Katolikus Szemle 28. (1914)
4. szám - Könyvismertetések és birálatok - Márki Sándor: Dósa György. Magyar történeti életrajzok. XIX. évf.
Márki Sándor: Dósa György: Magyar történeti életrajzok. XIX. évf. Budapest: Athenaeum, 1913. 8°, 535 l. Ára 16 . Az 1514. október 18-án megnyílt országgyűlés 62 cikkelyéből hangzik a bosszúálló szózat: Vae victis. A szent célért összegyűjtött, majd kellő gondozás, irányítás híján félrevezetett szegény magyar jobbágyság keserves, hosszú kálváriáját nyitották meg ezek a határozatok s befejezték a negyedévig dúlt, szinte az egész országon átviharzott belső háborút, melyet Dósa György vezetése, irányítása alatt küzdött át az ország szegénysége. A dálnoki születésű, majd a marosszéki Makfalvára telepedett székely nemes, Dósa György élettörténetével kapcsolatosan ismerteti Márki e mozgalmas hónapok eseményeit. A vezető életéről nagyon keveset tudunk. Legelőször 1507-ben mint Erdély nyilvános rablóját emlegetik. 1514. február végén mint egy magyar lovascsapat századosa Nándorfehérvár alatt levágja a szendrei szpáhik vezérét, amiért új nemesi címert kap, lovaggá lesz, földdel, pénzzel ajándékozzák meg. Április 24-én Bakócz bíborosérsek a tőle hirdetett kereszteshad vezérévé teszi, benne látván az alkalmas katonát s azt a férfiút, aki maga is nemes lévén fönntartja a kapcsolatot a nemességgel anélkül, hogy ebben féltékenységet keltene s aki ellen egyszerűsége, vitézsége miatt a nép sem szólhat semmit. Kezébe adta a bíboros a vöröskeresztes fehér zászlót, fölvarratta ruhájára a keresztet, hogy kereszteshad élén nyomuljon a török ellen. E pillanatban tehát Dósa a nemzet, a vallás katonája. A meghirdetett kereszt tömegesen viszi zászlaja alá a jobbágyságot s a gyülekező nép nemcsak amiatt kezd nem tetszeni, mi lesz a tavaszi munkákkal, hanem félelmet is kelt. Izgatható, elégedetlenkedő tömeg sereglik össze. Odamegy-e, ahova szánták, nem fordítja-e más ellensége ellen a kezébe adott fegyvert? Május 15-én parancsot kap Dósa az udvartól, ne merjen több keresztest zászlaja alá gyűjteni. Egy nappal utóbb a kereszteshadból népfölkelést szervez, hogy összezúzza a nemesek elévült jogait, osztozzon azok vagyonán, demokratikus királyságot alakítson, kiterjessze az egész országra a székely szabadságot. Az egyházi, a világi hatalom tiltakozik, hogy fegyverbe ne maradjon. Dósa feleletül időközben már katonailag is begyakorolt népével május 27-én megvívja Nagylak és Csanád közt egyik jelentősebb csatáját, mely után Csáky püspök, Dóczy György, Telegdy János kincstartó kegyetlen kivégzése figyelmeztették az ország kormányzó elemeit, mire számíthatnak. A sereg nő, ha nem is kényszer nélkül, még nemesek is csatlakoznak hozzá s a városokon kívül, melyek lakója félre kerüli a mozgalmat, bár itt-ott erőtlenek a kísérletek, melyeket a feltámadott jobbágyság tesz, országossá vált a mozgalom. Égető a veszedelem. Dósa, mikor Szerémségben szinte úrrá vált a kereszteshad, az