Katolikus Szemle 17. (1903)
7. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Mihályfi Ákos: Az egyház gyásza és vigasza
még a harangozást is eltiltották — csak a hívők milliói érezték, mit vesztettek benne, csak az egyház gyászolta nagy pápáját, aminek fényes tanúsága a San Lorenzóban emelt síremlék, amelyen a világ összes püspökségeinek mozaikból kirakott czímereiből font koszorút e nagy pápának a katholikus világ. És XIII. Leó lépett az ő örökébe. Az egyház beléletében nem volt oly nehéz az ő feladata. IX. Pius intra maros megtörte az egyház titkos ellenségeit. A vatikáni zsinat és a Syllabus mint választóvíz hatottak. És minél több külellenséget támasztottak, annál jobban egyesítették a híveket, élesztették a hitéletet, növelték a pápa tekintélyét és a pápasághoz való ragaszkodást a hívekben épp úgy, mint a papokban és püspökökben. XIII. Leónak csak a IX. Pius által elhintett magvakat kellett öntöznie és ápolnia, hogy bő aratása legyen. És ezt meg is tette mesteri kézzel. A skolasztika fölkarolásával, aquinói szent Tamás bölcseletrendszerének ajánlásával, a hitélet ápolásával, az Olvasó, a szent Szív, az Oltáriszentség és a Szentlélek kultuszával, a papi fegyelem megszilárdításával, a papnevelés és a szerzetes-intézmény reorganizálásával, a missiók intenzív fölkarolásával, a szocziális kérdések tanulmányozásával XIII. Leó a vatikáni zsinat által inaugurált új korszaknak hatalmas fejlődést biztosított. Amihez nagyban hozzájárultak az ő számos jubileumaira rendezett zarándoklatok, mert a világ minden részéből Rómába sereglő püspökök, papok és hivők ezrei a jóságos pápa személyétől nyert lelkesedéssel tértek vissza a világ minden tájára, hogy az ő intenczióinak megfelelően éljenek és munkálkodjanak. Tagadhatatlan tény az, hogy az egyház történetében a vatikáni zsinattal új korszak kezdődött. Ma tudjuk, hogy ez a renaissance korszaka. És ezt a renaissance korszakot magas delelőre vitte XIII. Leó huszonöt évi uralkodása alatt. Kiváltak ugyan sokan az egyházból, sok az elszáradt