Katolikus Szemle 35. (1921)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Kamocsay Jenő: Schillinger Ferenc: " A Duna-folyam jogviszonyai, különös tekintettel a trianoni béke által létesített állapotokra"
nek elve, indokoltságát és a hajózás szabadságának biztosításában találja, azaz azt az állapotot akarja megteremteni, melyben a hajózás — a folyamrendészeti intézkedések megtartása mellett — mindenki részére szabad. Kérdés azonban, hogy a hajózás szabadságának biztosítása elég indok-e a folyók nemzetköziségének megteremtésére. Láttuk, hogy a békeszerződés megvalósítja a folyók nemzetköziségének elvét, de a hajózás szabadságát — legalább is reánk és legyőzött szomszédainkra nézve — korlátozza, szuverén jogainkat csorbítja anélkül, hogy a nemzetköziség előnyeiben részesítene bennünket. Kétségtelen, hogy a nemzetköziség ilyetén való megteremtése igazságtalan és elvetendő. De nézzük a nemzetköziség kérdését egyébként, a maga rendes körülményei között. Szerző a «Bevezetés»-ben (5—8. 1.) szellemesen indokolja a nemzetközi érdekkapcsolatban szerepet játszó hajózható folyók nemzetközivé tételének szükségességét. Mi erre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg. A hajózásnak bizonyos fokú, esetleg teljes szabadsága a parti államok érdeke és biztosra vehetjük, hogy e szabadság önmagától fog megvalósulni anélkül, hogy a folyók a szerződés által kifejezetten nemzetközivé tétetnének és nemzetközi szervek létesíttetnének. Ebből pedig következik, hogy a békeszerződés azon intézkedései, melyek nemzeti hajózásunk érdekeit nem tekintik, alkalomadtán önként fognak megszűnni (lásd az ismertetés legelejét). Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy mi a békeszerződés azon intézkedésében, mely a folyók nemzetközi jellegét biztosítja, a nemzeti szuverénítás megsértését látjuk s annak tartunk minden olyan intézkedést, mely egy országot átszelő folyónak az országon áthaladó részére vonatkozik anélkül, hogy az intézkedés az illető állam érdekében is állana. Az állam területi fennhatósága olyan e folyókon, mint azon dolog tulajdona, mely felett mindenki rendelkezhet, csak ép a tulajdonos nem, — egy oly dolog tulajdona, melyet a tulajdonos sem használhat ki inkább, mint bárki más, noha e használathoz a tulajdonosnak joga volna s a használat az erkölcsbe nem ütköznék. Ilyen volna a helyzet pl. akkor, ha egy világhírű festmény tulajdonosa a tulajdonát képező remekművét nem állíthatná fel képtárában, vagy ahol neki tetszik, hanem csak valamely nyilvános helyen, hol mindenki gyönyörködhet abban. Békeszerződésünk intézkedései szerint pedig helyzetünk e képpel olyanféle volna, — nemzetközi folyóinkról vévén az analógiát, — hogy azt mindenki beléptidíj nélkül nézhetné, csak ép a tulajdonosnak kellene díjat fizetnie. Nem túlzott e hasonlat, ha tekintetbe vesszük, hogy a legyőzött államok beláthatatlan időkig az európai Duna-bizottságnak sem lehetnek tagjai (20.1.). A munka egyébként alapos elméleti és gyakorlati készültséggel megirt művecske s nagy reményekre jogosít bennünket a fiatal szerzővel szemben. Kamocsay Jenő dr.