Katolikus Szemle 26. (1912)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Huszár Ferenc: A horvát-szlavón-dalmátországi bán közjogi állása, tekintettel a felelős magyar minisztériumhoz való viszonyára
A HORVÁT-SZLAVON-DALMÁTORSZÁGI BÁN KÖZJOGI ÁLLÁSA, TEKINTETTEL A FELELŐS MAGYAR MINISZTÉRIUMHOZ VALÓ VISZONYÁRA. Bevezetés. A «bán» szó eredetét illetőleg kétféle nézet uralkodik. Korbuly alább megjelölendő művében (18. 1.) a szláv «pan» — úr — szóból származtatja, míg Palugyay hasonlóképen alább megjelölendő munkájában (315. 1.) «shuppán» — határgróf — szóból. Tekintve a bán jogállását a régi szláv országokban, jelesül Horvátországban is, a független királyság idejében, hajlandóbbak vagyunk Korbulynak adni igazat. Ugyanis már a magyar hódítás előtt, körülbelül hat évszázaddal ismeretes a bán fogalma a délszláv népek alkotmányában, tehát a horvát alkotmányban is. Horvátországban egészen IV. Cresimir királyig szokásban volt egyszerre több bánt kinevezni, akik nem csupán a határgrófi, hanem a kormányzói tisztséget is betöltik. Kötelességük a védelemről gondoskodni háború idején, nemkülönben felügyelni a rendre s békére. A báni méltóság a horvát királyok idejében önállóságát veszti azáltal, hogy többnyire a fejedelem családjának tagjai viselik. Ezt a szokást respektálja I. (Szent) László királyunk, aki midőn 1089-ben Horvátországot meghódítja, testvérének, I. Géza királynak, idősebbik fiát, Álmos herceget helyezi a meghódított terület élére. Az összefüggés Magyarország és Horvát-Szlavón-Dalmátország között a honfoglalás idejéből datálódik. Már ekkor foglalják el eleink a Dráva-Száva közét és Horvátország s Dalmácia 1 V. ö. Korbuly idézendő m. 30. 1. Pauler idézendő m. 2 V. ö. Horváth Mihály idézendő m. I. 325. s köv. 1.