Katolikus Szemle 36. (1922)

1. szám - Értekezések, Elbeszélések - Trikál József: Boutroux Emil bölcselete. I.

BOUTROUX EMIL BÖLCSELETE. (Első közlemény.) I. Más a bölcsész és más a bölcselő. A bölcsész iskolába jár és tanul. A bölcsész a bölcselő lábainál ül; a bölcselő szellemének és rendszerének öntudatos vagy öntudatlan barátja, harcosa, tolmácsa, vagy Goethe szerint famulusa. A bölcselő önmagában és önmagából lát A lét titkai lelkén keresztül szólalnak meg. A bölcselet a bölcselő lelkében Istentől nyert ajándék; szellemi életének formája, amelyet ki kell fejeznie. Amint a hangszerben csodás hangok pihennek és a művész ujjai alatt bájos dallamokba olvadnak, ép úgy a bölcselő lelké­ben is mélységes és titokzatos látások szenderegnek és a világ benyomásai alatt mint váratlan feleszmélések, hirtelen kinyilat­koztatások törnek elő. Más a bölcsész és más a bölcselő. A bölcsész kívülről kapja tárgyát, a kérdéseket, a meg­oldási módokat, az okoskodás mesterségét, a nyelvet. A bölcselő önmagából merít. A bölcselőből úgy száll fel a világ titkainak fogalmi ábrázolása, mint a költőből a dal, a művészből a szép alakok, az íróból az új életeszmények. A lét belseje, teremtő csírái, útra induló erői, működésbe szökő tör­vényei, egybeszövődő okságkerekei, öntudatlan szándékai, célba­szökő fejlődésmozzanatai a bölcselő lelkében szellemi alakban és ellenképekben mind-mind ott szunnyadnak. Várják azt az áldott pillanatot, amikor a kívülről jövő megtermékenyítő érint­kezésekre feleszmélhetnek és az imént még öntudatlan fizikai, élet­tani és egyéb folyamatok öntudatos szellemi kifejezésekbe szök­hetnek és a néma, halk és csendes rugók, lézerek és törvények a bölcselő ajkain zengő nyelven megszólalhatnak. A bölcselő a világ belsejének látója, a források, a végső okok, az eredetek feltárója. Amint minden egyed önmagában Katholikus Szemle, 1922. 1. 3

Next