Katolikus Szemle 34. (1920)

5. szám - Könyvismertetések és birálatok - Lékó Béla: Komáromi János: Elment a nyár. Falusi játék

személyek lelkivilágába, magyarázza azt, hogy a lélektani felépítés, kifejlesztés gondját, Etele és Buda közti tragikai helyzetek lehetőségé­nek kimélyítését, a cselekmény haladásának érdekes szövését, a jellemzés sok-sok finom­­ aprólékosságát, az alapeszme filozófiai s a kompozíció művészi egységének összhangját egy kissé elnagyolja. Ezen egyoldalú­ság miatt, épen azért, mert annyira kirívóan tudatos, az eposz alap­gondolata iránt érzett minden tiszteletünk ellenére sem tudott bennünk zavartalan élvezetté átalakulni a költeménynek sok értéke, amely pedig joggal kívánhatja a maga művészi érvényesülését is. Verselése, mely az ősi nyolcas formáját követi, ha nem is mindig eléggé ritmikus is, de formailag rendkívül gondos. Nyelve tiszta, erősen a népies magyar nyelv hatását mutatja. Antik báj s valami ódon illat inkább az előadá­sán árad szét, a gondolatritmus szeretetében, a részletezés, ismétlés naiv módjában. Képzeletében erősebb az ábrázoló erő, mint a festői színezés s ez az egész költemény érzelmi levegőjére is erősen befo­lyással van. Tudás és szorgalom, ihlet és nagy nézetek alkották meg e költeményt. Kívánjuk, hogy a következő részekben az előbb jelzett hibák kihagyásával, mindert tekintetben tökéletes alkotást sikerüljön adni a szerzőnek. Hadd jusson ez a hatalmas világnézetből táplálkozó gondolat magához méltó költői megvalósuláshoz. A­- Komáromi János : Elment a nyár. Falusi játék. Ha a fiatal irót egyszerre elismeréssel fogadja a kritika, az fokozott munkára sarkalja ugyan az irót, de ha ez a fokozott munka csak a mennyiségre vonatkozik, akkor az elismerés többet ártott, mint amennyit használt. Mit érnek a hazának azok az anyák, akik gyakran szülnek ugyan, de mindig életre nem való gyermekeket? Komáromi János is nagy elismerés között vonult be «Mit busulsz kenyeres? című könyvével az irodalom berkeibe s még következő könyveivel is elég jó hangzású nevet szerzett magának az olvasó­közönség körében. Legutolsó könyve azonban, melynek «Elment a nyár» a cime s melyet «Falusi-játék»-nak nevez, egy cseppet sem teszi nevét jobban hangzóvá. Az ember egész olvasás alatt állandó elégedet­lenséget érez s ez az elégedetlenség megmarad a befejezés után is. Valahogyan az ízlést sérti ez a könyv. Mintha csak egy rajzot nézne, mely arcképnek készült, de karrikaturává torzult, mert a rajzoló még nem volt ereje birtokában. Mintha adomázót hallgatna az ember, aki nagyon bizik a maga szellemességében s épen ezért lépten­nyomon túllő a célon. Ezt a jelleget viseli magán az egész mese. A szereplők közül különösen a jegyző, a félkegyelmű bojtár és Omodé. A jegyzőnek nem sok szerep jut, hanem a másik kettő folyton a színen járkál. Csopak Jóska jegyzőbojtárra annyi fél­szegséget ráaggat a szerző, hogy néha már maga is megsokalja és érzi,

Next