Katolikus Szemle 35. (1921)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Lukcsics József: Sörös Pongrác: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. A magyar kereszténység , királyság és bencés rend fönnállásának kilencszázados emlékére kiadja a pannonhalmi Szent-Benedek-rend. Hatodik kötet A) és B): A pannonhalmi főapátság története. Hatodik korszak: A rend új kora, új munkaköre 1802-től napjainkig
teendői közé tartozott, hogy gazdasági téren berendezkedjék, mivel ez volt az alap, amelyen egyéb teendőinek feltételei nyugodtak. Kezdetben a régi nyomokon haladt az egyoldalú gazdálkodás; csak a XIX. század derekán mutatkozik komolyabb lendület, amikor a politikai viszonyok által előidézett változások parancsolólag szóltak közbe, hogy gazdasági téren új útra kell lépni. A jobbágyság felszabadításával a majorsági gazdálkodás az összes birtokokra kiterjedt. A jobbágyság, amely különben sem mutatkozott elég megbízhatónak és ragaszkodónak a francia támadáskor és a nemzet önvédelmi harcának idején, búcsút vett a rendtől. A földtehermentesítés és tagosítás a rendi birtokoknak új alakját hozták létre. A főapátság egyre növekvő terheit azonban akkor sem tudták még jövedelmei fedözni, amikor teljesen új, tudományos gazdasági tapasztalatokra támaszkodó, új találmányokkal dolgozó, iskolázott tisztektől vezetett gazdálkodás lépett a réginek helyébe. Szükségessé lett, hogy a vagyoni kezelés a rendhez tartozó összes birtokokon egységessé váljék és a fiókapátságok teljes vagyoni erejükkel vegyenek részt a főapátság támogatásában. A rend belső életében, noha a benediktinus életjelenségek tetemes része a történelmi kutatások alól kiesik, sajátos fejlődés észlelhető. Párhuzamosan az országos törekvésekkel, a rendi alkotmányban is demokratikus törekvés bontakozik ki, amely főleg a rendi parlamentnek, az úgynevezett nagykáptalannak az ünnepélyes fogadalmat tett összes rendtagok számára való megnyitását célozta s így a rendtagoknak a közös célok és érdekek terén nagyobb szerepet igyekezett biztosítani. A főapátok főpásztori joghatóságát nem egy támadás érte, de kivéve azt az esetet, amikor 1816. március 27-én a legfőbb kegyúr rövid időre megszüntette, mindig sikerült azt megvédeni, sőt jogilag tisztázni és fejleszteni. A pannonhalmi főapát megkapta a pápától a bérmálás és apátavatás jogát, valamint azt a kiváltságot, hogy püspökök módjára áldást adhasson, papjai a mise kánonjában nevét fölemlítsék. Vaszary Kolos és Fehér Ipoly főapátok a főpásztori méltóság külső jelvényeinek, a violaszín capuciumnak és bietumnak hordhatását is megszerezték. A főapát lelki joghatóságának működő bizonyítéka a főapáti szentszék. A főapátok sorából emelkedett bíbornoki s érseki méltóságra 1891-ben mint Magyarország hercegprímása Vaszary Kolos, akinek színtiszta jószívűsége és izzó magyar fajszeretete mindenkit lebilincseltek. A főapátok sohasem zárkóztak el a közélet kívánalmai elől és támogatták azokat a megyéket, amelyekben a rendi birtokok elterülnek. A XIX. század közepéig a főapátság közjogi kiváltságaihoz tartozott, hogy feje a nagy- és kis füssi nemesi szék főispánja volt és ezen székben egyházi nemességet adományozott. A visszaállító királyi oklevél szerint a bencés rend feladata lett a nagyszombati, pozsonyi, soproni, kőszegi, győri, komáromi, esztergomi, székesfehérvári, pécsi gimnáziumok és a pápai grammatikai iskola tanárai.