Katolikus Szemle 2. (1888)
1. szám - Értekezések - Kisfaludy Á. Béla: Az a "kath. öntudat"
Az a „kath. öntudat" Nem rég voltam szerencsés tanuja egy igen kedves ünnepségnek, melyet szentséges atyánk jubileuma alkalmából szemináriumi ifjak rendeztek. Ott hallottam, mikor a fiaival együtt örvendő püspök, az ünnepet befejező beszédében, ezt a jubileumot a világtörténelemben páratlan eseménynek mondotta. Pedig a lelkesült szónok, maga is nagy ismererője a történelemnek, mindjárt hozzátéve, hogy XIII. Leó pápa nem az első sz. Péter utódai között, kinek Isten ezt a rendkívüli kegyelmet megadta; elődjei közül többen is megülték félszázados papságuknak világra szóló örömünnepét. De teljesen kimagyarázta szavait azzal, amit mindnyájan érezünk, bár egész jelentőségében csak a századok ismerői tudják méltatni igazán, azzal t. i. hogy más ilyen alkalmat, a szeretet és ragaszkodás oly megható bensőségével, az egyetemesség oly tüntető nyilvánulásával, még soha sem ünnepelt a keresztény világ, mint éppen ezt, mely mint egy földerítő sugár jelent meg nehéz bajokkal küzdő századunk borús alkonyán. Akik a szeretet lelkesedését nem érzik, az ilyen lelkesedés meleg boldogságát irigylik másoktól. Akik minden vallást egyformán taxálnak, egyet sem szeretnek azok, egy gyet sem törődnek igazán. Meg is sokallották a lelkesedést, melylyel távol országok népei serény készülődés mellett várták a látásból sem ismert aggastyán ünnepét; megsokallották minálunk is azt az országos mozgalmat, mely a nagy kath. közönség egyetlen rétegét