Katolikus Szemle 38. (1924)
1. szám - Könyvismertetések és birálatok - Trikál József: Természetbölcselet
54 Könyvismertetések és bírálatok. mutatja be. Azért is kezdi szent Tamás világnézetének ismertetése ismeretelméletének elemzésével, azért folytatja az ismeretnek mint értéknek bemutatásával s ezért állítja elénk az ismeretvilág lelki kibontakozásának végső fejleménye gyanánt a hitet, theológiát és misztikát, úgy, amint szent Tamás lángelméjében és teljesen kiegyensúlyozott egyéniségében mutatkoznak. És ez a gondolat átvezet bennünket Horváth Sándor felfogásának és tárgyalásmódjának egy másik kiváló tulajdonságára. A filozófiaitheológiai rendszer, ha világnézet is egyszersmind, nem marad pusztán logikum, ismeretek írásba foglalt hálózata, hanem átmegy az életbe s amint meggyőződésekből, evidenciákból és intuíciókból fakadt, úgy ismét élménnyé is válik szerzőjében. Hogy Szent Tamás oly kristálytiszta rendszert tudott alkotni, abban nagy része van minden oldalról kiegyensúlyozott természetének s ebben élesen különbözik oly háborgóan, titánian szubjektív egyéniségektől, aminő pl. Szent Ágoston. Viszont a nagy gondolatok egyszersmind élménnyé is váltak Szent Tamásban s innen van, hogy világnézete a misztikában, az Istennel való mélységes és sokszerű találkozásban csúcsosodik ki. Mesteri kézzel mutatja meg a szerző Szent Tamás világnézetének ezt az oldalát is. Művének épen ez a legmélyebb és legszebb része. A kis mű különben nem könnyű olvasmány. Maga is Horváth világnézetén szűrődött keresztül és sok, nagyon sok elmélkedésnek nyomait viseli magán. Akik a sekélyes és impresszionista, vagy a mindent megmagyarázó előadást szeretik, azok nem fogják egyhamar megszokni Horváth tömör s rejtett csillogású stílusát. Hozzáteszem még, hogy vannak oly egészen új szempontjai és eredeti eszméi a részletekben is, melyek csak az irodalomban teljesen jártas olvasó előtt mutatják meg a szerző teljesen modern színvonalát és szelleme termékeny erejét (pl. «A theologia tudásalanya»). Ezek is csak súlyosítják a kis könyv helyzetét — a nagy olvasóközönséggel szemben, igazi híveiből azonban csak még nagyobb értékelést váltanak ki. V. h. Dr. Trikál József: Természetbölcselet. Budapest, 1924. (Szent István Könyvek.) Trikál József írásainak első jellemző tulajdonsága stílusában van. Van benne valami Liebmann, Prohászka, Eucken stb. eleven és heves ékesszólásából, mellyel ezek a filozófusok drámai erőt tudnak adni tárgyalásuk menetének és sok pompázó színi előadásuknak. Trikális körülelmélkedi, színes eszmékkel s képekkel zsongja körül vezető gondolatait , könyveit olvasva, az az érzésünk támad, hogy a szerző szabadon rábocsátja magát a gondolat- és reprodukciós képzetfolyam árjára s mi is boldogan úszunk vele a cél felé. Ami azonban nagy különbség a fentebb érintett filozofáló írótípus és Trikál József között: ez az, hogy írónk nem tudja elérni a nagy filozófusok magvas, erővel teljes eredeti-