Katolikus Szemle 8. (1894)

2. szám - Értekezések és elbeszélő czikkek - Ujabb regényeink

huszonketten laknak négy sarokban, több a realisztikus rajznál. A jellemzetesség és a szenvedély művészi elemzése korántsem jogosít fel a piszok és rútság rajzolására. Hogy a gányó inge és gatyája tisztán megbarnult a dohánylétől (15. 1.), hogy Julcsa testén is szagos a czafat a dohánylétől (19­1), a sok köpködés emlegetése (74. 94. 117. 1.) s más effélék olvasása jóízlésű emberre bántólag hat. Ugyancsak a franczia naturalista regények hatása érzik meg az író előadásmódján. Nem a nyelvezetét értem. Justh Zs. nyelve oly tőrőlmetszett, minden ízében magya­ros, hogy e tekintetben Mikszáthot kivéve nem ismerek újabb magyar regényírót, aki hozzá volna fogható. Hanem az irálya a franczia naturalistákra emlékeztet. Justh Zs. stílusát ugyanis mind a párbeszédekben, mind a leírásokban az u. n. impressio­nisme jellemzi, mely idegizgató, nyers szik­ekben tetszeleg s úgy alakítja a csupa kurta mondatokat, hogy ezek mintegy pillanat­nyi képei az író szenzácziójának. Mintha a lírikussal akarna ver­senyezni, oly érzelmesek és izgalmasak a mondatai. A felindult­ság nélküli, rideg stílus, mely kerül minden páthoszt, s elfojtja az iró alanyiságát még akkor is, midőn szeretnék az iró lelkét meg­mozdulva — haragra vagy részvétre gerjedve — látni, szóval a szenvtelen közönbösség szintén nem művészi ugyan, de épp oly kevéssé a nála mutatkozó szélsőség. Még inkább megrovandók azon részletek, melyekben szerzőnk a szerelmi szenvedélyt raj­zolja; így pl. az olyan fiziológiai jellemzés, hogy Bálintnak, meg a csendőrnek 1. láttára elfutotta szemeit a vér (10. és 66. 1.), vagy pl. hogy a fiatal gazda és kedvese szerelemittasan mennek a nádas szélére, melynek mélye tele van édes vágygyal, forró szenvedélylyel stb. (22. 1.) Sőt van egy jelenet (66 — 7. 1.), — midőn t. i. a csendőr a csárdáslánynak szegődött Julcsát min­den áron bírni akarva, űzőbe veszi őt, — amely már egyenesen Zolára emlékeztet (La terre), habár szelídebb formában van elő­adva.­­• Azt hiszem, a mondottak elegendők arra, hogy jogo­sultnak bizonyítsák azon ítéletemet, mely szerint Justh Zs. szó­ban forgó regénye — némely kiváló tulajdonságai mellett is — nemcsak hogy az ifjúság kezébe nem való, de általában több tekintetben átlépi az igazi művészet határait, s mint a keresz­ténység ellen irányuló regény, senkinek sem ajánlható. 4. Werner Gyulának eredetileg a Budapesti Hírlapban megjelent Anteusz cz. két kötetes regénye társadalmi regény.

Next