Katolikus Szemle 25. (1911)
4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Madarász István: Georg Wobbermin: Monismus und Monotheismus
Georg Wobbennin: Monismus und Monotheismus. Tübingen, 1911. 212 1. Ára 3'60 M. Wobbermin protestáns theologiai tanár a boroszlói egyetemen. Tagja a német Kepler-szövetségnek, mely a természettudomány kétségbevonhatatlan igazságait hirdeti és objektív elfogulatlansággal — mondhatni pozitív keresztény irányban — törekszik a természettudományos kutatást előmozdítani. Jelen művében a monizmus és a monotheizmus lényegét fejtegeti. Alapelve, hogy a tudományos búvárkodás bármily tökéletes és hasznos legyen is, világnézetet nem képes nyújtani, ez a hit s az akarati elhatározás dolga. Természettudományi világnézet nonsens. (36. 1.) Webbermin tisztán tudományos fegyverekkel vesz részt a darwinizmus és monizmus elleni küzdelemben. Tisztelettel emlékszik meg Darwin és Haeckel nagy érdemeiről, de Darwin kizárólagos szelekciós elméletét egyoldalúnak, Haeckel monizmusát hamis vallásbölcseletnek tartja, melynek a természettudományi kérdésekhez semmi köze sincs. A természettudományi hipotézisekkel szemben nagyon engedékeny. A fejlődés gondolatát nagyon helyesen a legmegalapozottabb hipotézisnek tartja, de a legszélesebb kiterjesztésben. Egyetlen egy teremtési aktust tart szükségesnek. Az ősnemzést helyesen tisztán természettudományi kérdésnek tekinti, téved azonban abban, hogy Wasmann ezt dogmatikai szempontból elítéli. (L. Wasmann : Die moderne Biologie und die Entwicklungstheorie. Freiburg i. Br. 1904, 157. 1.). Sőt a lelket sem tartja egyszerű szellemi lénynek, melynek nem lehetne valami másból származnia. Wasmannak ezzel ellenkező véleményét dogmatische Gebundenheitnak nevezi. (49. 1.) Külön pontban foglalkozik Haeckel botrányos kliséhamisításaival, melyeket azonban a Leichtfertigkeit szóval szépítgeti s nem helyesli Brass Unwahrhaftigkeit kifejezését. Pedig amit Haeckel művelt, az nem nevezhető csak könnyelműségnek. Ugyanazt a klisét háromszor lenyomatni az ember, a majom és a kutya petéjének ábrázolására, majd egy másikat ugyancsak háromszor a kutya, tyúk és a tarajos gőte embrióinak feltüntetésére vagy emberi embrió képét úgy átalakítani, hogy az majominak s egy makákembrióét úgy, hogy az emberinek lássék — mindez már több a könnyelműségnél, ez már ferdítés. (L. Wasmann: Die Fälschungen der Wissenschaft. Apol. Rundschau, 1909. 5. f.) Wobbermin könyvének kétségkívül legérdekesebb és legértékesebb az a része, mely a keresztény monotheizmus lényegét, annak isteneszméjét mély bölcseleti készültséggel fejtegeti s a monizmus ellenvetéseit cáfolgatja. A keresztény monotheizmus szerint Isten abszolút szellemerkölcsi személyiség, a valóság legfőbb ura. E keresztény isteneszmében immanens és transcendens elem is