Katolikus Szemle 22. (1908)

8. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A japán társadalom szervezete (Második közlemény)

A JAPÁN TÁRSADALOM SZERVEZETE. (Második közlemény.) Ha a világ minden társadalmáról méltán állíthatjuk, hogy az az egyének és családok egyesülése, Japánban e meghatározást illetőleg még tovább mehetünk, mert itt a családok még csak nem is olvadnak össze, de izolálva, saját magukra támaszkodva, mindmegannyi mint külön érték érvényesülnek. Mint példának oká­ért egy mozaiknál a részek, az egyes színes kövek, anélkül hogy alakjukat, színüket megváltoztatnák, egymás mellé helyezve, össze­állítva, adják meg a képet, úgy a japán társadalomban is az egyes házak népe, a családok egymás mellé sorakozva, de össze nem olvadva, megannyi külön, izolált egységet képezve, alkotják meg a kommunitást. A család, mint megannyi külön társulat valóságos szervezettel birt. Az élén mindannyinak az atya állott, kinek föltétlen engedelmességgel tartozott az egész ház népe, kiknek egymáshozi viszonyát ismét meghatározott szabályok írták körül. És hogy e kölcsönös kötelezettségek mennyire apróléko­sak voltak, már maga azon tény kellőleg bizonyítja, milyen nagy súly volt fektetve az egyszerű udvariassági formákra és a följebb­valók címezésére, így nemcsak a családfőt illette meg a leg­nagyobb tisztelet, de maguk a gyermekek is még egymás között sem merték volna bizonyos illemszabályokon túltenni magukat P. o. a legöregebb fiút öccsei mindenkor az új kifejezéssel — me­lyet keresztneve után kapcsoltak — szólítottak meg. És a legutolsó cselédnek adott rendeletet is a szíveskedjék és méltóztassék sza­vakkal fűszerezzék. A modor és formaérzék az élet legdöntőbb pillanataiban is kötelezők voltak és azok szigorúan meg lettek határozva. A nemzeti hagyományok eredete ősi, így a legtöbb szokás visszavihető a nagyon messze múltba. Ámbár számos illemszók

Next