Katolikus Szemle 18. (1904)

4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balics Lajos: Sörös Pongrácz: A pannonhalmi főapátság története

apát (1319—1323.) kénytelen monostorának fönntartására könyöradományok után látni. Jöttek ismét kedvezőbb idők is. Nagy Lajos királyunk áldásos ural­kodása a pannonhalmi monostorra is ráeresztette fényét és melegét. Lajos király 1355-ben "kedvelt udvari káplánját, Szigfridet ültette az apáti székbe. Szigfried minden tekintetben a legkimagaslóbb alak ezen század apátjai között. Rendjét, királyát és hazáját minden téren szolgálta. A rendi reformot helyes útra terelte, a monostor számos birtokát visszaszerezte, II. Lajos királynak pedig számtalan megbízását a legnagyobb sikerrel elvégezte. Sokoldalú, buzgó működésére a kolostornak és egyházának megújításával tette föl a koronát. Utódja az előkelő Czudar-családból származó II. László apát (1365—1372.). Czudar László halála után egy­szerre két apátja is lett a monostornak, az egyiket, Domonkost, a konvent választotta, a másikat, Pált pedig, a pápa nevezte ki, hogy a zavar még nagyobb legyen. II. Lajos király 1376-ban Ulászló lengyel herceget, Károly Róbert király harmadik feleségének unokaöccsét helyezte kor­mányzóul az apátságba. Zsigmond király pedig egy minoritát, a maga udvari papját és káplánját, Marczali Dizsa Miklóst (1399—1404.) tette meg az apátság kormányzójává. Ezentúl a monostor úgyszólván állandóan csak kormányzókat kénytelen tűrni az apáti székben. Amint látjuk, a pannonhalmi apáti szék betöltése sok változaton és viszontagságon megy át. A tárgyalt korszak elején még fennáll a kánoni választás teljes tisztaságában. A XIII. század óta a szabad választás rend­szere dívott, királyi bemutatással és pápai megerősítéssel egészen Ulászló apát kormányzóságáig. (1376.) A konventnek a megejtett választásról szóló okiratát a királyi hozzájárulás vagy bemutatás alapján a pápa megerősí­tette. Ha a választásba szabálytalanság csúszott, a javadalom adományozási jogát a pápák maguk számára tartják fönn. Kezdetben — a XIII. század első negyedétől — csak kivételesen, de utóbb mind sűrűbben gyakorolják a pápáké jogát, mígnem a XIV. század­ban azon eljárás kezd meghonosulni, mely szerint a pápák a gazdagabb apátságokat majd világi papoknak, majd más rendbeli szerzeteseknek adományozzák. Az apáti szék betöltésének ez a módja, melyben mind a konvent szabad választási joga, mind a királyi kegyúri jog háttérbe szorul, időn­ként igen kiélesedő viszálynak szülőanyjává lesz. A kitört ellentétnek már Nagy Lajos királyunk idejében az a következménye lett, hogy a meg­választott s a királytól elfogadott apát mint törvényes apát foglalja el székét, habár a pápa nem erősítette is meg őt, vagy helyette reservatio útján más egyénnel akarta is betölteni a javadalmat. A pápai reservatio ellen még nagyobb ellenállást fejtett ki Zsigmond király. Az 1404 április elején tartott országgyűlésen Zsigmond az összes javadalmak adományo­zását magának tartotta fönn, kijelentvén, hogy javadalmat csak a király hatalmából és hozzájárulásával lehet elnyerni.

Next