Katolikus Szemle 40. (1926)

1. szám - Könyvismertetések és birálatok - Kornis Gyula: Trikál József: A gondolkodás művészete

alá azonban aligha foglalható a gondolkodás alapelveire és értékére vonatkozó elmélkedés. A fogalom, ítélet és következtetés sokszor igen szellemes metaforákban mozgó kifejtése után a szerző a tudományok rendszerét építi fel, majd a gondolkodás határait, végül a természetfölötti világ megismerésének lehetőségét vizsgálja. Trikál fejtegetése mindig könnyed világos, a szélesebb olvasó­közönség szellemi színvonalához nagy pedagógiai s írói készséggel simuló. Sokszor meglepő, mily könnyűszerrel tudja a gondolkodás természetének súlyos problémáit szinte a logikai líra formájába önteni. Ez természetesen többször a szabatosság és rendszeresség igényének rovására megy s a munka aforizmus-jelleget ölt. Csak néhány idevágó megjegyzést említek föl, aminek az illusztris szerző munkája második kiadásában talán hasz­nát veheti. A tudományt könyvünk úgy határozza meg, mint «a valóság­nak lelki ábrázolását®. (110.) Vannak azonban tudományok, melyeknek tárgya nem a valóság, pl. a matematika, a logika, etika stb. — A tiszta logikával szembeállítja szerzőnk a «bölcseleti logikát® (112.), melyet később (120.) «tudományos logikának® mond. Azonban a tiszta logikát is megilleti a bölcseleti, meg a tudományos jelző; egyáltalán minden logika mint elmélet a bölcselet, a 11. tudomány körébe tartozik. Itt az alkalmazott jelző van helyén a tiszta logikával szembehelyezett másik logika számára. Egyébként az utóbbinak megfogalmazása (120.) félreértésre ad alkalmat, amikor a szerző azt fejtegeti, hogy a logikai törvények alkalmazhatásuk céljából módosulásokon mennek keresztül,­­amelyek egyrészt az ész engedékenységéből, másrészt a tárgyi világhoz való hozzásimulásból ered­nek ... Ezek a logikai törvények tehát bizonyos kompromisszumok, köl­csönös engedmények eredményei®. Távolról sem: a logikai törvények felfüggeszthetetlenek, semmi kompromisszumra nem hajlandók. Ha meg­volna erre bennük a készség, egyenest lehetetlenné válnék a logikus gondolkodás. Elménk akkor követ el hibát, ha nem az ő szilárd, mindig önmagukkal azonos útjaikat járja. Ha az ész törvényeit úgy fogjuk fel, hogy azok «a dolgokhoz simulnak®, akkor kaput nyitunk a biológiai irányzat gondolat-oökonómiai felfogásának (Spencer, Mach), mely a létért való küzdelem szelekció-eredményének nézi a logikai törvényeket, általá­ban a gondolkodás struktúráját. — Valószínűleg tollhiba, amikor köny­vünk azt mondja, hogy «Locke hatása alatt Descartes» fosztotta meg a dolgokat érzéki tulajdonságaiktól. (146.) Locke műve Descartes halála után, majdnem egy félszázaddal később jelent meg. — Homályban marad a mechanika és a fizika határvonala; a fizika sem foglalkozik qualitásokkal, mint könyvünk állítja. (149.) — A pszichofizika nem azonos a tapasztalati lélektannal (187.), hanem az utóbbinak csupán az a fejezete mely az inger és az érzet viszonyát vizsgálja, még pedig mennyiségi szempontból. E kisebb jelentőségű megjegyzések távolról sem érintik a munka egészének kiváló érdemét. Napjainkban a filozófiai érdeklődés, sokszor

Next