Katolikus Szemle 26. (1912)

7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Huszár Ferenc: A horvát-szlavón-dalmátországi bán közjogi állása, tekintettel a felelős magyar minisztériumhoz való viszonyára

A HORVÁT-SZLAVON-DALMÁTORSZÁGI BÁN KÖZJOGI ÁLLÁSA, TEKINTETTEL A FELELŐS MAGYAR MINISZTÉRIUMHOZ VALÓ VISZONYÁRA. Bevezetés. A «bán» szó eredetét illetőleg kétféle nézet uralkodik. Kor­buly alább megjelölendő művében (18. 1.) a szláv «pan» — úr — szóból származtatja, míg Palugyay hasonlóképen alább megjelö­lendő munkájában (315. 1.) «shuppán» — határgróf — szóból. Tekintve a bán jogállását a régi szláv országokban, jelesül Horvát­országban is, a független királyság idejében, hajlandóbbak vagyunk Korbulynak adni igazat. Ugyanis már a magyar hódítás előtt, körülbelül hat évszá­zaddal ismeretes a bán fogalma a délszláv népek alkotmányában, tehát a horvát alkotmányban is. Horvátországban egészen IV. Cre­simir királyig szokásban volt egyszerre több bánt kinevezni, akik nem csupán a határgrófi, hanem a kormányzói tisztséget is be­töltik.­ Kötelességük a védelemről gondoskodni háború idején, nemkülönben felügyelni a rendre s békére. A báni méltóság a horvát királyok idejében önállóságát veszti azáltal, hogy többnyire a fejedelem családjának tagjai vise­lik. Ezt a szokást respektálja I. (Szent) László királyunk, aki midőn 1089-ben Horvátországot meghódítja, testvérének, I. Géza királynak, idősebbik fiát, Álmos herceget helyezi a meghódított terület élére.­ Az összefüggés Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmát­ország között a honfoglalás idejéből datálódik. Már ekkor fog­lalják el eleink a Dráva-Száva közét és Horvátország s Dalmácia 1 V. ö. Korbuly idézendő m. 30. 1. Pauler idézendő m. 2 V. ö. Horváth Mihály idézendő m. I. 325. s köv. 1.

Next