Katolikus Szemle 32. (1918)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Magyar folyóiratok szemléje
466 Magyar folyóiratok szemléje. 466 erősítik a szerzőnek azt az álláspontját, hogy hazánkban nemcsak a magyar anyanyelvűek, hanem a fajmagyarok is túlnyomóan katholikusok s a kálvinizmust egyáltalában nem illeti meg a «magyar vallás» büszke neve, mert hiszen azt tulajdonképen a magyarság egy töredéke vallja csupán hitének. Még Debrecenben, akálvinista Rómában® is 68 százalék a reformátusok száma, míg a katholikusoké Szegeden, amelyet Mikszáth « katholikus Debrecennek® nevezett el, 88 százalék, a Petőfi költeményeiben szereplő duna-tiszaközi Kiskunság, melyet épen azért tipikus magyar vidéknek szoktunk tekinteni, szintén katholikus többségű, a Jászság pedig teljesen katholikus. A közvéleményt a közkézen forgó s protestáns szerzőktől származó néprajzi, földrajzi munkák, mint a Hármas Kis Tükör, a Ballagi—Király-féle Egyetemes Földrajz, vagy az osztrák-magyar monarchiáról szóló nagy díszmű, valamint lexikonjaink félrevezették tehát a kálvinista vallás magyar jellegére vonatkozólag, amire nézve szerzőnk a jellemző példáknak egész sorát idézi. Azt is bebizonyítja, hogy a kálvinizmust a múltban, illetve a XVI. és XVI. században sem illette meg a «magyarság védőbástyájának® neve. Bocskay, Bethlen, Rákóczy György református volt ugyan, de viszont a Wesselényi-féle összeesküvés résztvevői, továbbá Rákóczy, Zrinyi Ilona s a kurucok fővezérei, Bercsényi, Károlyi stb. katholikusok voltak, úgy hogy szabadságharcaink a protestántizmus nélkül is bizonyára lettek volna. Történelmi szerepet játszott neves főúri családaink túlnyomóan mind katholikusok s katholikus többek közt a legtörzsökösebb s legősibb eredetű magyar nemesi család, a Kállay-család is, noha aránylag protestáns vidéken lakik. A statisztika, etnográfia s a történelem tanúságai tehát egyaránt bizonyítják, hogy a köztudatban a kálvinizmus mint « magyar vallás® teljesen illetéktelenül és alaptalanul szerepel. Martinovich Sándor az antik nőkérdés és a kereszténység viszonyáról ír, B. B. a papgyűlölet okait fejtegeti, két rövidebb cikk pedig a keresztény sajtómozgalom újabb fejleményeiről számol be. A Természettudományi Közlönyben Ilosvay Lajos az ellenséges nagy államoknak a chémiai ipar fejlesztését szolgáló természettudományi mozgalmairól értekezik. A chemiai nagyiparban ezelőtt néhány évtizeddel az angolok és franciák jártak elől, ők rakták le a tudományos chemia alapjait. A háború kitörése előtti időben azonban idegesen állapították meg, hogy náluk e téren hanyatlás, a németeknél pedig fellendülés mutatkozott. Még érezhetőbbé vált a németek fölénye a háború kitörése után. A nagy angol festőgyárak például, melyek évenként 40 millió márka értékű festőanyagot használtak el, túlnyomó mértékben Németországból importálták a festékeket, úgy hogy kénytelenek voltak hamarosan üzemüket redukálni, sőt részben beszüntetni. A helyzet okait kutatva, az angolok rájöttek, hogy a német chemiai nagyipar fölényét nem a börze, hanem a tudomány teremtette meg. A német gyárosokkal a német tudósok vállvetve dolgoznak a gyári termelés módjának javít