Katolikus Szemle 37. (1923)

7. szám - Értekezések, elbeszélések - Walter Gyula: Bogisich Mihály emléke

BOGISICH MIHÁLY EMLÉKE.­ Néhány nappal az átkos rémuralom bukása után, 1919. augusztus 6-án örök álomra hányta le szemeit Bogisich Mihály, az Esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat elnöke, aki az ének és zene lelkes művelői közé tartozott. Elnémult a gondosan iskolázott ezüstös hang, mely átható csengésével művésziesen zengette a dallamokat, amelyeket a dicső mult már-már pusztuló kincsei, elfeledett gyöngyei hal­mazából válogatott. Az ország szivében, polgári család tűzhelye mellett ringott a bölcső, melyben 1839. január 10-én az első napvilágot meg­pillantotta. Midőn az elemi iskolába lépett, szülei — figyelmesekké tétetvén hangjára — Engesszer Mátyás belvárosi karnagyot kér­ték fel, hogy ének- és zeneoktatásban részesítse. A komoly szakférfiú készségesen vállalkozott a feladatra és sikeresen töre­kedett azt megoldani. Biztos alapokat óhajtott adni tanítványá­nak, hogy azokon esetleg később bátran építhessen. Vezetése és hatása vissza is tükröződött irányán és haladásán. A mester eszméi, nézetei mélyen vésődtek lelkébe. Állan­dóan fokozódó vágy töltötte el, hogy minél nagyobb tökélyre emelkedjék a zene­, különösen az énekművészet mezején. Esz­ményévé, életcéljává választotta azt és hűséges kitartással he­lyezte oltárára egész életén keresztül tehetségeinek, erőinek, fáradságainak áldozatát. Hatványozódott előszeretete az ének iránt, midőn tudatára ébredt, minő kiváltságos az a művészet, amelynek közege az emberi hang. Hatásait nem lehet kiszámítani. Hódításai nem ismernek határokat. Békákba veri a lelket. Hullámzásba hozza a keblet.­ ­ Az Esztergomi Történelmi és Régészeti Társulat 1923. március 18-iki közgyűlésén felolvasott emlékezés. Katholikus Szemle, 1923. VII. , 27

Next