Katolikus Szemle 24. (1910)

10. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyol képzőművészet. II.

SPANYOL KÉPZŐMŰVÉSZET. (Második, befejező közlemény.) VIII. Renaissance ébredése. Mind a plasztikai alkotások fölfogása és lényege jóllehet még a hajdani góthikus eszméket és eszményeket tükrözik vissza, de már a kivitel és forma az új irányzatot követi és világosan feje­zik ki a spanyol műtörténelem küszöbén álló nagy átalakulását, a klasszikus formák újjászületését. Burgos, Toledo, Salamanca, Sara­gossa, Barcelona, Avila, Sevilla, Granada, Marcena, Osuna, Ubida, Baeza, Valladolid, Tarragona, Palencia, Utrera, Leon egyházaiban látható máig megőrzött családi emlékek vagy egyházi faragványok mind e virradó szellemet tanúsítják. Valamennyi nagyszabású alkotás, mindannyi első feladata az elhunyt nevét és dicsőségét hirdetni. A Medinacelik egykoron a tiranai karthauzi kolostorban álló, több emeletre osztott torony­magasságú sírjai mutatják legjobban, meddig mentek Spanyol­ország grandjai családi tumulusok építésének fényűzésében. A grandok szerencsére nemcsak büszkék, de műveltek is voltak. Mert hogy milyen közvetlenül érvényesült a megrendelő ízlése, azt legjobban látjuk épen a Riberák más részről az olasz marmorarik között váltott, s mai napig megőrzött levelezésből, így Tarifa nagy­nevű őrgrófja, kinek palotájában Sevilla írói és művészi világa mintegy második otthonra talált, a máig álló pompás Casa de Pilatost építtetve, személyesen tervezte a szép márványkaput, a pompás szökőkutat, a nagy patio díszítését és mindazt, mit patio­ Carraraban faragtak ki és ahogyan szigorúan kikötötte, hófehér­márványból. Cervantes, a klasszikus Don Quichotte halhatatlan írója, maga is sokszor vendége volt a Riberák házának és a többek között sok élethűséggel ecseteli a spanyol renaissance nagyműveltségű maecenásait. Ilyen művészi ízlésű dilletante lehetett maga Fer-

Next