. Balogh Barna, unokaöccse Ürményi R. Cz. Ákos, Magyarországon özv. Ürményi R. Cz. Attiláné, Ilus, leánya Potyi, fiai: dr. Ürményi R. Cz. Huba és Csaba, öccse Ürményi R. Cz. Endre, felesége Mária, leányuk Csóti Ferencné Emese és férje, gyermekeik: Zsolt és Zoltán, dr. Ürményi R. Cz. Éva, Ürményi Zoltán mérnök, a többi rokonok, barátok és tisztelői. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszönetet mondunk mindazoknak, akik a temetésen megjelentek vagy részvétüket fejezték ki és gyászunkban velünk osztoztak. Dr. Balogh Barna és felesége Ürményi Irma Magyar Temetkezési Otthon CLIFTON MEMORIAL HOME, INC. 139 ACKERMAN AVENUE CLIFTON, NEW JERSEY 07011 Telefon: (201) 546-7111 OPÁCSITY ALBERT tulajdonos — manager (A passaici Szent István magyar egyházközség tagja) *