Katolikus Szemle 27. (1913)
5. szám - Könyvismertetések és birálatok - Némethy Ernő: Trikál József: William James bölcselete
fejlődéstörténete tehát ez: Pázmány adta a zsenialitást és bátorságot, gróf Forgách helyezte a zsenialitást kellő érvényesülési körbe és gondoskodott a bátorság törhetetlenségéről hatalmas hátvédnek állván oda. De nem azért mondotta ezeket el Dudek dr., mivel mielőtt a Pázmány-serlegből hörpinthetett volna, hát mondania kellett valamit. A jelenre és jövőre akar tanulságot levonni mondataiból, amely tanulság «rávilágít a mindenkori s így a mai katholikus irodalom fölvirágoztatásának a titkára is». (13—4. 11.) Egy mélyen fájó és végzetes valóság bántja a katholikus életünk sivárságán elmélkedő szerzőt, amely mázsássúlyú igazságok fonalából összeszőtt beszédjének fátyola alól jól kivehető. A vége felé fölszakadnak a fátyolnak takaró szálai és porén napfényre kerül ez a fájó hiba: «Hiányzik nálunk a tudomány, az irodalom s a tehetségek igaz, őszinte érdeklődése és megbecsülése, hiányzanak a Forgách Ferencek. Mert a természet rendje szerint a nagy tehetség magában nem elég munkája a tehetségnek is, mint a növénynek, előbb megfelelő miliő kell, hogy fejlődhessék®. (15. 1.) És el kell ismernünk, hogy igaza van Dudek dr.-nak. Hány istenadta tehetség szárad ki, vagy senyved el bimbójában kellő munkatér hijján ? Hány jobbra alkalmas ész görnyed elkeseredve lélekölő mechanikus munka igája alatt, mert nem kap különbet? Hány jóakaratú ilyent visz az elkeseredés, a mellőzés, a megélhetés az ellentáborba? Mert,... mert... kevés a gróf Forgách Ferencünk. A hibának ez a megállapítása az a nagyértékű tanulság, amit Dudek dr. a történelem valóságából levon. Tüzes betűkkel kellene ennek a gyönyörű kiállítású füzetnek minden betűjét beleégetni azoknak lelkébe: quibus data est potestas. Dr. Dr. Trikál József: William James bölcselete. Külön lenyomat aHittudományi Folyóiratából. Budapest, Athenaeum, 1912. 8-ról 128 lap. Ára fűzve 4 korona. Dr. Trikál J. megírta a filozófia történetének legújabb fejezetét, melyet pragmatizmus néven ismerünk. A filozófia története valójában nem egyéb, mint az igazság keresésének története. Az igazságnak teljes, mindenoldalú birtoklása volt mindig azon ideál, amely felé minden időknek törekvése irányult, mely felé a filozófia haladt. E haladás nem mindig megszakítás nélkül való. «Miként az emberiség általában nem szakadatlan és csöndes menetben ut el a tökéletesség céljához, hanem gyakran megrázó, viharos válságokat kell átélnie, melyek azonban utóvégre is szintén az ő tisztulását és tökéletesedését mozdítják elő: így van ez a filozófia haladásával is az emberiség között. Itt is időről-időre nehéz, megrázó válságok sor-