Katolikus Szemle 32. (1918)
3. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Bognár Cecil: Természettudományi Szemle
236 Természettudományi szemle. Ha meggondoljuk, hogy sokkal nagyobb azoknak a meteoriteknek száma, amelyek a nap körül keringenek, mint amelyek a napba zuhannak, könnyű átlátni, hogy naprendszerünk meglehetősen nagy tömegű ilyen rajokkal van körülvéve. A nap körül keringő meteoritek pályájának excentricitása folyton kisebb lesz, mert ha nem is veszünk fel valamely, a világűrt kitöltő anyagot, amely súrlódást okoz, maguk a meteoritek, amelyek egymással találkoznak, kölcsönösen csökkentik egymás sebességét. Természetes, hogy az üstökös, amely mint láttuk, nagyon sok kisebb-nagyobb meteoritből áll, nem valami merev, változatlan tárgy, hanem magában az üstökösben is mozgalmas élet folyik. Az egyes meteoritek kölcsönösen vonzzák egymást, amellett azonban van bizonyos, a vonzóerő irányától eltérő sebességük is, úgy hogy a nagyobbak közül a kisebbek egész raja kering, épen úgy, mint a mi naprendszerünkben a bolygók a nap körül. Mivel a meteoritek egymástól meglehetősen nagy távolságra vannak, némelyiknek a keringési ideje napokra, sőt hetekre terjedhet. Szóval az üstökös egész kicsi naprendszereket foglalhat magába. A meteoriteknek a nap közelében légkörük is van. A nap melegétől gázneművé vált anyagok burokként körülveszik a meteoritet. Zehnder nagyon szellemesen magyarázza ezeknek a gázgömböknek a segítségével az üstökös csóváit. A gázok fénytörő képességéből következik, hogy az ilyen gázgömb a napsugarakat a túlsó oldalon épen úgy összegyűjti, mint valami gyűjtőlencse, vagy mint például egy üveggömb. Ha már most egy másik meteorit arra a helyre kerül, ahol a fénysugarak össze vannak gyűjtve, akkor ezek a sugarak élesen megvilágítják. A napsugaraknak azonban nemcsak fény, hanem hőhatásuk is van, tehát az ilyen gyújtópontba került meteorit erősen felmelegszik és így több alkotórésze elpárolog és gázburokkal veszi körül. Ilyenformán ez az utóbbi meteorit is összegyűjti maga mögött a nap sugarait és újabb meteoriteket világít meg. Ez a folyamat azután nagyon sokszor megismétlődhetik. Ebből azután az következik, hogy a nagy fokban felmelegedett meteoritek maguk is önálló fényt bocsátanak ki, amit az üstökös spektruma el fog árulni. Továbbá az ilyen élesen megvilágított helyen azok a kisebb részecskék is láthatók lesznek, amelyek különben a napfényben is láthatatlanok lenne.