Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)

1987-12-27 / 49-50. szám

AUG 1­88, LOUIS SZATMARI 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 94. évfolyam, 49-50­ szám A kettős szám ára: 1 dollár P. Dengl Miklós OFM Volt egyszer egy író, aki egész életét művészetének szentelte és egymás után jelentette meg könyveit. Az emberek szerették azokat, és alig tudták megvárni egy-egy újabb művének megje­lenését. Maga az író azonban mind nyugtalanabb és nyugta­lanabb lett. Egyre kereste a ma­gányt és gondolkozott, gondol­kozott. Visszatekintve élete ed­digi munkáira rádöbbent arra, hogy ő eddig csak azért írt, hogy az emberek tetszését megnyerje és soha nem írta meg azt, amit meg kellett volna írnia. — De mi az, amire valami titokzatos erő vonzza, hajtja... Mit kell neki megírnia? Már teljesen megszakította addigi barátaival kapcsolatait és egyik nap elin­dult, hogy megkeresse azt, ami­ről írnia kell..., ami a legjobb, a legszebb ezen a földön... Rótta az utakat... Pár napot itt töl­tött, pár napot ott... Figyelte az embereket, hogy miért sírnak, miért nevetnek, miért dolgoz­nak, fáradoznak... Elment a gyárakba, műhelyekbe, felke­reste a mulatóhelyeket és ivóhe­lyeket, részt vett különböző gyű­léseken és összejöveteleken, be­tért hol az egyik, hol a másik templomba... Az egyik templomban aztán ráakadt egy öreg, meghajlott hátú papra, akinek az arcáról sugárzott a belső megelégedett­ség és béke... Többször elment abba a templomba, hogy meg­figyelje... és egyik istentisztelet után megszólította: Főtisztelen­dő atyám... és elmondta törté­netét, hogy a legszebb­ és leg­jobbat keresi, mert meg akarja örökíteni az emberek számá­ra... És a pap égre emeli szemeit és azt feleli: a legszebb, a leg­jobb a földön a HIT, mert el­igazítja az emberek útjait, éle­tét... Az embert megvilágosítja és elvezeti az igazi boldogság­ra... — Köszönöm atyám — mondja az író és gondolkozva tovább megy... Jóllehet meg­fogta lelkét a pap válasza, de egészen még nem tudott meg­nyugodni és tovább vándorolt, tovább keresett, kutatott... Egyik este, az úttól fáradtan leült egy parkban és figyelte a járókelőket... Különösen fel­tűnt neki egy fiatal anya, aki gyermekkocsit tatt maga előtt és boldogságtól sugárzó arccal hallgatta, figyelte gyermeke csacsogását... Aztán, amikor éppen előtte megállt, hogy megigazítsa gyermekén a taka­rókat, mert hűvösre fordult az idő, az író megszólítja: Asszo­nyom, látom, hogy milyen bol­dog, hogy mosolyog és örvend, mondja meg nekem, mi teszi az életét olyan széppé, aranyossá. Az asszonyka elpirul és azt mondja: SZERETET. Szeretet, mert a szeretet a szegénységet is gazdaggá, a kicsi dolgokat na­gyokká, sőt még a könnyeket is édessé teszi... És bájos mosollyal szabadkozott az idegennél, hogy neki most sietnie kell, mert nemsokára hazaér férje a mun­kából és még el kell készítse a vacsoráját... Hosszasan követik az író elgondolkozó szemei a to­vább haladó fiatalasszonyt. Aztán ő is elindul, még súlyo­sabb gondolatokkal... Hit. Sze­retet. ... Megtalálta-e, ami ke­resett?... Igen?... Nem?... — még mindig nem tudott magá­nak határozott választ adni és tovább vándorolt... Egyik este, amikor nyugta­lanságában elhagyni készült egy vidéki kis városkát, csak úgy gyalogszerrel, az országúton egy csapat rongyos emberrel talál­kozott, akik azonban teli to­rokkal énekeltek és nagyokat nevettek örömükben... Nézi az embereket és amikor az utolsó, a legrongyosabb és legfárad­tabb is elmegy mellette, meg­állítja és megkérdezi vidámsá­guk és boldogságuk okát, mi az, ami őt és társait oly örömmel tölti el? — Könnyes szemmel felel a katona — mert hábo­rúból visszatérő katonák voltak ezek az emberek —, a BÉKE! Nincs a világon szebb, mint a béke, és nincs utálatosabb, mint a gyűlölet, a háború... És ezzel tovább siet, hogy utólérje társait. A mi emberünk egyre ismé­telgeti önmagában: hit, szere­tet, béke... Nem veszi észre az arcába vágódó havat, a tagjait átjáró hideg szelet, csak egyre megy és mondja magában: hit, szeretet, béke... Aztán egyszerre csak ember­tömeg közepében érzi magát. Mindenki egy irányba siet­­ a templomba. Csak akkor jut eszébe, hogy karácsony éjjele van és az emberek az éjféli mi­sére sietnek... Ő is bemegy ve­lük a templomba... És amikor aztán ott térdel a betlehemi is­tálló előtt és lelkében még min­dig ismételgeti: hit, szeretet, béke — egyszerre csak világos­ság támad szívében és mély megrendüléssel látja, hogy amit ő keserves kutatás, hosszú ván­dorlás után megtalált, de ami­nek még nem értette összefüg­gését, itt van előtte a betlehemi istállóban: hit, szeretet, béke... Ez a két ember, Mária és József a gyermek zászló előtt valósággal láthatóvá teszi a hitet, a bizal­mat, amint szemüket imádattal az újszülöttre függesztik, mint­egy felolvadnak a gyöngéd sze­­retetben, amint kézzel tapogat­ják az Istennek irántunk való szeretetét, amit a Gyermekben kimutatott... és az író úgy érzi, mintha millió meg millió an­gyal énekelné: békesség, békes­ség a jóakaratú embereknek... És amint lehajtja fejét a nagy titok előtt, az egészen világossá lesz számára: megérti, hogy az angyalok énekének végtelen fontossága van. Isten minden jóakaratú ember számára meg­hozta az ő eljövetelével ugyan­azt, amit a Szent Családnak hozott: hitet, szeretetet, békét. Megértette az Isten akaratát, hogy a Szent Család minden családnak mintaképe legyen... Megértette, hogy Isten szán­­­­déka szerint minden családban ugyanaz a hit, szeretet és béke lakozzék, ami a Szent Család osztályrésze lett a betlehemi is­tállóban... Az író megízlelte, hogy mi a legszebb, a legjobb ezen a föl­dön, ami az embereknek a leg­nagyobb boldogságot hozhatja — amiről neki írnia kell... Meg­értette, hogy az ő feladata írá­saival segíteni az embereket a Szent Család mintájára alakí­­(Folytatás a 3. oldalon) A SZERETET MEGTESTESÜLÉSE Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: - EDITORIAL OFFICE: P.O. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 291-640) A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja The world s largest Catholic Hungarian weekly i Mondom Viktoria: I. II. rész A Szovjetunió és Lengyelor­szág államközi viszonyát négy főbb megállapodás szabályozta: 1. Az 1921. március 18-án, Rigában kötött békeszerződés szentesítette Lengyelország ke­leti határait. Ezt 1923-ban az USA is elismerte. 2. 1929. február 29-én, Észt­ország, Lettország, Lengyelor­szág, Románia és a SZU korrm­á­­nyai Moszkvában megállapod­tak abban, hogy kerülik az erő­szakot.. 3. 1932. július 25-én, Moszk­vában Lengyelország és a SZU megnemtámadási szerződést kötött. 4. 1934. május 5-én, a fenti szerződés érvényességét a két or­szág képviselői 1945. december 31-ig meghosszabbították. Anglia és Franciaország vé­delmi szerződést kötött Len­gyelországgal, ennek hírét 1939. március 1-én hozták nyil­vánosságra. Hitler felismerte a helyzetet, de nem riasztotta vissza terveitől. Tudta, hogy mielőtt megtámadja a lengyele­ket, be kell biztosítania magát a Szovjetunió ellen. A nyugati ha­talmak 1939 nyarán katonai küldöttséget menesztettek Moszkvába, mert számításba vették, az oroszok reagálásának fontosságát. Megdöbbenésükre Sztálin Hitlerrel írta alá a meg­nemtámadási szerződést au­gusztus 23-án. A szovjet —náci paktum legsötétebb pontja az a titkos záradék volt, amely ki­mondja, hogy Lengyelországot felosztják a két partner között. Két nappal ezután írták alá a brit —lengyel szerződést. 1939. szeptember 1-én, Németország hadüzenet nélkül megtámadta a lengyeleket. Mivel az angolok és a franciák az utolsó pilla­natig hitték, hogy Hitler nem meri ezt megtenni, rávették a lengyeleket, hogy ne mozgósít­sanak, hátha akkor Hitler meg­gondolja magát, így Lengyelor­szágot, mint ismeretes, fölké­születlenül érte a támadás és a pár hónap alatt megtört az ellenállás. Sztálin — a lengyelekkel kö­tött megnemtámadási szerző­dést semmibe véve — 1939. szeptember 17-én, ugyancsak hadüzenet nélkül átlépte a len­gyel határt. A szovjet rádió be­olvasta annak a Molotov jegy­zéknek a szövegét, melyet a moszkvai lengyel nagykövetnek akartak átnyújtani a támadás éjszakáján, de a nagykövet azt nem volt hajlandó átvenni. A támadás indoklása így hang­zott: ,,a lengyel — német hábo­rú föltárta a lengyel állam belső felbomlottságát és tehetetlensé­gét. .., a lengyel uralkodó körök csődöt mondtak. ... Varsó, mint az ország fővárosa gyakor­latilag nem létezik... Senki nem tudja, hol van a lengyel kor­mány.” Ilyen körülmények kö­zött, folytatta Molotov, a Szov­jetunió és a lengyel kormány kö­zötti szerződések érvényüket vesztik. Ezért a szovjet kormány nem maradhat tovább tétlen, s utasította a Vörös Hadsereget, lépje át a lengyel határt. A támadást követően a len­gyel államelnök — aki termé­szetesen a helyén volt — kiált­ványt intézett a lengyel néphez, őrizze meg azt a méltóságot, lel­kierőt és büszkeséget, amellyel eddig is kiváltotta a világ csodá­latát. Az angolok bejelentették, hogy teljesítik Lengyelországgal szemben vállalt kötelezettségü­ket , de a német birodalom és a szovjet kormány közös nyilat­­(Folytatás a 2. oldalon) A történelem fehér foltjai KATINY Üdvözlet a VASÁRNAP Vcv^rn^oft* Volume 94. No. 49- 50 Price of double issue: $1. A LEGSZEBB KARÁCSONY Karácsonynak csodája minden évben belerezdül az ember lel­­­kébe. Van valami titokzatos hatása, amely megérinti és szól min­denkihez. A hívő Isten közeledését érzi benne, a hitetlen pedig valami lelki nyugtalanságot tapasztal magában, ezért akarja el­hallgattatni szórakozással, üzlettel, képzeletbeli alakokkal. A hívő emberben is azért különböző a karácsony hatása. Azt mondják, hogy kellemes, boldog, szép karácsony és emlegetik a borús, szomorú és fájós karácsonyt is aszerint, hogy ki milyen szemmel mérlegeli és mit keres a karácsonyban. Könyvekben, filmekben, gyönyörű versekben és énekekben olyan sok, szívhez szóló, szépet találhatunk karácsonykor, hogy a sok közül nem tudnánk kiválasztani azt, amelyik a legszebb ka­rácsony. — Tegyük fel tehát magunknak a kérdést, hogy sze­rintünk, melyik a legszebb karácsony? A mi életünk egyik legszebb emléke talán az, amikor még mint gyermekek együtt ünnepeltünk a teljes családdal. Anyánk szerető ölelésében, apánk kezét fogva csodálkozó szemmel néztük a karácsonyfa díszeit és a sziporkázó csillagszórókat. — Szép ka­rácsony volt. Aztán kb. ugyanúgy ünnepeltünk karácsonyt, mint már ma­gunk is szülők, a mi gyermekeinkkel. Jó érzés volt, hogy már mi adhatunk örömet és szeretetet. — Szép karácsony volt. Az egyik pesti iskolában a tanítónéni kikérdezte a gyerekeket, még a régi időben, hogy melyiknek volt a legszebb karácsonya. Többen elmondják, hogy szép karácsonyuk volt, nagy díszes fa és sok ajándék. De az egyik kisfiú azt mondja, hogy neki annál sokkal szebb karácsonya volt, mert édesapja hazajött szabadságra a frontról. Már a gyermek is megérezte, hogy a karácsony lelki része szebb a többinél. — Szép karácsony volt. Az egyik ausztriai menekült­táborban, 1945-ben, a hóna­pokon át tartó aggódás és bánkódás közben karácsony napjára nagy lett az öröm, mert a meneküléskor kettészakadt család egy­másra talált. A táborban tartott magyar mise után az asszony , örömkönnyek között mondotta a papnak: Életemben volt sok szép karácsonyom, de életem legszebb karácsonya ez. Az egyik amerikai nagyvárosban a szülők sok vita és nézet­­eltérés miatt elváltak. A gyermekeket szétosztották köztük. Fájó seb volt a gyermekek lelkében. Aztán az egyik karácsony előtt Isten véletlenül összehozta a szülőket, éppen abban a templom­ban, amelyben megesküdtek. Egymásra néztek és a többit már a Szentlélek elintézte bennük. A karácsonyt együtt ünnepelték és amikor a legkisebbet megkérdezték, hogy milyen ajándékot szeretne, ezt felelte: Apu, én már megkaptam a legszebb ajándékot, hogy ti megint együtt vagytok. — Valóban szép ka­rácsony. Egy magyar édesanya özvegyen nevelte fel gyermekeit. Sze­retettel és türelemmel, hogy önfeláldozással jóknak nevelte őket. De a legidősebb fiú a főiskolán rossz társaságba keveredett, kábí­tószeres lett és elcsatangolt messzire. Édesanyja éveken át nem tudta, merrefelé kóborol... Aztán egyik levelében közli: Az elve­szett fiam hazatért. Megcsömörlött az ottani élettől és talán az én sok könnyem és imám meghatotta Istent és fiamat észhez térí­tette, hazajött és megint jó lett. A legszebb karácsonyunkat ünne­peltük. És mindegyikünk, te is, én is tudnánk még sok példát idézni életünkből, amelyre azt mondanánk, hogy szép karácsony volt. — Az ünnepen, egy csendes órában vegyük sorra karácso­nyainkat, melyik volt a legszebb?... De aztán gondoljunk arra, hogy azért a legeslegszebb ka­rácsony mégis az volt, amikor kétezer évvel ezelőtt Isten lehajolt a sötét Földre, megsajnálta az embert és letette a Szűzanya ölébe Fiát, hogy megváltson, megmentsen minket, mert ennyire szeret minket. — A legszebb karácsonyi * # # Olvasóimnak, levelezőimnek kívánok áldással teli szent kará­csonyt. Mindnyájukért imádkozom karácsonyi szentmiséimben. Szépe: Útitárs leveleiből

Next