Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)

1987-12-20 / 48. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. december 20. Filippi István: Szakadárok, csoportok és szekták A mainzi „Johannes-Gu- tenberg-Egyetem" professzora: dr.phil.Werner Weidenfeld, az „európai gondolat" újraélesz­téséről írt tanulmányában ki­fejtette, hogy Európa a hellén­római kultúrát felváltó keresz­ténység alapkövén nyugszik: ,,A római birodalom bu­kása és a római császárság felbomlása után kizárólag a nemzetközi latinnyelvű Római Katolikus Egyház alkotott szellemi egységet és képe­zett erősen zárt kört az ál­landóan terjeszkedni akaró Iszlám ellen. Központi veze­tésű Ecclesia volt ez, a „Rés publica Christiana", mely nem ismert külömbséget la tinók, szlávok, germánok és másfajtájú népek között, ha­nem Krisztus megváltásában eggyé forrasztotta őket. Latinnyelvű egyetemek épül­tek, hol különböző nemzetek fiai tanultak. Szellemi tar­talommal teltek meg a mű­vészetek: festészet, szobrászat, irodalom, könyvnyomtatás és zenekultúra, de morális célok felé haladt a tudo­mány is. Később, az Újkor kezdetén, kiterjedt a Világ: távoli kontinenseket, idegen kultúrájú népeket fedeztek fel, reformátorok, humanis­ták és szabadgondolkozók jelentek meg a színen, így Európa lassan elveszítette vezető szerepét és csak föld­rajzi fogalommá vált. Azóta sem billent helyre az egyen­súly, mert a kereszténység >,leváltása" és másfajta nem­zetközi csoportosulások lét­rehozása újabb és újabb kon­fliktusokat, sőt háborúkat is okozott. ” Nem vagyok sem történe­lem —, sem egyháztudós, de ha tanulmányozom az elmúlt év­századok eseményeit, akkor nagyon is igazat kell adnom a mainzi professzornak. Ha az Egyház elveszti fix-pontját és vitákba keveredik, akkor az minden esetben tragikus követ­kezményeket von maga után. Már a negyedik évszázadban kezdődött, de kis híjján három­száz évig tartott az ariánus szakadárok vallási irányzata, kik Jézus Krisztust csak Isten­hez hasonlónak, de Vele nem egyenlőnek mondották. Ezt próbálta leállítani a niceai zsinat 325-ben, de nem eléggé erélyesen. Valójában a sokfajta szakadár elméleteknek nagyon is politikai háttere volt, hi­szen a nyugati germán gótok és a keleti görög-szláv keveredett népek vezérei már akkor át akarták venni Rómától a köz­ponti vezetés kormányát. Győzött a kívülálló harmadik erő és 711.-ben a mohamedán Tarik, Gibraltáron keresztül elfoglalta Spanyolország déli részét, majd Portugáliát. Hi­hetetlen, hogy 600 évig ural­kodtak ott és csak 1492-ben sikerült az utolsó mór gyar­matosítókat kiűzni Granadából. Sajnos a győztesek sem voltak jobbak náluk. „Vigyázzunk a kritikával, mert a mór megszállást követő állami Inquizició papjai szintén szakadárok voltak Spanyolországban és nem sokat törődtek a távoli római pápával. Egyházi törvényszékek keretében Ítélkeztek, de valójában állami hivatal­nokok voltak. " (Dr.Peter Welti: Weltgeschichte, Südwest-Verlag) Néhány évtizeddel később újabb vallási nézeteltéréseknek álcázott, de végeredményben politikai hatalmi harcok bon­tották meg Európa egységes világnézetét. Többrendbeli re­formátorok és ellenreformá­torok lázították, majd vallás- háborúk tizedelték az ártatlan lakosságot, kik hithű keresz­tények akartak maradni, de maguk sem tudták, hogy me­lyik oldalra álljanak. Harminc évig mindkét fél egyenlő arányban gyilkolta felebarátait. Csak akkor tértek észhez az egymással marakodó egyház fiák, amikor már Bécset ostromolta a török. Százötven évig nem törődtek Szent István nem­zetével! Nincsen új a nap alatt, tehát senki sem tanul a más kárából; gyakran a sajátjából sem! Közel-Kelet még mindig forrong: shiita és szunita muzulmánok, arabok és zsidók ölik egymást. Évtizedek óta csak órájuk irányulnak a világsajtó reflektorai, míg Közép- és Keleteurópa népeivel nem törődik senki sem. Időközben átlépte Európa küszöbét, elérte közepét és minden viszályt kihasználva, lépésról-lépésre az Atlanti­óceán felé terjeszkedik az európai keresztény kultúra legveszélyesebb ellensége: a pánszláv bolsevizmus. Rómát ismét szakadárok boncolgat­ják és annyifelé szagatják, hogy látszólag minden egy­házközségnek más és más „irányvonala" van: „marxista­katolikusok”, „felszabadító­teológusok”, „szekszuális- szabadelvűek”, az ariánusokat jóval túlhaladt „földreszege- zettek”, a „Küng-féle-szeku- larizálók" és végezetül „Marcel Lefébvre konzervatív hívei", kik megtagadják a II.Vatikáni Zsinat határozatait. Most ezek­ről szeretnék egy-két szót szólni. Frankfurt városának több mint 30 katolikus temploma van, a közeli Wiesbadennek is legalább ennyi. Ezek egyi­kében, a St. Athanasius ,,privát”-kápolnában tartott évek óta szentmisét Hans Milch plébános. Sajnos, jogtalanul, mert a német püspökség nyolc évvel ezelőtt elbocsátotta az egyházi szolgálatból, így el kellett hagynia előző „munka­helyét”, a Szent-Márton plé­bániát. Micsoda szörnyű bűnöket követett el Milch atya? Hívei szerint csak annyit, hogy továbbra is úgy mondotta a Szentmisét, mint ahogyan azt papnövendék korában tanulta: latinul, az oltár felé fordúlva, „konzervatív” miseruhában. Sokan látogatták, fiatalok- öregek vegyesen, kik nem fértek be a kis templomocskába, ezért vasárnaponként többször kellett misét tartani, hogy mindenki megkaphassa az Oltáriszentséget. Érvényes volt, vagy sem, azt döntse el a Szentatya, én nem tudom, mert még soha sem voltam ott. Milch atya, kétezer taggal megalapítota az „Actio Unica Spes”-imatársaságot és kör­levelében kijelentette, hogy fenntartás nélkül követik Lefébvre püspök tanításait. Augusztus 8.-án, szombaton este, hiába várták papjukat az egybegyült hívek, mert az holtan feküdt lakásának pad­lóján. Gyilkosa, miután késsel ledöfte a 63-éves lelkészt, egy fából faragott lándzsát ka­lapált annak szívébe. A nyo­mozók már vasárnap este le­tartóztattak egy háborodott elméjű olasz csavargót, aki magát Mózesnek képzelte és főleg papokhoz járt koldulni. Ettől függetlenül szállodában lakott. Szobájában több fa­lándzsát találtak a rendőrök. — Lázadó démonokat űzök el velük! — dadogta a nyomorúlt, de többet nem lehetett ki­szedni belőle. „Több, mint 600an vettek részt a bestiálisán meggyilkolt Milch atya temetésén, — írja az ,,ABENDPOST" mun­katársa: Claudius Simon, — de legalább ezer ember követte a gyászmenetet. Harmincöt „re­bellis pap" és egy diákküldött­ség búcsúztatta az elhunytat. Sok hívő kérdezi, hogy miért nem engedélyezett a német püspökség gyászmisét tartani a Szent Márton temlomban és miért nem harangoztak a gyászmenet alatt? Halálon túl tart az ellenségeskedés?” Világos, hogy nem szabad kétségbevonni a Római Kato­likus Egyház vezető szerepét, viszont ezt csinálják a fel- szabadítási teológiát hirdető baloldali papok is, mégsem büntetik őket ekkora szigorral! II. János-Pál pápa érthetően beszél mindenütt és állást fog­lal a marxista tévtanok ellen, tehát nincsen szükség „avig- noni ellenpápákra". Ha egy­házunk testének tagjai végre követnék a Fejet, akkor nem szaporodnának a „rebellis” felekezetek! Vannak súlyosabb eltéve­lyedések is! Névtelen kör­levelet kaptam Amerikából. Ez állt a többoldalas füzet utolsó oldalán: „A magyar egyház hittudományi intézetének köz­leménye.” Ezen kívül sem cím sem név nem található sehol sem. Sokakat félrevezethet ez a két-három emberből álló „intézmény”. Felülről oktatják olvasóikat a névtelen szerzők, kik a turini lepelről megjelent újságcikkeket felhasználva, a judeai keresztény­ség római egyházának nevezik a Vatikánt és erősen támadják a Szentatyát. Meglepő tudatlan­ságot árulnak el azzal, hogy Krisztust szumér TUR-AN-nak nevezik és csodajelnek tartják azt, hogy a „lepedő” éppen TUR-IN városába került. Annyit viszont illene tudni, hogy csak németül nevezzük Torinot Turinnak, úgy mint Wient Bécsnek. Az sem igaz, hogy a Szentatya „letagadná” a turini leplet, de még nem időszerű az egyház végleges állásfoglalása. Erről így ír Werner Bulst, jezsuita pro­fesszor: „A halotti lepel különleges módon a mi korunk ajándéka. A legmodernebb tudomány és technika eszközeivel csak mi tudtuk komolyan megvizsgálni valódiságának régi problé­máját. 1987 elején jelentette a sajtó, hogy II. János-Pál pápa, mint a torinói lepel tulajdo­nosa és Anastasio Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, mint a lepel őre, hoz­zájárult a lepel rádióaktív visz- gála taihoz. Hat nemzet­közileg elismert kutatóintézet, egymástól, függetlenül végzi el a méréseket. 1988 húsvétjára tervezik az eredmény nyil­vánosságra hozatalát.” A „szumir-turáni” szekta fontoskodó „hitmagyarázói” csak az otthoni Egyházügyi Hivatalnak tesznek szívességet, mert bizonyítékot szolgáltatnak nekik ahhoz, hogy a nemzeti emigrációt rágalmazhassák. Ugyancsak Amerikában terjed a ma már hárommillió tagot számláló „Moon-szekta”, mely szintén a keresztény­ségből meríti „hittételeinek” javarészét. Hogyan keletkezett ez a mozgalom? Erről „hiva­talos” brossúrát terjesztenek: „Sun Myung Moon 1920. január 6.-án született Koreában. Paraszt szülőktől származik, kik kezdetben Konfucius tanait vallják, majd áttérnek az ame­rikai presbiteriánus keresztény hitre. Egyetemi tanulmányait Tokióban végzi, de 1944-ben visszatér hazájába, hol a japán megszállást kommunista rém­uralom váltja fel. Letartóz­tatják és 5-évi kényszermun­kára ítélik. Napfelkeltétől napnyugtáig dolgozik a Hung- Nam-i rabszolgatáborban egy marék rizsért és forró vízért. Ott tervezi a világ összes vallásainak egyesítését a kom­munizmus ellen. Híveket is szerez rab társai között, ezért halálra Ítélik, de MacArthur tábornok UN-csapatai kisza­badítják őt fogságából. Szöul­ban megalapítja szektáját, temp­lomot épít, majd Amerikába utazik, hol olyan sikeresen szervez, hogy ma már hatalmas vagyonnal rendelkezik. Sze­rényen él és jövedelmének jó­részét a kommunizmus elleni harcra fordítja. Jelmondata: „Mi azért vagyunk itt, hogy az igazságért éljünk, úgy. aho­gyan Jézus Krisztus élt. Ez nem teológia, nem filozófia, hanem Isten igazsága.” Moon hittételeit minden pap mondhatná a szószéken, mégis mi az oka annak, hogy aránylag rövid idő alatt 3 millió fiatalt tudott beszervezni szek­tájába, főleg a menekültek köreiből, itt Németországban? „Korunk valódi antikrisztusa a kommunizmus, — írja. — Sem fizikai, sem szellemi eszközökkel nem győzhetjük le azt, csak akkor, ha Krisztus hatalmát nem csak hirdetjük, hanem élünk is azzal ” Látszólag egyetérthetünk ezzel is, de joggal kérdez­hetjük, hogy miért kellett ilyen örök igazságokkal szektát alapítani? Mert Moon saját­magát tartja Krisztus modern megtestesítőjének, az új Mes­siásnak! Jóhiszemű keresztény fiatalok a Moon-szekta tagjai, kik visszautasítják a kom­munista propagandát, de észre­vétlenül haladnak egy másik útvesztő felé. II. János-Pál pápa nagyon jól látja ezt is és hittérítő útjainak állo­másain többszázezer fiatal előtt nyíltan elemzi a marxis­ta-kommunizmus és a keresz­ténység közötti áthidal­hatatlan szakadékot. Ha min­denki a Szentatya mögé állna, akkor eltűnnének a szekták és a kétezredik év hajnalán új­jászületne a szabad, keresztény Európa! SZENT LÁSZLÓ TÁRSASÁG ÉS REND ÉVIÜLÉSE A Szent László Társaság és Rend évi ülését Clevelandban.o- vember 28-án tartotta a Magyar Kongresszus keretein belül. Az évi ülés Fr. Mustos István (Trenton, NJ) imájával kez­dődött, majd Szent Királyi János széktart^ köszöntötte őexcel­lenciája dr. Kada Lajos érsek urat, aki a Vatikánból jött közénk. Meghatóan szép beszédet intézett a lovagokhoz, kiemelve Szent László király érdemeit. A szép számmal megjelent Lovagok melegen ünnepelték az Érsek urat. Szent Királyi János széktartó megemlékezett az elhunyt dr. Irányi László püspök úrról, a Szent László Társaság és Rend kormányzójáról, majd v. Páncélos Mihály, a Rend szertartás mesteréről. Negyedi Szabó Margit a róluk szóló megemlékező ver­seit, Könnyű László lovag olvasta fel. A Széktartó beszámolt a Rend ügyeiről, majd a következő új lovagokat avatta fel: Márton Lászlóné született Végh Lidia (Wisconsin), aki hosszú évekig élt a felvidéken, ahol magyarságmentő munkát végzett, mint tanítónő. Horváth László (New Jersey) zeneszerző, karnagy, zongora- művész, aki „Song for Cardinal Mindszenty” és „English Mass” angolnyelvű zeneműveivel nagy sikert ért el. II. János Pál pápa is dicséretben részesítette. A „Cantata Hungarica” zeneművét az Árpád Akadémia arany éremmel jutalmazta. v. Kemes László, a clevelandi Egyesült Egyletek 14 éve élén álló elnökit, a magyarságért végzett munkája elismeréséért. Márton Lászlót (Chicago), aki már a Rend tagja volt, de most lett formálisan felavatva. Dr. Kada Lajos érsek úr megáldotta a most felavatott lova­gokat és a Társaság és Rend tagjait. A meghatóan szép évi ülés még sokáig emlékezetes lesz szá­munkra. T. Dombrády Dóra Szent László lovagkeresztes lovag Bujdosó Bálint: ROVÁS A ROMOKON (versek), Boardman, Ohio: Homeland. Fűzve 199 oldal. Ára a portóval együtt $12.00. Megrendelhető a Vasárnaptól, a pénz előzetes bekül­désével: P.O.B. 2464, Youngstown, Ohio 44509. A szerző, a kiadó és néhány műpártoló közös áldozatával végre megjelent emigrációnk egyik legszerényebb és legtehetsé­gesebb költőjének első önálló verseskötete. A külföldi költők sor­sának szimbolizálása ez a késő virágzás. A szeptemberi nap fáradt ragyogása, utolsó fellobbanása. A kitűnő pap-költő versei 1945-től a menekülő sorssal kez­dődnek Németföldön: ,,És mert leírom, hasztalan betűket róva, miket már holnap vagy hétszáz év múlva (mindegy) maga alá temet a hulla —, a törmelékhegy: A hun folyó is sivatagba fűlt. A próba: nemzetté lenni, meddő téma, vesztett játék... Mind vízbe fűlő, ki egy utolsót kiált még, egy omló kőre (vízbe vagy a szent Kőre?) vések vén hun betűt: ,A törvény áll s örök Rendelések'...” Kóta Zoltánnak, azóta kidőlt sorstársának ajánlotta „Folyók' című versét: ,,Az Izár partja vak ....... S az árva estét va kon dideregtem át magányos asztalomnak szélén, idézve Újhelyt, Kolozsvárt és Pestet, s a néma vizeket, melyek vissza sose folynak.” Mennyi keserűség húzódik meg a ,,Hazamegyünk'’, az „Éneklő börtön” című verseiben és mennyi bánat bújkál „Egy farmert látok” soraiban: .Fölugrik, járkál, keze reszket, ahogy fújja a csöpp keresztet. (Rajta idegen írás, Európából, régi — régi ifjúkorából...) S olykor —, furcsa, ki érti? Olyankor sír a kemény férfi.” És sorra jönnek Kosztolányi, Jókai, Vajk Úr, Rákóczi, Mind­szenty, Imre öccse, a Kuruc, a Haza, a Honvágy, mind fénylő emlékek, örök sebek. Hányszor sírja vissza az elbocsátó szülő­földet: Emlékezés a vén Bácskára, Bácskai kesergő, Dal a City Haliról és a Sugovicáról. Hazai fák: ,,Óh régi fák, vén magyar bükkök, fűzek, harsak, el sohse tűntök! Bennem zúgtok, mint búgó, síró kürtök.” A bujdosásra enyhülést csak a Boldogságos Szűz ad (Kivándorló Génua tetőiről): ,Járj Indiákon a déli óceánon, Szétvertek Anyja s Tornya: Boldogasszony, kóbor népének ma is révet, hont mutasson, hol vert magyarra béke, béke várjon.” És végül, ha emlékezni és sírni akarsz (néha enyhülést hoz a sírás), itt „Az utolsó vonat”: ,,A kerék csattog. Nincs megállás. Elhúz a város, ege ólmos-párás. ím kifutott az utolsó vonat... Kolozsvár halott csöndben ott maradt ” * Legyen a „ROVÁS A ROMOKON” a magyar verskedvelők velemjárója és eredményezze, hogy a második és harmadik kötet is mielőbb megjelenjék. RABTALÁLKOZÓ NEW BRUNSWICK-BAN A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) évi ha­gyományos összejövetelét 1987. november 22-én délután tartotta a New Brunswick-i Magyar Református Templom kultúrtermében. Elsőnek, többek köszöntése után, Tollas Tibor költő, a Nem­zetőr főszerkesztője, politikai beszámolót tartott, majd rátért a magyarországi ellenzék munkájának ismertetésére. Kiemelte Rácz Sándor munkásvezér amerikai útjának jelentőségét. Majd ismer­tette a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a VMPFSZ és az AMOSZ által elfogadott határozatot, amely az 1988. évet a MAGYAR SZABADSÁGHARC MÁRTÍRJAI EMLÉKÉVÉNEK NYILVÁNÍTOTTA. A jövő év június 16-án lesz 30 éve annak, hogy az utolsó törvényes magyar kormány tagjait legyilkolták. A határozat követeli, hogy a Kádárék hozzák nyilvánosságra az összes kivégzett bajtársaink nevét, kivégzésük helyét és idejét és földi maradványaikat adják ki hozzátartozóiknak. Tollas Tibor értékes beszámolója után költeményeit ismer­tette. Olchvári István MHBK vezető kívánságára pedig elszavalta a „Bebádogoztak minden ablakot” c. világhírű versét mély átéléssel és kitűnő előadókészséggel. A jelenlévők között láthattuk Tollas rabtársait, Kővágó József polgármestert, a VMPFSZ díszelnökét; Belső Gyulát, az Amerikai Magyar Republikánus Szövetség elnökét és sok szabadságharcost. Az irodalmi estét Páter Végvári Vazul, OFM felemelő szavai és imája zárta be. Majd a magyar himnusz és a hiszekegy el- éneklésével végétért az ünnepély. A megjelentek nagy része azután a rabvacsorán vett részt, amelynek megnyitó imáját Páter Kiss Máté, OFM, a Szt. László Templom plébánosa mondotta. Majd Bácskai H. Béla, a politikai foglyok titkára köszöntötte a rabtársakat és átadta Tollas Ti­bornak a Szövetség emléklapját és a pápai érmét. Utána Helcz Tibor elnök a rabszövetség munkáját méltatta. Jelentette, hogy az évekkel ezelőtt elfogadott tervezet alapján a szövetség jelvénye el­készült, amelynek bemutatására felkérte Bogárd András rab­társat, a torontói szervezet vezetőjét. Majd a jelvények szétosz­tására került sor. Azok a rabtársak, akik nem voltak jelen, 3 dollár beküldésével Bácskai H. Béla titkártól igényelhetnek jelvényt 509 Elizabeth Drive, Eagleville, PA 19403 címén. A résztvevők között láthattuk Vigh Zsoltot, az AMOSZ Igaz­gatósága elnökét, dr. Pogány Andrást, a Magyar Szabadságharcos Szövetség orsz. elnökét, Nagytiszteletű Röczey Barnabás házigaz­dát, Szódfridt Józsefet, a „Magyar Tanya” elnökét, Somody Pál könyvüzlet tulajdonost és Szegedi Dénest, az AMOSZ igazgatóját. A rabvacsora rendezése Fodor Dezső bajtárs érdeme. Jelentőségteljes a rabtalálkozó azon határozata, amely ma­gáévá teszi a VMPFSZ európai kongresszusa zárónyilatkozatát, amely követeli a szabadságjogok helyreállítását Magyarországon, a titkos, szabad választást több párt rendszer részvételével és az 1956-os mártírok teljes rehabilitálását. A nagysikerű rabtalálkozó és a vacsora a magyar hiszekegy el­mondásával zárult. Politikai Fogoly Tudósít ó

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék