Katolikus Szemle 30. (1916)

1. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Főmagasságu és főméltóságu Csernoch János dr. esztergomi érsek, Magyarország biboros hercegprimása elnöki megnyitó beszéde a Szent-István-Társulat rendkívüli közgyűlésén, 1915. november 29-én

FŐMAGASSÁGA ÉS FŐMÉLTÓSÁGA CSERNOCH JÁNOS DR. ESZTERGOMI ÉRSEK, MAGYARORSZÁG BÍBOROS HERCEGPRÍMÁSA ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDE A SZENT­ ISTVÁN-TÁRSULAT RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSÉN, 1915. NOVEMBER 29-ÉN. Az egyháznak hagyományos szelleméhez hűek voltak azok a katholikus tudósok, akik 1886-ban a Szent­ István-Társulat kebelében az irodalmi és tudományos szakosz­tály felállításának tervét fölvetették. Lelkesítette őket a gondolat, melyet II. Pius pápa a bázeli egyetem alapító­levelében kifejez: «A különböző boldogságok között, amelyeket a halandó ember ebben a múló életben elérhet, nem a legutolsó az, hogy kitartó tanulással megszerezheti a tudományok kincsét, amely utat mutat a jobb és bol­dogabb élethez és a bölcset a műveletlen fölé emeli, az embert Istenhez hasonlóbbá teszi, a tudatlant megsegíti és a legalsóbbrendűeket a magasba emelik. Tudták, hogy az egyház, az ókori műveltség őrzője, a középkori tudo­mányosság anyja s a legújabb időkig a tudományok hűséges barátja és támogatója, igaz örömét leli benne, ha a katholikus tudományosságnak új iskolája támad. S az egyház tényleg szeretettel karolta fel a Szent­ István­ Társulat tudományos és irodalmi osztályát, amely közel 30 éves fennállása alatt igen érdemes munkát végzett .

Next