Katolikus Szemle 8. (1894)
2. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Ujabb regényeink
története. A fiatal grófi leány szivében lassan, észrevétlenül támad az életét megmentő orvos iránt egyre melegebb érzés s utóbb szerelem, míglen a leánynak szánt grófi vőlegény durván megsérti Germanát s párbajban megöli. Bár a mellékalakok rajzában a szigorúbb analízis itt-ott némi hibát vehet észre, a két főalaknak, a fáradhatatlan, humánus és eszményi törekvésű Germana orvosnak s a szép és kedves Dórának jellemzése jól sikerült. Az előadásban az ily tárgynál önként kínálkozó szentimentalizmusnak nyoma sincs, általában az egész elbeszélés valóban bájos. 3. Justh Zsigmond »Gányó Julcsa« cz. regénye a belső czímlapon a »kiválás genezisé«-t magyarázó »tanulmány «-nak van mondva, sőt — ami kissé szokatlan — egy bevezetésben a szerző előre jelzi, hogy tanulmányában a »szenvedély impetuosus erejé«-vel foglalkozik. Gányó Julcsát, a regény főalakját, egészséges szenvedélye és ősereje keresztülkergeti — úgymond — jón, rosszon, majd kiválasztja lelkének jobb anyagát s egy új vallás karjaiba hajtja. Mikép menti meg Julcsát impetusa és lelki egyensúlya, ez teszi — úgymond — filozófiai hátterét tanulmányának, melyben egy szilaj dohánykertészt és egy csupa eszmévé tisztult nazarénust akar bemutatni. Köztük pedig a paraszt raczionalistát, a gazdát. Egyszersmind a magyar nép haladó, bár még kötött filozófiáját is meg akarja világosítani. — Látnivaló már a szerző szavaiból, hogy erősen irányzatos regénynyel van dolgunk. Félreértés elkerülése végett előre kijelentem, hogy én az irányregényt bizonyos feltételek mellett általában jogosult műfajnak tartom. A mai művészi regény nem a régiek naiv elbeszélése , nem is csupán fantasztikus mese, hanem a költőiség megóvása mellett magasabb feladatokat is tűzhet maga elé. Akár a vallási eszmék, akár a politikai vagy társadalmi nagy czélok és törekvések bizonyára elég fontosak arra, hogy a költő is kifejezhesse a saját felfogása módját, sőt álláspontot is foglalhat el, aszerint, amint valamit jónak vagy rossznak tart. Világirodalmi példákkal bizonyíthatni, hogy költők sokszor vajmi nagy hatással használták fel a tollat művészi fegyverül. Különösen pedig a regényíró teheti ezt sikerrel, mert a regény tárgyköre oly tág, törvényei oly engedékenyek, hogy nagyon sokfélét választhat az