Katolikus Szemle 27. (1913)

3. szám - Könyvismertetések és birálatok - Dőry Ferenc: Sörös Pongrác: A pannonhalmi szent Benedek-rend története. XI. kötet. A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság. 1701-től napjainkig

könyvismertetések és bírálatok. A pannonhalmi szent Benedek-rend története. XI. kötet. A tihanyi apát­ság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság. 1701-től nap­jainkig. Irta Sörös Pongrác. Budapest, Stephaneum r. t. 1911. 4-r. 9911. Kissé megkésve ugyan, 1 de nem mulaszthatom el, hogy a Katho­likus Szemle hasábjain meg ne emlékezzünk a pannonhalmi bencések nagy irodalmi vállalatának legújabb, hatalmas kötetéről, mely a tihanyi apátság utolsó két századát öleli fel 2 s mely teljesen Sörös Pongrácnak, a Rendtörténet legszorgalmasabb munkatársának, illetőleg ma már szer­kesztőjének tollából került ki. Á feladat, mely ezúttal vállaira hárult, épen nem volt könnyű, tekintve az átkutatásra és feldolgozásra váró anyag rendkívüli tömegét; s mindezt még az a körülmény is súlyos­bította, hogy a munka egy része — különösen az apátsági plébániák, iskolák és birtokok részletes, napjainkba belenyúló történetének kidolgo­zása — kevésbbé volt alkalmas az igazi történetírói ambició kielégíté­sére, aminőről Sörös eddigi munkái tanúskodnak. Annál inkább meg­érdemli tehát bámulatunkat és elismerésünket a szerző szorgalma és ügy­szeretete, mellyel e nehézségeket aránylag rövid idő alatt legyőzte. A munka I. fejezete azokkal az érdekes, változatokban gazdag küz­delmekkel foglalkozik, melyek árán a pannonhalmi főapátságnak sikerült Tihanyt az altenburgi bencésapátságtól visszaszerezni. Maguk az alten­burgiak, kik 1701-ben pénzen váltották magukhoz a tihanyi apátságot, a a kezelésével járó nehézségek miatt örömmel fogadták ugyan Göncz Celesztin főapát ajánlatát s az adásvétel 20.000 rajnai forinton létre is jött; azonban az apáti székre szintén számot tartó Turnay Ányos tihanyi perjel ellenmondása és áskálódásai s ennek alapján a fiskus beavatkozása sok bajt és nehézséget okoztak a főapátnak, kinek a simonia vádja ellen is kellett védekeznie. Végre is a kincstárral kötött egyezség árán sike­rült 1719. okt. 12-én a királyi beleegyezést és megerősítő oklevelet meg­szerezni. Tihany tehát ismét a magyar bencések kezére került, de elpusz­1 A késés nem a szerkesztőség hibája. Szerk. 2 A tihanyi apátság első kötetének ismertetését lásd «Katholikus Szemle» 1910, 223—229 J.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék