Katolikus Szemle 27. (1913)

6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Lukcsics József: Sörös Pongrác: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. A magyar kereszténység, királyság és bencés-rend fönnállásának kilencszázados emlékére kiadja a pannonhalmi Szent-Benedek-rend. XII. B): Az elenyészett bencés apátságok

Csatár, egyházi javadalmakként, de világi papok élvezik a hajdani monostor meghagyott javait, ahonnan már rég kihalt a bencés szerze­tesek zsolozsmázása. Sörösnek nehéz föladata volt, amikor igazságot kereső lámpájával bolyongott az aránylag gyér adatok összekuszált mezején, de tárgyi­lagos eljárása közben diadalmasan járta meg útját. Elismerést parancsoló érdeméből mit sem von le, hogy történeti adatai kiegészítésre várnak, amit maga is érez (9.1.). A királyi könyvek szerint adományozott apáti és préposti címek történeti értéke gyakran a levegőben van : sokan valóban sohasem léteztek, vagy néveltorzításból keletkeztek. Fuxhoffer, majd Czinár Monasterio­logiájukban Pázmány Péternek sokszor hibás lajstroma és tekintélyi érvek alapján bencéseknek vitattak oly monostorokat is, amelyeknek jellege nem állapítható meg, mivel sem belső, sem külső támasztékokkal nem bizonyíthatók. Sörös az előszóban (4—8. 11.) sorolja föl azon huszonnégy monostorhelyet, amelyek máig bent vannak az országos név­tárban, de bencés jellegük semmivel sem igazolható. Mindazonáltal hetvenhat bencés apátság hollétét és kisebb-nagyobb történetét világítja meg, amelyekben főleg a középkorban szent Benedek fiainak buzgó működése tündöklött. A testes kötet végéhez csatolt térkép a magyar bencés apátságok topográfiai elhelyezését teszi áttekinthetővé. Három fejezetben csoportosítja az apátságokat azon kegyuraságok szerint, amelyeknek jogkörébe a XVI. század elején Tolnai Máté pannon­halmi főapát alatt a főapátság szervezésével egyidejűleg véglegesen jutot­tak. Kilenc apátság kegyura a magyar király volt (11—176. 11.); leg­több — 65 — azon apátságok száma, amelyek nemzetségi és egyházi kegyuraságok alá tartoztak (177—452. 11.). Pannonhalma kegyurasága alatt csak két — Telki és Béla — apátság élt (453—471. 11.). A királyi kegyuraság különböző kiváltságokhoz juttatta az apát­ságokat, amelyeknek mindegyike a megyés püspök joghatósága alól függetlenítette magát s az esztergomi érsek alá tartozott. Az apostoli szentszék exemptiojukat 1464. junius 12-ikén újólag elismerte. A Visegrád mellett fekvő Szent-Endre-monostor kivételével hiteleshelyi működést végeztek. Szent István királynak tulajdonítják Pécsvárad alapítását. I. András király Visegrád mellett Szent-Endrén szent Vazul-rendi görög szerze­teseket telepített le, de már II. András alatt bencések vonulnak be. I. Béla király nevéhez a szekszárdi és kolozsmonostori apátságok életre­kelése fűződik. I. Géza király Garamszentbenedeken emelt a bencések számára monostort. Báta és Szentjobb szent László király bőkezűségé­ből létesültek, aki Somogy­várra 1091-ben a saint-gillesi bencéseket tele­píti be. A földvári apátság zárja be a királyi kegyurasági monostorokat. Az okleveles bizonyságokból összeszőtt történet külön mutatja be az apátságok változatos sorsát, amelyekben a XIV—XVI. század folyamán

Next