Katolikus Szemle 29. (1915)

3. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Réthly Antal: Az avezzanói földrengésről

AZ AVEZZANÓI FÖLDRENGÉSRŐL. (1915. január 13.) Január 13-án épen 3­8-at ütött a toronyóra és másodszor kondult meg a harang, hogy szavával misére hívja az avezzanói völgy hitbuzgó lakóit, amidőn egy hatalmasat dördült alattuk a föld és közvetlenül utána dübörgő hang kíséretében rémesen megrázta földünk szilárdnak vélt kérgét. Néhány pillanat múlik el és halálhörgés hallatszik az egész környékből, emberek ezrei lehelik ki lelküket pár másodperc alatt, hogy rövidesen meg­jelenjenek a mindannyiunk sorsát intéző legfőbb bíró ítélőszéke előtt. Lehetetlen, hogy amikor váratlanul minden észrevehető előjel nélkül ilyen rémes csapás éri az emberiséget, ne emel­kedjék fel mindenki a hétköznapiságból, mert éreznie kell bűnös voltát. A kutató elme azonban a magábaszállás percei után köte­lességszerűen iparkodik megkeresni azokat a természettudományi okokat, amelyek adott pillanatban, adott helyen a katasztrófát kiváltották. A tüneménynek teljes magyarázatát tudjuk majd adni, de az okok végokát mint mindenben, úgy ebben a dolog­ban sem találjuk meg. Bizonyos, hogy az olasz föld évezredek óta rendkívül nagy földrengési tevékenységet fejt ki és a jövő­ben is földünk ama területei közé fog tartozni, amelyek emberi számítás szerint a leggyakrabban vannak ennek a rejtélyes és vészesen pusztító földalatti erőnek kitéve. Az avezzanói földrengés szomorú alkalmat nyújt arra, hogy a földrengésekről általában vázlatosan néhány dolgot elmond­junk. Annál is inkább szükséges ez, mert a földrengéstan — szeiz­mológia — a föld fizikájának tanával foglalkozó tudománynak egyik fiatal hajtása, amelyik a földkéreg mozgásaival fog­lalkozik, rövid másfél évtized alatt a legbámulatraméltóbb eredményeket érte el. iMa már a földrengés kutatók közé-

Next