Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)

1987-12-13 / 47. szám

8. oldal Szentmiklósi Éles Géza: Politikai tájékoztató A demokraták választás előtti politikai manőverezései Reagan elnök energiájának nagyobb részét nem politikai és gazdasági céljainak megvalósí­tására használta fel, hanem jogos és kényszerű önvédelem­ből a demokraták szokatlanul elkeseredett támadásának elhá­rítására és kivédésére. Mi sem jellemzőbb erre a helyzetre, mint az a tény, hogy kormány­zása idején még nyoma sem volt az amerikai politikai életben hagyományos pártközi­ együtt­­működésnek, még a külpoliti­kában sem Reagant a demok­raták jelentős része nem poli­tikai ellenfélnek, hanem ellen­ségnek tekintette, nem válogat­va az ellene felhasznált eszkö­zökben, melyek sokszor az im­moralitás határát súrolták, a teljes politikai hatalom minden áron való megszerzése érdeké­ben. A helyzetet ebből a perspek­tívából nézve sorolunk fel né­hány esetet. Elsősorban az S.D.I., az űr­­védelem helyzetét említjük, melynek megvalósítása minden elfogulatlan ember előtt a nem­zeti fennmaradás elengedhetet­len feltételévé vált, de amelyet a liberál­demokraták és az őket támogató hírközlés, minden adandó alkalommal, minden oldalról támad a Szovjettel kar­öltve, aki ugyanakkor 80 billió dolláros költséggel egy támadó űrrendszer kiépítésén dolgozik. Caspar Weinberger, volt hon­védelmi miniszter szerint Ame­rikának új kilövő állásokra van szüksége, hogy kétségtelenül biztosítsa az űr megközelítését, több űrbolygóra van szüksé­günk, hogy a támadásokat el tudjuk riasztani általában, de különösen a már támadóképes szovjet űrfegyverek fenyegeté­sét. így a liberál demokraták tá­madása Reagan elnök űrvédel­mi rendszere ellen a nemzetbiz­tonság veszélyeztetését jelenti a pártpolitika érvényesítése érde­kében. Egy másik kirívó esete a de­mokraták választás előtti poli­tikai manőverezésének az irán­­kontra ügy törvényhozási kivizs­gálása, melynek eredményét a napokban hozták nyilvánosság­ra. A demokraták jelentése előtt egy nappal korábban megjelent republikánus jelentés megálla­pítja, ez esetben nem forgott sen­ alkotmányjogi válság, sem a törvény következetes figyel­men kívül hagyása, sem összees­küvés, sem a kormány tisztes­ségtelen magatartása, sem bűn­pártolás, mint azt a demokrata jelentés állítja, hanem a Szov­jettel fenyegetett Irán felé tett diplomáciai lépés eredménye­ként jelentkező pénzösszegnek a nicaraguai szabadságharcosok­hoz való juttatása, mely utób­biról az elnök nem tudott. Tör­vényszegés sem történt és a kor­mányt nem vezették korrupt motívumok, hanem az Amerika küszöbén álló kommunizmus felszámolása, amiből a demok­raták hisztérikus következteté­seket vontak le jelentésükben. Ahogy Nicaraguában az úgy­nevezett Roland törvénnyel akadályozták a kommunisták elleni küzdelmet, mely megtil­totta a szabadságharcosok meg­segítését, úgy Angolában a Clark törvény töltötte be ezt a nemes feladatot, szerencsére ezt a törvényt hatályon kívül he­lyezték és most nemrégiben a dél-afrikaiak segítségével Sa­­vimbi vezetésével a szabadság­­harcosok súlyos csapást mértek a kommunista kormány és Ku­ba csapataira. Nicaraguában a demokraták védik az emberi jogokat a sza­badságharcosokkal szemben Ortega hamis kommunista pro­pagandája alapján, aki még mindég nem engedte ki a 10.000 politikai foglyot a bör­tönből és akivel vezérük Jim Wright házelnök illetéktelenül konferenciázik, kisajátítva tör­vényellenesen az elnök külpoli­tikai hatáskörét, miközben szer­vezetten akadályozzák a sza­badságharcosok megsegítését és a kommunizmus felszámolását, mikor az Amerika küszöbén áll. Amerika csak mind az öt közép­­amerikai állam együttes részvé­telével, beleértve a szandinistá­­kat is, hajlandó tárgyalni Ni­caraguával. Adolfo Calero, a nicaraguai ellenállás egyik ve­zetője 9:1 esélyt ad az Arias béketerv megvalósulásának, mert ahhoz szükséges lenne a sajtószabadság, az elkobzott föl­dek visszaadása, a szovjet és ku­bai csapatok kivonulása és a szandinista hadsereg leszerelé­se. Ortega ezt pedig nem haj­landó végrehajtani, ő a szabad­ságharcosok fegyverletételét kö­veteli. A demokraták álhatato­­san butítják az amerikai népet az idegen államok ügyeibe való be nem avatkozás maszlagával, amivel a nicaraguai szovjet híd­főt erősítik. De a demokraták legrafinál­tabb húzása volt a New York-i tőzsde árzuhanásának előidézé­se, a 12 billió dolláros adó­emelés megszavazásával, mely­­lyel a tőzsdét terrorizálták, mert az súlyosan érintette a tőzsde legzsírosabb üzletét, az idegen vállalatok átvételének, felvásár­lásának financírozását. A tör­vényjavaslat ugyanis egyúttal magába foglalta a felvásárlás­ból származó adóság után fize­tett kamat levonásának eltör­lését és a vevő részvényeken nyert hasznának kényszerű elis­merését. Ez a két rendelkezés 25 — 35%-al csökkentette a szerzett nyereség értékét. Ezen­kívül a demokraták a tőzsdei ár­zuhanás okául, mellyel a válasz­tás évében gazdasági pangást szándékoznak előidézni, a defi­citet jelölték meg. Nem lelkiis­meretlenség ez? Ezzel szemben az igazság az, melyet a költség­­vetési hivatal kimutatása is alá­támaszt, hogy az elmúlt húsz év­ből tizenöt évben a tőzsdei ár­folyam ellenkező irányban esett vagy emelkedett mint ahogy azt megjósolták. A húsz évből tíz évben a deficit emelkedett és ugyanakkor a tőzsdei árfolyam is emelkedett. A húsz évből öt évben a deficit esett és ugyan­akkor a tőzsdei árfolyam is esett. Dehát akkor miért állítják a demokraták, hogy a tőzsdei árzuhanás oka a magas deficit? Azért, mert a hatalom birtok­lása oly édes és félnek attól, hogy ’88-ban a Fehár Házat nem szerzik meg, mert nekik csak hét törpéjük van, akikre Hófehérke rá se néz. A másik oka a tőzsdei árzuhanásnak William Proxmire szenátor ja­vaslata volt, melyben a bankok tevékenységét szabályozó Glass- Steagall törvény­ visszavonását indítványozta, mely törvény a tőzsdét a nagy bankok kompetí­­ciójától védte. Ezt követte a sze­nátor által pár nappal később szeptember 30-án beterjesztett törvényjavaslat, mely a vállala­toknak részvények útján történő felvásárlását erősen korlátozta. Ez okozta aztán az október 19-i tőzsdei pánikot és nem a deficit.­­ Van egy mondás, amely úgy szól, hogy a szerelemben és há­borúban minden szabad, de ezt a demokraták még kiegészítet­ték azzal a Machiavellinek tu­lajdonított mondással, hogy a politikában, cél szentesíti az eszközt. Érdekes, hogy ezt a kommunisták is alkalmazzák. Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok, és így tanítványaim lesztek. János 15,8 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Halló? KÍSÉRLETI PRÓBABABÁK (Levélrészlet otthonról) — ,,ír­nom sem kell, hogy mily nagy károkat okozott a nagy száraz­ság. Pedig helyzetünk amúgy­­sem rózsás. Hírközlő szerveink az állandó útkeresésről írnak. Milyen félelmetesen hangzik el az egyik hetilapunk cikkének címe: .Kísérlet járja be Kelet - Európát. Sajnos, az elmúlt év­tizedek is csak kísérletek voltak, melyeknek szenvedő alanyai, próbababái, mi voltunk. Mi, leginkább az egyszerű, az igazi munkás nép! Életképtelen el­gondolásaikat ma már csak naiv jelzőkkel illetik. Hogy milyen lesz a jövő? Ki tudja? De a múlt tapasztala­taiból már annyit sejtünk: olyan, mint a régi! Maradunk továbbra is kísérleti figurák, így volt ez nálunk, így volt az oroszoknál. S így minden kom­munista államban. Hallatlan látszólagos kísérletezés, illető­leg a szocialista gazdasági rend­szer fokozatos megvalósítása, ami nem más, mint népnyúzás és a proletárok számának egyre növelése, s a kivételezettek ha­sának minél nagyobbá dagasz­­tása! Minden új pártfőtitkár, vagyis az igazi országvezető, le­becsülte az elődjét s nálánál jobb, igazi paradicsomot ígért. Eredmény? Kutyább életet kotyvasztott elődjénél. Miért lenne most ez másként? Ezek­nek az egyre üresebb gulyás­­kondér keverőknek egyre ki­sebb a hitelük. Ha ugyan náluk hitelről még egyáltalán lehet szó. Legjobb esetben önámí­tók, ha nem tudatos népámí­­tók. Pedig már Lenin meg­mondotta: .Rettenetesek az il­lúziók és önámítások!" Hogy milyen lesz a jövő? Az áremelkedéseket csaknem a csalhatatlan életszínvonal emel­kedés jelének veszik? Emelkedés jele a jövőre bevezetendő adóre­form? A jövedelmi adó? Az egyéni kereseti adó? Foglalkoz­tatási feszültség egyre erősödé­se? Szerintünk ezek nem a re­ményt növelik, hanem kétség­­beesésünket esztergályozzák, vagyis szegénységünket, ami egyeseknél már eddig is nagy volt. Ezt a szegénységet jól lefes­tette Kubinyi Ferenc jónevű írónk, aki kilépett a pártból, de haláláig ragaszkodni akar Marxhoz. Többek között ezeket írta a pártszervezet vezetőségé­nek, amikor helytelenített írásai miatt­­némaságra­ ítélték. .Tisztában vagyok azzal, hogy az elrendelt szilencium magyar­­országi irodalmi munkámat és megélhetésemet is lehetetlenné teszi. Csupán életem alkonyán kapott szerény nyugdíjam és ak­tívan dolgozó feleségem támo­gatására számíthatok. Marad a lifthez hasonlóan alászálló élet­színvonal, mint a többi mun­kásé itt az ,,angyalok földjén ", akik sorban állnak a csirkeapró­lékok előtt a Lehel-piacon, és megveszik a kutyaeledelnek árult kis csirkenyakakat, ami­ből az öreg oldalborda még jó leveskét tud főzni. Fásultak. Nem érdekli őket ,a vörös mil­liomosok­ nyugati kocsijai. A statisztikák szerint a lakosság arányszámát tekintve több a milliomos, mint az Egyesült Államokban." Az új gazdasági törvények a kutyáknak árult csirkenyakak­ból embereknek való libacom­bokat varázsol? A jó előre beha­rangozott nyugdíjtörvény? Er­ről a törvényről írta valaki a Magyar Nemzetben: ,Ami a nyugdíjak megváltoztatását il­leti, az jogilag abszurdum és al­kalmas arra, hogy a nyugdí­jasok 2,3 milliós tömegét még jobban szembefordítsa a veze­­téssel." Igaz, a gorbacsovi varázslat­nak valamelyest bedűltünk, mert hitünk és reményünk a jobb felé elpusztíthatatlan, él, még millió csalódással sem lehet szívünkből kiirtani. Biztató az ott megindított tisztogatás. Ál­lítólag több ezer párttagot von­tak fegyelmi elé. Bűnvádi eljá­rást indítottak ellenük, akiknek bűne, tudatlansága miatt süly­­lyedt az orosz nép gazdaságilag ily mélyre. Egy minisztert — ál­lítólag — már halálra is ítéltek volna. (Ó, ha ezek csak bűn­bakok mások, s elsősorban a párt bűnei eltussolásával?) Nos, ha ilyesvalami történne nálunk is, ha megtörténhetne az a csoda, hogy Kádárt s negyven év párt és gazdaság vezetőit bíró­ság elé állítanák, talán a csirke­nyakakhoz a csirke melléből is jutna valami a munkásságnak, a nyugdíjasoknak. A nyugdíj határát a nőknél 55-ről 58-ra, a férfiaknál 60-ról 62-re emelik fel. E törvénnyel az a cél, hogy a palik ,a munkából egyenesen a sírba menjenek?­ Mindezek nem örömre hangol­ják az embereket, hanem szo­morúságra. Nem munkakedv­re, hanem munkakerülésre. Pa­naszkodik Grósz miniszterel­nök, hogy a munkásság ,ha­nyag', .megbízhatatlan’, .köve­telőző', hogy ,nem éri el a nyu­gati termelést’, vagy mint má­sok hangoztatják: elszokott a munkától, nem érdekli munka­helye, stb., stb.? Node, minek a gürcölés, és Grósztól kívánt minden munkás erény, ha a ju­talom egy ócska koporsó? Nincs igazuk azoknak, akik szerint leghasznosabb munka a lopás’? És nem igazolt-e ez a mondás?, .Szégyellje magát, aki nem lop!’! Hiszen az ilyen nemcsak magát károsítja meg, hanem mások életlehetőségét is rontja! Az egyik lapunk a nyugdíja­sokról ezt írta: Ezt a nemzedéket napjainkban igen nagy megráz­kódtatások érik. Egy élet mun­kája után, alig tudnak megélni a nyugdíjból. A modern társa­dalmak között még nem találni egy olyant, amelyik ennyire olyan öregellenes lenne, mint a miénk. Csak nem az következik ezután, amit az oroszok, kí­naiak, vietnámiak forradalmuk kezdetén gyakoroltak, hogy megölik az öregeket? Elkopott, öreg, haszontalan rozsdás gé­pek, ki velük a szemétre!? Szent István napján nagyon szépen emlékeztek meg a tévén, rádióban, újságokban ország­­alapítónkról. Már első, szent ki­rályunk világáról szólnak. Mél­tányolják az Árpád-házból ki­került öt szent erkölcsi zseniali­tását... De ez is csak porhintés. Érzik, tudják, hogy mélyre süly­­lyedt kommunista szekerük minden kereke. A kommunista rendszer képtelen vörös kátyú­jából egyedül kihúzni. Uccu neki. Elő hát a szenteket, a pa­pokat, a vallást, ezeket a nem­rég még kiebrudalt haszontalan ökröket, szamarakat, bivajokat. Befogni őket a párt szekerébe, segítsenek, segítsenek a megre­kedt rozoga vörös szekeret ki­húzni a sárból. S ha erőfeszí­tésük eredménnyel járna, majd ismét kiűzik őket a pusztába. Ezért bánnak mostanában kesz­tyűs kézzel a vallásokkal, a pap­sággal, a katona kispapokkal, a keresztény iskolákban végzett növendékekkel. Ezért hordoz­zák tenyerükön az új érseket, s adnak elődjének utcanevet. A segítő nekiállásnak, ill. az új ér­sek magatartásának könyvelik sokan ezt az állami magatar­tást. Eredményeik a .maraton­­futókat’ igazolják és véglegesen lejáratják a .rövid távfutókat’. Tetszene nekünk a távfutók .pipiskéid' lépésgetése, örül­nénk a biztató, .elért’ eredmé­nyeinek, ha nem tudnánk, hogy mindez a párt technikájának, taktikájának eredménye csak. Nem más ez, mint a lenini ,hasznos idióták­ befogása, akiknek segítségével próbálják elérni azt, amire ma már egye­dül ők képtelenek. Hej, megver bennünket az Is­ten, amikor a vörösök kísérleti bábjává tesz vagy enged ben­nünket! Megérdemeltük? Lehet!” Agyagos Sándor A torontói Szent Erzsébet Római Katolikus Magyar Egyházközség búcsú­­­ünnepe Árpádházi Szent Erzsébet égi védnökségében élő torontói katolikus hívő magyarok ezévi búcsú­ünnepüket 1987. november 7—15 között ülték meg. A mindig felemelő és lelki megújulást hozó háromnapos esti imák: rózsafűzér, litánia, szentmise, prédikáció-elmélkedés és szentségi imádás az ünnepkörnek központi lelki programját nyújtották. Az elmélkedéseket Ft. Sajgó Szabolcs atya vezette. Szent Erzsébet napját nov. 15-én ültük meg. A délelőtti mi­séken jó Atyáink Szent Erzsébet életéről, szeretetéről, jótékonyko­dásáról immár csaknem nyolcszáz­ éves példázó hatásáról emlé­keztek. Délután ötkor kezdődő és a külföldön élő magyar jezsuiták tartományfőnöke, Nt. Nemesszeghy Ervin atya kilencedmagával koncelebrált misében adtunk hálát a Mindenhatónak, hogy védő­szentünket adta az egyháznak és magyar népünknek. Az ünnepi misén a provinciális atya a vezetése alatt lévő Szent Imre noviciátusban nevelt noviciustól. Tisztelendő Novák Vin­cétől a szegénységre, tisztaságra és engedelmességre szóló örök­fogadalmát vette ki. Ft. Békési atya üdvözölte új testvérét és rámutatott a sok és szép feladatra, ami a fogadalmast elkövetkezendő életében várja. Biz­tosította, hogy sohasem lesz egyedül, mert a 400 évnél idősebb rend sok szentje és szentéletű tagja és mindenekfelett maga Jézus, mindig vele lesznek. Az ünnepi mise után az egyházközség dísztermében a férfiak terítette csillogó asztalokhoz záró bankettre ült le a kb. 550 sze­mély. Bukovetz Mária irányításával asszonyaink kitűnő vacsorát ké­szítettek, amit Horváth Franciska szervezésében a fiatalabb generáció hölgyei szolgáltak fel. A vacsora után rövid műsor következett, amelyet Zydron Mar­git vezetett le. Elsőnek Bolla Imre, az egyházközségi tanács elnöke szólalt fel, üdvözölve angolul és magyarul a megjelenteket, kifejtve ünnepünk jelentőségét. Ezután Zadubán György karnagy veze­tésével a Szent Erzsébet Énekkar adott elő kórusműveket nagy sikerrel. Köszönjük és gratulálunk a karnagynak és az együttesnek a szép teljesítményhez. Torontóban koncertező Tálas Ernő, a Stockholm­i Királyi Operaház tagja, vendégünk volt a vacsorán. Szereplése fényes sikert aratott. A művészi műsor után az egyesületek vezetői egyenként jöttek fel a színpadra és adták át évi munkájuk anyagi eredményét Ft. Jaschkó atya plébánosnak. A Nőszövetség elnöknője, Ilyés Antalné a Rózsafüzér Társulat nevében $ 700.— a Nőszövetség nevében 17.000. — A Házasok Clubja nevében, Gábor József elnök 6.000. — színházi felszerelésre 1.000.— A Női Konferencia elnöknője, Haraszti Lászlóné 1.245. — A Délvidéki Csoport nevében, Bukovetz Mária a Noviciátus részére 2.200. — az egyházközség részére 3.500.— A Katolikus Férfiak Társulata elnöke, Gácsi Mihály 8.000.— A parkolóhely bővítése teljes költségére Kalocsai Iskola Nővérek 200. — A felajánlásokat megköszönő Plébános atya ezután a néhány évvel ezelőtt megalakult Karitász Bizottságról beszélt majd felkérte Zydron Margitot, hogy röviden ismertesse ennek a Weich Gab­riella kedves nővér vezetése alatti kb. 15 tagból álló csoportnak eddigi munkáját. Gazdag statisztikai adatokat hallottunk a szere­tetnek tevőleges gondoskodásáról és jótékonyságáról. Menekültek sponzorálása Kanadába való bevándorlásuk tekintetében, élelmi­szer csomagok küldése elsősorban Erdélybe, egyedülállók időn­­kénti megvendégelése, betegek látogatása stb. Az ismertetést több­ször is taps szakította meg, mintegy megköszönve a nemes, önzet­len munkát és biztatva azt a jövőre is. Az ismertető után Csikász László, az Egyesült Református Egyház részéről 1000.­ dollár adományt nyújtott át a Karitász munkájára. Köszönjük ezúton is. Végül Jaschkó atya szellemesen és sok humorral köszönte meg a testvér egyházak képviselőinek, a Coartland-i Szent László egyház­­község plébánosának Kőváry Károly atyának és híveinek szép­számú megjelenését, valamint minden résztvevőnek a megjele­nését és mindazoknak, akik valamivel is hozzájárultak a szép ünnep sikeréhez. Dr. Vlossák Rudolf An earlv CHRISMAS GIFT Save 209c in our Salamander Shoe Store when you buy shot-1< a chew inter until Christinas We hi*' t- a large -i .ectic.n in Ladies and Mens Shoes and Boots SALAMANDER SHOE STORE 4164 Lorain Avenue Cleveland, Ohio 44113 Phone: (216) 281-7003 Business Hours: Monday, Tuesday, Wednesday, Thursday: 9-4 Friday: 8-6; Saturday: 8—5 _________________Sunday 1-5___________ 1987. december 13. TERJESSZE ÉS TÁMOGASSA A VASÁRNAPOT AZZAL, HOGY BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK VAGY IDŐS MAGYARJAINKNAK - AKIK KEVÉS NYUGDÍJBÓL ÉLNEK - AJÁNDÉKKÉNT ELŐFIZET LAPUNKRA! KÉT ÉVRE 37, EGY ÉVRE 20, FÉL ÉVRE 12 USA-DOLLÁR JELENLEG A LEGOLCSÓBB EMIG­RÁCIÓS HETILAP! A VÖRÖS HADNAGY Folytatás a 6. oldalról Elszántan csengetett. Ötve­nes életkorú férfi nyitott ajtót. — Bocsánatot kérek... Ko­vács Péter urat keresem! Biztos érzése volt, hogy a ,,vörös hadnagy" édesapja előtt áll. — Tessék bejönni... Félhomály volt a kis előszobá­ban, s a gazda még beljebb ve­zette. Bizalmatlanul méregette a micisapkás jövevényt. Látszott rajta, hogy szeretné kitalálni a jövetele célját. — A fiát keresem — szólalt meg. — Ne tessék félni tőlem. Én nem vagyok az ávó. — A fiamat? Lehajtotta a fejét és a szom­széd szoba felé nézett. Látni le­hetett a félig nyitott ajtón át a kis asztalt, amelyre egy nőalak borult rá. — Az édesanyja se tud meg­vigasztalódni — mutatott a szomszéd szoba felé. — Mi történt? — Elesett — mondta az apa lehajtott fejjel. — Amikor ki­szabadult a börtönből, azonnal a Nemzetőrségbe jelentkezett, ahogy újra támadtak az oroszok Pesten harcolt... Ott kapott egy golyót. Egyik barátja hozta haza a pénztárcáját és ezt a... Prohászka könyvet... Odabökött a félszemével az ebédlőszekrény féle alkotmány­ra. — Csak ezt a könyvet találták a zsebében. — Jó barátom volt — mo­tyogta a vendég. Nem kérdezett mást. Kitántorgott a hóba.

Next