Katolikus Szemle 18. (1904)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balics Lajos: Sörös Pongrácz: A pannonhalmi főapátság története

KÖNYVISMERTETÉSEK ES BÍRÁLATOK. A pannonhalmi főapátság története. Második korszak. A pápák és zsinatok reformáló törekvései. 1243—1404. Szerkesztette és részben irta: Sörös Pongrác. Budapest, 1903. A Szent-István-Társulat nyomdája. I. A kötet, mint bővebb cime is mutatja, elsősorban a Rend meg­újhodására célzó intézkedésekről, a pápák és zsinatok reformáló törek­véseiről beszél. A reformálást a bencésrend hanyatlása tette sürgősen szükségessé. Mint minden emberi intézménynél, úgy a bencésrendnél is az erkölcsi tőkének rohamos kihasználását, a minden téren való erős mun­kálkodást : a megnyugvás, részben a tétlenség s vele a hanyatlás váltja föl. A bajt még súlyosbította azon körülmény, hogy a kedvezőtlen változás nemcsak a Rend szellemi munkásságának terén, hanem magában a kolos­torok beléletében is jelentkezik. A magyar állani kiépítésében, a vallásos és világi vonatkozású ügyek szakadatlan végzésében kifejtett működés, bár céljaiban s eredményeiben mind magasztos és áldásos vala, de mégis természetszerűleg lazította a Rend tagjainak ősi, szigorú kolostori életét, a rendi szabályoknak föltétlen s minden részében való betartását. Az idők is változtak. A pannonhalmi monostornak imádsághoz s jámbor elmélkedéshez szokott férfiai nem egyszer kényszerülnek a honvédelemben osztozkodni, a monostort vár­szerűleg megerősíteni, körükben fegyveres vitézeket tartani; a szent Benedektől ajánlott kéziiparból lassanként magas színvonalon járó művé­szet lesz a bencések kezében s a Rend nem egy tagját vihette fokozódó tudásvágya, a művészet okozta lelki szomja a világiasabb foglalkozás útjára. A különféle, részben a viszonyoktól rájuk rótt és parancsolt tevé­kenység mellett és miatt nem jutott elég idejük ahhoz, hogy önmagukkal foglalkozzanak, önmagukat állandóan erősítsék, nehogy eredeti magas hivatásuk ösvényéről akaratuk ellenére is lesodortassanak. A Renden kívül álló okok is elég számmal siettették az egyes mo­nostorok belső életkötelékeinek meglazulását. A tatárjárás a pannonhalmi monostornak a Dunántúl fekvő birtokait úgyszólván teljesen elpusztította; ezeknek rendbehozatala, újból való benépesítése, a ragadozó kezek ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék