Katolikus Szemle 32. (1918)

3. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Bognár Cecil: Természettudományi Szemle

236 Természettudományi szemle. Ha meggondoljuk, hogy sokkal nagyobb azoknak a meteo­riteknek száma, amelyek a nap körül keringenek, mint amelyek a napba zuhannak, könnyű átlátni, hogy naprendszerünk meg­lehetősen nagy tömegű ilyen rajokkal van körülvéve. A nap körül keringő meteoritek pályájának excentricitása folyton kisebb lesz, mert ha nem is veszünk fel valamely, a világűrt kitöltő anyagot, amely súrlódást okoz, maguk a meteori­tek, amelyek egymással találkoznak, kölcsönösen csökkentik egy­más sebességét. Természetes, hogy az üstökös, amely mint láttuk, nagyon sok kisebb-nagyobb meteoritből áll, nem valami merev, válto­zatlan tárgy, hanem magában az üstökösben is mozgalmas élet folyik. Az egyes meteoritek kölcsönösen vonzzák egymást, amel­lett azonban van bizonyos, a vonzóerő irányától eltérő sebessé­gük is, úgy hogy a nagyobbak közül a kisebbek egész raja kering, épen úgy, mint a mi naprendszerünkben a bolygók a nap körül. Mivel a meteoritek egymástól meglehetősen nagy távolságra vannak, némelyiknek a keringési ideje napokra, sőt hetekre terjedhet. Szóval az üstökös egész kicsi naprendszereket foglalhat magába. A meteoriteknek a nap közelében légkörük is van. A nap melegétől gázneművé vált anyagok burokként körülveszik a meteoritet. Zehnder nagyon szellemesen magyarázza ezeknek a gázgömböknek a segítségével az üstökös csóváit. A gázok fény­törő képességéből következik, hogy az ilyen gázgömb a nap­sugarakat a túlsó oldalon épen úgy összegyűjti, mint valami gyűjtőlencse, vagy mint például egy üveggömb. Ha már most egy másik meteorit arra a helyre kerül, ahol a fénysugarak össze vannak gyűjtve, akkor ezek a sugarak élesen megvilágít­ják. A napsugaraknak azonban nemcsak fény, hanem hőhatásuk is van, tehát az ilyen gyújtópontba került meteorit erősen fel­melegszik és így több alkotórésze elpárolog és gázburokkal veszi körül. Ilyenformán ez az utóbbi meteorit is összegyűjti maga mögött a nap sugarait és újabb meteoriteket világít meg. Ez a folyamat azután nagyon sokszor megismétlődhetik. Ebből azután az következik, hogy a nagy fokban fel­melegedett meteoritek maguk is önálló fényt bocsátanak ki, amit az üstökös spektruma el fog árulni. Továbbá az ilyen éle­sen megvilágított helyen azok a kisebb részecskék is láthatók lesznek, amelyek különben a napfényben is láthatatlanok lenne.

Next