Katolikus Szemle 37. (1923)

1. szám - Könyvismertetések és birálatok - Rákosi Viktor: Amikor még jókedvűek voltunk. Elbeszélések

jának néhány tételével, nagy vonásokban a nemzetek apostolának hit­hirdető munkájával és annak eredményével. Mindezt részletesebben és kimerítőbben, azonfelül precízebb tudományossággal megtaláljuk nagy­nevű tudósok műveiben, úgymint: Pál világát Deissmann, Böhrig mun­kájában és nagyobb kortörténetekben (Schürer, Felten, Wendland) Szent Pál theologiáját Prat klasszikus könyvében; Szent Pál apostoli munkásságát Pölzl Clemen, Wikenhauser stb. művében. De az anyag fordulatos, ötletes és élvezetes, általában vonzó előadása Tóth Kálmán érdeme. A szakember itt-ott kifogásokat emelne a problémáknak nem elég éles megkülönböztetése ellen (pl. különbség teendő Szent Pál állásfoglalásában az ószövetségi törvény kötelező ereje dolgában a zsidó­keresztényekre vonatkozóan és a pogánykeresztényeket illetően), vagy az előadottak hiányos volta miatt (pl. Szent Pál theologiájának ismer­tetésénél a szerző figyelmen kivül hagyja a megváltásnak előtérben álló dogmáját), mégis akinek van némi theologiai képzettsége s a nemzetek apostolának egyéniségét s végzett munkáját közelebbről is meg akarja ismerni anélkül, hogy e téren behatóbb tanulmányokat végezhetne, az haszonnal fogja olvasni Tóth könyvét. Megjegyzem végül, hogy stílusa színes és változatos, az eredeti­ségre való törekvés azonban néha túlzásra ragadja. Az ilyen kifejezések: «minden teketória nélkül kitették szűrüket a városból® (Pálét és társáét): «a görög bibliának művészietlen s részben stilisztikailag botrányos for­mája* — túlságosan erős kitételek. Martin Aurél dr.. Rákosi Viktor: Amikor még jókedvűek voltunk. Elbeszélések. Budapest, Révai-testvérek kiadása, 253 lap. Rákosi Viktor tudvalevőleg mint a vidám humorú tárcanovellá­nak Sipulusz álnéven művelője, lett már a mult század végén irodal­munk egyik legnépszerűbb, legolvasottabb írójává. E nemű írásainak jellemképét s értékét úgy lehetne tán legrövidebben összefoglalni, hogy a pajzán életkedvtől szökellő bohózatéhoz hasonló hatást az elbeszélő próza eszközeivel senki sem tudott oly teljességgel elérni irodalmunk­ban, mint épen ő. Egy-egy méla, elkomolyító, az emberi lélek mélyeit megcsillantó vonás azért akadt nem egyszer ezekben is, nemcsak humora mélyítőjéül, hanem jelezve mintegy azt, hogy a megindító hatást célzó, komoly tónusú elbeszélő irodalom is várhat jelentős műveket tőle. Tudvalevőleg e reményeket is csakhamar beváltotta. Előttünk fekvő új kötete harmincnál több novellájában a többség a vidám hangúaké, erre utal már a kötet mély értelmű címe is, mely a régi boldogabb időkre való emlékezést jelöli meg a jókedv ma úgy­szólván egyedül lehetséges forrásának. Az író humora ugyan a leg­frissebb évek keserves motívumaira is rá tud vetni egy kis méla

Next