Katolikus Szemle 8. (1894)
5. szám - Könyvismertetések és birálatok - Lewis Wallace: Ben-Hur. Regény Krisztusról
Krisztus-regény — visszatetszést szül minden igaz keresztény szívben. A regény a költött, a mese, a képzelet alkotásainak fogalmát, Krisztus a történeti valóságot, igazságot juttatja eszünkbe s minthogy mindaz az igazság, mindaz a valóság, ami Krisztus személyéhez s életéhez fűződik, egyszersmind hitünknek tárgya, sem abból elvenni, sem ahhoz hozzáadni hitünk megsértése nélkül nem lehet. Szerencsére Wallace regénye nem igazi Krisztus-regény. A regény czíme (Regény Krisztusról) nem felel meg tartalmának ; Krisztus Urunk alakja az egész műben a háttérben marad. A regény elején a keleti bölcsek, Krisztus születése, a pásztorok imádása van leírva, ezután az egyik keleti bölcset, Boldizsárt kivéve, a két kötetes regény végéig nem találkozunk evangéliumi személyekkel. A regény végén Krisztus Urunknak egy, az evangéliumokban elbeszéltekhez hasonló, de költött csodás gyógyítását mondja el, majd elvezet a Golgotára s a keresztre feszítést rajzolja mesteri nagyszerűséggel. Az Üdvözítő alakja mindenütt felséges, magasztos. — Wallace az igazi, a valódi Krisztust igyekezett az evangéliumok alapján rajzolni, s ez sikerült is neki. Általában a többi evangéliumi személyek is többé-kevésbé sikerülten vannak feltüntetve, alig akad egy-két vonás, ami a katholikus szívben visszatetszést keltene. Csak egygyel, Boldizsárral nem tudunk kibékülni. Ez az Isten által megvilágított ember, akit az Isten Lelke vezetett Egyiptomból Betlehembe, hogy imádja a Messiást, — visszatérve hazájába megnősül s Krisztus Urunk élete végén Iras leányával visszajő Palesztinába, hogy még egyszer halála előtt meglássa az Urat. Leánya Iras, a modern kokett nőknek igazi példaképe, s míg atyja szent vízióival foglalkozik, ő Ben-Hurral s Messalával kaczérkodik. — Ez a frivol, jellemtelen leány a szent atya oldalán, ez utóbbinak jámborságát is nevetséges színben tünteti föl, zavarja a regény összhangját, határozottan visszataszító. Egyes kritikusok rámutattak a Ben-Hur meseszövésének gyengeségére is, melyet azonban bőven kárpótolnak a valóban káprázatos szépségű leírások, hosszas régészeti tanulmányok és éles megfigyelés gyümölcsei. Mindent összefoglalva, ismételjük, hogy Wallace regénye, egyes hibái mellett is, valóban zseniális mű. A magyar fordítás minden dicséretre méltó, alig itt-ott