Katolikus Szemle 24. (1910)
2. szám - Könyvismertetések és birálatok - Döry Ferenc: Erdélyi László: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. X. kötet. A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055-1701
várnagyai pedig Tihany várát az ostromló szomszédoknak szabad elvonulás feltétele mellett 200 forint ellenében átadták. Ezzel az apátság teljesen világi kezekbe került s megfogyatkozott jövedelmei hosszú ideig hadi célokra fordíttattak. Ferdinánd ugyan kinevezte apáttá Csórón Andrásnak János nevű kiskorú tanuló fiát azzal a föltétellel, hogy a törvényes kort elérve belép a szerzetbe s magát beiktattatja ; ez azonban nem valósult meg s az apátsági birtokokat a tihanyi királyi várkapitányok kezelték a pozsonyi kamara ellenőrzése alatt. Az 1558-ban apáttá kinevezett Körmendy Gáspár dominikánus, úgy látszik, az apátság jövedelmeiből semmit sem kapott; utódját, a spanyol eredetű Flecha Máté udvari káplánt pedig Rudolf király már csak címzetes apáttá nevezte ki. II. Mátyás 1609-ben helyreállította a javadalmas apátságot s Kerovics Mátyás csanádi választott püspök és pozsonyi kanonoknak adományozta. Az új apát nagy buzgalommal, de kevés tájékozottsággal fogott hozzá az elvesztett birtokok visszaszerzéséhez, s a megindított perek közül is csak egyet tudott sikerrel befejezni. Utódát, Ramocsaházi Mihályt pedig a sok pereskedés adósságokba verte; tékozló hírébe jutott s egy időre gondnokság alá helyezték. Halála után 1645-ben a görög eredetű dominikánus, Machpodari Jáczint, tiszkübi püspök s ennek elhunytával 1672-ben Sebestyén András pozsonyi kanonok kapta meg a tihanyi apátságot. Sebestyén azonban a csornai prépostság kedvéért néhány év múlva lemondott róla s ekkor, 1676-ban I. Lipót király az apátságot camerinói Salvucci Octavius ercsű apát és győri kanonoknak adományozta, kit egymásután még két győri kanonok v. m. 1684-ben Küzmics Péter és 1686-ban Telekesi István követett az apáti székben. Az utóbbi 1699-ben elnyervén az egri püspökséget, Kollonich esztergomi érsek kieszközölte a királynál, hogy Tihany adassék vissza a Szent-Benedek-rendnek. A pannonhalmi főapátság azonban a hadi kincstártól követelt váltságdíjat nem tudván lefizetni, az apátságot összesen 16.000 rdénes forinton az osztrák altenburgi bencések váltották magukhoz s I. Lipót 1701 augusztus 14-én ki is állította Regondi Rajmund altenburgi apát részére az adománylevelet. Kissé hosszasabban időztünk e fejezetnél, mely az apátok személyéhez kapcsolva nagy vonásokban az apátságnak egész múltjával megismertet. Ami ez utóbbit illeti, Tihany kisebb jelentőségű apátság, melynek külső története kiválóbb érdekű, fontosabb mozzanatokban nem bővelkedik. Szerencsés körülmények azonban az apátság kulturális, különösen gazdasági fejlődésére vonatkozólag olyan nagybecsű adatokat tartottak fönn, melyek a monográfia szűk keretén túlterjedőleg az általános művelődéstörténelem szempontjából is méltán figyelmet ébresztenek. Ezekre a részekre esik a munka súlypontja nemcsak terjedelem, hanem belső érték tekintetében is. Mielőtt áttérne a szerző a gazdasági jellegű fejezetekre, előbb az