Katolikus Szemle 29. (1915)
8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Luttor Ferenc: Lukács József: A pápaválasztás jogtörténete és tételes joga
gyog, hol a föld mélységeiben. A mélységekben, a nagy csendben telnek meg a források, ott rejlik, érik a lélek is. Csend minden nagy tettnek a szülője. Ha valami nagy gondolattal foglalkozunk és törjük a fejünket, sohasem látjuk és tapasztaljuk, mi megy bennünk végbe. Akkor is, mikor látszólag mással foglalkozunk. A megkezdett szöveten tudtunkon kívül is dolgozik a lélek. Van tehát a léleknek tudatos és öntudatlan élete, de mind a kettő a lélek természetes élete.» Majd részletezi a lélek tudatos műveit és szépen kikerüli az intellektualizmus s voluntarizmus Scylláját s Charibdiszét. A VIII. részben az etikát kapcsolja be rendszerébe, melyből csak egy lépcsőfok vezet a Theodidába az Isten közelségébe. Itt kitűnően kapcsolja be a legmodernebb gondolkodók James, Boutroux, Blondel nézeteit. Tökéletesen igaza van a szerzőnek. A bölcseletnek meg kell érkeznie a főforráshoz. Akár a természet makrokozmoszának, akár az én mikrokozmoszának rejtelmeibe merüljön a bölcselő, a mindenki által hőn óhajtott Egységhez nincs más kiút, mint a transcendentale Ens, kiben minden mint egy vég-okban találkozik. In ipso vivimus, movemar et sumus. Csak keresni kell őszintén ezt az egységet. Leginkább tőlünk függ. Ebben az értelemben idézi szent Ágoston szép szavait: «Noli foras ire, in te redi, in te tatet veritas.» A szerző azon kevés írók közé tartozik, aki a legelvontabb bölcseleti fejtegetéseket világosan, szép, magyaros, de egyszersmind modern nyelven közli az olvasóval. A csekélyke hibák számításba sem jönnek a nagy kvalitásoknál. Intelligens magyar olvasó közönségünk sok szellemi élvezetet meríthet Trikál szép könyvéből. Madarász István dr. A pápaválasztás jogtörténete és tételes joga. (A budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemen a hittudomány doktori fokozat elnyerése végett benyújtott értekezés.) Irta: Lukács József. Nagykanizsa, 1914. 273 o. Az egyházjognak egyik sarkalatos, történetében és vonatkozásaiban nagyon érdekes tétele a pápaválasztás. A pápa személye megválasztása pillanatában nemcsak nagy, világeseményeket jelentő nevek sorozatába kapcsolódik, hanem minden emberi jog fölé emelkedve Krisztus isteni hatalmának részese és földi intézője is lesz. Az emberekből vétetik, emberek választják őt, de ezen választást Krisztus ígérete garantálja. Mint minden intézménynek, mely az emberek kezében van, úgy a pápaválasztásnak is megvan a maga emberi arculata is; a maga története, melynek folyamán az emberi törekvések a pápai trónhoz is közel igyekeztek férkőzni. A pápaság a világtörténelem tényezője. A vi-