Katolikus Szemle 31. (1917)

1. szám - Költemények - Bán Aladár: IV. Károly

S hősök nyomába hír száll, boldogító, Hogy rózsa nő a síri hant felett; Oszol az éj, a mindent elborító, És földerül a hajnal-szürkület... A gyűlölet viharvert tengeréből Szirt nyúlik a vérszínű menny felé föl És fent az ormán glóriában áll A koronázott új magyar király! Ifjú szemén bátorság lángja lobban, Ezernyi érzés áraszt tiszta fényt; Arcán szelíden átfutó mosolyban Milliók keresnek majdan enyhülést. Az ősök kardja megsuhan kezébe' S villogva int előre fényes éle, És mintha ajkán százat zengene : ((Velünk van az igazság Istene! Az Úr kegyelme küldött e viharba, Tovább vezetnem árva népemet, Míg fölvirad az áldott béke napja S a sok vérző seb újra beheged. Még sújt az átok, tart a szörnyű próba, De bízzatok! nincs messze már az óra, Amely örömre váltja majd a gyászt, Meghozza a dicső föltámadást! Az elesett hősöknek szent porából Támadni fog erős, új nemzedék, Melynek szivén a múlt világa lángol, E nagy idők csodás emléke ég. A szebb jövőért munkál, küzd ma népem Sanyarú sorsban, bősz csaták tüzében, S előtte jár győzelmünk záloga: A honszerelem s hűség csillaga!»

Next