Katolikus Ösvény, 1941 (7. évfolyam, 5-47. szám)
1941-02-02 / 5. szám
VII. évf. 5. 1317.) sz. .1, xV ^ * ARA 10 FILLÉR Miskolc, 1941 február 2. KATOLIKUS ÖSVÉNY Előfizetési ára.: Egy évre ............................4.— P Félévre.................................2.— P Negyedévre......................1 P TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Máv-telep 28. Telefon: 23—33. Nemzetünk gyásza „Circum dederunt me, gemitus mortis ...“ E percben száll az égbe az éther hullámain át a fájdalmas ének. Száll a téli dermettségben alvó magyar rónák, hegyek és völgyek felett, hogy valóban fájdalmas öleléssel szorítsák meg az egész magyarság szívét, csaljanak könnyet a magyar szemekbe, mert nagy a fájdalom és nagy a veszteség, mely minket e sorsdöntő időkben gróf Csáky István külügyminiszter váratlan elhunytával ért. Csáky István az a fix, szilárd oszlop volt a közöttünk dúló fergetegben, akire nagy megnyugvással nézett minden magyar és úgy éreztük, hogy amíg ő áll a magyar külügyek élén, amíg ő tárgyal nemzetünk nevében, addig baj vagy különösen katasztrófa nem történhet. Nagy most a riadtságunk, iszonyú az ür, amit maga után hagyott. Fiatalon halt meg, férfikorának teljében. Miért kellett ilyen korán elmennie? Miért kellett ily fiatalon itthagynia bennünket? Mert a betegség csíráját már magába szedte több mint húsz évvel ezelőtt abban a francia internálásban, amit magyarságáért kellett elszenvednie és mert ez a beteg szervezet oly munkát végzett húsz éven keresztül, amelynek nagyságát, áldozatosságát csak a történelem tudja majd teljes egészében felmérni. Mert olyan időkben harcolt, dolgozott szakadatlanul a magyar igazság győzelméért, amikor ez a harc idegekre, egészségre is megy! Hős volt Csáky István — jól mondotta a miniszterelnök — a szó legigazabb és legszebb értelmében. Héroszi hordozója annak az örök és szent magyarságnak, mely életek és véráldozatok árán is ezer éve tartja magát rendíthetetlenül itt a Duna és Tisza közén népek harcainak örök viharában. Istenben hívő alázatos lélek volt Csáky István, aki tudott az összeomlás, a párisi békediktátumok megalázó könnyes, kétségbeejtő napjaiban is hinni és bízni az isteni Gondviselésben, az örök isteni osztó igazságban, ezért adatott meg neki a kegyelem, hogy ő vezesse vissza sűrű egymásutánban galádul elrablott országrészeket! Nagy a veszteségünk, mély a fájdalmunk, de alázatos hitünkkel nyugszunk meg az isteni Végzésben, mert tudjuk, hogy Gondviselése őrködni fog továbbra is a nemzet fölött, melynek éppen a legsorsdöntőbb időkben adott olyan férfiakat, mint Csáky István gróf. Ebben az isteni Gondviselésben bízva, Csáky István magyar szellemét, áldozatos munkáját féltékenyen őrizve és tovább folytatva búcsúzunk Tőle e szerény sorokban mi is miskolci katolikusok, nem feledkezvén meg imádkozni nagy lelke üdvéért, könyörögvén számára Örök Nyugodalmat! It. i. p. (sch.) fi legújabb kor vértanúi A spanyol anarchista rémuralom pusztításainak adatait még csak most állítják össze megközelítő pontossággal. Máris kitűnt, hogy legalább 15 ezer templomot romboltak le földig vagy tettek hasznavehetetlenné. rémuralom egyúttal nagyfokú keresztényüldözés is volt. Néhány adatot közlünk róla. Gondolkodjunk fölöttük! A gyilkos düh elsősorban a papságot érte. A spanyol papokra szokás volt vádakat szórni, a vérzivatar azonban bebizonyította, hogy több köztük a szent, mint a tökéletlen. Hiszen aki a halálban erős, az bizonyára a hétköznapokban is Isten hű szolgája volt. És azok között, akik vértanúságot szenvedtek, egyetlenegy sem akadt, aki gyáva, méltatlan lett volna, vagy hitét megtagadta. 13 püspök, 2703 világi pap 1338 szerzetespap, igen sok apáca és kispap áldozta életét a hitért. Ebben a számban nincsenek belefoglalva azok, akik a börtönökben szenvedett kínzások következtében haltak meg. (Pl. 59 piarista.) Igen sokan voltak közülük olyanok, akik borzalmas szenvedéseket tűrtek el, mielőtt lelküket a megfeszített Krisztusnak feláldozták volna. Amilyen hősi példákat láttak az első keresztények (pl. Szent István első vértanúban), ugyanazokat tette meg 1936-ban az áldozat teremősi, örök szelleme, Krisztus Egyházának ellenség-szeretete. Lerida püspököt 21 papjával együtt végezték ki. Arra kérte gyilkosait, hogy ő lehessen az utolsó. S bátorította, feloldozta és megáldotta mindegyik papját, míg végre maga került sorra. Barbastro püspökért egész csorda gyilkos ment ki Barcelonából. Megkínozták, megverték és megférfiatlanították, ő pedig így imádkozott: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“ Midőn többi papjaival együtt a temetőbe vitték agyonlövetésre, szemeit égre emelte és megismételte: „Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Uram, irgalmazz!“ S amikor golyótól találva földre esett, az egyik hóhér hozzálépett és kalapáccsal összetörte a fogait. . . A papoknak éppúgy kellett szenvedniük, mint a püspököknek. Azt követelték tőlük, hogy gyalázzák, tagadják meg Istent. S mert ezt nem