Katolikus Szemle 30. (1916)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Szibérián át. I.
SZIBÉRIÁN ÁT. (Első közlemény.) Szibéria a világháború kitörése óta mindjobban érdekel. A hajdan homályos fogalmak kezdenek megtisztulni. Eddig ismeretlen neveket egymásután tanulunk megismerni. Soha se hallott falvak és városokba írunk leveleket. Találgatjuk milyen lehet Krasnowodsk, Nisni-Udynsk, avagy Barnaul, amióta mind e távoli helységek tele vannak hadifoglyainkkal. Szibéria mintha egyszerre közelebb lenne, mint eddig volt. Képzeletünkben felkeressük egymásután az idegenül hangzó helyeket. Igyekszünk elgondolni, milyen is ottan a világ sora. Találgatjuk hogyan fest a tájkép, miképen folyik az élet. Város és falu, bányatelepek vagy tanyák milyenek is lehetnek a rideg zónák alatt. Az általános érdeklődés engem is megragad. Igyekszem felidézni emlékemben a régen nem látott helyeket. Jártam több ízben a fehér császárság óriási területén. Szibériát is átutaztam egész hosszában két alkalommal. Meglepett mindkétszer, mint minden, ami valóban sajátságos és hozzá nagyszabású. Vidék és nép egyaránt eredeti. Amint előrébb haladunk az ázsiai féltekén, annál eltérőbb a lakosság és szokatlanabb a tájék. Megannyi különböző népcsoport, eltérő típus. A szláv fajt mind nagyobb mértékben a mongol szorítja ki. A földmíves népet nomád hordák váltják fel. A barátságos falvak helyett sátortáborokat látunk. A hullámzó vetéseket végtelenbe vesző stepp pótolja. Mintegy szakadatlan film képei vonulnak el a különböző jelenetek. Szemeim előtt feltárulnak az ismerős vidékek. Szinte újra megteszem az egész hosszú fáradságos utat. Felkeresem az egyes helyeket. Megfigyelem ami legjobban érdekelt. Végig látogatom a különböző városokat hol tartózkodtam volt. És megpihenek amerre épen érkezem.